Szerintem annak a spirális válságnak az oka, amely lassan már egy évtizede sújtja valamilyen formában a globális gazdaságot, az az oka, hogy a pénz elvesztette az értékét, és már nem tekinthető értékmérő, és értéktartó eszköznek. A pénz funkciója eredetileg az, hogy a cseretárgyak helyét a kereskedelemben átvette, és univerzális, könnyen hordozható eszközként könnyedén elkölthető volt.

Például ha egy állat lenyúzott szőrméjéből sapkákat varrtál, akkor azt elcserélhetted pénzért, amelyekből később más dolgokat vehettél - olyan dolgokat, amikre szűkséged volt -, és így nem kellett tárgyakra cserélned közvetlenül a sapkádat. Mondjuk például lóra. Mert neked mondjuk épp lóra nem volt szűkséged, a vevőnek meg mondjuk 10 sapkára, ami mondjuk egy lovat ért. Égető szűkség volt ezért arra, hogy a pénz valamilyen formában megjelenjen, mert effektíven kereskedni ennélkül nem lehetett. Először - a kőkorszakban - kagylók, ritka ásványok, kicsiny faragott szobrok töltötték be ezt a szerepet, később, a technológia fejlődésével a fémpénzek vették át ezek helyét. A fémpénzeknek önmagában is értéke volt, mert a fémek ritkák voltak. Különösen az arany, az ezüst, és a nemesfémek voltak értékesek, mint ahogy ma is. Ezek, mivel önmagukban is értékesek voltak, kizárták annak a lehetőségét, hogy értéktelenül, érdemtelenül osztogatni lehessen őket, hisz mennyiségük véges, kitermelésük időigényes, sok esetben szinte csak véletlenszerűen kerülnek a tulajdonosukhoz olyan módon, hogy az alapanyagául szolgáló rögöt a szerencsés megtalálja. 

Majd aztán a 18.-19. század környékén eljutottunk oda, hogy a pénz értéke immár nem a benne felhasznált fém értékével egyezett meg, hanem az értéke egyre inkább hullámzott, még végül az értéke attól kezdett függővé válni, hogy mit lehet kapni érte. Tehát a pénz egy olyan szimbolikus, konszenzusos értékhordozó tárgyá vált, amelynek nem a benne lévő anyag értéke hordozta az értéket, hanem pusztán az a tény, hogy a megadott pénzért cserébe a gazdaságban az adott értékű értékű tárgyat és szolgáltatást lehetett megkapni.

Ezt követően megjelentek tömegével a papírpénzek (amik persze már korábban is léteztek), majd a huszadik század végén a bankok (amik szintén léteztek már jóval korábban is), az utalás, a nemzetközi bankrendszerek valamilyen szintű összekapcsolásai, a különböző számítógépes és mobilhálózatok, amely kezdetben brutális növekedési ütemet tett lehetővé immáron globális szinten, de ez mára leállt, és elkezdett visszafejlődni.

És ennek az oka az, hogy a pénz egyre kevésbé hordoz értéket, amelyet ez a helyzet lehetővé tett. Nézzük meg, hogy mi történt, és mivé vált mára a pénz!

Régebben ha jött a vihar, és szétbaszta a házadon a tetőt. Kerestél egy erre specializálódott szakembert, aki beszerezte a cserépgyártótól a cserepeket, majd az eszközeit (pl létra) felhasználva felvitte őket a háztetőre, és ott megjavította a tetődet. Nem volt különösebben drága, persze nem volt különösebben olcsó sem. Volt a pénz, és annak volt egy értéke, volt a dolog, és annak volt egy értéke, és alaphelyzetben (tehát amikor nem volt háború, természeti katasztrófa, stb) akkor ezek nem nagyon változtak meg, még önmagában a technológiai fejlődés hatására sem - csak itt-ott ez-az időnként hatékonyabb, olcsóbb lett, új alternatívák jelentek meg, de a tető az tető. 

Ha tehát valaki tetőcserepet gyártott, akkor azt piaci alapon el tudta adni, ha valaki a tető építésével foglalkozott, akkor azt piaci alapokon meg tudta tenni, ha valaki vállalkozóként, vagy alkalmazottként elvégezte ezt a munkát, akkor az tudta, hogy mekkora értékű haszonra, profitra, segédi, mesteri vagy alkalmazotti fizetésre számíthat élete végéig, közben minimálisan reflektálva a technológiai újdonságokra. 

Persze minden ország más és más volt, különböző rendszerek jöttek-mentek, de alapvetően a legtöbb esetben ezek az írott vagy íratlan elvek ilyen formában érvényesülni tudtak.

Tehát az ember szépen fogta a pénzét, amit megkeresett, és el tudta költeni az általa elvégzett munka vagy létrehozott termék, szolgáltatás értékével közel egyenértékű termékekre, és szolgáltatásokra. A pénz reálértéke persze folyamatosan imbolygott ide-oda, mint ahogy manapság is, ebben nem volt eltérés.

Viszont manapság ez már nem így van.

Nézzük meg manapság, hogy hogy néz egy ,,munka'', ahol ,,jól lehet keresni'': ahhoz, hogy jól keressünk, nem kell dolgozni. Épp ellenkezőleg: ha sok pénzt akarunk keresni, akkor egy vállalatot kell szolgálni munkánkkal, tehát nem a termék vagy szolgáltatás létrehozását kell végeznünk, hanem egy termék, vagy szolgáltatás létrehozásának SZOLGÁLATÁT kell végezni. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy SQL-ben lekérdezéseket tudsz csinálni, egy katalógusból ki tudsz választani egy 80 millió forintos szervergépet, amin 20 millió forintos amerikai szoftverek futnak 8 direkt erre a célra alkalmazott ember által koordinálva, hogy elvégezzenek egy olyan munkát, amelyet amúgy EGYETLEN személy végzett el korábban pusztán a témához való valódi szakszerű hozzáértése segítségével. DE nem akarok számítástechnikai példákat felhozni, mert valaki még félreérti, és úgy értelmezné a szavaimat, mintha a számítógépek és a modern technológia ellen akarnám hangolni az olvasókat, úgyhogy nézzünk is rögtön más példákat.

Szűkség van mondjuk egy olyan transzformátorra egy erőműhöz, amely X1-X2 volt közötti áramerősséget, Y1-Y2 közötti feszültséggel befogad, majd azt átkonvertálja 240 voltra? Nos, akkor mire is van szűkség? Egy ügyes mérnökre, aki megtervezi? Hatékonyan, és olcsón legyártott rézkábelekre? Egy járműre, ami a helyére viszi? Lófaszt. Mindenre szűkség van, csak ezekre nincs! Szűkség van előszöris a gyár vezetőségének 50-60 hozzátartozójára, akik ezt nagyon komolyan megszakértik, szűkség van a kormány több tagjának családtagjaira, akiknek kamu pozíciót lehet adni, szűkség van a gyár részvényesei által birtokolt más jellegű részvényekhez tartozó egyéb vállalatokkal való kapcsolatra, hogy ők is biztos részt vehessenek a projektben, szűkség van erre egy nagyon komoly amerikai számítógépre, amelyen egy nagyon komoly amerikai szoftver fut, szűkség van az ezek használatára betanított emberek tucatjaira, szűkség van több tucat emberre, akik csak ezeknek a bérezéséért, lefejvadászásáért felelnek, szűkség van ügyvédekre, stb.

A végeredmény pedig az, hogy 40 milliárd forintból elkészült a transzformátor, amit végülis egy 150 ezer forintért dolgozó vidéki mérnök tervezett meg pár nap alatt, amihez a kábeleket egy 100 ezer forintért dolgozó vietnámi munkás gyártotta le, amihez a hűtést néhány tízezer forintért dolgozó ukrán heggesztők alkották tízezer forintos anyagköltség mellett, amihez a vezérlőchip végülis egy taiwanban legyártott 5 ezer forintos processzor lesz, miközben a transzformátor teljes anyagköltsége néhány százezer forint. Majd a 40 milliárd forintos végösszegre még hamar rájön kb 80%-nyi adóteher, hogy legyen mit visszaosztani az államapparátusban élősködő, érdemi munkát szintén nem végző embereknek, és nehogy elszálljon az infláció azért, mert érdemi munka nélkül kiosztottak egy év alatt 8x annyi pénzt, mint amennyi amúgy az egész gazdaság kapitalizációja. 

Az eredmény tehát a példában egy transzformátor, ami néhány ezerszer többe került, mint amennyit valójában ér. Emberek annélkül, hogy ennek a létrehozásában bármilyen módon részt vettek volna, tízmillió forintokat kerestek. Részvényesek, akik semmit nem tettek a transzformátor elkészítéséért, milliárdokkal gazdagodtak. A magyar állam szintén milliárdokkal gazdagodott, és idegen államok szintén milliárdokkal gazdagodtak, cégek között százmilliárd forintok repkedtek, a gyárban dolgozó, önamgukat informatikus isteneknek tekintő emberek nagyon komoly ERP rendszerekbe számokat írkáltak be, SQL lekérdezéseket csináltak több százezer forintokat keresve, mintha dolgoznának, a mérnökök, dolgozók pedig kaptak néhány tízezer forint fizetésemelést.

Természetesen a transzformátor csak egy példa volt, mindenki kicserélheti a saját szája íze szerint bármi másra.

Végeredményben persze bekerült a világgazdaságba mindenféle devizában egy csomó pénz, zömében olyan emberekhez, akik igazából nem is csináltak semmit. Így működik a mai imperialista-eurószocialista jellegű villággazdaság, hajtóereje a fedezetlen szakértgetés, a korrupció, és a brutális és átláthatatlan adórendszer, hogy effektíven bele lehessen szarni a torkába annak, aki esetleg ne adj isten piaci alapokon megpróbálna transzformátort gyártani egy erőműhöz néhány ezer nagyságrenddel olcsóbban.

További hozadéka pedig ennek az, hogy a mérnökök, dolgozók eltűnnek: mi értelme érteni bármihez is, amikor kóklerkedéssel, pózolással, szakértgetéssel, bármiféle munka elvégzése nélkül tízszer, százszor többet lehet keresni? Nem sok, így aztán szép lassan a hozzáértés társadalmi szinten eltűnik, mert az emberek elmennek szépen valami kókler dolgot csinálni inkább. Persze az oktatásügy is egy inkább reflektál erre, és fokozatosan ilyen irányba mozdul, így értéktelenné válik a diploma, hisz nem is reprezentál tudást. 

Adott tehát a helyzet: brutális, mesebeli pénzek mozognak, hozzáértés nincs, érdemi munkavégzés nincs, egyszerre van súlyos munkaerőhiány és egyszerre vannak jelen a munkanélküliek tömegei, és a nagyobb fizetésért egyszerűen nem lehet rávenni senkit sem mondjuk arra sem, hogy elköltözzön, mivel a pénz egyszerűen elvesztette értékhordozó képességét a fent leírt folyamatok és jelenséek miatt.

A pénznek tulajdonképpen ma már nem az ad értéket, hogy értéket hordoz, hanem az, hogy be kell fizetni az államkasszába mondjuk a villanyszámlaként, adóként, vagy hogy pl azért kapsz házat, vonatjegyet, meg kaját a boltban, mert a törvény és az állam az erőszakszervezetei segítségével így garantálja az érték nélküli pénzeszköze felértékelődését.

Ez nem pusztán vélemény, lássuk a tényeket: ha dolgozol havi 200 ezer forintért, egyszerűen nem vagy előbbre azzal, hogy havi 800 ezer forintot kapsz helyette mondjuk egy nagyobb városban, mert nem tudsz belőle jobb minőségű dolgokat venni, mintha 200 ezer forintból gazdálkodnál. Például tehát ha már meguntad a 20 ezer forintos telefingott műanyag-szövet irodaszéket, amelynek gyártási költsége amúgy 1000 forint körül van, és már szétrohadt tőle a gerinced, így hát valami olyan széket akarsz, ami ennél legalább egy fokkal jobb, mondjuk műbőrből van az ülőkéje, és egy fokkal kényelmesebben érzi magát benne a hátad, na az akkor 200 ezer forint lesz. És akkor itt most egy szaros székről beszélünk, ami az előző kategóriánál alig jobb. Kaját pedig egyáltalán nem kapsz jobbat, ugyanazt a műanyag kenőmájast kapod, amitől megdögölsz, hiába van négyszer-tízszer annyi pénzed. 

Azt meséltem, hogy amúgy a hatóságok az egészet egyetlen kattintással elvehetik tőled?

Tehát a válság oka, hogy a pénz mögül eltűnt az érték, és ennek nagyon csúnya vége lesz.