Tisztelt olvasóim!
Úgy döntöttem, hogy felhagyok minden közéleti tevékenységemmel - már amennyiben a blogírás és a kommentelgetés annak számít. Az alábbiakban pontokban összegyűjtöttem, hogy ez miért, és hogyan fog bekövetkezni.
A blogot nem zárom be, és nem szűnik meg. Van még néhány bejegyzés, amelyeket meg tervezek írni, és feltételezhetően meg is fogom írni. Azonban ez évi egy-egy bejegyzésnél többet nem fog jelenteni.
Hogy így döntöttem, annak számos, szerte ágazó oka van.
Kezdjük a személyes okokkal: nem érzem már magam magyarnak. Ez nem azt jelenti, hogy feladtam volna az alapvetően nacionalista világnézetemet, hanem egyszerűen már nem érzem magam a magyar (európai) nép(ek)hez, kultúrához tartozónak annak ellenére, hogy magyar vagyok. Úgy vélem, hogy nincs kapcsolódási pontom a magyar néppel, nem érzem magam a közösséghez tartozónak, és ennek nem az az oka, hogy nem vagyok kapcsolatban a többi magyarral (és európaival), hanem az, hogy gyökeresen eltérő értékrendet, kultúrát, hozzáállást, és véleményt képviselek. Az érvényesülés gyökeresen más útjait keresem, más módszerekkel, mint amiket az emberek általában szoktak. Úgy gondolom, hogy nekem Magyarország nem tud adni semmit, és ha adott is valamit a múltban, az számomra elhanyagolhatóan kevés. Egy ilyen közösséget nem kívánok gazdagítani, és nem is kívánok erőforrásokat belefektetni. Az idő előrehaladtával ez az érzés egyre erősebben jelentkezett.
Emellett a magyar (nyugati, európai) közgondolkodást magamtól teljesen idegennek érzem. Kevésnek érzem azt, amit a magyar kultúra számomra ad, keveslem azokat a lehetőségeket, amelyeket a magyar gazdaság és technológia számomra nyújtani tud. Nem magát az életszínvonalat keveslem tehát, hanem minden mást. Ugyanez igaz a szakmai témákra is, nem találok komparálható tudású közösségeket, a nagyvállalati megszakértő nulla tudású managerrek baráti beszélgetős klubbjai nem nyújtanak számomra semmit. Ez egy egyszerű őskori ösztön: ha én mondjuk teszem azt vadász vagyok, és leteszek az asztalra minden hónapban egy medvéből készült téli kabátot, vagy ha mondjuk egy őskori építőmester vagyok, és minden héten leteszek az asztalra néhány száz téglát, akkor nekem ezért cserébe komparálható értékű dolgokat kell kapnom, hisz nekem is szűkségem van más jellegű javakra. Ha a cserébe kapott dolgok mögött nincs érték, nincs hozzáértés, nincs mögötte munka, vagy mondjuk eleve nem kapok cserébe semmit, akkor én az adott piacon nem fogok megjelenni a jövőben, a piac meg persze nem fog szőrmekabátot, téglát, akármit kapni. Ez most persze teljesen általánosságban értendő, nem csak szakmailag, vagy gazdaságilag, hanem értendő ez politikai, középleti helyekre, kommentekre, vagy bármire. Úgy gondolom, hogy a mai korok kommentjei üresek, a közösségek és csoportok tagjainak mondanivalói hiányoznak, nem reprezentálnak értéket, a benne lévő emberek nem hoznak létre semmit, nem tesznek le az asztalra semmit, én pedig ezért egyre inkább időpocsékolásnak érzem az ezekben való részvételt, és ez általánosságban kijelenthető mindennel kapcsolatban, ami az európai/magyar értékkörbe tartozik.
Aztán: ez a blog betöltötte a szerepét. Amit le akartam írni, azt leírtam. Újra és újra ugyanarról a témáról írni nem szeretnék, hisz az unalmas, repetitív lenne.
A következő ok pedig az, hogy magyarországról eltűnt a független vélemény.
Ma Magyarországon (és nyugaton) bűnszövetkezetek csoportjai állnak egymással szemben: az európai unió közvetlenül vagy közvetve fizetett liberális aktivistái, a velük szövetséges európai nagyvállalatok magyar (és más adott ország) piacot/piacát maga alá rendelni kívánó maffiaszervezetei, és velük szemben a magyar (és más, adott) állam kegyeltjei és hűbérurai, földesurai. Ezek a csoportok sikeresen magukba tagolták közvetlenül vagy közvetve az egész társadalmat, aláássák a törvényeket, a szólásszabadságot, és más szabadságjogokat is számukra kedvező irányban.
Ezeknek a csoportnak a háborújában az első áldozat tehát a független vélemény, a nép egyszerű fiainak és lányainak a hangja volt.
A mi néhány száz tollunk állt szemben a liberális és magyar maffia tolljainak millióival. Nem voltak ők sem erősebbek, sem okosabbak. A közelünkbe sem értek, értékük század akkora sem volt, mint a mienk. Mégis, pusztán a létszámukból fakadóan nem tudunk versenyre kelni ellenük. Amíg mi leírunk egy szót, addig ők szavak tízezreit írják le. Amíg mi, a nép egyszerű gyermekei egy embernek megmutatunk valamit, addig ők emberek tízezreit manipulálnak hamis adataikkal, szürke csillogásuk hamis fényeivel. Hogy győzhet meg néhány száz ember egy egymillió tagú szekta tagjait arról, hogy ne öngyilkolja meg magukat rituálisan a következő holdtöltekor? Hogy előzöd meg a becsapódást, ha a lakosok 99,9%-a az aszteroidára szavaz? Győzködöd őket fél évig, egy évig? Évtizedeken át? Meg kell húzni egy határt, és azt mondani, hogy a továbbiakban kizárólag saját magamra, és a szűk környezetemre összpontosítom az erőforrásaimat, és ignormálom az ezen kívül eső embereket. És ezt a vonalat én itt meg is húzom. Az elnyomók nyerhettek néhány száz, vagy nyugat szerte néhány ezer toll erejével szemben. De az általuk ide hozott muszlimok késeinek tízmilliói, hamarosan százmilliói ellen már nem fognak nyerni. Olyan kultúra nem fog nyerni, amely asszonyai átlagban egy gyermeket szülnek egy olyan kultúrával szemben, amely asszonyai ötöt. Egy olyan civilizáció nem életképes, amely dísz-szökőkutakat és térköveket gyárt annyi pénzből, amelyből más országok atomfegyvereket és tankokat. A közvélekedéssel ellentétben az úgynevezett nyugat nem haldoklik, a nyugat már halott, és ha keleteurópai követi a nyugati utat, hamarosan az is halott lesz. Ne legyenek illúzióink: követni fogja.
Szeretnék köszönetet mondani a blog.hu-nak, hogy infrastruktúrát biztosított ezeknek a közösségeknek éveken keresztül.
Én pedig az életem ezen szakaszát végleg lezárom. Bár talán ez a bejegyzés egy kicsit negatív hangvételűre sikerült, összességében mégis sikeresnek értékelem ezt a szakaszt, mert egyről a kettőre tudtam jutni, prioritizálni tudtam, növekedni tudtam, sok vita volt, ami engem is meggyőzött, ezáltal segített nekem jobban látni.
UPDATE: 2018. 02. 01.
Letöröltem néhány olyan cikket, amelynek a mondanivalójával ma már nem értek egyet. Ez nem lenne feltétlenül ok a törlésre, de káros hatásúnak tartottam azokat a cikkeket, ezért törlése kerültek.
UPDATE: 2019. 06 08.
Letiltottam a blogon a kommentelést, mert egy bukott párt szélsőséges, magyarellenes, liberális napelemlobbistája több nicknevet regisztrálva 4 éves cikk alá írkált azért, hogy a napelemek áráról vitatkozzon saját magával, magyarozással, homokosok egymás farkának kocsmában való lecidázálásával illusztrálva. Ultimate érvként használva azt is, hogy ki dolgozhat ételkihordóként, és hogy aki nem engedheti meg magának a másfélmillió forintos napelemet, az csak valami szar lehet (és amit nyilvánvalóan csak tőle vásárolhatsz meg, ha igazi sötétzöld proletár vagy).
Mivel ez egy megszünt blog, nyilván nem fogom az új kommenteket figyelgetni, és kitörölgetni a tevékenységét, rajta kívül pedig más nem kommentelt már évek óta, így egyszerűbb teljesen lezárni a kommentelést.
Ezzel együtt az adott témához érkezett korábbi on-topik jellegű hozzászólásokat is kitöröltem, mert úgy tűnt, hogy ugyanennek a lobbista körnek az érdekszférájából származnak azok a hozzászólások is (volt közöttük olyan is, ami érdemi információkat tartalmazott, sőt, lehet, hogy némelyiknek igaza is volt, de ezt mostmár sosem fogjuk megtudni).
