Geri blogja

Vegyük el a világot a kóklerektől, és adjuk azoknak, akik dolgokat hoznak létre!

eunyet.png

A KÉPREGÉNYEK LISTÁJA
Tisztelt látogató!
Amennyiben tetszik valamelyik képregény, vagy hasznosnak találtad valamelyik cikket, szíveskedj DogeCoint küldeni!

DogeCoin cím: DJmunyKm9qHdUKCrDyYwh5hbGvH34ZjEcK
dogeqr.png 

Friss topikok

Bejegyzések

Címkék

12nm (1) 14nm (1) 3. vh (2) 3. világháború (2) 3d (1) 3d kártya (1) 45nm (1) 90nm (1) Adó (12) Adószarók (12) Állam (18) Államapparátus (17) Álom (1) áltudomány (1) Anglia (1) Anime (1) arm (1) ballib (2) balliberális (2) baloldal (2) bevándorlás (3) bevándorlók (4) bőr (1) bőrdzseki (1) CEU (2) d3d (1) Diary (1) direct3d (1) directx (1) disztrópia (1) divat (1) dzsekik (1) egyetem (1) elektronika (1) Elektronika (1) elemzés (1) elnyomás (2) Én Kicsi Pónim (1) erősítés (1) erősítő (1) EU (20) Európai Unió (22) femináci (2) feminista (2) feminizmus (1) fikció (1) Firka (10) Future (1) Future Diary (1) gamedev (1) gazdaság (13) gpu (1) grafikus chip (1) grafikus kártya (1) gyorsítókártya (1) háború (1) Hadsereg (9) hang (1) hangfal (1) hangrendszer (1) hangszóró (1) Havazás (1) hi-fi (1) hifi (1) igp (1) intel (1) játékfejlesztés (2) Jövőnapló (1) Katasztrófa (6) kényelem (1) Képregény (9) kitüntetés (1) Kivándorlás (8) Kivándorlók (7) kommunista (1) kommunizmus (1) konzultáció (1) Korrupció (9) Kúrbánia (12) liberális (2) liberálisok (1) liberalizmus (1) liberó (1) lovagkereszt (1) Magyar állam (17) manga (8) menista (1) Mérnökök (7) mgtow (1) Mirai (1) Mirai Nikki (1) műbőr (1) My Little Pony (1) náci (1) nácik (1) nanométer (1) nato (1) nemzeti konzultáció (4) népköztársaság (1) Nikki (1) novella (1) nvidia (1) Oktatásügy (6) oop (1) opengl (1) oroszország (2) programozás (1) propaganda (1) retro (1) ruha (1) számítástechnika (2) tél (1) Terror (8) Vasút (2) Végítélet (1) vélemény (2) világháború (2) Vonat (2) x86 (2) Yuki (1) Yuno (1) Yuuki (1) zene (1) Címkefelhő

A gamer halála

2017.06.20. 23:58 Gerilgfx

62fef0161fd2502cebef068d477c2136.jpg

Tizenéves koromban mondhatni, hogy gamer voltam. Nem olyan értelemben, mint ahogy ma gamerek az emberek, hogy fél napokra rágyógyulnak a monitorra - pusztán szerettem játszani. Átlagban napi fél-egy órát eltöltöttem videójátékok előtt, főleg RPG-kkel (teljes Final Fantasy sorozat és társai), néha RTS-ekkel (pl Cossacks és Red Alert) játszottam. Ezek már akkoriban sem voltak teljesen friss játékok, de a kétezres éveket a játékok szempontjából hatalmas pangás, és szar játékok garmadája övezte, tehát maradtak inkább a Chrono Trigger időutazó kölykei, és a Final Fantasy felhőkben utazó főiskolásai.

Online játékokkal elég ritkán játszottam, mert nem voltak adottak az infrastrukturális feltételek hozzá, és a szűkséges közösségek sem voltak hozzá kialakulva. Például magyarként eleve nem is lehetett nyilvános szláv szervereken játszani, mert mélyről jövő rasszista gyűlölettel viseltettek az emberek a magyarok iránt, és általában pár perc után kirúgták az embert, olyan brutális gyűlölködés közepette, amit azóta sem hallottam még soha senkitől. Persze ez azóta már teljesen megváltozott, ma már komoly szerverek az ilyennek nem adnak teret (és talán a szlávok is rájöttek már, hogy nem a magyarok a legfőbb gondjuk).

Maradtak tehát az offline játékok, és az IRL közösségek, barátok, ismerősök, haverok, osztálytársak, akikkel általában egy időben, együtt szereztük be és kezdtük el a játékokat, és kb ugyanolyan ütemben vittük őket végig. Ezekről vonaton, osztálytermekben, városban sétálva a dolgunk felé menet beszélgettünk, megosztottuk egymással, hogy hogyan lehet őket végigvinni, milyen trükkök vannak, esetleg más eseményszálba keveredtünk -e, vagy hogy épp milyen új játékot lesz érdemes megszerezni és kipróbálni legközelebb. Segítettünk egymásnak a gépek karbantartásában, alkatrészek javításában és beszerzésében, működtetésében. Végső soron minden ismerősöm ebből a szubkultúrából került ki, eköré épült a szociális hálóm.

Egy nap aztán lefagyott a gép. A vinyóm, amin a játékok voltak, egy ingyen kapott 30 gigás Maxtor hdd volt. A hdd-ből 200-300 mbyte volt a rossz szektor, ezért rendszeresen futtattam rajta ellenőrzést, hogy az újonnan keletkező rossz szektorokat kiszűrjem. Ezúttal viszont az épp keletkező rossz szektor a teljes fájlrendszert elpusztította (fontos munkákat ez nem érintett, mert azok másik hdd-n voltak, plusz volt róluk backup is). Bűvésztem rá egy fájlrendszert, kiszűrtem a rossz szektorokat, majd elővettem a játékok lemezeit, hogy újratelepítsem őket.

Megfogtam az első játékot, majd betettem a meghajtóba. Aztán amikor feljött az installere, komolyan elgondolkoztam. Ez egy autóversenyes játék volt, és átfutott az agyamon, hogy akarok én ezzel egyáltalán játszani? Egy percig vívódtam, majd miután összegeztem magamban az érveket, úgy döntöttem, hogy nem telepítem. 

Megfogtam a második játékot, ezt már be sem tettem a meghajtóba, egyszerűen visszahajítottam a fiókba. Ugyanez történt a harmadikkal, negyedikkel, (...) huszonötödikkel. 

A konklúzió a következő volt: én ezekkel a játékokkal már nem akarok játszani. Aztán belém hasított a szörnyű felismerés: más játékokkal sem. Belegondoltam, és rájöttem, hogy már régóta nem élvezem a játékot, és inkább csak megszokásból nyomtam tovább a történeteket, a pályákat.

Attól a perctől fogva már nem voltam gamer, és nem játszottam érdemben soha többet. A bennem élő gamer már rég halott volt, csak nem vettem észre. A játékokat végül elajándékoztam a közelebbi ismerősöknek, ami pedig senkinek sem kellett, kidobtam.

Az igazi probléma azonban ekkor következett be: a teljes baráti köröm gamer volt, én pedig abban a helyzetben találtam magam, hogy nem maradt velük közös témám. Sőt, csak attól, hogy a számítógépes játékokra gondoltam, felfordult a gyomrom, azt éreztem, hogy megcsömöllöttem tőlük.

chuunibyou.pngDe ha valakinek erről szól az élete, akkor nincs menekvés: el kellett titkolnom az egészet, elvégre a barátaimat nem dobhattam el. Ezt ügyesen meg is tettem egy ideig, jártam tovább néhány privát lanpartyra, fél szemmel mindig igyekeztem követni az újdonságokat, de egyre inkább lemaradtam, és a végén már szó szerint irritált a téma. Éreztem, ahogy a barátaimból árad a puhapöcsű gamer-chuunibyou, és én ezt egyre kevésbé tudtam tolerálni. Míg végül egy nagy, golyófejű, túlsúlyos, szexuálisan frusztrált gamer ismerős elkezdte hangosan mesélni az iskola előtt, hogy hogyan ugrált a world of warcraftban valami zergekről, hogy felszedjen valamit, 10 percen keresztül. Én pedig ennél a pontnál tovább már egyszerűen nem bírtam. Most vagy rámfekszik a 100 kilójával, és meghalok, vagy én ölöm meg, vagy most azonnal el kell húznom innen, hogy soha ezekkel az emberekkel egy percet se beszéljek... és végül megszakítottam minden kapcsolatot a gamer ismerősökkel, illetve addigra már szinte nem is beszéltek velem ők sem. A szociális hálóm 95%-a ment a kukába elkerülhetetlenül, mert egyszerűen nem volt velük más közös témám. Igazából ezek az emberek sosem voltak igazi barátaim, sőt, barátnak se nevezném őket. Egyszerűen csak kellett valami, amivel el lehetett ütni az időt, még azelőtt, hogy a web2 éra elkezdett volna úgy istenigazán beütni.

A tanulság pedig az, hogy nem érdemes a hobbi köré túl mély szociális hálót szervezni, illetve attól még az X ember nem a barátod, hogy ugyanarról a témáról szoktatok beszélni hetente többször.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://gerilgfx.blog.hu/api/trackback/id/tr4312610073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.