Az Egyszerűen Magyar Aparatcsik Jenőné 60 éves asszony volt. Minden nap kiállt a háza elé abban a reményben, hogy beszélgetnek vele. Beszélgetőpartnereinek persze lett volna jobb dolga is, mint azt hallgatni, hogy ki mennyire ingyenélő, ki mennyire beteg agyú, ki mennyire bűnöző, és hogy kinek-hogyan fejlődik a pocaklakó minimanója, de ezt ő leszarta.
Ő kiállt beszélgetni, és akkor vele beszélgetni kellett. Mert ő fontos ember. És azok, akik nem akartak úgymond ,,bunkók'' lenni, végighallgatták. Akár 30 percen keresztül is. Elvégre Aparatcsik Jenőné egy fontos ember. Már a szocializmusban is nagyon fontos ember volt. Ült, és nagyon fontos dolgokat csinált, persze szigorúan az állam pénzéből. Később is nagyon fontos dolgokat csinált. Nagyon fontos dolgokat csinálni pedig nagyon fontos, ezt mindenki tudja, pláne, mióta itt van nekünk az új szovjet unió EU névvel.
-Ez is egy ingyenélő - mormogta beszélgetőtársának az előző beszélgetőtársáról Aparatcsik Jenőné.
-Csak ül ez a rohadt méhész, ahelyett, hogy elmenne a gyárba. A férfiak helye a gyárban van - mondta felháborodva az az Aparatcsik Jenőné, aki gyárat belülről amúgy még sosem látott.
-Minden férfinak a gyárban van a helye. Ez a rohadt férfi, meg méhész, és otthon ül. Hát van az ilyennek munkája? Az milyen munka, hogy méhész? Hát miféle szar férfi ez? Miért nem megy el a gyárba? És akkor a felesége meg otthon méhészkedhetne a gyerekekkel. Így meg ő méhészkedik otthon. Érted? ÉÉÉRTED?! A feleségének meg még a végén dolgozni is el kell mennie! Mocskos ingyenélő. Micsoda mocsok parazita az ilyen. A multkor ráadásul nem is köszönt, csak nézett, és mozdította a száját, azon semmi hang nem jött ki, és ment előre... Az elmeháborodott. - mondta mérgesen Aparatcsik Jenőné, majd a füléből kipiszkált egy ujjnyi fülzsírt, és az otthonkájába kente. Szinte dühöngött, de persze halkan, nehogy meghallja a többi ember is. Főleg az ne, akiről beszél.
-És úgy képzeld el, hogy... hogy néz már ki? Tiszta csont és bőr, alig van 70 kiló a 180 centis magasságához. Mert nem csinál semmit, és ezért ilyen vékony szar. Aki csinál valamit, az nem így néz ki - érvelt Aparatcsik Jenőné, aki 160 centiméteres magassága mellett nagyjából ugyanenekkora súlyt cipelt.
-És azt hallottad, hogy a haverja meg drogos? Minden hónapban egyszer valahová, és biztos drogozik. Biztos. Mi mást csinálhatna az, aki elmegy valahová? Hát drogozik.
Mindezt 30 percen keresztül. Aztán Aparatcsik Jenőné elbúcsúzott a beszélgetőpartnerétől, akinek elrabolta élete fél óráját, és befelé indult az otthonába. Mocskos drogosok, ingyenélő szarok! Az asszonnyal dolgoztat, ahelyett, hogy az asszony méhészkedne alanyi jogon... eszik a rohadt drogot, ezek a társadalom söpredékei... Bezzeg mi, amikor régen, akkor katonák, és mentek, a katonák, az volt ám az igazi, akkor nem volt drogos, akkor volt rend, meg volt ám minden, minden volt, most meg ez nem a gyárba megy, hát milyen szar az ilyen drogos.
Fortyogott magában Aparatcsik Jenőné, majd bevett 3 szem Frontint, hogy jobb kedve legyen.
Az összes rohadt drogost agyon kéne lőni, akkor rend lenne. - zárta gondolatát.
Amúgy a magyar társadalom 99%-a ennyit fog fel a világból, szóval hogyha valaki azon gondolkozik, hogy miért nem műholdak pályára állításával foglalkozunk, miért nincs ipar, és miért kerülte le idén az afrikai átlag a magyar életszínvonalat, akkor annak alapvetően ilyen egyszerű okai vannak.
