Geri blogja

Vegyük el a világot a kóklerektől, és adjuk azoknak, akik dolgokat hoznak létre!

eunyet.png

A KÉPREGÉNYEK LISTÁJA
Tisztelt látogató!
Amennyiben tetszik valamelyik képregény, vagy hasznosnak találtad valamelyik cikket, szíveskedj DogeCoint küldeni!

DogeCoin cím: DJmunyKm9qHdUKCrDyYwh5hbGvH34ZjEcK
dogeqr.png 

Friss topikok

  • Gerilgfx: @Cifu78: ,,élvonalbeli amerikai katonai rendszerekben'' <- amúgy nemtom feltűnt -e, ez a cikk n... (2017.04.26. 18:10) A NATO megvéd
  • Dzsendőrség: Remek cikk! Én is foglalkoztam a CEU-üggyel. Kiderült, hogy egyáltalán nem a legjobb egyetem: dz... (2017.04.20. 18:23) CEU - Magyarország legjobb egyeteme
  • Gerilgfx: @pitcairn2: azóta már történt egysmás. oroszország keményen ráfeküdt a csúcstechnológiára, nagyon ... (2017.04.11. 20:34) Rubel pánik
  • MaxVal BircaMan HJCD: @Gerilgfx: Így igaz. (2017.03.09. 15:41) Evangélikus vagyok
  • Gerilgfx: @Go Jóska: én semmit, ez egy régi gyári sablon, csak a képeket, és méreteket alakítottam át, semm... (2017.02.20. 21:18) Szellemi trianon

Bejegyzések

Címkék

12nm (1) 14nm (1) 3. vh (1) 3. világháború (1) 3d (1) 3d kártya (1) 45nm (1) 90nm (1) Adó (11) Adószarók (11) Állam (16) Államapparátus (16) áltudomány (1) Anglia (1) arm (1) ballib (1) balliberális (1) baloldal (1) bevándorlás (3) bevándorlók (3) bőr (1) bőrdzseki (1) CEU (1) d3d (1) direct3d (1) directx (1) disztrópia (1) divat (1) dzsekik (1) egyetem (1) elektronika (1) Elektronika (1) elemzés (1) elnyomás (2) Én Kicsi Pónim (1) erősítés (1) erősítő (1) EU (18) Európai Unió (20) femináci (1) feminista (1) feminizmus (1) fikció (1) Firka (10) gamedev (1) gazdaság (11) gpu (1) grafikus chip (1) grafikus kártya (1) gyorsítókártya (1) háború (1) Hadsereg (8) hang (1) hangfal (1) hangrendszer (1) hangszóró (1) Havazás (1) hi-fi (1) hifi (1) igp (1) intel (1) játékfejlesztés (2) Katasztrófa (5) kényelem (1) Képregény (9) kitüntetés (1) Kivándorlás (7) Kivándorlók (6) kommunista (1) kommunizmus (1) konzultáció (1) Korrupció (9) Kúrbánia (12) liberális (1) liberálisok (1) liberalizmus (1) liberó (1) lovagkereszt (1) Magyar állam (16) manga (8) menista (1) Mérnökök (7) mgtow (1) műbőr (1) My Little Pony (1) náci (1) nácik (1) nanométer (1) nato (1) nemzeti konzultáció (4) népköztársaság (1) novella (1) nvidia (1) Oktatásügy (6) oop (1) opengl (1) oroszország (1) programozás (1) propaganda (1) retro (1) ruha (1) számítástechnika (2) tél (1) Terror (8) Vasút (2) vélemény (2) világháború (1) Vonat (2) x86 (2) zene (1) Címkefelhő

A NATO megvéd

2017.04.23. 03:25 Gerilgfx

A NATO megvéd. A NATO amúgy ennyit tud. Megvéd. Az elmúlt évben rengeteg NATO propagandaírás született arról, hogy milyen fantasztikus is a NATO, és hogy közép és keleteurópát hogyan fogja megvédeni az Oroszoktól. Nézzük meg az állításokat, amelyeket tavaly hallhattunk:

-A NATO közép és keleteurópai erői, megtámogatva a nyugati erőkkel jóval erősebbek, mint az orosz

-A NATO hadieszközei jóval modernebbek, és hadrafoghatóságuk jóval nagyobb, mint az orosz ekvivalens eszközöké

-A NATO országok jóval hatékonyabban költik a pénzüket, mint az oroszok

-A NATO bármikor könnyű szerrel le tudja győzni az oroszokat, az oroszok kizárólag atomfegyverek segítségével tudnak megállítani egy külföldi expanziót.

19fa71a8255dc74fe51eb5ba7c8b7052.jpg

Oroszország jelenleg a következő hadászati eszközökkel rendelkezik (amelyek közép-keleteurópa szempontjából relevánsak):

-4,45 millió katona.
  a. Ebből 2 millió tartalékos, tehát nem igazi katona, csak statisztikai adat.
  b. a maradék 2,25 millió sorkatonákkal együtt érdendő. Oroszországban vannak szerződéses katonák, és sorkatonák. A 2 millió tehát egy erősen elméleti szám, mert az orosz sorkatonák általában egész egyszerűen nem hajlandóak bevonulni. 
  c. oroszország aktív állománya 700 ezer,
  d. ebből valójában 100 ezer katona az otthoni hadieszközöket - pl radarrendszerek felügyeli, szereli, és tervezi, vagy épp a, haditermelésben, hadiiparban, rakétaiparban dolgozik, tehát harci feladatokra nem alkalmas.
  e. 500 ezer csak statisztikai adat (például az első lövésre szétszaladó sorkatona, vagy takarító sorkatona)
  f. a külföldön bevethető orosz katonák száma körülbelül 100-150 ezer fő között van, ebben benne van például a tankok, repülőgépek, tengeralattjárók személyzete és üzemeltető legénysége is.

-évi 50 milliárd dollár költségvetés

-3000 bevethető vadászrepülőgép, könnyűvadászgépeket, nehézvadászokat, csapatszállítójárműveket. Ezek körülbelül 60%-ban modern, 40%-ban elavult típus. 

-10-15 ezer tank, és további körülbelül 50 ezer katonai jármű (továbbá mégegyszer ennyi bedobozolva)

 

 

Kelet és középeurópai NATO országok:

-Emberállomány: Magyarország 20 ezer katonából kb 3 ezer harcképes, Horvátország: 15 ezerből kb 3 ezer harcképes, Románia: kb 5 ezer harcképes, Szlovénia: 7 ezerből 1000 fő harcképes, Lettország: 4 ezerből 1000 fő harcképes, Észtország: 6 ezer főből 1500 harcképes, Litvánia: 17 ezerből kb ezer harcképes (a többi sorkatona vagy irodista), Norvégia: 11ezer főből 3 ezer harcképes, Szlovákia: 17 ezer fő, ebből 3 ezer harcképes, Csehország 24 ezer főből kb 3 ezer harcképes, Németország: 60 ezer fő, melyből 8 ezer harcképes, Bulgária: 40 ezer fő, melyből 6 ezer harcképes, Görögország: 70 ezer katona, melyből 10 ezer harcképes, Albánia: 12 ezerből 2000 harcképes, Lengyelország: 120 ezer, melyből 20 ezer harcképes, Olaszország: 100 ezer katonából kb 15 ezer harcképes.

A közép, kelet, és déleurópai országok harcképes hadereje együttesen 100 ezer fő, konfliktus esetén nyugodtan lehet számolni 50%-al, az annyit tesz, hogy egy katonai helyzetben a nato közép, kelet, és déleurópai országai összesen 50 ezer embert tudnak bevetni Oroszország ellen, ehhez még a nyugati országok néhány tízezer fős relokálható kontingensei is hozzájöhetnek a kötelező segítségnyújtás esetében.  Törökországot nem számítottam, mert az már Ázsia, és az oroszok felé tendál.

Légierő:

-Olaszország 300 repülőgépéből (amelynek harmada saját gyártás) legalább 100-at akár be is lehetne vetni, ezzel övé a legerősebb légi flotta.

-Németország kb 500 repülőgépből álló légiflottájában mindössze 100 db relatíve modern vadászgép van. Ezek közül az eurofighterek 80%-a a földön vesztegel már lassan egy évtizede, a Tornadoik közül 12 db van bevethető állapotban. Németország kb 30 vadászgéppel, és néhány bombázóval és csapatszállítóvel rendelkezik, a maradék propelleres gép, és van néhány helikopter. Németország bevethető légiereje körülbelül 40 gépre korlátozódik. 

-A harmadik legnagyobb légi hatalom a nevetségesen gyenge Magyarország, 13 db nyamvadt Gripennel. Ám ezekhez mindössze pár tucat rakéta, és bomba áll rendelkezésre. Végszűkség esetén 2-3 db mig 29 még talán kikukázható.

-A csehek 12 db gripennel rendelkeznek.

-A negyedik Norvégia, 50 db f-16-al.és 4 db F35-el (amelyekből hamarosan több lesz nekik).

-A lengyelek 45 db F16-al-el, és 30 db Mig29-el követik a Norvégokat a levegőben történő instant szétesés felé, körülbelül 30 db bevethető géppel érdemes számolni.

-Szlovákia 12 db Mig29-el következik a sorban

-Görögország masszív, 150 darabos F16 / Mirage készletekkel rendelkezik, de ezeknek csak töredéke röpképes, a felújítás csak tervben van.  A wikipedia a megszokott homályosságával nyitva hagyja a kérdést, hogy pontosan mennyi van bevethető állapotban, az amerikai f16-ok lifespanja alapján nem számolhatunk 55-nél több darabbal, a többit szétkannibalizált/elrohadt gépnek kell tekinteni. 

-Bulgária: több száz darab retró mig 21, 23, és néhány mig 29 és su nehézbombázó közül csak az utóbbi kettő tétel jelenthet fenyegetést, kétséges viszont, hogy ezek közül mennyi bevethető, és mennyi csak a statisztikai adat. Feltehetően érdemes 15 géppel számolni.

-A többi országnak nincs komolyan vehető légiereje (pl Román modernizált mig 21-esek), maximum pár szétrohadófélben lévő gép itt-ott, ezért további 20-at hozzáadok a felsoroláshoz amolyan általános számként.

Összegezve: a keleteurópai országok légiereje összesen 300 db vadászgép és nehézbombázó, további 150-200 db talán összekaparható a krumpliföldeken rohadó modellek összekannibalizálásával, ezen felül van pár csapatszállító, meg néhány viccnek is rossz játékdrón (uav). Gyorssegélyként az USA és a nyugati országok további 100-200 db vadászgépet és nehézbombázót tudnak a keleteurópai országok részére a képességeik jelentős csökkenése nélkül átadni.

 

Tankok:

 -Németország: több száz leopard, puma, és különböző típusok. Wikipedia szerint körülbelül 400 bevethető tank, 15 ezer különféle csapatszállító eszköz (bár ezek egyszerű csapatszállító kamionok), továbbá kb 50 tüzérségi eszköz áll rendelkezésre. 

-Olaszország: kb 300 tank, és 3000 körüli fegyveres csapatszállító egység. 

-Görögország: 20-30 tank, 2000 körüli fegyveres csapatszállító jármű (plusz néhány ezer katonai ,,kamion'')

-Magyarország: 30 tank, 400 db könnyűfegyverzettel ellátott csapatszállító bevethető.

-Románia: Ismeretlen, hogy a szovjet eredetű 800 db tankjuk, és ugyanennyi darab fegyveres csatpatszállító egységük közül mennyi működőképes, de a többi keleteurópai országnál látott arányok alapján maximum 80 db tank, és 300 db fegyveres csapatszállító lehet működőképes.

-Bulgária: 160 t72 tank, amelyből 20-30 lehet működőképes állapotban. további 500-600 db fegyveres csapatszállító egység.

-Csehország: 30 db tankjuk mellé 30-40 fegyveres 200-300 fegyveres csapatszállító, és tüzérségi eszköz tartozik. Nekik is van vagy 2ezer normál csapatszállítójuk.

-Szlovákia: 30 db tank, és 300 csapatszállító unit

-Lengyelország: kb 120 db bevethető német eredetű tank, és legalább 100 db csaját gyártású. Csapatszállító és tüzérségi eszközeik száma/típusa nem ismert.

-Albánia: kb 50 db kínai eredetű tank, és 300 fegyveres csapatszállító jármű.

-Horvátország: 40 db tank, és 300 fegyveres csapatszállító jármű

Összesen: 1300 db biztosan bevethető tank, további 500 db TALÁN kikukázható, 8 ezer fegyveres csapatszállító jármű, amelyeknek kb a fele páncélozott. Ezeknek kétharmada nélkülözhető konfliktus esetén, ez körülbelül 1000 tankot, és 5 ezer fegyveres csapatszállító ,,tankot'' jelent. 

 

 

Konklúzió a számok mögött:

1. Oroszország körülbelül annyit költ a hadseregére, mint Olaszország egyedül, miközben hadieszközeinek száma sok százszorosa az olasz megfelelőinek. Nem igaz az, hogy Oroszország hadserege ne lenne gazdaságilag hatékony - űbereli minden nyugati ország hadseregét ár/érték arányban, minden tekintetben.

2. Oroszország tankjainak, és fegyveres csapatszállítóinak a száma még akkor is tízszer nagyobb a keleteurópai országok összes páncélos haderejénél, ha a nyugati országok néhány száz unitot segélyként biztosítani tudnának pluszban.

maxresdefault.jpg

3. Oroszország légiereje szintén tízszer nagyobb a közép és keleteurópai országok össz-légierejénél.

4. Oroszország nincs abszolút emberfölényben, de a közép+keleteurópai katonák nagy része egyszerű, tapasztalat és rendes felszerelés nélküli Gyalog István. 

5. A kelet és középeurópai országok hadiipara az utolsó vadászgépeiket, tankjaikat évtizedekkel ezelőtt hozta létre, azóta a hadiipar teljesen leépült. Oroszország viszont megőrizte a hadiiparát, így a kieső eszközparkot folyamatosan modernizálni, és újítani tudja, miközben a kelet és középeurópai országok erre nem képesek, csak külső segítség bevonása mellett, nagyon korlátozott mértékben. A hadianyag gyártása közép és keleteurópában szintén nem jelentős, tehát a hadieszközök hamar elfogynának egy oroszország elleni háborúban.

6. Nem esett szó komolyabb ballisztikus rakétákról, radarrendszerekről, műholdrendszerekről - mivel ezek a keleteurópai országoknak nincsenek. ( A keleteurópában használt olasz radarok nem tudnak rakétát rávezetni például a betolakodó lopakodó gépekre, csak a pozícióikat képesek jelezni. )

7. Az ukrajnának nyújtott nato hadisegély (csehek által feljavított magyar tankok, amerikai csapatszállító járművek százai, amerikai kiképzők és katonai szakértők százai, keleterurópai fegyverek) csak arra volt jó, hogy néhány héttel késleltesse az orosz sikereket, viszont a hadianyagfelesleget teljesen elégette a keleteurópai országokból, megmutatva azt, hogy a keleteurópai országok jelenleg használt eszközállománya nem képes felvenni az oroszokkal a harcot. 

8. Nem csak létszámfölény van az orosz hadieszközök terén a közép és keleteurópai hadseregekkel szemben, hanem komoly minőségi, és technikai fölény is. 

9. A kelet és középeurópai országok által ellövöldözött hadianyag pótlása nem megoldható. 

10. Az oroszokat csak a közép és keleteurópai országok hadseregének TELJES felhasználásával lehetne fenntartani néhány hétnél tovább. Csak a TELJES hadsereg feláldozásával lehetne elérni, hogy Oroszország pár országnál többet ne foglaljon el. 

11. Kelet és középeurópában nincs értékelhető hadiipar, sem szűkséges szakember (néhány gender studies megszakértő nem tud ballisztikus rakétát tervezni és gyártani). 

12. A kelet és középeurópai hadseregek túl drágák, az oroszokéval összehasonlítva az elköltött pénz legalább 99%-a korrupcióban vész el. 

13. A kelet és középeurópai hadseregek ekkora személyi állománnya mellé legalább a jelenleginél 10x nagyobb eszközállománynak kellene tartoznia (milyen kár, hogy a soros györgy nyugati szervezetéhez kivándorló diplomás romológus nem tud reaktív páncélzatú csapatszállító járművet gyártani)

14. A kelet és középeurópai országok elnyomták/elnyomják legalább valamilyen szinten a saját nacionalizmusukat- ez potenciális utat nyitott meg ahhoz, hogy egy konfliktus esetén a társadalom ne legyen mozgósítható az állam megvédéséhez (én pl biztos nem ragadnék fegyvert orbánékért annak ellenére, hogy a magyar hozzállás legalább a mázában nacionalista).

15. Az ukrán hadsereg önmagában erősebb volt, mint keleteurópa gyengébb országai együttvéve - mégsem tudott mit kezdeni az oroszokkal, hiába támogatta a NATO hatalmas mennyiségű pénzzel, és hadieszközzel. A NATO a krímet és novorussziát követően valószínűleg elbukja a szíriai hadműveleteket, mint ahogy elbukta a Grúziai konfliktust is. A NATO immáron zsinórban harmadszor veszít egy évtizeden belül proxyháborút az oroszokkal szemben annélkül, hogy ebből következtetéseket próbálna levonni.

16. A NATO sokkal erősebbnek próbálja a propagandájában feltüntetni magát, mint amilyen valójában. A NATO igyekszik azt az impressziót kelteni, hogy oroszország elavult hadieszközöket tart, minden technológiája alsóbbrendű, drága, nem hatékony, elavult, korszerűtlen, miközben minden tényszerű adat ennek az ellenkezőjét bizonyítja.

 

Hipotetikus kimenetelek a konklúziókból:

1. Észtország, Lettország, Litvánia megszállása -> erőtlen NATO válasz, azonnali orosz győzelem 

2. Észtország, Lettország, Litvánia megszállása -> teljes NATO mozgósítás közép és keleteurópában nyugati hadisegéllyel -> NATO seregek összeomlása 2 hónap alatt -> Ukrajna, Románia, Bulgária katonai megszállása

3. Megelőző csapás Oroszországgal szemben -> NATO keleteurópai szárnyának összeomlása 1 hónap alatt -> Ukrajna, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia katonai megszállása

4. NATO lassú felbomlása

5. Titkos NATO felszabadító háború novorussziáért, és krímért -> krím felszabadítása, kalinyingrád megszállása, front megmerevedése novorussziában -> Ukrajna, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia katonai megszállása, krím visszafoglalása, kínai orosz szövetség, lehetséges harmadik világháború

 

 

CEU - Magyarország legjobb egyeteme

2017.04.05. 08:57 Gerilgfx

 

A CEU Magyarország legjobb egyeteme, legalábbis ha az áltudományos fingreszelgetést tekintjük fokmérőnek. 

Weblapjukon ( https://www.ceu.edu/hu/kee/magyar/mester ) megtalálhatóak azok a csodálatosan progresszív képzések, amelyekre minden igazi páneurópai mozgalmár lelkét megérintik, úgymint:

Gazdaságelmélet és gazdaságelemzés specializáció / Globális piacok gazdaságpolitikája specializáció / Késő antik, medievisztika és reneszánsz tanulmányok specializáció / Összehasonlító történettudomány 1500-tól napjainkig specializáció / Kisebbségpolitika / Filozófia / Politikatudomány / MATILDA: Nők és társadalmi nemek története specializáció / GEMMA: Nők és társadalmi nemek tanulmánya specializáció / Közpolitika / Környezetpolitika és menedzsment

A CEU tehát nem más, mint egy milliárdos által fizetett védőernyő az olyan baloldali fiataloknak, akik korhű áltudományokat tanulni kívánva szerencsés esetben mentesülhetnek attól, hogy dolgozniuk kelljen a további életükben, kevésbé szerencsés esetben pedig a tehetségüknek, tudásuknak, kitartásuknak megfelelően mehessenek mosogatni a McDonaldsba.

genderstudies.jpg

A CEU nem más, mint egy szimbólum. Szimbóluma annak a liberális szellemi fertőnek, amely uralma alatt tartja a nyugatot az elmúlt 40-60 évben, amely úgy adta a feministák kezébe a jogrendszert, hogy az a férfiakat másodrendű állampolgárrá silányítva 2.4-es gyerekszámból csinált 1.2-eset. A CEU féle liberális fertő úgy mentette meg európát az antirasszizmustól, hogy ma már minden nap terrortámadásokban gyilkolják meg a fehér emberek tucatjait az afrikából és közelkeletről kontrollálhatatlanul beözönlő hordák azzal a céllal, hogy kiírsák és kicseréljék a fehér embert. A CEU féle liberális agyrém hazug gazdaságelmélete az, amely az átlagban évi 2-3%-os gadasági fejlődésből csinált évi 1%-os hanyatlást. A CEU testesíti meg azt a tudománytalan tudományoskodást, ami a tudományból áltudományt, a hozzáértésből megszakértést, a produktív hozzáértésből röfögést csinált a tudományos életben. 

A CEU genderromológusai a huszonegyedik század vajákos asszonyai, tenyérjósai, mesemondói. Azonban amíg egy szívcsakrás űrmagyar nem megy tüntetni azért, mert nem élhet meg alanyi jogon az áltudományos szimbólumrendszeréből, addig egy progresszív ingyenélő kimegy európai csillagos zászlóval óbégatni az utcára század magával. 

Orbán Viktornak talán a CEU effektív betiltása ez első és egyetlen olyan intézkedése idén, amellyel pártállástól függetlenül mindenki egyetérthet. Már-már úgy voltam vele, hogy teljesen feladom a felsőoktatásba vetett hitemet, és álláspontban a felsőoktatás egésze ellen helyezkedek, az utolsó pillanatokban elkezdte a megtisztítási folyamatotot a párt is. A liberalizmus struktúráit rombolni kell, vissza kell tőlük venni mindent, amit az évtizedek során elraboltak a termelő néptől, a média, és számtalan más terület mellett ilyen az oktatásügy is. Mondjuk kérdéses, hogy a Fidesz a nyílt áltudományok helyett milyen más alternatívát tud majd kínálni, ami nem a saját félfeudális körükből jön, miközben nyilvánvalóan a Fidesz teljes vezetősége is kamu gazdasági és politológiai diplomával reszelgeti a körmét a parlamentben.

Egy viszont biztos: minnél inkább ugat a sok Angela Merkel féle kutya, annál jobb úton jár Orbán. A baloldali áltudományos életet mindenestől fel kell számolni, az ország nem engedheti meg tovább, hogy áltudományos képzésekért olyan diplomákat oszt ki, amelyeknek az értéke látszólag megegyezik egy atomfizikus diplomájával. 

Ez az az ügy, ahová ki kell vezérelni a rendőröket, és ütni kell. Nem a ligetvédős ügy, nem az olimpiások, hanem ezek. Ezek azok, ahová ki kell küldeni őket gumibottal, és parancsba adni: ütni kell, ütni kell, ÜTNI KELL!

 

Evangélikus vagyok

2017.03.09. 04:14 Gerilgfx

 

Nagyon nehéz témának veselkedek neki, az előző bejegyzésben már megpróbáltam féligmeddig tréfásan felvezetni. A kérdéssel amúgy nem foglalkoznék érdemben, mert egyáltalán nem érdekel a vallási irányzatok boncolgatása, de tapasztaltam olyan eseményeket, amik az irányba mutattak, hogy ezt a témát valamilyen módon fel kell itt dolgoznom.

Amúgy én nem vagyok hagyományos értelmében véve vallásos ember - ha életemben 10x voltam templomban, beleértve mások esküvőit, keresztelőit, akkor lehet, hogy felfelé túlzok. Szellemi tekintetben viszont mondhatjuk, hogy vallásos vagyok, de ettől függetlenül amit itt leírok, az szigorúan magánvélemény.

Az evangélikus vallás - ami összkeresztényi értelmezésben igazából nem vallás, hanem valójában a keresztény vallás protestáns ágának egy felekezete - elég nehezen megérthető, szinte emészthetetlen téma az átlagos katolikus magyaroknak. Hangsúlyozom: az ÁTLAGOS magyaroknak, nem pedig egy komoly vallásszakértőknek. Magyarországon a katolicizmus az uralkodó vallás, ezt követik a reformátusok. Az evangélikusok aránya a népességen belül 2%, tehát minden 50. személy evangélikus. A többi, ennél kisebb vallás már etnikai/faji jellegű hovatartozást sugall inkább (pl az ortodoxok tipikusan szláv eredetűek), vagy pedig kisebb, pár ezres/tízezres szektákat ölel fel. 

 

1ef60a50-9c16-11e6-9654-6e2b0a6d20cd_980x660.jpg 

Történeti áttekintés

Az evangélikus vallást Luther Márton alapította (ezért követőit néha Lutheránusoknak is nevezik), a hívek Luthert egyfajta prófétaként tisztelik. Az 1400-as évek vége felé született Luthernek eszében sem volt új vallást alapítania, a katolicizmusba szerette volna a spiritualitást visszahozni. Nem jött össze neki, és miután elkezdték fizikailag kiírtani őket, elkerülhetetlen volt a szakítás. Az összes többi ,,reformált'' vallás ennek nyomán szökkent szárba, de az evangélikus vallásnak ezek már nem további hajtásai, nincs közöttük származási, vagy ok-okozati kapcsolat, az ilyen vallásokat összefoglaló néven protestáns vallásoknak nevezzük. A folyamat véres vallásháborúba torkollott, és a katolikus egyház győzelmével ért véget a kontinentális Európa nagy részén. Az evangélikusok elmenekültek, szétszéledtek, és ezt követően évszázadokon át titokban gyakorolták a vallásukat. Az evangélikusok az 1848-as szabadságharc óta teljes jogú állampolgárok Magyarországon, de Spanyolországban szerencsétlen esetben még az 1970-es évek elején is KIVÉGEZHETTEK (!!!!) ha kiderült, hogy evangélikus vagy. 

 

És most?

Az első, ami egy teljesen avatatlan szemlélőnek feltűnik, hogy az interneten gyakorlatilag semmi információ nincs erről a vallásról. A ,,milyen vallású vagy'' szavazásokban az evangélikusra általában nincs ikszelés. Még a wikipedián is csak egy 3 bekezdéses egyenmaszlag éktelenkedik róla, amiből semmi érdemi információt nem lehet megtudni, majd a magyarországi változatáról külön ismétcsak semmi érdemleges információ nincs.

Nem látni jelenlétet az evangélikusok részéről hitvitákat, nem vonulnak fel, nem verik a mellüket, nem látni nyilvános evangélikus performanszokat, nincs kiállás úgynevezett evangélikus értékek mentén sehol. Ez alapján azt mondaná az ember, hogy ez egy halott vallás, nincs jelen már sehol, az internet korába már nem mentette át magát, effektíve megszűnt, és nem létezik.

 

Ennél hatalmasabbat nem is tévedhetnénk!

 

Itt jön a csavar a történetben: míg a hagyományos vallások nagy része - legyen szó a katolikusokról, reformátusokról, vagy akár a jehova tanúiról, egy kifelé forduló, erősen extrovertált, terjesztő-térítő vallás, eközben az evangélikus viszont nem egy térítő, hanem egy befelé fókuszáló, introvertált vallás.

Ahogy ül a buddhista kicsi kínai meditál a kolostorban önmagában, elképzelni sem tudjuk, hogy ő kimegy téríteni, embereket győzködni, vitatkozni. Az evangélikus ugyanez, csak ők keresztény alapon.

 Mivel a katolikusok nem értik, illetve teljesen félreértelmezik az evangélikusokat, jöjjenek tehát a katolikus tévedések, a tévinformációk, kulturális különbségek, amik annál inkább kezdenek frusztrálónak, bizarrnak, és komikusan félelmetesnek tűnni, minnél mélyebbre ásol.

A vallás, mint említésre méltó téma, először egy magánbeszélgetésben jött elő, amikor általános iskolás voltam, és rendszeresen együtt sétáltam haza egy iskolatársammal, aki egy évvel felettem járt, és oldalra-felfelé-stb is dupla akkora volt, mint én. Valahogy szóbakerült a téma, ő hozta szóba, ő katolikus volt, és valamiért elkezdte írtózatosan fikázni az evangélikusokat, hogy micsoda mocsok népség (a környékünkön kb fele-fele arányban vannak katolikusok és evangélikusok, a más vallásúak aránya elhanyagolható). Érdemben nem mondott példákat arra vonatkozóan, hogy miért, illetve kiemelt példaképp egy-két gecibb gyereket szemléltetés gyanánt, de nem hiszem, hogy ezt a tanulságot ő maga vonta volna le ennyiből, valószínűbbnek tartom inkább azt, hogy valakitől ezt a véleményt úgy tanulta el - pl szülőktől. Én nem különösebben vitatkoztam vele, de kb két percig sorolta beleéléssel, hogy az evangélikusok azok micsoda emberek, de kb olyan stílusban, mintha egy emberevő sorozatgyilkos szektáról kellene leírást adnia. Aztán a végén megkérdezte, hogy mi a véleményem. 

-Evangélikus vagyok.

Ez persze nem vélemény, de utána 5 perc döbbent csend következett, közben a gyerek arcán kétségbeesés ült, ahogy szép lassan ballagtunk haza. A vallás vele soha többé nem került szóba semmilyen formában sem. 

Pár éve történt az, hogy mentem biciklivel az evangélikus templom előtt, és egy előttem biciklivel haladó öregasszony odakiáltott az evangélikus templom előtt kapáló asszonynak, szó szerint, hogy ,,te szektás evangélikus kurva, ide csak boszorkányok járnak''. 

Az egyik jóbarátomat netről ismerem már több mint egy évtizede, hetente legalább egyszer beszélünk, de egymás vallása még sosem került szóba, sem pedig a kereszténység kérdése nem jött elő. Aztán egyszer valami kapcsán szóba került a kérdés, nagyon elkezdte az előző példához hasonlóan terítékre hozni a protestantizmus egészét, úgyhogy hamar gyanús is lettem neki, és megkérdezte, hogy milyen vallású vagyok. Evangélikus, hangzott a válasz. Aztán gyanús csend következett, kb két hétig.

soon-9.jpg

Ekkor végre telejes lett a feldolgozottság, és ilyet szólt:
-Miért vagy te refi?
-Nem vagyok.
-De. 

Lássuk be, ezt a beszélgetést ettől a ponttól kezdve már nem lehet úgy folytatni, hogy bármelyik fél számára is pozitív legyen :D Kiderült, hogy éveken át az egyik hobbija az volt, hogy a protestantizmus ,,társadalompusztítását'' tanulmányozta.

 

 

b_22-gadgetcolashower1_blue.jpgMiért lettél evangélikus?

Nem evangélikus lettem, hanem az vagyok. A nem katolikus vallásúak is szaporodnak időnként. Az evangélikusok nem egy szekta, ami a katolikus polgárokat áttérítgeti mindenféle ígéretekkel, hisz fentebb már bemutattam, hogy ez a vallás nem térítő jellegű. Néhány hitbéli útkereső időnként belép másik vallásból, vagy kilép másik vallásba, de a ki és belépők száma közelíti a nullát. Én személyesen nem is hallottam még olyanról, hogy valaki be/ki lépett volna annak ellenére, hogy az evangélikusoknak nincs olyan erős struktúráltsága, hogy ezeket az adatokat megbízhatóan követni lehessen. Mivel ez nem egy kifelé fókuszáló vallás, a híveket nem érdekli, hogy hányan vannak, nem érdekli őket, hogy sokan legyenek, nem térítenek, nem foglalkoznak más vallásokkal, nem vesznek rá másokat a csatlakozásra, még a papok sem népszerűsítik ezt a vallást. Hogyha valaki elkezdene a pap kapuja előtt óbégatni reggel, hogy ő mostantól egy nagy megigazult evangélikus, a pap maximum azt mondaná neki, hogy oké, csak menjen el a kapu elől, mert kijárna a kocsijával, hogy bevásárolni menjen. Ezen valószínűleg nagyon meglepődne a delikvens, főleg az, aki a katolicizmus katartikus monumentalizmusához szokott, meg az is, aki a kis szekták agilis tempójához, és egyszerűen nem tudná hová tenni azt, hogy a pap se nem ájtatoskodik neki, sem nem repes az örömtől, de még csak pénzt sem fizettet vele sehová. 

 

De most akkor ti evangélikusok ilyen németországból jött sváb gecik vagytok?

Persze. Ti katolikusok meg ilyen rómából jött macskaevő olasz digó gecik. Jézusom. Nézzél már utána googleban, a svábok döntő többsége hagyományosan katolikus. Figyeltél feljebb? Az evangélikus vallásnak nincs etnikai háttere, Kossuth Lajos is evangélikus volt, meg Bill Gates is az. 

 

Akkor ti most ilyen szekta vagytok, és állatokat áldoztok Sátánnak?

Nem, mi egyáltalán nem áldozunk, még csak nem is gyónunk. Nem, mi embereket áldozunk, főleg ilyen kis hamvas popójú 11 éves katolikus lánykákat.

szekta.jpg

 

 

 

1_5_1_monster-sml.jpegTehát akkor református/jehova/zsidó/gyíkember vagy?

Nem, ezeknek a vallásnak nincs egymáshoz az ég adta világon semmi köze, még az evangélikusnak és a reformátusnak sincs. Az átlag-katolikus számára persze a különbség itt az, hogy melyik templomban mennyi szentkép, meg szobor van, de a különbségek valójában nem ebben keresendők. Igen, az vagyok.

 

 

 

LOL doszpogyi pumiluj

Azok az ortodoxok, te ebihal. 

 

Rohadt evangélikus gecik, miattatok van CHF hitel!

Azok meg a reformátusok, az evangélikusok hitel-ellenesek.

 

 

A ti általatok kirobbantott polgárháborúk miatt vesztette el európa a keresztes háborúkat 400 évvel ezelőtt!

Azok szerintem a szomszéd evangélikusok voltak, mi akkor épp szabadságon voltunk.

 

 

Mi kell ahhoz, hogy visszatérjetek?

Hova vissza? Jah, hát igen, a katolikus gondolkodásmód szereti az evangélikusokat egyfajta sértődött szakadároknak bemutatni (már amikor épp nem a szekta sugalmazás irányából közelít), akiket vissza kell téríteni engedményekkel, ösztönzésekkel az egy, igaz, és helyes útra. Aki a cikket ideálig elolvasta, annak már kezdhet derengeni, hogy ez egy lehetetlen feladat, és az evangélikusokat maximum hírből, hitiratokból, hivatalos iratokból ismerő vallási személy gondolhat ilyet, hisz nincs hova ,,vissza''-téríteni az evangélikusokat. 

 

 

 

nadia-2.jpgAzokat a szexi papnőket legalább meg is lehet dugni?

Az evangélikusoknál a nők is lehetnek papok, ráadásul a papok élhetnek nemi életet, és házasodhatnak is, ellentétben például a katolikus vallású társaikkal.

Néhány napja egy beszélgetésben ezt el kellett magyaráznom, ugyanis a katolikus résztvevők erről még nem hallottak.

 

 

 

   

 

Hierarchia

A katolikusoknál egy erős hierarchiába szerveződés van jelen. Ez egyrészt értendő vallási értelemben: a hívek a papokkal vannak kapcsolatban, a papok az országos szintű kiafaszomokkal, azok meg a nemtomkikkel, azok meg a pápával, aki legközelebb áll istenhez. A pápa kapcsolata istennel nem jelenti azt, hogy a hierarchia legalján lévő egyszerű hívekhez eljutna az isteni kapcsolat, ők tehát közvetett kapcsolatban vannak istennel. A papok különböző rétege ebben funkciót tölt be, egyfajta proxyként, áthidaló kapocsként a hierarchia felsőbb és alsóbb szintjei között. 

Ez a hierarchikus gondolkodásmód aztán az évszázadokkal a katolikus hívők mindennapjaiba, életmódjába is beleszövődött - formális vagy informális beavatások útján, ranglétrák alapján, erősen hierarchikus viszonyban működik a mai katolikus gyökerű magyar társadalom is a vállalati élettől kezdve az oktatásügytől kezdve a közigazgatásig. 

Az evangélikus vallás ennek az ellentéte. Az evangélikus hitben mindenki isten fia, a nagy mindenség egy apró szelete, közvetlen kapcsolatban az egésszel. Az evangélikus egyház nem különösebben hierarchikus, hanem laza helyi szervezetek összekapcsolódása révén alkotja magát a vallásközösséget. Sem felülről, sem alulról nem lehet alakítani a pozíciókat közvetlenül, éppen ezért nem nagyon számít az, hogy ki mit mond, hisz annak nincs hatása a különböző szervezeti egységekre - az evangélikus papokat főként a helyi közösségek fizetik, amelyeknek a lokális struktúráit a helyi hívek szervezik meg: például ha 5 faluhoz tartozik 5 templom, 3000 evangélikus hívő, egy pap, akkor ők szépen beszedik az évi pár ezer forintot a hívektől, amikből ki lehet fizetni a papot, a mindenféle költségeket, az ingatlanok felújítását. Ezért aztán előfordulhat, hogy az egyik faluban boszorkánysapkás-szoknyás evangélikus papnő van, a másikban tapsolva táncva imádkoznak az evangélikusok, a harmadikban egy nyíltan szélsőjobboldali pap van gárdistának maszkírozva, a másikban nyíltan liberális - sőt, ezek még bibliai kérdésekben és nézőpontokban sem fognak egyetérteni, mert az evangélikus vallás nem doktrinákra/dogmákra épül, így az egyik azt mondja majd, hogy A, a másik pedig azt, hogy B.  Ezek aztán persze időnként összegyűlnek egymással, vagy más országban lévőkkel, aztán vitatkoznak, majd hazamennek. A pap tehát itt nem egy összekötő entitás, hanem egy egyszerű összekötő-szervező, munkaerő jellegű entitás, bár az utóbbi időben próbálták kissé egységesebbé, strukturáltabbá tenni a dolgokat, én annyira nem követtem, és ezt nem is feltétlenül tartom jó ötletnek. 

A katolikusoknál a tekintély egy nagyon fokális pont mind az életben, mind az egyházban, elképzelhetetlennek tűnik az, hogy mondjuk egy katolikus a mise végén odamenjen a paphoz, és azt mondja, hogy: amit a 3. és 5. perc között mondtál, az szerintem egy kurva nagy faszság, és ha valaki mégis ezt tenné, az rövid úton ajtókon kívül találná magát vallási és nem vallási értelemben is. Egy evangélikusnál viszont ez megszokott.

Akárcsak a katolikusok esetén, az evangélikus esetén is öröklődik a hierarchiákhoz és szervezetekhez való viszony a kulturális és társadalmi szintekre - méghozzá jelen esetben az, hogy hagyományos értelemben vett hierarchiát nem tartalmaz, az ilyen jellegű dolgokat elutasítja, sőt, nem is érti meg, önmagát nem tudja egy ilyen hierarchiában kontextusba helyezni. Az evangélikus ember a hierarchiát csak olyan esetekben fogadja el, ahol erre logisztikailag, vagy racionalitásból fakatóan szűkség van, például egy munkahelyen teljes mértékben elfogadják azt, hogy különböző pozíciókra különböző szervezettségi szintek szűkségesek, de ezeknek a hierarchiáknak kulturális jelleget már nem tartják szűkségesnek, sőt, nem értik, és elutasítják. 

Például egy főnök, egy tanár, egy igazgató a katolikus hierarchizmus világában egy erősen struktúrált, tiszteletet megkövetelő, és nagyon erős, szinte átléphetetlen szintekre korlátozó, fölé-alárendeltségi viszonyt a viselkedésben, hozzáállásban megköveteő pozícionális személy, addig a főnök, a tanár, az igazgató az evangélikus ember számára nem más, mint egy munkakör, egy állás, egy pozíció. 

Ebből aztán hatalmas félreértések, ellentétek, összetűzések születnek idővel, ugyanakkor látni kell, hogy mindkét koncepciónak megvannak az előnyei, és hátrányai egyaránt. Az erősen hierarchizált katolikusok nagyon hatékonyan mozgatnak meg hatalmas erőforrásokat, nagyon egyszerűen tagolják be és építik fel a bonyolult viszonyokat igénylő struktúrákat, ilyeneket nagyon könnyen meg tudnak érteni, át tudnak látni, és ilyenbe nagyon könnyen be tudnak tagolódni. A probléma viszont az, hogy az ilyen struktúra a hatékonyságot, az innovációt, az egyediséget és egyéniséget azonnal kinyírja, a hozzáértést elnyomja, kontraproduktív és kontraszelektív. Az evangélikusok ezen strukturákba való beilleszkedésre eleve képtelenek, mert sem megérteni, sem átlátni nem tudják ezeket. Az evangélikus számára szokatlan, sőt, akár félelmet kelt egy ilyen, vagy akár agressziót is kiválthat az, hogyha őt bele akarják tagolni egy ilyenbe, ugyanis ő ezzel egyáltalán nem tud mit kezdeni.

A katolikusok részéről szintén agressziót és félelmet válthat ki egy evangélikus ember felbukkanása a hierarchiájuk környezetében, mert őket nem tudják beletagolni a hierarchiába. Nem értik, hogy miért nem akar az evangélikus is része lenni az ő hierarchiájuknak, különben is mit akar itt, hogy van pofája ignorálni a mi hierarchiánkat, esetleg ezzel megsért, miért nem oda ül, hanem amoda, miért nem mutat valamiféle tiszteletet, mit képzel ez magáról...

A hatalmas különbség tehát a már említett tényből adódik, miszerint például a vezérigazgató is csak egy munka, nem valami különleges és speciális valami, így aztán az evangélikusokhoz úgy kell hozzáállni, hogy tudomásul kell venni az, hogy ilyen formában ők egy komplex hierarchia részévé nem képesek válni, ezért hagyományos értelemben nem beleintegrálhatóak. Az evangélikus nem fogja tudni érteni azt, hogy te pizzázni akarsz vele, hogy te le akarod ültetni az asztalodhoz a 10 munkatársad mellé, mert egész egyszerűen nem érti, hogy ez most akkor mi. Ő szó nélkül el fogja utasítani a munkahelyi-évvégi-elvártottlenni partyzást, a quadozást (tehát: rituálékat, hagyományokat). Ő nem fogja érteni azt, hogy a gyárban a főnökkel hogyan elvárt társalogni, ő nem fogja érteni azt, hogy esetleg a főnökök külön esznek, és simán oda fog ülni melléjük szó nélkül...

Ha a katolikus hierarchia nem kapcsol, hogy bizony itt nem egy bunkó törtető, haverkodó, lenéző, bunkózó pszichopata jöttmentről van szó, hanem valami egészen másról, akkor abból bizonyos nagyon súlyos ellentétek fognak hosszú távon kialakulni. Ha ezek katalizálódnak, akkor az evangélikus ember félelemérzete növekedni fog, úgy fogja érezni, hogy ellenségessé vált a hierarchia egésze, pánikszerű reakcióként a félelemérzetének az okozóját, tehát magát a korábban jól működő hierarchiát fogja támadni, megkérdőjelezni, elkezdeni szétzúzni, szembefordítva a tagokat egymás ellen. Ettől persze a katolikusok is összecsinálják magukat, hiszen maga a hierarchia, amely eddig egy kényelmes struktúraként biztosította a mindennapjaikat, az alapjaiban kezd el recsegni és ropogni. 

Pozitívum az evangélikus számára az, hogy számára a fent említett munkahelyi/társadalmi hierarchia/ranglétra megértése, átlátása, vagy az oda való bekerülés nem cél, hisz az ő világában ez ilyen formában nem létezik, maximum ha tudatosan szemléli, egyfajta érdekességképp. 

A katolikus depressziós lesz, ha egy ilyenbe nem tud betagozódni, mert azzal ő úgy érzi, hogy kevesebb lett, és ez hosszú távon szétszedi őt. Egy evangélikus számára viszont pont annyira szignifikáns a hierarchia, mint mondjuk egy csillagkép, vagy egy erdei növény számára, az ő tudatában ilyen nem létezik.

Persze amennyire előny, annyira hátrány is egyben az evangélikus számára, hisz ő így egy ilyen hierarchia szerkezetének védő hatásaival sem tudja felvértezni magát. 

 

 

Láthattuk tehát, hogy a vallás hogy befolyásolja indirekt módon híveinek életképét, gondolkodásmódját, társadalmát a mindennapokban, bízom benne, hogy a legnépszerűbb téveszméket, tévhiteket és tévedéseket sikerült az evangélikusokkal kapcsolatban eloszlatnom (szerintem annak, amit írtam, legalább a fele baromság).

 

Az evangélikus vallás lényege tehát az, hogy isten megérintse az arcunkat, és mi az övét. 

 

 

katolikusevangelikus.png

 

 

MGTOW

2017.02.15. 16:39 Gerilgfx

 

Az MGTOW-jelenség szerintem éppen akkora faszság, mint az a feminácizmus, aminek az ellenpontjaként létrejött. Az MGTOW jelentése: férfiak, akik a maguk útját járják (Men Going Their Own Way). Természetesen itt nem egy egyszerű életszemléletről, vagy szólásmondásról van szó, hiszen akár ez még egy szimpatikus szlogen is lehetne, elvégre mindenki járja csak a saját útját, és valósítsa meg saját magát.

Itt tulajdonképpen egy ideológiáról van szó, aminek a lényege az, hogy a férfiak szándékosan, akaratlagosan kivonják magukat a nőkkel történő mindenfajta érintkezésből (kivéve a szexből, bár néhány esetben abból is), és egy olyan életmódot építenek fel, amely szándékosan a férfi szingliség, a férfi egyedülállóság, mint ideológia köré szerveződik. 

Lényege egy ideológiát népszerűsítő cikkében a következőképpen van megfogalmazva: 

,,a férfiak kizárólag saját elhatározásból, sőt mi több, örömmel kezdeményezik saját kizárásukat a társadalomból, míg évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt leginkább a bujkálni kénytelen bűnözők, a katonai szolgálatot megtagadó dezertőrök és a puszta kényszerűségből agglegényként maradt férfiak tartoztak ebbe a csoportba. '' - Ferfihang.hu

 

2014-11-08-mgtow-in-a-nutshell6.png

A probléma tehát a következő: a férfiak ezen csoportja nem az általuk károsnak ítélt társadalmi, jogi dolgokat támadja, hanem önkéntesen, szándékosan, és céllal kizárja magát a társadalom egészéből, és megszakít minden kapcsolatot a társadalommal, egyfajta ideológiaként.

Az alábbiak a férfihang cikkében ( http://www.ferfihang.hu/2014/03/31/ferfiak-akik-a-maguk-utjat-jarjak/ ) vannak összeszedve, és kimagyarázgatva.

 

 

Tehát:

 

-Az MGTOW-férfi elutasítja a hosszútávú párkapcsolatokat, mivel ez számos veszélyt jelent a férfira - például a vagyontárgyainak nagy részét elveszti, és esetleg gyerektartást is fizetnie kell, stb. Az MGTOW-férfi tehát nem például a gyerektartás megfizetését utasítja el, és nem azért harcol, hogy ezt eltöröljék, hanem a hosszútávú párkapcsolatot, a gyerekvállalás egészét szándékosan, ideológiailag kizárja az életéből. Ez mind társadalmi, mind egyéni szinten rendkívül káros, hisz a gyerekszám további csökkenéséhez vezet. Az MGTOW nem azt mondja tehát, hogy -töröljék el a gyerektartást mozgalom-, és nem is azt mondja, hogy -basszunk nőket teherbe anoním módon mozgalom-, hanem azt, hogy utasítsd el a hosszútávú párkapcsolatokat, ne szaporodj, fúj társadalom.

 

-Az MGTOW-férfi elutasítja a rövidtávú kapcsolatokat. Ennek egyik oka az, hogy az USA szélsőségesen férfiellenes törvényei alapján könnyen nemierőszakkal vádolhatók hamisan - ez magyar szempontból nem túl releváns, ezért ezzel a ponttal magyar megközelítésben nincs értelme foglalkozni. A másik oka pedig az, hogy a randizás egy anyagilag megerőltető, gyötrelmes, nem élvezetes egy férfi számára. Nem keresnek tehát olyan módokat a randizáshoz, ami élvezetes, anyagilag nem megterhelő egy férfi számára, hanem egyszerűen azt mondják: ez anyagilag megterhelő, és nem élvezetes, tehát nem kell, és pont. 

 

-Kilépés a gazdaságbólA férfi nem dolgozik többet, hogy annál a minimális pénzösszegnél többet keressen, nem hajlandó dolgozni a gaz multinak. Miért, eddig ki kényszerítette rá? Az MGTOW-férfi nem azt népszerűsíti, hogy ő inkább az eszével, a tudásával keressen pénzt, az MGTOW-férfi nem a piacgazdaságban való, minimális munka elvégzésével járó sikeres érvényesülést keresi, nem termékek és szolgáltatások hatékony forgalomba hozatalára törekszik a csicskázás helyett, hanem azt mondja: a gazdaság rossz, a munka rossz, bla bla bla, annélkül, hogy kényelmesebb és hatékonyabb megélhetési formák bemutatására és felhasználására törekedne. Pedig vegyük észre, egyáltalán nem az a normális, hogy az emberek állatként egy multi pincéjében dolgoznak, ez csak a történelem mostani szakaszában van így, és hogy ennek véget vessünk, ahhoz nem egy sértődött gazdasági kivonulás, hanem egy valódi tudáson, terméklétrehozáson, és szolgáltatásnyújtáson alapuló társadalom és gazdaság létrehozása szűkséges.

Az MGTOW-férfi azért sem dolgozik még, mert értelmetlen, hiszen a nő semmit érő látszatmunkával is sokat keres, míg a férfinek dolgoznia kell azért, hogy keressen. Elvégre egy sql adatbázis felett történő áltudományos betanítottmunkásként való nagypofájú büfögés és mellveregetés az ugye nagyon komoly munka meg nagyon komoly tudás, míg ennek a női megfelelői szart sem érnek, mert csak. Elárulom, hogy szart sem ér egyik sem, a nemi szerepeknek ehhez semmi köze, az oktatás és a munkaerőpiac is ,,megszakértő kóklereket'' nevel ki, de ahhoz, hogy ezt valaki észre vegye, le kell mászni az elefántcsonttoronyból, és önkritikát is gyakorolni kell.

 

-Kilépés a társadalomból - az MGTOW férfi közösségi élete a legszűkebb baráti körre korlátozódik, ezen kívül nem él közösségi életet. Magyarországon az emberek eddig is így tettek, a legszűkebb baráti körön túlmenően a magyar ember a gyerekkora elmúltával már nem él közösségi életet. Eleve egy magyarországhoz hasonló posztkommunista maffiaállamban maximum a nagyobb városokban lehetséges értelmezhető közösségi életet élni, de az MGTOW férfi ebből megintcsak ideológiát csinál - pedig a szándékos, kényszeredett elzárkózásnál kevés károsabb dolgot lehet elképzelni keleteurópa legindividualistább társadalmában.

Amúgy meg a férfigyűlölő feminácik is pont, hogy szegregációt akarnak, tehát pont, hogy ez a rossz stratégia ellenük! Az MGTOW tehát pont ugyanaz a sértődött, buta, társadalompusztító destruktív nyivákolás és duzzogás, mint amit a feminista nőknél már megszokhattunk. Sem célok, sem értékek, a lényege a sértődöttség, aminek a következő fázisa az lesz, hogy dolgokat kell majd nekik adni, hogy kieengesztelődjenek. 

Emlékezzünk arra, hogy mit mondott Isten Noénak, amikor a családja végzett a munkával: ezt a bárkát férfiak és nők verejtékéből építettük

 

A PMPO-korszak szörnyszülöttei

2017.01.30. 20:00 Gerilgfx

A 20 évvel ezelőtti PC-s OEM hangfalak többségében egy 10-20w-os adapterről üzemeltek, néhányuknak egészen siralmas, néhányuknak viszont teljesen jó hangjuk volt. Akkoriban persze még nem lehetett előre látni azt, hogy valaha is vissza fogjuk sírni majd ezeket az időket, és hogy később ennyire igénytelen fosokat fognak ránksózni hangfal címmel... de hát ki a faszom gondolta volna, hogy egy 20w-os Maxxtro hangfal 20 év múlva jobban fog szólni, mint egy 100ezer forintos 500w PMPO fasztarisznya?

Mivel ez nem a szakterületem, számos pontatlanság lehet a leírásban, úgyhogy tessék a dokumentum egészére fókuszálni. 

 

Mi a PMPO?

A PMPO eredetileg egy kifejezés, amely azt jelenti, hogy a berendezés nagyon rövid ideig egy ekkora teljesítményű ,,áramtüskét'' tud elviselni károsodás nélkül. Eredetileg exkluzívan hangszórókra használták, ahol a működési elvből következően technikailag ez volt indokolt. Manapság már erősítők, és más jellegű berendezések esetén is használják a PMPO kifejezést - mára a PMPO egy általánosságban elfogadott teljesítményjelölésnek számít.

 

A PMPO-elvű erősítők lényege

A klasszikus erősítőkhöz képest, amelyek egy bizonyos teljesítmény konstans leadására képesek, a PMPO elvű erősítők arra vannak tervezve, hogy egy bizonyos teljesítménytüskét egy nagyon rövid ideig (kb a másodperc ezred vagy századrészéig) le tudjanak adni maradandó károsodás nélkül. Tehát egy 800W PMPO konstrukciójú erősítő azt jelenti, hogy károsodás nélkül egy 800W-os teljesítménytüskét tud leadni a másodperc töredék részéig károsodás nélkül, illetve a fogalom vonatkoztatható a hangrendszer egészére is. Mivel a hang az nem egy konstans jel, hanem hullámok sorozata, ezzel a módszerrel jóval kisebb anyagköltség mellett lehet felépíteni egy PC speakert, magnót, vagy egy erősítőt. 

erosito.png

A kép bal oldalán egy hagyományos 20w-os PC-hangfal erősítője található, a jobb oldalon pedig egy doksija alapján kb 110W-os PMPO-nak írt erősítő. Az első, ami azonnal szembe ötlik, hogy a hagyományos erősítő kábelei legalább 4-8x vastagabbak, a másik pedig az, hogy kb ugyanolyan méretezésű és típusú alkatrészek és áramköri elemek vannak mindkét eszközön, de a PMPO eszközön jóval kevesebb van belőlük, és itt-ott integrált áramkörök is feltűnnek. Ma a hangfalak 99,9%-a PMPO szemléletű. 

MÍg bal oldalon egy körülbelül 5000 forint értékű elektronikát és kábelezést látunk (plusz még amit nem látunk), eközben a jobboldali értéke 1000 forint körül, vagy az alatt van. 

Avatatlan szemlélő tehát azt mondaná: dehát akkor a PMPO sokkal jobb, mint a hagyományos, hiszen hatod akkora költségből egy 5x erősebb, tehát 30x hatékonyabb eszközt kapunk meg. 

Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.

 

 

PMPO mégegyszer, tehát olvassunk a sorok között

A PMPO teljesítmény lényege tehát az, hogy ennyi wattos tüskét tud a készülék kibocsátani a másodperc egy aprócska tört részéig károsodás nélkül. Ez azt jelenti, hogy az alkatrészeknek nem kell a ráírt 800w-ot elviselni, hanem elég az, hogyha egy-egy nagy teljesítménytüskét el képesek viselni időnként mondjuk egy ezredmásodpercen át. Egy ezredmásodperces 800w-os ,,villámtól'' pedig nem fog leolvadni a hajszálvékony kivezetésekkel tervezett nyák, hisz ennyi idő alatt nincs ideje felmelegedni, és szétágni, tehát ténylegesen teljesül az, hogy károsodás nélkül egy minimális időtartamig le tudja adni a ráírt teljesítményt.

 

dsc_0006.jpg

Kép: 800W-os PMPO hifi-torony kábele, amely a hangszóróba megy, és egy 800W-os hajszárító kábele. Na vajon melyik lehet melyik? 

A 800W-os PMPO hangrendszer gyári kábele konkrétan egy 300 forintos sztereó fülhallgató kábelének vastagságával egyezik meg, illetve maga a kábel is egy ilyen kábel. A logikusan gondolkozók itt már gyanakodhatnak, hogy ez a kábel valószínűleg néhány perc után elégne, ha akár csak 40w-ot kapcsolnál rá, nem hogy még ennek a többszörösétől. És valóban! Csakhogy egy ezredmásodperc alatt erre nincs ideje, és a 400w-os tüske (két hangfal tartozik a szóban forgó hifihez) károsodás nélkül át tud rajta hatolni kb úgy, mint amikor a villám egy pillanat alatt a villámhárító köré csavarodva végigcikázik a földbe. Az ócska kis villámhárítónak semmi baja sem lesz, mint ahogy ennek a kábelnek sem, hisz ennyi idő alatt nincs ideje elolvadni és elégni, a hang viszont bizony kijön. Mint ahogy a villám is hangos, de az más miatt. 

 

 081013-pictobank-mct-016.jpg

illusztráció: kicsi kínai ívhegesztő (képzavar, elnézést)

 

Na de most akkor ezzel mi a gond? Szól, és a hangerő is megvan...

A probléma az, hogy valóban, jön a zenében a komolyabb hanghullám (tahók kedvéért: jön a dücc), amit fényvillám-ívheggesztő módszerrel át is baszat önmagán a PMPO csodaerősítő a kábeleken, amit akár mennydörögve extrém mélyen ki is ad magából, csakhogy ezzel lényegében az ,,adott momentumhoz tartozó teljes fogyasztási keretet'' kimerítette a rendszer, nem lehet további ekkora tüskéket kiadni közvetlenül ezt követően, hisz a kábelek elszenesednének, és elszenesedne az erősítő teljes elektronikája. Minnél inkább energiaigényes az adott hanghullám, annál nagyobb része fog a hangnak, zenének eltűnni (vagy legalábbis 5-10w-on szólni), hisz a hangkiadás folyamatának egésze átlagban már nem lépheti át azt a bizonyos 5-10-akárhány wattot, amekkorára a rendszer tervezve van. 

Ennek eredménye az, hogy a középmagasságú hang gumihanggá válik, a magas piezóhangszóróként visít, amit általában egy rohadtul fülfájdító és abnormálisan mélyen búgó mélynyomóval kompenzálnak, hogy a peasant örömében a faszát is kiverve örüljön a 60hz-es dobhártyaszétkúró pmpo vibrálásnak sound effektként, amikor kinyitják a filmben a hűtőajtót. Azt meg már leszarja, hogy közben a párbeszédek, és a hang minden egyes fingása, amit halivudban nem pmpo erősítőkre optimizáltak, meg már úgy szól, mintha sokol rádión keresztül AM-et hallgatna, a lényeg, hogy ő vett egy kurva jó 1000w PMPO feliratú hangrendszert egy kurva szép műanyag dizájnban 50 ezerért, amiből valamiért 5w-os vezetékek lógnak ki, meg amúgy egy 9v 2a feliratú trafón/adapteren keresztül kapja az áramot...

 

Az egész a mocskos, gátlástalan nagyvállalatok hibája, miért PMPO-s fost árulnak!?!

Nem. Az egész a mocskos, gátlástalan állam hibája. Egy egyszerűbb non-PMPO PC hangfal elektronikájának ára 20 évvel ezelőtt még 1-2ezer forint körül volt az akkori árfolyamon, így a gyártás hasznával, némi adózással, vámmal, kiskereskedelmi haszonnal együtt egy ilyen hangfalt 6-8 ezer forintért meg lehetett kapni. Igenám, csakhogy azóta néhány dolog megváltozott, a vállalatok ma már sokkal többet adóznak, és adót, vámot csalni is sokkal nehezebben tudnak. Egy non-PMPO technológiájú rendszerben csak az erősítés és a kábelezés kerülne mai áron 5k-ba legalább. Össszesen számolhatunk vagy 15k a gyártási költséggel + 5k a munkások adott darabra jutó bére, 15k haszon +5k a részvényeseknek, ~5k társasági adó, 20k vállalati adó, 20% vám    10% áfa  15% nagykereskedelmi haszon  15% kiskereskedelmi haszon * 27% itthoni áfa + 10% itthoni társasági adó és a kereskedők adója összesen felbaszná az árat olyan 150 ezer forintra, mert az irodában a fideszesek rokonai ebből reszelgetik a körmüket, ebből szakértik a faluban a szórakoztatást, meg ebből építik a szökőkutakat az eu helyi maffiaszervezetei, akiknek a balliberó barmok tapsolnak nyáladzva, hogy mennyi mindent adnak, meg hogy ezek nélkül mit csinálnánk, ugye.

Mit lehet tenni? 150 ezer forintért PC speakert eladni nem lehet ugyebár, ezért a gyárak szépen lassan lépésről lépésre PMPO-sították a termékeket, hogy az árakat szinten lehessen tartani, eleinte az így keletkező förmedvényekben egyáltalán nem volt mély hang sem, aztán később, ahogy a PMPO-t kimeditálták a kicsiny kínaiak a buddhista szentélyekben azért, hogy az európai maffiaállamokban is lehessen egyáltalán zenét hallgatni, mára eljutottunk a piezóvisítással egybekötött extrém nagy hullámhosszú wckagyló-erősítésű hörgedezésig, meg a 30 ezer forintos hangfalakig 500 forintos erősítővel, hát köszönjük szépen.

Enyhén témába vágó videóblog: 

 

A megoldás

Ha van rendes minőségű régi pc hangfal, akkor vissza kell rakni azt. Ez sajnos ritka, mert akkoriban meg az emberek voltak balfaszok megvenni az 5 ezer forinttal drágább modellt, amiben volt rendes hangszín. 

speaker2.jpg

Az nVidia és a 12 nanométer

2017.01.24. 03:25 Gerilgfx

Az nVidia idén megjelenő grafikus chipjét a TSMC fogja gyártani 12nm-en. Azt hittem, 14nm-nél leszünk még sokáig (ami messze van a 14nm-től, inkább 16nm lesz a valóságban), és teljesen feleslegesnek érzem ezeknek a csíkszélességeknek az erőltetését. Aztán látom, hogy a GloFo már 7 nm-re készül. 

Aztán arra gondoltam, hogy csíkszélesség hajszolása tulajdonképpen nem más, mint a fejlődni képtelen, dekadens nyugati chipgyártók egoizmusa. Egyrészt igazából 45nm-nél lejebb nem volt értelme lejönni, mert CSAK emiatt alig lesz kisebb a chip, meg alig fogyaszt kevesebbet, illetve elvonja az erőforrásokat a mikroarchitektúráról. Tulajdonképp ha 10 évig végig 45nm-en maradtunk volna, akkor ma ugyanott lennénk, mint most, mert ésszerű mikroarchitekturális változásokkal többet lehetett volna nyerni annál, mint azzal, hogy izomból kisebb csíkszélességre állnak át. Sőt, sok kínai/taiwani gyártó még most is 90nm-en van. A Vortex86 pl 90nm, talán a legújabb modellel jönnek/jöttek le 45nm-re, vagy azzal sem. A Vortex86-on úgy hoztak generációról generációra 20-40%-ot, hogy a chip mérete és fogyasztásra maradt ugyanakkora, növelni tudták a cache méretét, és a tokba betették a grafikát is, stb, miközben végig 90 nm-en maradtak.

Ezzel szemben mit csinál az izomagyú, innovációra képtelen nagypofájú nyugat? Puff, belebaszni a chipbe még egy milliárd tranzisztort, nem baj az se, ha 400w-ot fogyaszt, és 0,1%-os hatékonysággal működik, elvégre úgyis lejjebb lehet menni a következő csíkszélességre. 

Tehát gondoljunk bele: az ilyen nVidia jellegű cégek keménykednek az 5 milliárd tranzisztoros faszukkal 12nm-en, miközben a kicsi kínai nying nying meg azt mondja, hogy inkább megoldják ésszel, filléres gyártással. Ezért nincs az nVidia mobilos részesedése sem sehol. Igaz itt konkrétan gyépéút linkeltem, de a mobilos hozzáállásukra is ugyanez jellemző, ugyanúgy, mint ahogy az AMD-re, Intelre, meg szinte az összes nyugati dinoszauruszra, amiknek a piaci részesedése már jóideje szabadesésben van a globális számítástechnikai ipar egészén belül. 

Végülis a dinoszauruszok halnak ki, mert az erőforrások végesek, a végtelenségig nem lehet csökkenteni a tranzisztor méretét. 

 

A kommunista-kérdés

2017.01.17. 20:31 Gerilgfx

A néhány évvel fiatalabb ismerőseim - jellemzően a tizenéves koruk végén, huszas éveik elején járók - egyre gyakrabban kezdenek kérdéseket feltenni arról, hogy milyen volt a kommunizmusban élni. Sajnos (vagy hála istennek) a kommunizmus azon időszakában, amikor ténylegesen kommunizmusnak volt tekinthető, én még nem léteztem, a rendszerváltás előttről pedig, mivel akkoriban még kisgyerek voltam, szinte semmi emlékem nincs. Szinte. De annyi azért van, hogy el tudjam magyarázni, részben a rendszerváltás körül tapasztalt folyamatok visszafelé extrapolálásával azt, hogy milyen is volt a kommunizmus valójában.

Másrészt pedig az egész felvet egy érdekes kérdést: miért nem a szüleiktől, nagyszüleiktől kérdezik meg ezek a fiatalok azt, hogy milyen volt a kommunizmus? A válasz máris túllép a cikk keretein: a szüleik, akik most tipikusan 40-60 évesek, általában valamilyen oknál fogva egyszerűen képtelenek arra általában, hogy érdemben el tudják magyarázni azt, hogy milyen volt a kommunizmus. Vagy nem értik meg, hogy a gyerekük mire kíváncsi, és valami értelmetlen nosztalgikus egyenbaromágot mondanak arról, hogy ,,aki dolgozott, annak megvolt mindene'', vagy pedig egész egyszerűen érdemi válasz nélkül rövidre zárják a témát éreztetve azt, hogy kevesek ahhoz, hogy bármilyen olyan témát érdemben gondolatokká bontsanak, ami bonyolultabb, mint egy szög falba verése. 

Ez az, ami a téma veszélyességét igazából magában hordozza - az új generációk nem jutnak érdemi, hiteles információhoz a kommunizmusról, és ez megágyaz annak, hogy újra és újra megismétlődhessenek ugyanazok a hibák, pedig mint láthatjuk, a fiatalokat érdekli ez a téma, és bizony akkor, amikor az idősebbek meghalnak annélkül, hogy a gyermekeiknek megválaszolták volna azokat a kérdéseket, amiket meg kellett volna, olyan embereket hoznak létre, akik esetleg kisebb eséllyel lesznek képesek felismerni azokat a jeleket, amik a diktatúrává válás vészjósló előjeleit vetítik előre.

A tipikus kérdéseket most én összegyűjtöttem, ezek a 80-as évek legvégének állapotait tükrözik, és semmiképpen sem a korábbi állapotokat.

 

Mit ettünk a kommunizmusban?

A kommunizmus alatt a kaja iszonyatosan szar volt. Az üzletek úgy néztek ki, hogy pl a húsos pult mögé be voltak hányva csöpögő, hűtetlen, enyhén bűzlő húsok, amiken általában nagyon gyanúsan kinéző vékony fólia volt, befőttesgumival rárögzítve egy átázott keménypapírra. Tipikusan az öregasszonyok vásárolták a kaját, ők szagolgatták, és amit a legkevésbé büdösebbnek éreztek, azt vették meg. A húsok eredete teljesen ismeretlen volt, szöveget nem tartalmazott a leírásuk, azt sem lehetett biztosan tudni, hogy milyen állat húsa. Az egész dolog nagyon gusztustalan volt. Vidéken sokan tartottak állatokat - a mainál jóval többen - főleg csirkét és disznót, amelyet aztán vagy saját fogyasztásra szánva ellátták a tágabb értelemben vett családot, illetve a mostaninál sokkal komolyabb feketegazdaság volt vidéken, ahol az olyan dolgokhoz lehetett hozzájutni, amit a városi üzletekben nem lehetett beszerezni. 

058e30c4b273_sf_4.jpg

Nem voltak a kaják előállításához szűkséges alapvető eszközök elérhetőek az átlagember számára, mert a hatalom nem tartotta fontosnak ezeket beszerezni vagy legyártatni. Ezt úgy kell érteni, hogyha egy vidéki szőlősgazdának hordóra, présre, vagy más hasonló eszközre volt szűksége, akkor azt csak feketén tudta legyártatni ezzel foglalkozó ismerősökkel gyárakban, és onnan ezt követően kicsempészték. Eléggé horror-áruk volt ezeknek a berendezéseknek, és funkcionalitásuk is igencsak kezdetleges volt, de jobb nem lévén az emberek ezt voltak kénytelenek használni. 

Az alapvető élelmiszereknek az előállítása megoldott volt, mert a hatalom tervgazdaság keretein belül legyártott elég mennyiségű kenyeret, de például a zsömle már eleve úgy került a boltok polcaira, hogy már 2-3 napig aszalódott valahol, mire odaért. Az éttermi kaja minősége szintén egy nagyságrendel alulmúlta a mait, ez alól nagyon kevés kivétel volt, emellett közegészségügyi szabályok csak papíron voltak, a gyakorlatban nem tartották be őket, így az emberek nem jártak éttermekbe. 

Az ételek minősége az elmúlt 5-10 évben ismét hanyatlani kezdett, szóval ha valaki ezt a hanyatlást beszorozza 10-el, akkor megkapja, hogy a kommunizmusban milyen volt az ételek minősége és íze. 

 

 

Milyen ruhákat viseltünk a kommunizmusban?

A kommunizmusban nem álltak rendelkezésre rendes ruhák. A cipőgyártás minimális volt, tornacipőket például gyártottak a gyerekek számára, de a hadsereg tagjai már orosz bakancsokat kaptak. Az átlag-cipők nagy része illegálisan került az országba, amelyeket ócskapiacokon lehetett beszerezni horror árakon. Ezen felül helyi cipészek javították és gyártották a cipőket az elérhető alapanyagokból, amelyek merev, vastag, törékeny, sérülékeny anyagból álltak, pár óra alatt kitörve az ember lábát alkalmatlanok voltak arra, hogy bármilyen célnak megfeleljenek. Munkához való rendes cipők nem voltak. Egy parasztcsaládnak általában egy gumicsizmája volt, az is már legalább 20-30 éve volt használva. Egyszerűen nem lehetett mai értelemben vett cipőt venni, sokan faluhelyen inkább mezitláb mentek az utcára. A papucsok általában fatalpúak voltak, vagy merev műanyagból készültek. A ruhanemű annyira rossz minőségű volt, hogy sokan inkább maguknak kötötték a pulóvereket, a piaci verseny nem érvényesült, a legtöbb dzsekin és nadrágon például nem volt zseb, hisz el lehetett adni úgy is. A kivehető bélések leginkább akkor kerültek egy ruhára, ha belevarrták.

20121010-budai-ifjusagi-park-ifipark-budai3.jpg

A nadrágok nem igazodtak az ember fizikai megjelenéséhez, a szabók pedig silány alapanyagból varrtak méricskélés után ugyancsak silány ruhákat. A zoknik gumija pár hordás után szétment, a bakancs lehúzta a lábadról, és így a zokni a lábad ujján volt pár kilóméter sétálás után. Minden ruha iszonyatosan ocsmány volt, a külföldi csempészárú főleg osztrák szeméttelepekről összeguberált ruhákból állt, amiket nyilván okkal dobtak ki, és ezeket is horroráron adták. Bár gyártottak farmert és farmer-szerű ruhákat a kommunizmus utolsó évtizedeiben, ezeknek ára a csempészárúéval vetekedett. Női ruhából jóval több volt, és a minősége is jobb volt a férfiruháknál, ezért a nem túlságosan femininnek kinéző ruhadarabokat a férfiak is felvették. Öltönyöket viszonylag könnyebben be lehetett szerezni, ezért sok férfi mindenhová azokat hordta, az áruk ezeknek is magas volt (és most is az, pedig szart sem érnek). A ruhák 95%-a női ruha volt. 

 

 

Megfigyelés és szólásszabadság

A kommunizmusban a sajtó nem volt szabad, nem lehetett csak úgy elhatározás alapján újságot indítani. Kimondottan cenzúra nem volt, de ha valaki rosszat írt volna az államról vagy a kommunizmusról, azt könnyen 1-2 évre börtönbe rakták, ilyen ma már nincs. Minden újság eléggé egyforma volt, érdemi információt nem lehetett belőlük előszedni semmiről. Léteztek szamizdatok, ezek otthon készült nem legális újságok, kb ez a mai blogoknak felelnek meg, ezekkel a hatalom csak annyira foglalkozott, mint mostanában. Ezeken felül léteztek még szakmai újságok (pl számítástechnika), amelyek a hatalom szempontjából irrelevánsak voltak, és bár a legtöbbjük nem volt hivatalosan kiadva, a hatóságoknak eszében sem volt ,,levadászni'' őket. A kommunizmusban ellenőrizték a megfigyelt személyek elküldött és fogadott leveleit, ezen kívül szúrópróbaszerűen is vizsgálták a leveleket, de ez ma is így van. Voltak, akik trükkökhöz folyamodtak, hogy észrevehessék, hogy a hatóságok mikor olvassák el a leveleiket, az egyik ilyen a levél lezárási pontjának tollal történő többszöri átrajzolása egyedien felismerhető, így nem túl hamisítható mintázattal, amit felnyitás esetén nagyon nehézkes lett volna ugyanoda visszailleszteni (ilyen levelet személyesen egy alkalommal láttam). A maihoz hasonló totális passzív lehallgatás viszont nem volt, tehát nem tároltak el minden egyes hívásinfót a szolgáltatók, nem mentették el az összes kommunikációdat, persze erre technikailag jelentősen szűkösebb lehetőségeik lettek volna. Az emberek levélben vagy telefonon ritkán kommunikáltak (ez utóbbi nem is nagyon volt sehol), inkább csak hivatalos, félhivatalos, és munka-ügyekben, a külföldre kimenő, vagy onnan bejövő postát viszont ellenőrizték.

Hogy a témánál maradjunk, ma például illegális a kommunizmus bűneinek a tagadása, és a vöröscsillag viselése. Ez nem a társadalom védelme miatt van, hanem azért, mert a magyar állam hasonlóan elnyomó jellegű ma is, mint a kommunizmus idején, és nem akarja azt, hogy bizonyos kényes témákban esetleg objektív összehasonlítások és viták alakulhassanak ki. A kommunizmusban ehhez hasonló, szólásszabadságot korlátozó törvények konkrétan nem voltak, de mindenki sejtette, hogy mi az a határ, amit nem lehet átlépni. Ma is évtizedes börtönbüntetéseket lehet kapni tüntetések szervezéséért (pl budaházi, vagy a határon tüntető migráns esete) tehát ebből a szempontból nincs sok különbség. 

Azzal a kommunizmusban egyáltalán nem foglalkoztak, hogy magánemberként úton a munkahelyedre, a kávéházban a haverjaiddal, vagy otthon a négy fal között miket pofázol (legalábbis magyarországon a kommunizmus utolsó évtizedében, máshol, illetve korábban máshogy volt), ahogy ilyesmivel ma sem törődnek. Viszont amint aktívan, szervezetten kezdtél képviselni valamit, akkor kémeket állíthattak rád, és elkezdhették a megfigyelésedet. 

Mindent összevetve tehát a kommunizmusban a szólásszabadság picit szűkebb volt, de nem volt jelentősen roszabb a mai európai/magyar állapotoknál, mindkét apparátus hasonlóan korlátozó jellegű.

Konkretizálva, ezért a cikkért például a 80-as években nem esett volna bántódásom, de egy újságban ilyen kritikát nem engedtek volna megjelentetni.

 

 

Közlekedés

Az utak a mostaninál jelentősen roszabbak voltak, sok út nem volt megfelelően aszfaltozva, hanem fel volt szórva apróra zúzott bitumennel, amit a kocsik a melegben összetapostak és deformáltak, emiatt néhány évente újra kellett szórni a zuzalékot rá. Az utak ezen kívül a legtöbb helyen vékonyabbak voltak, mint most. A főbb utak minősége a maihoz volt hasonló. Az autók iszonyatosan rossz állapotban voltak, a Trabant, Kispolszki, Zsiguli triót nem kell bemutatnom a fiatalabbaknak sem. A legtöbb autó kívül-belül rohadt, úgy voltak összeszórva-összetoldozva-foltozva. Volt olyan autó, aminek minden ajtaja más színű volt a cserealkatrészek miatt. Sokszor ki volt rohadva az autók alja, és frédi-béni jelleggel látni lehetett az utat. A közlekedési kihágásokkal és szabálytalanságokkal kapcsolatban a rendőrség nem volt annyira szigorú, mint manapság, közlekedési lámpák szinte alig voltak, és ahol voltak, ott sem mindig tartották be az emberek a szabályokat. A sebességkorlátozásokat sem nagyon tartották be az emberek, és bizonyos mennyiségű alkoholt is lehetett fogyasztani vezetés előtt. Az autók gyakran lerobbantak, ezért a sofőröknél sok cserealkatrész volt (pl gyertyák, ékszíjak, pótkerék) illetve ezek javításához szűkséges eszközök. 

A biciklik általában nem voltak váltósak, és nagyon rossz minőségűek voltak, őrizetlenül hagyni nem volt érdemes őket, mert pillanatok alatt kilopkodták belőle még a szelepet is. 

A buszok közül szinte mindegyik a sárga ikarus buszok közül került ki, amelyeket teljes egészében mindmáig nem sikerült kiírtani. Ezek állapota még a mostaninál is roszabb volt, például gyakran nem nyíltak ki rendesen az ajtók, hanem úgy kellett őket feszegetni, gyakran elakadtak, kigyulladtak, és okádták magukból a füstöt. Az ülőhelyek nagyon dzsuvásak voltak.

A vonatokkal nem volt gond, már ha a fülkés kocsikra gondolunk: a minőségük jobb volt, mint a mostani siemens és öbb hulladékoké, persze a takarításukat és karbantartásukat elhanyagolták, de összességében kényelmesek voltak. A dohányzás a kocsikban megszokott volt, szinte minden fülke dohányzó-kocsi volt, de ami nem az volt, ott is dohányoztak. A rendszerváltás után ezt erősen korlátozták, tehát csak 1-2 fülke volt dohányzó fülke. Mára aztán megszüntették ezeket is. 

A repülés nem volt jelentős, a kommunizmus korai éveiben voltak belföldi repülőgépjáratok is, de ezeket felszámolták, a kommunizmus végére kb csak filmen lehetett repülőgépet látni. Kivéve persze a vadászgépeket, amelyek folyamatosan járőröztek az égen. Amikor nem volt nagyon hideg, akkor a délutáni órákban a magyar katonaság vadászgépei folyamatosan járőröztek és gyakorlatoztak, gyakran kettesével-hármasával, hatalmas hangzavart okozva mindenhol, néha 70-100 méter magasan repülve, majd fel a felhők fölé, majd ismét le, órákon át. 

screen0001.jpg

 

 

 

 

Vállalkozások, munka

A kommunizmusban a magánvállalkozások legtöbb formáját tiltották, persze attól még voltak. A kommunizmusban ezeket adminisztratív eszközökkel, brutális adókkal, hatósági zaklatásokkal próbálták ellehetetleníteni, és a kommunista önkényurak által vezetett nagyvállalatokba beterelni. Pont mint ma, tehát lényegi különbség nincs. 

023_ipari_uzemek_clip_image002_0000.jpg

A kommunizmusban hatóságilag felléphettek azok ellen is, akiknek nem volt munkahelye (hasonlóan a mai állapotokhoz). Ettől még az emberek persze nem rohantak fejvesztve dolgozni. Akinek volt munkája, annak sok dolga nem volt, az üzemekben az emberek csak lézengtek, üldögeltek. Valamilyen hatékonysággal azért üzemeltek ezek a gyárak, és a felszereltségük is a legtöbbször csúcstechnológiájú volt, de mivel a gazdaság központilag volt szabályozva, a piaci igényeket nem tudták kielégíteni, és a munkaerő is gyakran illegálisan dolgozott a gépeken, saját magának, ismerőseinek, privát megrendelőinek legyártva dolgokat. Ezt a vezetőség szinte mindenhol eltűrte, mert ennélkül súlyos ellátási gondok alakulhattak volna ki. 

A gyárakból ki lehetett járni piacozni, hazamenni kajálni, a jelenlétet nem vették szigorúan. Minden városban volt több gyár, amelyek az alapvető fogyasztási cikkek előállításával foglalkoztak. 

Bár a béreknek alig volt vásárlóereje, az alapvető fogyasztási cikkeket nagyrészt meg lehetett venni, és ki lehetett belőlük fizetni a lakáshiteleket, autót, rezsit. 

 

 

 

 

Technológia

Bár a gyárakban adott volt a csúcstechnológia, a kommunizmus sajátosságai miatt ezeket mégsem tudta kihasználni az ország. A legtöbbeknek fekete-fehér Orion TV-jük volt, ami amellett, hogy kibaszott nehéz, nagy, nincs távirányító hozzá, néhány havonta mindig be is szart, ezért lehetett hozzá kihívni a szerelőt. A szerelők - a gyakorlatban műszerészek, mérnökök - nagyon komoly hozzáértéssel rendelkeztek, már kb az alapján meg tudták mondani, hogy melyik alkatrész a rossz, hogy milyen irányban csíkozott a TV-n a kép. Amúgy a vétel nagyon rossz volt, a kép épphogy annyira látszott a hangyásodástól azon a két darab csatornán, hogy az ember hozzájuthasson a napi unalomadagjához, ugyanis értelmes műsor nem volt. A színes tévé, bár le lehetett gyártani, ritkaságszámba ment, és nagyon drága volt, de a fekete-fehér tévétől főleg csak az különböztette meg, hogy színes képet adott, miközben nyugaton már távirányítós TV-k voltak. Közvetlenül a rendszerváltás előtt bejött a paravolaantenna, amivel főleg német nyelvű adásokat adó távközlési műholdakra lehetett ráhangolódni, de ezek a kommunizmusban nem voltak általánosak, sőt a párt nem is nézte jó szemmel, ha valaki ilyet felszerelt.

403.jpg

A tranzisztoros táskarádiók a kommunizmus vége felé megjelentek, de csak AM és esetleg LW frekvenciát tudtak fogni, ezért a vétel nagyon tragikus volt. Az elemek hamar merültek, az alkatrészek hatékonysága eléggé alacsony volt. Az éjjelilámpák például nehezek voltak, és könnyen korrodálódó fémeket tartalmaztak, a nagy méretű zsebtelepek nagyon büdösek voltak, és szivárgott belőlük az anyag, emellett pár óra használat után kimerültek. 

tungsram_8080apc_01.jpg

Gyakorlatilag minden hulladék volt, ezzel szemben ott áll a tény, hogy a csúcstechnológia nagyon keményen jelen volt a kommunizmusban: számítógépeket, de még processzorokat (1+ Mhz), és alaplapokat is készítettek Magyarországon (amire persze úgy kellett kézzel felforrasztani mindent, mert a gyártás nem nagyon volt gépesítve). A mérnökök nagyon értették a dolgukat, a vizsgafeladatok nem úgy néztek ki, hogy mondjuk Vér Jolánka feltelepíti a zoperációs rendszert, és akkor kap érte egy kóklerdiplomát, hanem például gyártani kellett egy párhuzamos portra csatlakozó hangkártyát, és ha szólt, akkor vizsgázhattál a kettesért. 

tvc_1.jpg

Ehhez képest az otthonokban az elektronikai és háztartási eszközök nem, vagy csak alig fejlődtek, a nyugati 30 évvel korábbi ekvivalens termékek koppincsai voltak.

Mikrosütője szinte senkinek sem volt, de a számítógépek bedobozolva álltak az iskolákban, a processzorok az elektronikai boltokban, mert horror áron adták őket, és szinte alig engedhették meg maguknak az emberek... 

 

 

 

Kultúra, szórakozás

Kultúra, és szórakozás nem volt. A mozi, bár volt minden városban, értelmes filmeket nem nagyon adott. Videómagnón el lehetett érni minőségi nyugati filmeket - főleg alámondásos háziszinkronos változatban terjesztették ezeket illegális piacokon - de a videók beszerzése eléggé nehézkes volt, mert ilyesmit csak nagyon korlátozottan forgalmaztak az országban. A könyvek írtózatosan szarok voltak, a legtöbb esetben ócska orosz regények magyarra fordított változatai nem nyújtottak semmiféle szórakozást sem. A televízióban nem volt értelmes műsor, a rádióban szinte csak klasszikus magyar zene szólt. A helyi zenei együttesek nagy része illegálisan működött, és effektíve be volt tiltva, főleg azok, amelyek nyíltan rendszerkritikusak voltak (sokakat közülük börtönre is ítéltek). A művészek kommunista szempontok szerint erősen kontraszelektáltak voltak. Szoftveripar és számítógépes játékipar, magánkönyvkiadás lényegében nem volt annak ellenére sem, hogy a számítógépek, nyomtatók halmokban álltak. A magyar kultúra a kommunizmusban tulajdonképpen tetszhalott állapotban volt, az emberek napjainak legalábbis ez nem volt része. 

A kommunizmusban minden egyforma volt. Egyforma utcák, egyforma városok, egyforma emberek, egyforma autók, egyforma ételek, egyforma napok, egyforma unalom, egyforma melankólia, és ami ettől eltért, az gyanús volt. 

A kommunista propaganda szinte szóról szóra megegyezik a mai európai propagandával: a szovjet unió nélkül esélyünk sincs életben maradni, a szovjet unió mindig csak ad, mennyi csomó pénzt adott már most is, odanézz...A csúnya buta xyz ország titkosszolgálati aknamunkával destabilizálja az országot, de ennek nem engedhetünk, mert össze kell tartani, bla bla bla.

 

 

 

Nemi szerepek

A kommunizmus igyekezett a nőket a munka világába vezetni, ám a valóságban a kommunizmus szélsőségesen férfiellenes volt, talán még a mai femináci gondolkodású társadalomhoz hasonlítva is. 

800px-hungary_life_expectancy.png

ábra: várható élettartam

A születéskor várható élettartamon tükröződik, hogy a kommunizmus mennyi áldozatot követelt a férfiaktól. A férfiaknak kötelező sorkatonaság volt (amit csak jóval a rendszerváltás után, a kétezres évek közepén töröltek el), ami lényegében egy egyéves kényszermunkatábornak fogható fel. A férfiakat törvény kötelezte a munkára, amelyik férfi nem dolgozott, azt könnyedén Közveszélyes Munkakerülővé (KMK) nyilváníthatták, és börtönre/kényszermunkára ítélték. A férfak munkakörülményei - amennyiben nem a semmitsemcsináló gyárakban dolgoztak - gyakran írtózatosak voltak, a ruhákról korábban már szóltam, például egy kőműves az életével játszott, mert a ruhákon kívül rendes álványozás sem volt, az emberek gyakran részegen dolgoztak, a nehéz és veszélyes elemeket kézzel kellett mozgatni.

Ezzel szemben a nőket jóval kevesebb esetben kötelezte munkára az állam, így ők gyakran nem dolgoztak, hanem otthon voltak a gyerekekkel egész nap, tulajdonképpen semmi dolguk nem volt. Amelyik nő dolgozott is, az általában nem végzett valódi munkát, csak ült egy írógép és/vagy egy íróasztal mögött, mint titkárnő, személyzeti aszisztens. Voltak persze olyan nők is, akik végeztek termelőmunkát - pl varrónők - ők főleg szingli nők voltak, akiknek nem voltak jó kapcsolataik, és még nem volt gyerekük sem, ezért muszáj volt elmenniük dolgozni, nehogy KMK besorolást kapjanak. Egy átlagos nő munkakörülményei sokkal jobbak voltak, mint egy átlagos férfié - példul azért, mert eleve nem is dolgozott - illetve a nők sokkal jobb eséllyel kaphattak látszatmunkát egy gyárban, mint a férfiak. 

 

 

 

A szakmai elit

A kommunizmusban meghatározott bérezés volt, meg volt szabva, hogy milyen munkakört betöltő ember mennyit kereshet. A fizetések nagyon hasonlóak voltak, egy takarító nem keresett sokkal kevesebbet, mint mondjuk egy atomfizikus. Persze ez a gyakorlatban nem működött, ezért a gyárigazgatóknak trükköznie kellett azzal, hogy minden munkakerülőt felvettek, így aztán nekik a személyi igazolványukba belekerült egy munkahely, de a számukra kirendelt fizetésről lemondtak, hogy ezeket így a mérnököknek adják. Magyarországon így nem volt annyira hatalmas probléma a képzett munkaerő külföldre vándorlása, mint más kommunista országokban, rengeteg jó szakember volt, tulajdonképpen többen, mint most, hisz most a szakmai elit korlátlanul kiáramlik.

 

 

 

A rendőrség

Mint már említettem, a rendőrség a közúti dolgokkal kapcsolatban elnéző volt, a kisebb bűncselekményekkel sem foglalkozott érdemben - már amennyiben emögött nem volt politikai motiváció. De fellépése elég brutális volt, kiszámíthatatlan esetekben. Például ha egy koncerten olyan helyen álltál, ami nem volt biztonságos, akkor a rendőrök nem úgy mentek oda, hogy ,,jó estét kívánok, ez az emelvény nem biztonságos, lezárjuk, menjenek le, köszönöm'', hanem szó nélkül üvöltöttek valamit artikulálatlanul, és gumibottal és/vagy ököllel elkezdték ütni az embereket ott, ahol érték. Az utca urai mégsem a rendőrök voltak, hanem a munkásőrök és avh-sok, akik csőre töltött pisztollyal és adóvevővel mászkáltak kb szarni is, és semmiről nem kellett nekik elszámolni (persze ha lelőttek valakit, akkor igen, igazolni kellett, hogy önvédelem volt). Az államvédelisek simán végigverték a tivornyázó cigányokat, aztán utána a rendőröket is azért, mert miért nem csináltak rendet... 

 

Összegzés

Szubjektív ítéletem szerint ha a mai európer liberómagyarország 10-es skálán 3 pontot kapna jogok és lehetőségek tekintetében, akkor a 80-as évek végének kommunista magyarországa 2,5-öt. Van hova fejlődnünk, és bizonyos kérdésekben van hova visszafejlődnünk. A kommunizmus összességében nem volt lényegesen sem jobb, se roszabb, egész egyszerűen csak máshogy volt szar: a mai európa-rendszer a kommunizmus és a szovjet éra továbbfejlesztett változatának tekinthető, ami máshogy nyom el, máshogy leselkedik utánad, más dogmák alapján gyűlöl és emel piedesztára: mindkét rendszer a történelem szemétdombjára való. 

 

Társkereső nők profilja

2016.12.28. 17:24 Gerilgfx

 

Idézetek társkereső nők profiljairól, és a pszichológiai magyarázatuk:

 

,,Komoly férfit keresek.'' = Egy olyan férfit keresek, aki eltart

,,Igazi férfit keresek.'' = Fogalmam sincs, hogy kit keresek, de nem téged.

,,Alkalmi kapcsolatot keresek.'' = Üresedés van a férfi hárememben.

,,Kedves, és segítőkész nő vagyok'' = Nő létemre sincs semmi érzékem az emberi kapcsolatokhoz, ezért a gondoskodás álcájával palástolva igyekszem hasznosnak tűnni.

,,Céltudatos nő vagyok'' = Életem egyetlen célja, hogy valaki teherbe ejtsen végre.

,,Értelmiségi, diplomás nő vagyok'' = Tanult nő vagyok, mégsincs semmilyen valódi szakma, amihez értenék, nem vagyok különösebben okos sem, ezért arra a tényre tudok csak büszke lenni, hogy tanult vagyok.

,,Van egy macskám.''' = Ha nem lépsz velem párkapcsolatba, hamarosan több is lesz.

,,Teljesen mindegy, hogy mit írok ide, úgyis leragadsz a képeimnél'' = Nincs semmiféle érdekes jellemzőm azt leszámítva, hogy bizonytalan vagyok a megjelenésemmel kapcsolatban.

,,NEM pótpapát keresek a gyermekemnek.'' = Pótpapát keresek a gyermekemnek.

,,Határozott vagyok.'' = Saját félelmem és tudatlanságom agresszíval és erőszakkal kompenzálom.

,,Attól még, hogy férfi vagy, nem fogok felnézni rád.'' = Még sosem találkoztam férfivel, elképzelésem nincs, hogy egy ilyen kapcsolat hogy szokott kinézni.

,,Nem kefélek pénzért'' = Sok pénzért kefélek, nem kapcsolatot keresek.

,,Főleg beszélgetés, barátkozás céljából vagyok itt'' = Szellemi szemetesládának szeretnélek használni egyoldalúan, de semmi szex.

,,Vidám lány vagyok, sok élettapasztalattal'' = Semmi élettapasztalatom nincs, ezért naív, és vidám vagyok.

,,Sokat csalódtam már, ezért megundorodtam a férfiaktól.'' = Képtelen vagyok kapcsolatok kiépítésére, a kudarcaimért mindig a másikat hibáztatom.

,,Nem hiszek a netes társkeresésben.'' = Nem hiszem, hogy pont te lennél az ideális jelölt ott a monitor mögött.

,,Esélyed sincs, ha alacsonyabb vagy nálam.'' = Egy prekoncepcióknak kiválóan megfelelő humán kellékre van szűkségem, akivel az oldalamon megjelenhetek mindenféle szociális szituációkban. 

,,Nem írok ide semmit, ha érdekel valami, kérdezz.'' =  Te legyél kizárólag az, aki energiát fektet ebbe a dologba.

,,Csak komoly kapcsolat érdekel!'' = Sosem volt még kapcsolatom, elképzelésem sincs, hogy működnek ezek a dolgok.

,,Ne hazudjál, akkor is legyél őszinte, ha megbántasz.'' = Sértődékeny vagyok, és elvárom, hogy inkább maradj csendben, ha valami nem tetszik.

,,Ne nagyzolj!'' = Az én csodálatos magasságaimhoz úgysem érhetsz fel soha.

,,Ne akard jobban tudni nálam...'' = Én majd jobban tudok mindent úgyis.

,,Sokat dolgozom.'' = Nem tudok vidáman élni, és jobb, ha te sem.

,,Szeretek zenét hallgatni.'' = Ami legvadabb hobbijaim sem érdekesebbek, mint egy tégla.

,,Szeretek sokat gondolkozni'' = Csak sajnos nem nagyon tudok.

,,Nem szeretem azokat, akik a külső alapján ítélnek meg'' = Csúnya vagyok.

,,Keresem azt, aki meggyógyítja a sebeimet.'' = Privát pszichológust keresek, nem párkapcsolatot.

,,Szeretem, ha van humorod.'' = Nem értem a viccet, és ettől agresszív leszek.

,,Szeretek utazni." = És jó lenne, ha ki tudnád fizetni.

,,Izgalmas férfit keresek." = Unatkozom, és fogalmam sincs, hogy tudnám izgalmasabbá tenni az életem.

,,Szexuális ragadozók kíméljenek!" = A szexuális ragadozók kíméletesen ragadozzanak meg!

 173107179396854592_eie148eo_f.jpg

 

 

Mi a baj az objektumorientált programozással?

2016.12.23. 12:48 Gerilgfx

Az objektumorientált programozás lényege az, hogy a programozást nem a számítógép szemszögéből közelítjük meg, hanem a problémát objektumokká bontjuk, amelyeknek a viselkedését implementáljuk. Az objektumorientáltság a programozási nyelvek esetében nem konkrétan egy gondolkodásmódot jelent, hanem azt, hogy ennek megvalósítása céljából nyelvi elemek állnak rendelkezésre, amelyek révén a program elkészíthető. 

Az objektumorientált programozási nyelvek osztályokká és példányokká szabdalják a problémát. Tehát ha mondjuk valaki egy mozdony vezérlését egy objektumorientált nyelvben írja meg, akkor lesz egy osztály maga a vonat. A vonat osztályon belül lesz a mozdony osztálya, és lesz a kocsik osztálya. Lesz egy osztály a kerekeknek. Lesz egy példány a mozdonyból, mondjuk 5 példány a kocsikból, és mind a kocsik, mind a mozdony esetében lesz mondjuk 16 - vagy mittudomén hány - példány a kerékből.

A különböző osztályok nem csak a levegőben lógnak, hanem egymás részei lehetnek, amelyek interakcióba léphetnek egymással, tehát ha mondjuk elindul az adott kocsi - valamelyik kerék forgatását jelző függvény meghívódik - akkor ezt ilyen-olyan hackek segítségével az ajtó példányai is érzékelni tudják, és így az ajtó autómatikusan becsukódhat.

 

1. probléma: Az objektumorientált programozás pont, hogy a valóságot nem képes objektumokká képezni, tehát már arra sem jó, amire kitalálták

Mi történik akkor, ha a vonat lefékez? A folyamat a szerelvény egészére hat, de a mozdony logikailag a kocsikkal kb egy szinten van, mégis ki kell hatnia minden kocsira, a kerekekre, és a szerelvény egészére, tehát minden irányban. Ugyanez igaz arra, amikor valaki behúzza a vészféket. Látható, hogy a tárgyak interakciója sokrétűbb annál, hogy ezt halmaz-részhalmaz szerű logika alapján kapcsolatokká lehessen szervezni, így az egész koncepció megerőszakolása, és undorítóan ordas nagy hackek kellenek ahhoz, hogy osztályokká és objektumokká lehessen erőszakolni a feladatot.

 

2. A gépigény

Nem nehéz belátni, hogy ha objektumok láncolatává szerveztél valamit, amelyek egymással interakcióban vannak, akkor az horribilisen nagy overheadet tud jelenteni a gépigény tekintetében. Például ha csináltál egy vektor osztályt, amely autómatikusan kiszámítja a vektor normálvektorát és hosszát, az pont tizedelni fogja az algoritmus sebességét, lehet, hogy feleslegesen, mert neked a normálvektora mondjuk csak az egész kódban 2 helyen kell, de mondjuk a vektor iránya több ezer helyen, sebességkritikus részeken. A megoldás kézenfekvő: nem kell mindig kiszámolni a normálvektort, csak ha szűkséges. Tehát létrehoztál egy objektumot, amely vagy nem fog objektumként viselkedni többé, vagy 50 fps helyett lesz 5 fps a játékod...

 

3. A munkamorál

A sok különböző osztályt egyszerűen szét lehet bontani fájlokra, egy nagyvállalat számára tehát ez akár még egy ideális szervezőerő is lehet. Minden osztály és objektum fejlesztését le lehet osztani a különböző kollegákra. Persze ezt OOP nélkül is meg lehet tenni. OOP-vel viszont lehet úgy dolgozni, hogy nem dolgozol. Gépelgeted az osztályokat, akár több ezret is létrehozol belőle, gyönyörűen osztályokká bontottál egy egész problémát, hónapok alatt azon dolgoztál, hogy mondjuk egy csomagküldőszolgálat működését hogyan objektumizáld. Majd amikor valaki megkérdezi, hogy hol tartasz, már büffentheted is neki oda, hogy nézd már, mennyi kód van, amely megyénként osztályba szervezi a futárokat, a járműveiket, a javíttatásukat, a megrendelőket, az ügyfeleket, a grafikus felület vezérlését, a loginrendszert. Tulajdonképpen már majdnem minden kész van, csak még egyvalamit nem kezdtél el megcsinálni: a programot, amit ennyi idő alatt akár meg is írhattál volna. Hisz akár egy 7. osztályos diák is megírta volna basicben házi feladatként egy hétvége alatt, de neked mostmár 10 alkalmazott is kelleni fog hozzá, meg egy jó fél év, hogy legyen is belőle valami, aztán kvadozás után a tábortűznél lehet róla anekdotázni, hogy te mekkora fejlesztőzsuga vagy, nagyon komoly munkát végzel egy nagyon komoly nagyvállalatnál a többi 10 idiótával együtt, akik ideológiailag bevédik egymás seggét azt az impressziót keltve, hogy tulajdonképpen dolgoznak akkor, amikor valaki megkérdezi, hogy tulajdonképpen mi a kurva anyátokat is csináltok ti itt? Önmagában persze az objektumorienált programozás még nem feltétlenül kéne, hogy tönkretegyen egy projektet, hisz ha így lenne, akkor kihalt volna az egész. De a programozást mégis általában produktivitás nélküli tevékenységgé silányítja, ami utat nyitva az áltudományos megszakértgetés felé a költségek végére 2-3 nullát ír. Érdekes módon aztán a komoly munkákban, vagy az adott szoftver komoly részeiben objektumorientált programozásnak aztán nyoma sincs. 

 

4. Tehát lehetne jól is használni az objektumorientált programozást, de az emberek mégsem jól használják.

Régebben néha előfordult, hogy ha volt egy olyan ismerősöm, aki valamihez jobban ért, mint én, akkor megkértem, hogy írja meg helyettem ezt-azt a problémát, cserébe mondjuk segítettem neki a hibákat javítani, vagy tesztelni segítettem, esetleg tanácsokkal szolgáltam neki az ilyen-olyan dolgok implementálásához. Ezek mindig egyszerű problémák voltak, de előfordult, hogy ezek az emberek objektumorientált kódot adtak és a néhány órás munka helyett hetekig kotlottak rajta, hogy a végén sík ideg arccal odaadják, hogy tessék, itt van a szarod. Hát mondom, ember, mi történt? Nézem a kódot, és az érdemi része kb 300 sor. A körülötte lévő objektumgyűrű pedig 4000, és minden 3.-4. meghívás után segfaultol a program. Ez nem túlzás, és nem vicc, ez egy fájlformátum betöltője volt, amely annyit csinált, hogy a chunkok alapján fseekelt, és betöltötte az adatokat. A kód pár száz kilobájtos fájlokon 3-4 másodpercig dolgozott, az eredményeket kb olyan szintaktikával kellett kiszedni, hogy object->loader->vtx->chunk1.data.xyz(id).xyz1[k] és annyira bugos volt, hogy egy idő után inkább egyszerűen megírtam C-ben, ami 2 órát emésztett fel az életemből, és lett 300-400 sor, a működése pedig szám szerint 200x lett gyorsabb. Az emberek 99%-a tehát ótvar szarul használja az OOP-t, tulajdonképpen általában minnél inkább vergődik valaki az OOP elvek mellett, annál inkább nem érti, meg annál inkább nem tudja használni, meg annál inkább nem tud programozni.

 

5. Az objektumorientált programozás célja a kód átláthatóságának és egyszerűségének növelése lenne

ooop.pngMi a halál bágyadt fasza ez?

 

És ez az, amire az OOP képtelen. Ennek ellenére ma már az objektumorientált programozást lehetévő tevő, vagy ennek kizárólagosságát hirdető nyelvek vannak többségben, mert egész egyszerűen a nagyvállalati kóklerprogramozók ebben szeretnének dolgokat megszakértgetni bármiféle valódi munka, hozzáértés, vagy tudás nélkül, és azt akarják, hogy őket a valódi programozók a munkájukkal eltartsák - miközben ők pedig a program felesleges, obskúrus rétegeinek megszakértésével büffentgetnek, majd egymás pozícióba szopkodása után gargalizálnak.

Összességében tehát objektumorientált kódot manapság olyan projekteknél használnak, ahol nincs hozzáértő ember, ahol nincs szűkség valódi programozási munkára, ahol feltétel az, hogy a projekt SOHA SE készüljön el, drága legyen, lassú legyen, az indokoltnál tízszer több ember kelljen hozzá, tízszer akkora legyen, mint indokolt, sokáig tartson elkészíteni, ne legyen átlátható, ne legyen érdemben továbbfejleszthető, sokat lehessen kérni érte, miközben a programozói munkát igénylő feladatok esetén (pl linux kernel, titkosítóalgoritmusok, stb) mindenkit azonnal kivágnak, aki oop kódot próbál beleszakérteni a forrásba, ugyanis van, ahol egy programozói munkát tényleg programozóknak kell elvégezni.

Az OOP tulajdonképpen a szoftverfejlesztés liberalizmusa, és azt üzeni, hogy nem kell érteni semmihez, elég, ha írsz egy ügyes osztályt, és akár még megszakértő manager is lehet belőled egy nagyon komoly európai nagyvállalat pincéjében. Persze OOP-s nyelvekben is vannak jó programozók, akik ténylegesen is dolgoznak, csak mondjuk relatíve elég kevés, míg a C-sek közül általában a negyede képes rendes munkát végezni, addig az OOP-s nyelvekben ez az arány 1% sincs.

 

 

Szellemi trianon

2016.12.07. 04:13 Gerilgfx

Hallgatom múltkor a híreket (ugye? úgy kell nekem, miért nem csináltam helyette valami értelmeset), és figyelmes lettem egy híradásra, amely arról szólt néhány percen keresztül, hogy épp milyen szakokon hány ember végzett és felvételizett egyetemeken, meg OKJ-s képzéseken. Hamar ráhegyeződött a fülem, és ilyeneket hallottam, hogy mittudoménmilyen robotika 7 felvételiző, 2 végzős, nukleáris faszomtudomány 3 felvételiző, 1 végzős. 

Gondoltam, hogy biztos valamelyik országos hírű egyetem mindenféle szakirányait mondogatják, de aztán hallgattam tovább a listát: szociológus büfékönyvtár irodaergonómia manager 1500, 500, 800, 2400. 

Először azt hittem, hogy csak rosszul látok/hallok. Pedig nem. Ezek voltak az összesített adatok. Egy nukleáris faszomtudjaki, két alkalmazott kémiai akármi. Ezt volt képes magából kibocsátani dicső népnemzeti együttműködésországunk oktatási rendszere idén. Kilencmillió emberből, bazdmeg, sikerült kb 100 embernek megtanítani valamilyen tudományt, kb 500nak sikerült megtanítani valami külföldi technológia betanítottmunkásként való megszakértését, és 15000 db valakinekavalakije pedig megtanult valamilyen áltudományt jambikus pentameterben, hogy nehogy dolgoznia kelljen.

011_8015_k-ep.jpg

De semmi baj, szerencsére az irodája nagyon ergonómikus lesz annak az egy darab nukleáris valakinek, aki nézegeti majd belőle a paksi reaktort azon lamentálva magában, hogy egy üzemzavar esetén ezt az egész szart vajon neki kell majd egy köteg szikszalaggal összeraknija -e senki másnak lövése sem révén, vagy rajta kívül úgysem fogja tudni senki sem, hogy leolvadt az egész, úgyhogy nyugodtan elmenekülhet valahova messzire az első adandó alkalommal.

Talán Erdélyt is így foglaljuk majd vissza és szüljök tele. Irodaergonómiával. Ettől fossák majd tele a gatyájukat a románok, meg az eu-szökőkutaktól és stadionoktól, ahová még a kőagyuak sem járnak el, de azért legalább annyira fontos volt felépíteni őket, mint Ramszesznek a piramisokat, hogy lássa a nép, micsoda csodálatos gyarmati kirendeltsége épül itt az Európai uniónak itt.

20161206pisa-1.jpg

 

A fenti ábra a PISA teszteredményeket ábrázolja, amely a diákok tudásbeli különbségeit méri. Látható, hogy az elbutulás tudományos és logikai téren egy világjelenség, de mi még erre is rátettünk pár lapáttal. Sikerült a gyermekeinket valahová az északafrikai szint és az állatvilágból épphogy kiemelkedett majmok közé bepozícionálnunk. 

Persze 80%-os adó és európai uniós szocializmus mellett vállalkozások nem születnek, így vállalatok sem tudnak kinövekedni. A szólásszabadságot törvényekkel korlátozó, tüntetéseket szervezőknek 10 meg 13 év börtönöket adó, a demokratikus értékrendet elnyomó karhatalom árnyékában a kultúra, a gazdaság, a tudomány teljesen meghalt.

Kitermelt az ország egy olyan félfeudalista, külföldi technológiák megszakértésén alapuló kóklergazdaságot, ami társadalmi és egyéni szinten is annyira megveti, gyűlöli, és elnyomja a tudást, a képességeket, és a kitartást, hogy mindössze évente néhány száz szakembert tud képezni országos szinten egy csaknem tízmilliós országban együttvéve.  

A magyar állam a kommunista diktatúra romjain létrehozott egy olyan társadalmat, amely sok tekintetben még súlyosabban korlátozza az emberek életét. Az állam már nemcsak üldözi, hanem magára is hagyja az embert, majd követelőzik, kötelességeket akar számon kérni, miközben jogokat nem ad - a hatóságok az állam pénzbehajtójaként működnek, igazságszolgáltatás és jogállamiság effektíve ma magyarországon nem létezik sem alsóbb, sem felső szinteken. A komromisszumképtelen és tárgyalásképtelen Orbán-kormány mohóságában és skizoid paranoiájában annyira korlátozta az ország demokratikus jellegét, hogy végül a saját kezét törte el, és a 98%-os arányban megnyert kvótás népszavazás eredményét sem bírta érdemben érvényesíteni olyan demokráciakorlátozó intézkedések miatt, amelyet ő maga vezetett be azért, hogy a totalitárius hegemóniáját ne veszélyeztesse senki.

Egy Magyarország méretű államnak képesnek kellene lennie arra, hogy minden jelentősebb iparban legalább 20-30 jelentősebb vállalatot felmutasson a járműgyártástól kezdve a számítástechnikán át. Persze nyilván ez egy olyan országban nem lehetséges, ahol a gombnyomkodó rabszolgaként tartott képviselők az über betiltása előtti héten tanulnak meg SMS-t írni. Ilyen emberek bizonyára képesek egy megfontolt és felelős döntést hozni.

Vajon hogy tudnak ilyen emberek parlamenti képviselővé válni? Ennyi tudással nyilvánvalóan nincs meg az a rátermettségük, szervezőerejük, és képességük arra, hogy felküzdjék magukat a parlamentbe egy demokratikus küzdelemben. 

Vajon az ország válik olyanná, mint amilyen a parlament, vagy a parlament válik olyanná, mint amilyen az ország? Olyanná válik az értelmiség, mint amilyenné a Fidesz. Orbán Viktor a szó szoros értelmében soha nem dolgozott egy percet sem, mint ahogy az ország elitje, és úgymond értelmisége sem, és nem is fognak.

Nem lesz vadászgépünk, ruhánk, autónk, tankunk, tévénk, wc kagylónk, asztalunk, fegyverünk (jaj, azt amúgyis tilos tartani, majd a fidesz és az eu megvéd. Hát ki ne bízná rájuk gondolkodás nélkül az életét?).

10478109_1519998525727852ee2c87b34db541c0_wm.jpg

De lesz helyette irodaergonómia, földosztás, könyvtáros, totális megfigyelés, feudális és európai liberális elnyomás.

Közeleg az új Trianon. Magyarország olyan formában, ahogy gondolunk rá, már lassan két évtizede nem létezik. Száz éve elvették az országunkat, és most száz évvel később a szellemünket is elvették. Végül a saját kormányunk és demokratikus vezetőink érték el azt, amit sem a románok, sem a habsburgok, sem a szlávok nem tudtak elérni ezer év alatt sem: elvették az álmainkat.