A cím egy idézet, és a Star Trek egyik epizódjából származik. Az epizódban egy ismerős földönkívüli ex-kém vacsorázik a földiekkel, és azt a megfigyelést teszi, hogy a földiek folyton mohón habzsolnak. Ezt követően tréfásan megjegyzi, hogy annyit tud már az emberekről, hogy írnia kellene egy könyvet róluk, és a címe ez lenne: Csillapíthatatlan éhség.

A megállapítás helytálló. Az emberek habzsolnak. Ma már a tudomány bebizonyította, hogy ha időnként beiktatunk egy néhány napos böjtöt, akkor tovább, és egészségesebben élünk. A tudomány azt is bebizonyította, hogy ha kevesebb, de jobb minőségű táplálékot fogyasztunk, szintén tovább, és egészségesebben élünk, beleértve az agyműködésünket is.  

Ugyanakkor szűkség van megfelelő étkezésre, hisz a kongó gyomor az ördög játszóhelye.

De az emberi természet csillapíthatatlan éhsége átvitt értelemben is értendő. Aki három évente tud egy cipőt venni, az évente akar új cipőt venni. Aki évente tud új cipőt venni, az évszakonként akar majd új cipőt venni. Aki évszakonként tud új cipőt venni, az pedig majd a végén már minden hónapban új cipőt akar venni. És ha már minden hónapban van egy új cipője, akkor új dzsekit, pólót, pulóvert is akar majd minden hónapban. Ám a cipő nem elég, mert járni fárasztó. Vesz tehát egy biciklit. De a bicikli nem elég, ezért vesz egy vonatbérletet, hogy nagy távolságokra eljusson. De a vonat kényelmetlen, vesz tehát egy autót. Aztán vesz egy kényelmesebb autót. Aztán a végén már a sarki bolt is túl messze van, és oda is autóval megy. De oda nem kényelmes az autó, tehát vesz egy mopedet. Lépcsőzni fárasztó, tehát liftezik. De a lifbe belépkedni is fárasztó, tehát a végén már a házban is mopeddel fog járni. 

Persze mára már a tudomány bebizonyította azt, hogyha heti néhány órát mozgással töltünk, akkor sokkal tovább, és sokkal egészségesebben élünk, beleértve még az agyműködésünket. Ugyanakkor 50 kilóméterre nem ingázhatunk gyalogszerrel. 

A konklúzió tehát az, hogy egy ember pontosan annyit, és csak annyit vehet el a világból a maga részére, amire szűksége van. A konzumerizmus egy bizonyos szinten túlmenően már egy tévút.

Az ép testben ép lélek él, a torz testben torz lélek lakik. Egy torz ember által alkotott társadalom pedig maga is eltorzul. Eltorzul az állam, eltorzulnak a törvények, és az egész társadalom (feminizmus, 80%-os adó, safe space, állami szórakoztatófelelős és romológus, radikális ceu védők).

Valamelyest eltorzulnak még a benne élő értelmes emberek is, hisz a degenerancia nagyon komoly szocioevolúciós nyomást helyez rájuk. Aki mégsem hajlandó egy mentálisan degenerált krumplivá vállni, azt a társadalom megveti, és pusztítja, hisz egy degenerált számára a legnagyobb ellenség a normális ember. Főleg, ha a normális nem hajlandó csicskaként eltartani a maradékot. 

Adott tehát egy eltorozult nyugat, amelynek a vezető tudománya az áltudomány, amely tagjainak több száz cipője van, mégsem járnak bennük sehová, ahol az emberek azért halnak meg a cukorbetegség következményeitől, mert a cukros üdítőitalért is autóval járnak a szomszéd boltba. Adott tehát egy torz nyugat, ahol az uralomra tört ,,szent pina'' nem hajlandó szaporodni sem, ahol 20 évnyi munkával meg tudsz venni egy olyan deszkaházat, amely összes alapanyagát egy erdei sétával össze lehet szedni néhány délutáni séta alatt, ahol annál többet keresel, minnél inkább nem csinálsz semmi hasznosat, adott egy olyan civilizáció, amelynek az ellenzéke is saját maga, ahol az 500 forintos napszemüveg alternatívája az 500 ezer forintos napszemüveg, ami ugyanúgy néz ki, és ugyanannyit tud. 

Adott tehát egy eltorzult nyugat, amelynek van még egy hatalmas hátránya: gazdag. Gazdag, mert korábban nagyon hatékonyan működött, nem volt annyira torz az értékrendje, és nagyon ügyesen halmozta fel a jövedelmét.

Azt mondja ez az eltorzult civilizáció a többi, eltorzult értékrend felvételére hajlamos embernek: gyertek hozzánk csicskáznak. Söpörjétek a szarunkat ki alólunk, mert mi már nem bírunk felkelni, hegesszetek kerítést nekünk, mert mi már nem tudunk, írjatok szoftvert nekünk, mert mi már elbutultunk, mosogassatok utánunk az éttermekben, vakarjátok össze a kutyaszart az utcáinkról, és ha ügyesek vagytok, és jól dolgoztok, akkor részesülhettek egy kicsit a mi hamis fényünkből, mopedünkből, havi egy darab dizájnercipőnkből. 

És meghallgatja a sok ember a szavakat, és el is indul. Indulnak a keleteurópai, közelkeleti és afrikai nyomorból, majd akinek van még életösztöne, az néhány éven belül hazamegy. A többi pedig örül a mopedjének, a 200 darab ruhájának, és a 100 db cipőjének a befogadó ország népével együtt, és részévé válik annak, majd szép lasan átveszi a befogadó népesség helyét. Majd szépen az ő helyüket is átveszik, míg a végén talán jön egy olyan réteg, aki közli:

Mi nem azért jöttünk, hogy mosogassunk. Mi nem azért jöttünk, hogy takarítsunk utánatok. Mi nem azért jöttünk, hogy a mopedeiteken üljünk, mi nem azért jöttünk, hogy eltartsunk titeket. Mi azért jöttünk, hogy megöljünk titeket, mert ez a föld mostantól a miénk. A nyugati ember tehát felszámolja magát.

Az egyetlen módszer, amellyel megállíthatjuk őket az, hogy legyőzzük önmagunkat. Le kell győzni a csillapíthatatlan éhséget, a saját fizikai és szellemi tunyaságunkat, a saját butaságunkat. Aki ezt nem teszi, azt kiírtják.

A hegy csúcsa a hegy tetején van. Oda nem tudsz felmenni mopeddel, 100 db dizájncipővel. Oda nem viheted fel a 200 ruhád, ha buta vagy, leesel, ha képtelen vagy járni a gyenge lábaiddal, nem tudsz feljutni. Oda nem tudsz felmenni attól, hogy mennyi pénzed van, nem segít feljutni a kamu áltudományos diplomád, és a kamu barátaid sem tudnak követni.

Minden nap úgy kell felkelni, hogy többé váljunk. Ha egy nap nem lettünk többek előző napi énünkél, akkor az a nap hiába való volt. Napról napra le kell győzni magunkat, és így tudunk egyről a kettőre jutni. Ha ez sikerült, akkor miénk lesz az élet koronája. Ha nem tudjuk legyőzni magunkat, akkor mások fognak legyőzni minket, és akkor nem lesz irgalom.