Eszem ágában sincs feléleszteni ezt a blogot. Ezen a blogon főleg politikai cikkeket szoktam közzétenni, de ma már egyáltalán nem foglalkozom aktuálpolitikával, mert jelenleg magasról leszarom. A minap viszont láttam egy interjút Toroczkai Lászlóval, amitől annyira felháborodtam, hogy úgy döntöttem, kénytelen leszek rá reagálni valamit. A beszélgetés Toroczkai László és a Férfihang nevű férfi jogvédő portál egyik vezető aktivistája között történt. Aki szokta olvasni korábban ezt a blogot, az tudja, hogy korábban foglalkoztam ilyen témákkal. Először csak egy gyors kommentet akartam írni a cikkhez, de mivel az FH-t fejlesztő géniuszok képtelenek voltak a regisztrációs e-mail elküldését megfelelően leprogramozni, így egy hoszabb cikkben fogok reagálni.

A Mi Hazánk Mozgalom és a sorkatonaság

A Mi Hazánk Mozgalom kényszermunkatáborba akar küldeni minden fiút 17 éves kora után (forrás). Bár ezt az intézményt ők valamiért sorkatonaságnak nevezik. A sorkatonaság, amelyet ők be akarnak vezetni, valójában egy kényszermunkatábor a fiatal férfiak számára, amely az emberi lelkek átalakítására, betörésére és végső soron megnyomorítására jött létre. Ez az intézmény egy mai, civilizált országban elképzelhetetlen. A Mi Hazánk Mozgalom annak ellenére vezetné be újra a sorkatonaságot, hogy azt az ország lakosságának döntő többsége elutasítja. A Mi Hazánk bizony aligha mondható férfipártinak, hogy kizárólag a férfiak számára vezetné be ezt a csodálatos rendszert.

A Mi Hazánk Mozgalom és a kasztrálás

A Mi Hazánk mozgalom egyik fő programpontja a nemi erőszaktevők kasztrálása ( forrás ). Nemi erőszak olyan formában, ahogy azt a feminista, férfigyűlölő társadalom bemutatja, nem létezik. A szexuális erőszak, szexuális visszaélés, szexuális zaklatás a valóságban olyan nem létező bűntettek, amelyeket a férfi lakosság szisztematikus elnyomására hozott létre a szélsőségesen nőközpontú társadalmunk. Persze ha most a kedves olvasó felhorkan, hogy egy bunkó idióta vagyok, és bizony dehogynem létezik ilyen, akkor jelezném, hogy itt most nem arra gondolok, hogy Pityuka behúzza Piroskát a bokora, hanem azt vitatom, hogy ennek az üldözésére törvényi, vagy jogi eszközöket kellene igénybe venni, hiszen például ha valaki valakit bizonyíthatóan szétver, akkor arra amúgyis léteznek megfelelő törvények. A valakinek az elméjében lezajló folyamatok nem detektálhatóak, ellentétben azzal, hogy valaki valakinek eltöri mondjuk a csontját. A Mi Hazánk Mozgalom bizony úgy döntött, hogy ezt a problémát kasztrálással oldja meg. És hogy mi a nemi erőszak? Azt majd ők megmondják. Ezekszerint a kasztrálás is nagy ősmagyar hagyomány, már Árpád atyánk is kiherélve lovagolt be a Kárpát medencébe.

A Mi Hazánk Mozgalom és a leszbikus sorozatgyilkos

A Mi Hazánk Mozgalom egyik példaképe egy olyan leszbikus sorozatgyilkos, amely a múlt évszázad elején elkövetett tömeges férfiellenes sorozatgyilkosságokhoz köthető (forrás ). A Pipás Pista néven ismertté vált, férfiak tömegeit a feleségük megrendelésére meggyilkoló, férfi ruhában járó leszbikus sorozatgyilkos emléke annyira fontos a Mi Hazánk Mozgalom életében, hogy a chipsgyárukat erről a karakterről nevezték el (forrás). A Mi Hazánk Mozgalom rendkívül fontosnak tartja a leszbikus tömeggyilkost ikonná emelni, mint a Magyar kultúra teljesen normális elemét.

Az ominózus videó

A férfiellenes tömeggyilkosok emlékét féltve őrizgető, férfiak kasztrálását és a sorkatonaság visszaállítását célnak tartó Mi Hazánk Mozgalom valamiért hirtelen fontosnak gondolta azt, hogy férfijogi aktivistákkal is elkezdjen beszélgetni, mint a férfiak jogainak nagy barátja. A videó itt látható, akinek van gusztusa, az tekintse meg:

forrás: https://youtu.be/dbn0s6qXdeM

Toroczkai László és a férfi jogok csimborasszója

Mint láthatjuk, Toroczkai hosszú körmondatokban vezeti fel azt a csodálatos élményt, ami a videónkban várni fog ránk. Az első, ami a videó megnézéséből szembe tűnt nekem, az az, hogy a saját hangjába beleszerelmesedett Toroczkai nem is érti azokat a kérdéseket, amiket Halász Géza aktivista feltesz neki. Kiderül, hogy a Férfihang eddig milyen sikereket ért el, például megakadályozták egy férfiellenes nemzetközi szerződés aláírását (amelyet a Baloldali Összefogás pártjai azóta már a zászlójukra tűztek, a Jobbikkal együtt).

Toroczkai: létezik családon belüli erőszak

Legalábbis Toroczkai szerint. A Fidesz által létrehozott családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvények, amelyek a nemzetközi szélsőséges férfiellenes szervezetek lobbitevékenysége hatására jöttek létre, Toroczkai szerint teljesen rendben vannak, hiszen LÉTEZIK. Toroczkai megjegyzi, hogy bizony-bizony, van olyan, hogy a feleség megveri a férjét, és hogy milyen érdekes erről beszélni. Innentől kezdve egyértelművé válik, hogy Toroczkai Lászlónak fogalma sincs a témáról, és hogy nem érti, hogy ezek a törvények olyan férfiellenes törvények, amelyeket a férfiak ellen használnak a bíróságok és a jogrendszer szisztematikusan, hanem azt hiszi, hogy arról szól a beszélgetés, hogy ki kit ver meg. Toroczkai persze előtte utánanézett a Googleban a kérdéses egyezményeknek, hogy nagy melldöngetve kijelentse, hogy ő a parlamentben harcolni fog ez ellen.

Demográfiai problémák megoldása: pénz a nőknek

A videó következő részében a demográfiai problémákról esik szó. Toroczkai László kifejti, hogy az elvált nőknek több pénzt kell adni, és ez majd megoldja a demográfiai problémákat. Szegény aktivista alig bírja leplezni a döbbenetét, amit Toroczkai is észrevesz, és hirtelen elkezd terelni, hogy dehát mi ezzel csak reagálunk a problémára! Toroczkai egy igazi géniusz: kijelenti, hogy a korábbi kormányok nőközpontú családpolitikája rossz, ezért ehelyett a demográfiai problémák megoldását a gyermeket nevelő nők segélyezésében látja! A háromszázhatvan fokos fordulattól szinte lecsavarodik a hallgatóság feje, bár meglepő módon érteles gondolatokat is hozzátesz: bizony, a megosztott gyermekfelügyeletnek kellene lennie az alapvetőnek válás esetén.

Toroczkai: Az Abortusz megbocsátható

A szibériai bérrabtartásért, és a gyilkosok kivégzéséért harcoló Mi Hazánk Mozgalom vezetője, Toroczkai László kifejti, hogy az abortusz milyen rossz, hiszen gyilkosság. Elmeséli, hogy iskolában milyen döbbenetes élmény volt számára egy abortuszról készült filmet megnéznie. Azonban neki személyesen semmi baja nincs azokkal, akik abortuszt végeznek, hiszen ők nők. Szegény nők. Milyen nehéz nekik, ezért az abortusz rendben van. Bár nagyon rossz, és gyilkosság, amúgy nincs semmi baj azokkal a nőkkel, akik végrehajtják. Hiszen ők szegények, szegény, szerencsétlen nők. A szibériai bérrabtartás, és a gyilkosság esetén történő kivégzés természetesen CSAK FÉRFIAKRA vonatkozik, a saját gyermeküket meggyilkoló nőkre nem, elvégre Toroczkaiék agyában a törvények csak a férfiakra vonatkoznak.

A kétkezi munkás gyönyörű

Toroczkai László reakciója arra, hogy az oktatási rendszer a lányokat favorizálja, annyi, hogy a kétkezi munkás gyönyörű, és nem kell mindenkinek diplomásnak lennie. Hiszen ő olyan szívesen áll, és csodálja az óvodát építő segédmunkásokat, amely máris megengedhetővé teszi azt, hogy a fiú tanulókat hátrányosabb helyzetbe hozzák az iskolákban a lányközpontú oktatással, nőközpontú tanárképzéssel. Ne felejtsük el, a kőműves az egy csoda. Olyan, mint a szivárvány, amely beragyogja Ásotthalom lakóinak szívét!

Mancika a hivatali parazita

Toroczkai László az interjú végén megjegyzi, hogy náluk a dolgozók 90%-a nő. Mert a nők azok ennyire erősek, és rátermettek. Gyakorlatilag az összes hivataljukban női munkaerőt használnak, amelyhez a fedezetet a dolgozók által befizetett brutális mértékű adó nyújtja, amiből aztán lehet a hivatalban szórakoztatást szakérteni, habsburg bürokráciát életben tartani, könyvtárban üldögélni, képviselni, határozatokat kézbesíteni, tanácsokat adni. Mindezt a látástól szarásig dolgozó férfi munkások 80%-os adójából.

Éljen Toroczkai, rád szavazok! (Nem.)

Tradcuck

Az amerikai, nyugati szlengben tradcuck hívják azokat a tradícionalistákat és operettnácikat, akiknek a feleségét otthon titokban csövesek és négerek dugják, miközben ők a bevándorlás, az erőszaktevő idegenek, és a liberálisok ellen nyafognak. A tradcuck a szocializmus,a liberalizmus, és a nőközpontú társadalom számára rendkívül hasznos. Tevékenységével aktívan hozzájárul a férfiak elnyomásához, munkaerejével önként a saját elnyomását segíti elő annélkül, hogy ezzel tisztában lenne.

A Bal oldali Összefogást vezető Dobrev Klára nevű feminista, egy kommunista tömeggyilkos unokája, Gyurcsány Ferenc felesége. Dobrev Klára kizárólag a női képviselőkkel kommunikál levélben olyan kérdésekben, amikor férfiellenes hisztériakeltéssel kapcsolatos törvényeket próbálnak a parlamenten áterőszakolni, a vitából a férfiakat kizárva. Dobrev Klára olyan törvényekért lobbizik, amelyek szerint a családon belüli erőszak áldozatai kizárólag nők lehetnek.

A Fidesz úgy módosította az alkotmányt, hogy az kiemelten védje a nőket a férfiak kárára, legalizálta a nők pozitív diszkriminációját. A Fidesz bevezette a családon belüli erőszak fogalmát, az állam alá rendelte a tartásdíjak behajtását, megkísérelte azt, hogy a gyereket nevelők dupla szavazatot adhassanak le a választásokon, többször kijelentette, hogy ők a magyar nőkkel akarnak szövetségre lépni, majd létrehozta a csokot, amit eredetileg asszonyhitelnek nevezett, és aminek a következtében ma már négyszer annyiba kerülnek a házak, mint egy évtizede.

A Mi Hazánk mozgalom, melynek elnöke Toroczkai László, pedig a 18 éves fiúkat kényszermunkatáborba akarja zárni, és ötletszerűen kasztrálgatni akar, és férfiakat megölő leszbikus tömeggyilkosokat éltet. Kérdem én a Férfihangos közösséget, hogy TÉNYLEG Toroczkai volt -e az ideális választás, amikor sírópárnát kerestek maguknak? Nem veszitek észre, hogy a három legnagyobb erő célja, hogy megnyomorítsanak, kifosszanak, és megöljenek titeket? Hogy lehettek ennyire buták?

Tisztelt olvasóim!

Úgy döntöttem, hogy felhagyok minden közéleti tevékenységemmel - már amennyiben a blogírás és a kommentelgetés annak számít. Az alábbiakban pontokban összegyűjtöttem, hogy ez miért, és hogyan fog bekövetkezni.

A blogot nem zárom be, és nem szűnik meg. Van még néhány bejegyzés, amelyeket meg tervezek írni, és feltételezhetően meg is fogom írni. Azonban ez évi egy-egy bejegyzésnél többet nem fog jelenteni.

Hogy így döntöttem, annak számos, szerte ágazó oka van.

Kezdjük a személyes okokkal: nem érzem már magam magyarnak. Ez nem azt jelenti, hogy feladtam volna az alapvetően nacionalista világnézetemet, hanem egyszerűen már nem érzem magam a magyar (európai) nép(ek)hez, kultúrához tartozónak annak ellenére, hogy magyar vagyok. Úgy vélem, hogy nincs kapcsolódási pontom a magyar néppel, nem érzem magam a közösséghez tartozónak, és ennek nem az az oka, hogy nem vagyok kapcsolatban a többi magyarral (és európaival), hanem az, hogy gyökeresen eltérő értékrendet, kultúrát, hozzáállást, és véleményt képviselek. Az érvényesülés gyökeresen más útjait keresem, más módszerekkel, mint amiket az emberek általában szoktak. Úgy gondolom, hogy nekem Magyarország nem tud adni semmit, és ha adott is valamit a múltban, az számomra elhanyagolhatóan kevés. Egy ilyen közösséget nem kívánok gazdagítani, és nem is kívánok erőforrásokat belefektetni. Az idő előrehaladtával ez az érzés egyre erősebben jelentkezett.

Emellett a magyar (nyugati, európai) közgondolkodást magamtól teljesen idegennek érzem. Kevésnek érzem azt, amit a magyar kultúra számomra ad, keveslem azokat a lehetőségeket, amelyeket a magyar gazdaság és technológia számomra nyújtani tud. Nem magát az életszínvonalat keveslem tehát, hanem minden mást. Ugyanez igaz a szakmai témákra is, nem találok komparálható tudású közösségeket, a nagyvállalati megszakértő nulla tudású managerrek baráti beszélgetős klubbjai nem nyújtanak számomra semmit. Ez egy egyszerű őskori ösztön: ha én mondjuk teszem azt vadász vagyok, és leteszek az asztalra minden hónapban egy medvéből készült téli kabátot, vagy ha mondjuk egy őskori építőmester vagyok, és minden héten leteszek az asztalra néhány száz téglát, akkor nekem ezért cserébe komparálható értékű dolgokat kell kapnom, hisz nekem is szűkségem van más jellegű javakra. Ha a cserébe kapott dolgok mögött nincs érték, nincs hozzáértés, nincs mögötte munka, vagy mondjuk eleve nem kapok cserébe semmit, akkor én az adott piacon nem fogok megjelenni a jövőben, a piac meg persze nem fog szőrmekabátot, téglát, akármit kapni. Ez most persze teljesen általánosságban értendő, nem csak szakmailag, vagy gazdaságilag, hanem értendő ez politikai, középleti helyekre, kommentekre, vagy bármire. Úgy gondolom, hogy a mai korok kommentjei üresek, a közösségek és csoportok tagjainak mondanivalói hiányoznak, nem reprezentálnak értéket, a benne lévő emberek nem hoznak létre semmit, nem tesznek le az asztalra semmit, én pedig ezért egyre inkább időpocsékolásnak érzem az ezekben való részvételt, és ez általánosságban kijelenthető mindennel kapcsolatban, ami az európai/magyar értékkörbe tartozik. 

Aztán: ez a blog betöltötte a szerepét. Amit le akartam írni, azt leírtam. Újra és újra ugyanarról a témáról írni nem szeretnék, hisz az unalmas, repetitív lenne. 

A következő ok pedig az, hogy magyarországról eltűnt a független vélemény. 

Ma Magyarországon (és nyugaton) bűnszövetkezetek csoportjai állnak egymással szemben: az európai unió közvetlenül vagy közvetve fizetett liberális aktivistái, a velük szövetséges európai nagyvállalatok magyar (és más adott ország) piacot/piacát maga alá rendelni kívánó maffiaszervezetei, és velük szemben a magyar (és más, adott) állam kegyeltjei és hűbérurai, földesurai. Ezek a csoportok sikeresen magukba tagolták közvetlenül vagy közvetve az egész társadalmat, aláássák a törvényeket, a szólásszabadságot, és más szabadságjogokat is számukra kedvező irányban.

Ezeknek a csoportnak a háborújában az első áldozat tehát a független vélemény, a nép egyszerű fiainak és lányainak a hangja volt.

A mi néhány száz tollunk állt szemben a liberális és magyar maffia tolljainak millióival. Nem voltak ők sem erősebbek, sem okosabbak. A közelünkbe sem értek, értékük század akkora sem volt, mint a mienk. Mégis, pusztán a létszámukból fakadóan nem tudunk versenyre kelni ellenük. Amíg mi leírunk egy szót, addig ők szavak tízezreit írják le. Amíg mi, a nép egyszerű gyermekei egy embernek megmutatunk valamit, addig ők emberek tízezreit manipulálnak hamis adataikkal, szürke csillogásuk hamis fényeivel. Hogy győzhet meg néhány száz ember egy egymillió tagú szekta tagjait arról, hogy ne öngyilkolja meg magukat rituálisan a következő holdtöltekor? Hogy előzöd meg a becsapódást, ha a lakosok 99,9%-a az aszteroidára szavaz? Győzködöd őket fél évig, egy évig? Évtizedeken át? Meg kell húzni egy határt, és azt mondani, hogy a továbbiakban kizárólag saját magamra, és a szűk környezetemre összpontosítom az erőforrásaimat, és ignormálom az ezen kívül eső embereket. És ezt a vonalat én itt meg is húzom. Az elnyomók nyerhettek néhány száz, vagy nyugat szerte néhány ezer toll erejével szemben. De az általuk ide hozott muszlimok késeinek tízmilliói, hamarosan százmilliói ellen már nem fognak nyerni. Olyan kultúra nem fog nyerni, amely asszonyai átlagban egy gyermeket szülnek egy olyan kultúrával szemben, amely asszonyai ötöt. Egy olyan civilizáció nem életképes, amely dísz-szökőkutakat és térköveket gyárt annyi pénzből, amelyből más országok atomfegyvereket és tankokat. A közvélekedéssel ellentétben az úgynevezett nyugat nem haldoklik, a nyugat már halott, és ha keleteurópai követi a nyugati utat, hamarosan az is halott lesz. Ne legyenek illúzióink: követni fogja. 

Szeretnék köszönetet mondani a blog.hu-nak, hogy infrastruktúrát biztosított ezeknek a közösségeknek éveken keresztül. 

Én pedig az életem ezen szakaszát végleg lezárom. Bár talán ez a bejegyzés egy kicsit negatív hangvételűre sikerült, összességében mégis sikeresnek értékelem ezt a szakaszt, mert egyről a kettőre tudtam jutni, prioritizálni tudtam, növekedni tudtam, sok vita volt, ami engem is meggyőzött, ezáltal segített nekem jobban látni.

UPDATE: 2018. 02. 01.

Letöröltem néhány olyan cikket, amelynek a mondanivalójával ma már nem értek egyet. Ez nem lenne feltétlenül ok a törlésre, de káros hatásúnak tartottam azokat a cikkeket, ezért törlése kerültek.

UPDATE: 2019. 06 08.

Letiltottam a blogon a kommentelést, mert egy bukott párt szélsőséges, magyarellenes, liberális napelemlobbistája több nicknevet regisztrálva 4 éves cikk alá írkált azért, hogy a napelemek áráról vitatkozzon saját magával, magyarozással, homokosok egymás farkának kocsmában való lecidázálásával illusztrálva. Ultimate érvként használva azt is, hogy ki dolgozhat ételkihordóként, és hogy aki nem engedheti meg magának a másfélmillió forintos napelemet, az csak valami szar lehet (és amit nyilvánvalóan csak tőle vásárolhatsz meg, ha igazi sötétzöld proletár vagy).

Mivel ez egy megszünt blog, nyilván nem fogom az új kommenteket figyelgetni, és kitörölgetni a tevékenységét, rajta kívül pedig más nem kommentelt már évek óta, így egyszerűbb teljesen lezárni a kommentelést. 

Ezzel együtt az adott témához érkezett korábbi on-topik jellegű hozzászólásokat is kitöröltem, mert úgy tűnt, hogy ugyanennek a lobbista körnek az érdekszférájából származnak azok a hozzászólások is (volt közöttük olyan is, ami érdemi információkat tartalmazott, sőt, lehet, hogy némelyiknek igaza is volt, de ezt mostmár sosem fogjuk megtudni). 

1. Atomfegyvereket nem ,,befektetői hangulattal'', gender-studiessal, SAP rendszerekben való kattintgatással és büfögéssel, quadozással és romológiával lehet kifejleszteni, hanem munkával, rendes oktatással, tudással, atomfizikával.

2. 2017-ben, a kapitalizmus érájában, a Vatera és a kriptopénzek korában, amikor bárki gyárthat a pincéjéban bármiből bármit, a ,,gazdasági szankció'' kifejezés értelmezhetetlen, megvalósíthatatlan. Eleve csak olyanok próbálkoznak meg az alkalmazásával, akiknek sok fogalmuk a gazdaság működéséről nincs, és úgy alapvetően sem a valóság talaján állnak.

3. Például ha stadionok, szökőkutak, kisvasutak építgetése, marketing-számvitel-managementmegszakértők képzése helyett uránsúdítókat és rakétagyárakat építgetett volna, atomfizikusokat és mérnököket képzett volna Orbán, akkor ma már nekünk is lehetne saját hidrogénbombánk. Ki tudja, talán már a Felvidéket is visszacsatoltuk volna.

4. Észak-Koreában ugyanúgy ártatlanok tízezrei sínylődnek börtönökben, mint az úgynevezett ,,fejlett'' nyugati országokban. Ez mindkét esetben morálisan elítélendő. Észak-Koreában ugyanúgy megölhetnek bárkit a karhatalom emberei, mint ahogy ezt teszik rendeszesen az USA-ban is. A nyugat ugyan jogosan vádolja északkoreát emberiségellenes bűncselekményekkel, de közben saját maga is elkövet hasonlóakat, és még csak nem is törekszik ezek kijavítására.

5. A nyugat elfelejtette, hogy a kommunista országok milyen technológiai és katonai teljesítményre képesek, amennyiben rászorulnak. Nos, ilyenre.

6. A nyugati országok nem tudnak mit kezdeni Észak-Koreával. Észak-Koreában gyakorlatilag nincs infrastruktúra, így aztán hiába szórod atombombákkal, maximum pár ezer fős községeket lehet lebombázni vele, feltéve, ha megtalálják őket a térképeken. Észak-Korea ellenségeinek infrastruktúrája viszont fejlett, és emellett az ott tartózkodó emberek százezreit lehet megölni egyetlen villanással. 

7. A nyugat úgy kezelte Észak-Koreát, mint egy viccet. A vicc épp nekiállt hidrogénbombát tömegtermelni.

8. Az nem gazdaság, hogy mindenki kapál. De az sem gazdaság, hogy mcdonaldsos moslékburgert eszel egy nyugati 200 ezer forintos számítógépnél lasabb 40 milliós nyugati szerverszámítógép munkahelyedre telepítése közben. Főleg, ha ezek beszerzéséért maffiamódszerekkel lettél lefizetve az ellenőrzőhatóságokkal együtt, és a valódi termelőmunkát végzőktől 95%-os adót szedsz, hogy ne omoljon össze a gazdaságod.

9. Az esély a devizahitelek bevezetésére Észak-Koreában drámaian csökkent.

10. Kim Jong Ilről énekelgetni nem kultúra. De az sem kultúra, hogy állami pénzből imdb 1/10-es filmeket gyártatsz óvodás anyáknapi színjátszókort alulmúló színészi képességekkel megáldott, szétbaszott picsájú drogos kurvák mutogatásával, miközben az utcán buzik menetelnek, és emberek operáltatják át magukat ellenkező nemű állatokká.

11. Ha rendet akarsz tenni Észak-Koreában, vagy bárhol máshol, akkor először a saját szaros országodban tedd. 

Vajon milyenek lennének a programozási nyelvek, és fejlesztői környezetek hóhérként?

C: Megjelenik egy szamuráj, és néhány harci kiáltás után egy azonnali suhintással levágja az elítélt fejét. A közönség méltatlankodik az erőszakos és durva módszeren, de titkon irigylik a szamurájt.

c++: Az elítélt minden testrészét megjelölik egy alkoholos filctollal, és hozzákötik lovakhoz, amelyek ellenkező irányokban indulnak el. A kötelek azonban egy kivételével lecsúsznak, és az elítélt a seggén csúszik órákon át a ló mögött, mire meghal. A közönség méltatlankodik a módszer hatékonyságán, és a szamurájt követelik vissza, de ezen a hóhérok felháborodnak, és arra hivatkoznak, hogy kardot csak az idióták használnak, a jövő a testrészek elszeparálása.

Javascript: A hóhér egy gyermekeknek készüt gumifűrésszel elkezdi levágni a fejedet. Minden néző más színűnek és alakúnak látja a véred.

Java: A hóhér objektumot allokál a giotinnak, amely alobjektumává változtatja az elítéltet, amely alobjektumai az elítélt testrészei lesznek, de közben beperli az Oracle szabadalomsértésért a hóhért, ezért inkább mindenki öngyilkos lesz.

Unity: A közönség elámul azon, hogy 12 éves gyerekek a 40 éves barátaikkal lemodellezik a giotint 370 millió polygonból... De a penge sosem mozdul meg. Végül az elítéltet, és a hóhért is agyonveri az elégedetlen tömeg.

C#: A földesúr minden hűbérese speciális páncélba bújik, és felkerekedik, hogy felkutassa és kivégezze az elítéltet. Az ágyú azonban félreműködik, és két kilóméteres sugarú körön belül a robbanás mindenkit apró cafatokra tép az elítélt kivételével. A földesúr dühében álláshirdetést ad fel tíz aranyforintnyi fizetést megjelölve annak, aki a következő ágyút elsüti, de sosem fog rá megfelelő jelentkezőt találni.

PHP: A spanyol inkvizíció szekerét nyolc kordényi szent ereklyével együtt hetven ló húzza, de annyira lassan, hogy mire odaérnek, az elítélt inkább egyszerűen hazasétál. A pap unalmában egybetereli a nézőseregletet, hogy máglyán elégessen mindenkit, de amíg a bibliájából zagyvaságokat hablatyol, véletlenül magát gyújtja fel.

BASIC: Egy járókeretes hóhér elkezdi az elítéltet agyonverni egy sétapálcára rögzített tacskó kutyával, de az valamiért minden ütést túlél.

x86 Assembly: A hóhér elkezd összeszerelni egy motoros fűrészt csavarokból, és vezetékekből. Amikor már majdnem elkészült, megbotlik, és beleesik a járó fűrészbe.

Python: Redneckek és kamionsofőrök érkeznek vidékről, hogy felkutassák, és kivégezzék az elítéltet, azonban a kocsmában lerészegednek, és leszúrják egymást.

Objective C: Fazonra nyílt szakállú legények és leányok érkeznek feszülős pulcsikban, szűk nadrágokban, és krokodikbőr cipőben. Azon pusmognak négy óra hosszan, hogy hogyan lehetne
megölni az elítéltet. Végül felhívják a szamurájt, aki szép summáért cserébe levágja az elítélt fejét. A koponyára végül csontkeretes SZTK szemüveget és almát raknak.

COBOL: Poraiból felélesztenek egy dinoszauruszt, hogy megegye az elítéltet, de amint felébred, elpusztul, mert nem bírja a légkör megváltozott összetételét. A hulláját végül kiállítják egy múzeumban, de senki sem fogja soha megtudni, hogy ez a lény tulajdonképpen hogyan képes embereket megenni.

batch fájl: A horgászklubb résztvevői elindulnak, hogy felkeressék az erdőben bújkáló elítéltet, de az dühében felpofozza mindet, és eltöri a horgászbotjukat is.

bash szkript: Az apácakórus fellép a templomban, és meghívják az elítéltet, hogy jobb belátásra térjen gyönyörű éneküktől. Ő azonban félúton mindig más tehendőkre hivatkozva
hazamegy,

Pascal: A hóhér úgy próbálja meg lefűrészelni az elítélt nyakát egy gyerekeknek készült papírfűrésszel, hogy egyúttal bemutassa a szakma szépségeit is. Az elítélt végül kiszabadul,
elveri a hóhért, és a pódiumról lehugyozza a nézőket.

Logo: Második osztályos gyerekek kimennek a mocsárhoz, és elfognak egy teknősbékát, hogy azzal megetessék az elítéltet. Ő azonban bezárja őket a pincébe, és mindegyiküket megerőszakolja.

Haskell: A szőrös lábú, bikinit viselő afrikai sámán fellép a pódiumra, hogy kivégezze az elítéltet egy általa megidézett sárkánnyal, ami végül sosem jelenik meg.

Perl: A hóhér gyerekkorában alaposan tanulmányozza a többi hóhért, de amikor az elítéltet halálra akarja kövezni, a sziklák mindig szines popkornná változnak, és mindenki énekelni kezd.

Ruby: Egy hóhérnak tűnő személy varázslóruhába bújva érkezik, hogy kivégezze az elítéltet, de amikor lehúzza a cipzárt a kabátján, kiderül, hogy csak egy meztelen szatír. Az elítélt mindig tökönrúgja a hóhért, amikor az mögé lép.

Rust: Egy karatemester érkezik, aki szabad kézzel próbálja agyonverni a megkötözött elítéltet, de félúton a közönség odakiállt neki, hogy ez hülyeség, a szamuráj sokkal jobb volt.

Fortran: A közgazdász-szakos hóhér elhatározza, hogy egy ATM autómatából tízfilléreseket lövöldözve próbálja megölni az elítéltet, de ez sosem sikerül. Végül a legbénább hóhérokat
mind meghívja a születésnapi zsúrjára, ahol öltönyt viselve elmeséli, milyen fontos dolog ATM autómatából tízfilléreseket az elítéltre lövöldözni.

Verilog: A terminátor előjön a fák közül, hogy kivégezze az elítéltet, de amikor felemeli a gépágyút, kiesik belőle az elem.

z80 Assembly: A 8 színű ruhába öltözött hegedűművész odalép az elítélthez, és eljátsza, ahogy a boci boci tarkát a legnagyobb hangmagasságon elhúzva megöli az elítéltet. A nézők végül díjakat adnak át az elítéltnek és a hóhérnak is. A darabot minden évben előadják.

SQL: A hóhért telefonon utasítják minden mozdulat megtételére, végül azonban valaki egy egyszerű walkie talkieval belép a beszélgetésbe, és a hóhért saját maga fejbelövésére utasítja, aki ennek eleget is tesz.

Flash: A hóhér száz kilós festmények mozgatása segítségével próbálja megölni az elítéltet, de azok végül valamiért mindig a közönség közé esnek, és agyonütnek néhány nézőt.
Végülis hosszas vita után ezt a fajta kivégzési módszert mindenhol betiltják.

Tizenéves koromban mondhatni, hogy gamer voltam. Nem olyan értelemben, mint ahogy ma gamerek az emberek, hogy fél napokra rágyógyulnak a monitorra - pusztán szerettem játszani. Átlagban napi fél-egy órát eltöltöttem videójátékok előtt, főleg RPG-kkel (teljes Final Fantasy sorozat és társai), néha RTS-ekkel (pl Cossacks és Red Alert) játszottam. Ezek már akkoriban sem voltak teljesen friss játékok, de a kétezres éveket a játékok szempontjából hatalmas pangás, és szar játékok garmadája övezte, tehát maradtak inkább a Chrono Trigger időutazó kölykei, és a Final Fantasy felhőkben utazó főiskolásai.

Online játékokkal elég ritkán játszottam, mert nem voltak adottak az infrastrukturális feltételek hozzá, és a szűkséges közösségek sem voltak hozzá kialakulva. Például magyarként eleve nem is lehetett nyilvános szláv szervereken játszani, mert mélyről jövő rasszista gyűlölettel viseltettek az emberek a magyarok iránt, és általában pár perc után kirúgták az embert, olyan brutális gyűlölködés közepette, amit azóta sem hallottam még soha senkitől. Persze ez azóta már teljesen megváltozott, ma már komoly szerverek az ilyennek nem adnak teret (és talán a szlávok is rájöttek már, hogy nem a magyarok a legfőbb gondjuk).

Maradtak tehát az offline játékok, és az IRL közösségek, barátok, ismerősök, haverok, osztálytársak, akikkel általában egy időben, együtt szereztük be és kezdtük el a játékokat, és kb ugyanolyan ütemben vittük őket végig. Ezekről vonaton, osztálytermekben, városban sétálva a dolgunk felé menet beszélgettünk, megosztottuk egymással, hogy hogyan lehet őket végigvinni, milyen trükkök vannak, esetleg más eseményszálba keveredtünk -e, vagy hogy épp milyen új játékot lesz érdemes megszerezni és kipróbálni legközelebb. Segítettünk egymásnak a gépek karbantartásában, alkatrészek javításában és beszerzésében, működtetésében. Végső soron minden ismerősöm ebből a szubkultúrából került ki, eköré épült a szociális hálóm.

Egy nap aztán lefagyott a gép. A vinyóm, amin a játékok voltak, egy ingyen kapott 30 gigás Maxtor hdd volt. A hdd-ből 200-300 mbyte volt a rossz szektor, ezért rendszeresen futtattam rajta ellenőrzést, hogy az újonnan keletkező rossz szektorokat kiszűrjem. Ezúttal viszont az épp keletkező rossz szektor a teljes fájlrendszert elpusztította (fontos munkákat ez nem érintett, mert azok másik hdd-n voltak, plusz volt róluk backup is). Bűvésztem rá egy fájlrendszert, kiszűrtem a rossz szektorokat, majd elővettem a játékok lemezeit, hogy újratelepítsem őket.

Megfogtam az első játékot, majd betettem a meghajtóba. Aztán amikor feljött az installere, komolyan elgondolkoztam. Ez egy autóversenyes játék volt, és átfutott az agyamon, hogy akarok én ezzel egyáltalán játszani? Egy percig vívódtam, majd miután összegeztem magamban az érveket, úgy döntöttem, hogy nem telepítem. 

Megfogtam a második játékot, ezt már be sem tettem a meghajtóba, egyszerűen visszahajítottam a fiókba. Ugyanez történt a harmadikkal, negyedikkel, (...) huszonötödikkel. 

A konklúzió a következő volt: én ezekkel a játékokkal már nem akarok játszani. Aztán belém hasított a szörnyű felismerés: más játékokkal sem. Belegondoltam, és rájöttem, hogy már régóta nem élvezem a játékot, és inkább csak megszokásból nyomtam tovább a történeteket, a pályákat.

Attól a perctől fogva már nem voltam gamer, és nem játszottam érdemben soha többet. A bennem élő gamer már rég halott volt, csak nem vettem észre. A játékokat végül elajándékoztam a közelebbi ismerősöknek, ami pedig senkinek sem kellett, kidobtam.

Az igazi probléma azonban ekkor következett be: a teljes baráti köröm gamer volt, én pedig abban a helyzetben találtam magam, hogy nem maradt velük közös témám. Sőt, csak attól, hogy a számítógépes játékokra gondoltam, felfordult a gyomrom, azt éreztem, hogy megcsömöllöttem tőlük.

De ha valakinek erről szól az élete, akkor nincs menekvés: el kellett titkolnom az egészet, elvégre a barátaimat nem dobhattam el. Ezt ügyesen meg is tettem egy ideig, jártam tovább néhány privát lanpartyra, fél szemmel mindig igyekeztem követni az újdonságokat, de egyre inkább lemaradtam, és a végén már szó szerint irritált a téma. Éreztem, ahogy a barátaimból árad a puhapöcsű gamer-chuunibyou, és én ezt egyre kevésbé tudtam tolerálni. Míg végül egy nagy, golyófejű, túlsúlyos, szexuálisan frusztrált gamer ismerős elkezdte hangosan mesélni az iskola előtt, hogy hogyan ugrált a world of warcraftban valami zergekről, hogy felszedjen valamit, 10 percen keresztül. Én pedig ennél a pontnál tovább már egyszerűen nem bírtam. Most vagy rámfekszik a 100 kilójával, és meghalok, vagy én ölöm meg, vagy most azonnal el kell húznom innen, hogy soha ezekkel az emberekkel egy percet se beszéljek... és végül megszakítottam minden kapcsolatot a gamer ismerősökkel, illetve addigra már szinte nem is beszéltek velem ők sem. A szociális hálóm 95%-a ment a kukába elkerülhetetlenül, mert egyszerűen nem volt velük más közös témám. Igazából ezek az emberek sosem voltak igazi barátaim, sőt, barátnak se nevezném őket. Egyszerűen csak kellett valami, amivel el lehetett ütni az időt, még azelőtt, hogy a web2 éra elkezdett volna úgy istenigazán beütni.

A tanulság pedig az, hogy nem érdemes a hobbi köré túl mély szociális hálót szervezni, illetve attól még az X ember nem a barátod, hogy ugyanarról a témáról szoktatok beszélni hetente többször.

A cím egy idézet, és a Star Trek egyik epizódjából származik. Az epizódban egy ismerős földönkívüli ex-kém vacsorázik a földiekkel, és azt a megfigyelést teszi, hogy a földiek folyton mohón habzsolnak. Ezt követően tréfásan megjegyzi, hogy annyit tud már az emberekről, hogy írnia kellene egy könyvet róluk, és a címe ez lenne: Csillapíthatatlan éhség.

A megállapítás helytálló. Az emberek habzsolnak. Ma már a tudomány bebizonyította, hogy ha időnként beiktatunk egy néhány napos böjtöt, akkor tovább, és egészségesebben élünk. A tudomány azt is bebizonyította, hogy ha kevesebb, de jobb minőségű táplálékot fogyasztunk, szintén tovább, és egészségesebben élünk, beleértve az agyműködésünket is.  

Ugyanakkor szűkség van megfelelő étkezésre, hisz a kongó gyomor az ördög játszóhelye.

De az emberi természet csillapíthatatlan éhsége átvitt értelemben is értendő. Aki három évente tud egy cipőt venni, az évente akar új cipőt venni. Aki évente tud új cipőt venni, az évszakonként akar majd új cipőt venni. Aki évszakonként tud új cipőt venni, az pedig majd a végén már minden hónapban új cipőt akar venni. És ha már minden hónapban van egy új cipője, akkor új dzsekit, pólót, pulóvert is akar majd minden hónapban. Ám a cipő nem elég, mert járni fárasztó. Vesz tehát egy biciklit. De a bicikli nem elég, ezért vesz egy vonatbérletet, hogy nagy távolságokra eljusson. De a vonat kényelmetlen, vesz tehát egy autót. Aztán vesz egy kényelmesebb autót. Aztán a végén már a sarki bolt is túl messze van, és oda is autóval megy. De oda nem kényelmes az autó, tehát vesz egy mopedet. Lépcsőzni fárasztó, tehát liftezik. De a lifbe belépkedni is fárasztó, tehát a végén már a házban is mopeddel fog járni. 

Persze mára már a tudomány bebizonyította azt, hogyha heti néhány órát mozgással töltünk, akkor sokkal tovább, és sokkal egészségesebben élünk, beleértve még az agyműködésünket. Ugyanakkor 50 kilóméterre nem ingázhatunk gyalogszerrel. 

A konklúzió tehát az, hogy egy ember pontosan annyit, és csak annyit vehet el a világból a maga részére, amire szűksége van. A konzumerizmus egy bizonyos szinten túlmenően már egy tévút.

Az ép testben ép lélek él, a torz testben torz lélek lakik. Egy torz ember által alkotott társadalom pedig maga is eltorzul. Eltorzul az állam, eltorzulnak a törvények, és az egész társadalom (feminizmus, 80%-os adó, safe space, állami szórakoztatófelelős és romológus, radikális ceu védők).

Valamelyest eltorzulnak még a benne élő értelmes emberek is, hisz a degenerancia nagyon komoly szocioevolúciós nyomást helyez rájuk. Aki mégsem hajlandó egy mentálisan degenerált krumplivá vállni, azt a társadalom megveti, és pusztítja, hisz egy degenerált számára a legnagyobb ellenség a normális ember. Főleg, ha a normális nem hajlandó csicskaként eltartani a maradékot. 

Adott tehát egy eltorozult nyugat, amelynek a vezető tudománya az áltudomány, amely tagjainak több száz cipője van, mégsem járnak bennük sehová, ahol az emberek azért halnak meg a cukorbetegség következményeitől, mert a cukros üdítőitalért is autóval járnak a szomszéd boltba. Adott tehát egy torz nyugat, ahol az uralomra tört ,,szent pina'' nem hajlandó szaporodni sem, ahol 20 évnyi munkával meg tudsz venni egy olyan deszkaházat, amely összes alapanyagát egy erdei sétával össze lehet szedni néhány délutáni séta alatt, ahol annál többet keresel, minnél inkább nem csinálsz semmi hasznosat, adott egy olyan civilizáció, amelynek az ellenzéke is saját maga, ahol az 500 forintos napszemüveg alternatívája az 500 ezer forintos napszemüveg, ami ugyanúgy néz ki, és ugyanannyit tud. 

Adott tehát egy eltorzult nyugat, amelynek van még egy hatalmas hátránya: gazdag. Gazdag, mert korábban nagyon hatékonyan működött, nem volt annyira torz az értékrendje, és nagyon ügyesen halmozta fel a jövedelmét.

Azt mondja ez az eltorzult civilizáció a többi, eltorzult értékrend felvételére hajlamos embernek: gyertek hozzánk csicskáznak. Söpörjétek a szarunkat ki alólunk, mert mi már nem bírunk felkelni, hegesszetek kerítést nekünk, mert mi már nem tudunk, írjatok szoftvert nekünk, mert mi már elbutultunk, mosogassatok utánunk az éttermekben, vakarjátok össze a kutyaszart az utcáinkról, és ha ügyesek vagytok, és jól dolgoztok, akkor részesülhettek egy kicsit a mi hamis fényünkből, mopedünkből, havi egy darab dizájnercipőnkből. 

És meghallgatja a sok ember a szavakat, és el is indul. Indulnak a keleteurópai, közelkeleti és afrikai nyomorból, majd akinek van még életösztöne, az néhány éven belül hazamegy. A többi pedig örül a mopedjének, a 200 darab ruhájának, és a 100 db cipőjének a befogadó ország népével együtt, és részévé válik annak, majd szép lasan átveszi a befogadó népesség helyét. Majd szépen az ő helyüket is átveszik, míg a végén talán jön egy olyan réteg, aki közli:

Mi nem azért jöttünk, hogy mosogassunk. Mi nem azért jöttünk, hogy takarítsunk utánatok. Mi nem azért jöttünk, hogy a mopedeiteken üljünk, mi nem azért jöttünk, hogy eltartsunk titeket. Mi azért jöttünk, hogy megöljünk titeket, mert ez a föld mostantól a miénk. A nyugati ember tehát felszámolja magát.

Az egyetlen módszer, amellyel megállíthatjuk őket az, hogy legyőzzük önmagunkat. Le kell győzni a csillapíthatatlan éhséget, a saját fizikai és szellemi tunyaságunkat, a saját butaságunkat. Aki ezt nem teszi, azt kiírtják.

A hegy csúcsa a hegy tetején van. Oda nem tudsz felmenni mopeddel, 100 db dizájncipővel. Oda nem viheted fel a 200 ruhád, ha buta vagy, leesel, ha képtelen vagy járni a gyenge lábaiddal, nem tudsz feljutni. Oda nem tudsz felmenni attól, hogy mennyi pénzed van, nem segít feljutni a kamu áltudományos diplomád, és a kamu barátaid sem tudnak követni.

Minden nap úgy kell felkelni, hogy többé váljunk. Ha egy nap nem lettünk többek előző napi énünkél, akkor az a nap hiába való volt. Napról napra le kell győzni magunkat, és így tudunk egyről a kettőre jutni. Ha ez sikerült, akkor miénk lesz az élet koronája. Ha nem tudjuk legyőzni magunkat, akkor mások fognak legyőzni minket, és akkor nem lesz irgalom. 

Az őskorban alighanem kétfajta mamutvadász létezett.

Az egyik mamutvadász nagyon szép mamutvadász ruhát öltött, és a többi mamutvadász ruhát öltő mamutvadásszal együtt nagyon komoly teóriákat állítottak fel a mamutvadászatról. A mamut, az ugye nagy, és megy, és szőrös. Megölni úgy lehet, hogy a táltos által megáldott, a szellemek erejét hordozó szent dárdával kiszúrod a közepét. A szent dárda elkészítéséhez egy speciális típusú mamutvadász kell, aki a szent dárda elkészítését beavatási szertartások keretében, amelyeken a törzsfőnök is jelen van, megtanulja. No de a mamutot nem lehet ám csak úgy leszúrni. Először kell valaki, aki adminisztrálja a mamutot a szőre, a színe, szaga alapján, aztán kell valaki, aki regét költ a mamutról. Kell valaki, aki felveszi a kapcsolatot a szellemekkel, hogy spirituálisan odacsalja a mamutot. Aztán miután a mamut eljárta élete utolsó táncát, amely értelmezéséhez egy speciális mamuttánc-szakértő kell, majd leöli a mamutot egy erre a célra tartott csicska, elvégre legyen büdös, véres, meg szaros ő. Cserébe kap a húsából egy 10 centis darabot. De ez utóbbi mindegy, ilyet majd csak találnak valahol, ez a legkevesebb.

A másik fajta mamutvadász utánanéz, kimegy, és levadássza a mamutot (mondjuk ez szar példa, egyedül nem lehet mamutra vadászni, szóval akkor mondjuk legyen az, hogy két másik igazi mamutvadásszal megy ki).

Mai szóhasználattal az első fajta mamutvadász a liberális mamutvadász.

A liberális mamutvadász tehát végső soron nem a mamutot hozza terítékre, hanem téged. A liberális mamutvadász nem levadászni akarja a mamutot, hanem megzsűrizni a mamutvadászatot. A liberális mamutmegszakértő legnagyobb félelme te vagy. A te egy napos tapasztalatod, amivel levadásztad a mamutot, többet ér, mint az ő több tíz éves tapasztalata. A liberális mamutvadász munkájának nincs értéke, mert nem jár termék, vagy szolgáltatás létrehozásával, nincs értéke, nem hoz létre semmit. A liberális mamutvadász létét tehát a te puszta léted fenyegeti. Amint a liberális mamutvadász megeszi az általad levadászott mamut utolsó darabkáját, szörnyű haragra gerjed. Első dolga az, hogy megbeszéli a többiekkel, hogy te semmit sem tudsz levadászni, nemhogy egy mamutot. Ezt is biztos csak úgy döglötten találtad valahol. Vagy nem is te, hanem valaki más. Csak ez lehet a magyarázat. Elvégre a mamut levadászához speciális táltos, meg szellemmegszakértő, meg minden faszom kell, nincs neked semmid, csak szád.

Aztán az utadat állja, és próbára teszi a mamutvadász tudásod: milyen szellemek jönnek ki a mamutból, ha megölöd?

Nemtudod?! NAUGYE! Lófaszt vadásztál te mamutot, nincs neked semmid - dübörgi a liberális mamutvadász, hamarosan az összes társával együtt, miközben röfögnek egy utolsót az általad levadászott mamut darabjának megemésztésétől.

Az őskorban persze a liberális mamutvadászok zömében nem voltak életképesek, mert abban a pillanatban,
amikor eléd ugrott röfögve, hogy millyenmamutotvadásztál te le, pont azzal a lendülettel verted agyon ugyanazzal
a szikladarabbal, mint amivel a mamutot is. De aztán jöttek törvények, később a jogállamok, amik nem várt
mellékhatásként lehetővé tették a liberális maffiák terjedését. Először a szomszéd faluba, aztán országos
szinten, majd globális szinten. Ez az a maffia, akik jobbágyrabszolgát csináltak mindenkiből. Ők azok, akik kinyírtak mindenkit, aki szerint a föld gömbölyű, aztán kolonizálták a világ nagy részét. Ők azok, akik a királyságokat alattvalóként kiszolgálták, akik kommunizmusban boldogan vezényelték a szakadékba az egész társadalmat, és írtottak ki százmilliókat könyörtelenül csak azért, mert megkérdőjeleztek, innováltak, létrehoztak valamit.

Hívták őket farizeusoknak, később földesuraknak, kommunistának, újabban liberálisnak, feministának, vagy szocialistának hívják őket, de ismertek még számos más néven is. Az elvek, amik köré szerveződtek, mindig mások voltak, de a hajtóerő ugyanaz volt - munkavégzés nélkül a döglött mamut teteme fölött az állami és nagyvállalati pénzből való büfögés, és a teljesítményelvűség teljes elutasítása, illetve szándékos félreértelmezése.

A liberálisok ügyes networkingjük révén szinte az egész világot meghódították. Szisztematikusan, országról országra a saját maffiájukat sikerült pozícióba ültetni, és a legtöbb ország élére sikerült olyan erőket helyezni, amelyek kölcsönösen, a liberális maffia közös részeiként támogatják egymást. Szinte minden országot megszereztek maguknak, szinte minden nemzetközi szervezet és nagyvállalat fölött átvették a kontrollt, és a tudást, hozzáértést maguk mögött felégetve az ezredfordulóra eljutottak a teljes világuralom kapujáig. Ekkor már nem volt takargatnivalójuk - megkezdhették a totalitariánus uralmukat - a más véleményűek üldözését, a 80%-os adó szedését, a monopóliumokon alapuló világgazdaság kiépítését, a nagyvállalatokban való nagypofájú pózoláson alapuló kamugazdaság korát, az oktatásügy kivégzését és áltudományokkal való helyettesítését (romológia, gender-studies), a világ népeinek összekeverését, a rájuk legnagyobb veszélyt jelentő fehér fajok szélsőségesen feminista családtörvényekkel történő genetikai és kulturális kiírtását.

A liberálisok megérdemelnek egy hatalmas nagy tapsot. Már készültek arra, hogy beadják az aranylövést a világ társadalmainak, és modern mamutmegszakértőként örök uralmat kapjanak a világ felett. Majdnem sikerült nekik, és a cél előtt néhány méterrel estek orra. Amikor viharos hirtelenséggel elvesztették Oroszországot, még azt hitték, ez csak egy átmeneti visszarendeződés. Amikor Magyarországon a liberális maffia egy, az eddigitől elhatárolódó másik ága (fidesz) került uralomra, még azt is lenyelték. Más választásuk mondjuk nem volt, ideológiailag magyarországon már védekezésben voltak évek óta. Amikor viszont elvesztették a Briteket az uniójukból, eluralkodott körükben a pánik.

Mintha a célvonal elé dőlt volna egy hegy - egy hegy, amelyet nem biztos, hogy meg fognak tudni mászni.
Trump győzelmével viszont egy régivel nem teljesen kompatibilis, újfajta liberalizmus került hatalomra az USA-ban,
a liberális maffia modern kori zászlóshajóján. Ez már számukra a királynő elvesztése, egy ideológiai atomcsapás
elszenvedése. A liberálisok ezt már nem hagyhatták válasz nélkül, nemzetközi szintjeiken mozgósítani kellett, és
militáns választ kellett adni.

Illúziója azonban ne legyen senkinek. Zavargásaik Budapesten, New Yorkban még nem a lépés, csak a felkészülés a lépésre, egy kétségbeesett pánikreakció, amit a lopott zsákmány lehetséges elvesztése miatt éreznek. Hamarosan rendezni fogják a soraikat, és olyan erővel fognak a népre támadni, amilyet korábban a társadalom még el sem tudott képzelni. 20 év után először sikerült sarokba szorítani a liberális oldalt, és most ők kerültek lépéskényszerbe. Oroszország után immáron elvesztették a kontrollt az amerikai atomarzenál felett is, mobilizálniuk kellett az ideológiájuk mellett összes médiaszemélyiségüket a propagandájuk oltárán, csúcsra kellett járatniuk a vállalatok megszerzésére irányuló törekvéseiket. A liberálisok megfognának téged, és próbára
tennének, mennyire vagy hajlandó levadászni nekik a mamutot, hogy aztán megszakérthessék. És ha a válasz nem tetszik, akkor véget vetnének neked. Először csak mindenhol az ő szemüvegükön keresztül bemutatnák, hogy mennyire szar vagy. Aztán véget vetnének a szakmai életednek, a munkádnak, majd a személyes életednek. Tönkretennék az életed minden aspektusát, a kapcsolataid, majd következne a családod minden egyes tagja. És ez csak a kezdet lenne.

De a liberálisok jelenleg nem kísérhetik ki a demokratikus erők maradékát a Duna partjára, és lőhetik őket agyon
a családjaikkal, bármennyire is erről álmodoznak - az orosz termonukleáris fegyverek árnyékában erre nincs lehetőségük. (Bár valamilyen szinten napjainkban ez már megtörténik, kevésbé drasztikus módszerekkel).

Amíg a liberális mamutmegszakértő technológia egy tankot legyárt, addig Oroszország tizet gyárt le.
Amennyi pénzből a liberálisok legyártanak egy vadászgépet, annyiból Oroszország tizet legyárt.
Amíg nyugateurópában a genderstudies, a medievisztika, meg romológus a sztárszakma, addig Oroszországban a rakétamérnök, a chipgyártó, és az atomfizikus.

És amíg ez így marad, addig a liberálisok nem győzhetnek, és a demokrácia élni fog. Élnie kell, mert csak így élheti túl Magyarország az elkövetkező évszázadot. Hagyni kell, hogy a magyar fideszes erők (akik valójában reform-liberálisok) a falig tolják a liberális erőket, és győzelmet arassanak az ország kontrolljáért folytatott versenyben még akkor is, ha a fideszmaffia csak nyomokban jobb alternatíva.
Örülni kell annak, hogy amíg ezek egymással vannak elfoglalva, a nép addig is lélegzetvételhez jutott.

Cikkemet egy gondolatfoszlánnyal zárnám, amelyet álmomban suttogott a fülembe egy hang:

Mondjuk ez pont nem biztos, hogy a liberalizmus bukására utal. Akár arra is utalhat, hogy a liberálisok
sikeresen eltérítik a kapitalizmust, és véget vetnek a szabad piacnak. De a sikerük nem lehet végleges.
Ha a liberális ideológiát nem győzzük le, akkor nagyon sötét évszázadoknak néz elébe az emberiség.

A NATO megvéd. A NATO amúgy ennyit tud. Megvéd. Az elmúlt évben rengeteg NATO propagandaírás született arról, hogy milyen fantasztikus is a NATO, és hogy közép és keleteurópát hogyan fogja megvédeni az Oroszoktól. Nézzük meg az állításokat, amelyeket tavaly hallhattunk:

-A NATO közép és keleteurópai erői, megtámogatva a nyugati erőkkel jóval erősebbek, mint az orosz

-A NATO hadieszközei jóval modernebbek, és hadrafoghatóságuk jóval nagyobb, mint az orosz ekvivalens eszközöké

-A NATO országok jóval hatékonyabban költik a pénzüket, mint az oroszok

-A NATO bármikor könnyű szerrel le tudja győzni az oroszokat, az oroszok kizárólag atomfegyverek segítségével tudnak megállítani egy külföldi expanziót.

Oroszország jelenleg a következő hadászati eszközökkel rendelkezik (amelyek közép-keleteurópa szempontjából relevánsak):

-4,45 millió katona.
  a. Ebből 2 millió tartalékos, tehát nem igazi katona, csak statisztikai adat.
  b. a maradék 2,25 millió sorkatonákkal együtt érdendő. Oroszországban vannak szerződéses katonák, és sorkatonák. A 2 millió tehát egy erősen elméleti szám, mert az orosz sorkatonák általában egész egyszerűen nem hajlandóak bevonulni. 
  c. oroszország aktív állománya 700 ezer,
  d. ebből valójában 100 ezer katona az otthoni hadieszközöket - pl radarrendszerek felügyeli, szereli, és tervezi, vagy épp a, haditermelésben, hadiiparban, rakétaiparban dolgozik, tehát harci feladatokra nem alkalmas.
  e. 500 ezer csak statisztikai adat (például az első lövésre szétszaladó sorkatona, vagy takarító sorkatona)
  f. a külföldön bevethető orosz katonák száma körülbelül 100-150 ezer fő között van, ebben benne van például a tankok, repülőgépek, tengeralattjárók személyzete és üzemeltető legénysége is.

-évi 50 milliárd dollár költségvetés

-3000 bevethető vadászrepülőgép, könnyűvadászgépeket, nehézvadászokat, csapatszállítójárműveket. Ezek körülbelül 60%-ban modern, 40%-ban elavult típus. 

-10-15 ezer tank, és további körülbelül 50 ezer katonai jármű (továbbá mégegyszer ennyi bedobozolva)

Kelet és középeurópai NATO országok:

-Emberállomány: Magyarország 20 ezer katonából kb 3 ezer harcképes, Horvátország: 15 ezerből kb 3 ezer harcképes, Románia: kb 5 ezer harcképes, Szlovénia: 7 ezerből 1000 fő harcképes, Lettország: 4 ezerből 1000 fő harcképes, Észtország: 6 ezer főből 1500 harcképes, Litvánia: 17 ezerből kb ezer harcképes (a többi sorkatona vagy irodista), Norvégia: 11ezer főből 3 ezer harcképes, Szlovákia: 17 ezer fő, ebből 3 ezer harcképes, Csehország 24 ezer főből kb 3 ezer harcképes, Németország: 60 ezer fő, melyből 8 ezer harcképes, Bulgária: 40 ezer fő, melyből 6 ezer harcképes, Görögország: 70 ezer katona, melyből 10 ezer harcképes, Albánia: 12 ezerből 2000 harcképes, Lengyelország: 120 ezer, melyből 20 ezer harcképes, Olaszország: 100 ezer katonából kb 15 ezer harcképes.

A közép, kelet, és déleurópai országok harcképes hadereje együttesen 100 ezer fő, konfliktus esetén nyugodtan lehet számolni 50%-al, az annyit tesz, hogy egy katonai helyzetben a nato közép, kelet, és déleurópai országai összesen 50 ezer embert tudnak bevetni Oroszország ellen, ehhez még a nyugati országok néhány tízezer fős relokálható kontingensei is hozzájöhetnek a kötelező segítségnyújtás esetében.  Törökországot nem számítottam, mert az már Ázsia, és az oroszok felé tendál.

Légierő:

-Olaszország 300 repülőgépéből (amelynek harmada saját gyártás) legalább 100-at akár be is lehetne vetni, ezzel övé a legerősebb légi flotta.

-Németország kb 500 repülőgépből álló légiflottájában mindössze 100 db relatíve modern vadászgép van. Ezek közül az eurofighterek 80%-a a földön vesztegel már lassan egy évtizede, a Tornadoik közül 12 db van bevethető állapotban. Németország kb 30 vadászgéppel, és néhány bombázóval és csapatszállítóvel rendelkezik, a maradék propelleres gép, és van néhány helikopter. Németország bevethető légiereje körülbelül 40 gépre korlátozódik. 

-A harmadik legnagyobb légi hatalom a nevetségesen gyenge Magyarország, 13 db nyamvadt Gripennel. Ám ezekhez mindössze pár tucat rakéta, és bomba áll rendelkezésre. Végszűkség esetén 2-3 db mig 29 még talán kikukázható.

-A csehek 12 db gripennel rendelkeznek.

-A negyedik Norvégia, 50 db f-16-al.és 4 db F35-el (amelyekből hamarosan több lesz nekik).

-A lengyelek 45 db F16-al-el, és 30 db Mig29-el követik a Norvégokat a levegőben történő instant szétesés felé, körülbelül 30 db bevethető géppel érdemes számolni.

-Szlovákia 12 db Mig29-el következik a sorban

-Görögország masszív, 150 darabos F16 / Mirage készletekkel rendelkezik, de ezeknek csak töredéke röpképes, a felújítás csak tervben van.  A wikipedia a megszokott homályosságával nyitva hagyja a kérdést, hogy pontosan mennyi van bevethető állapotban, az amerikai f16-ok lifespanja alapján nem számolhatunk 55-nél több darabbal, a többit szétkannibalizált/elrohadt gépnek kell tekinteni. 

-Bulgária: több száz darab retró mig 21, 23, és néhány mig 29 és su nehézbombázó közül csak az utóbbi kettő tétel jelenthet fenyegetést, kétséges viszont, hogy ezek közül mennyi bevethető, és mennyi csak a statisztikai adat. Feltehetően érdemes 15 géppel számolni.

-A többi országnak nincs komolyan vehető légiereje (pl Román modernizált mig 21-esek), maximum pár szétrohadófélben lévő gép itt-ott, ezért további 20-at hozzáadok a felsoroláshoz amolyan általános számként.

Összegezve: a keleteurópai országok légiereje összesen 300 db vadászgép és nehézbombázó, további 150-200 db talán összekaparható a krumpliföldeken rohadó modellek összekannibalizálásával, ezen felül van pár csapatszállító, meg néhány viccnek is rossz játékdrón (uav). Gyorssegélyként az USA és a nyugati országok további 100-200 db vadászgépet és nehézbombázót tudnak a keleteurópai országok részére a képességeik jelentős csökkenése nélkül átadni.

Tankok:

 -Németország: több száz leopard, puma, és különböző típusok. Wikipedia szerint körülbelül 400 bevethető tank, 15 ezer különféle csapatszállító eszköz (bár ezek egyszerű csapatszállító kamionok), továbbá kb 50 tüzérségi eszköz áll rendelkezésre. 

-Olaszország: kb 300 tank, és 3000 körüli fegyveres csapatszállító egység. 

-Görögország: 20-30 tank, 2000 körüli fegyveres csapatszállító jármű (plusz néhány ezer katonai ,,kamion'')

-Magyarország: 30 tank, 400 db könnyűfegyverzettel ellátott csapatszállító bevethető.

-Románia: Ismeretlen, hogy a szovjet eredetű 800 db tankjuk, és ugyanennyi darab fegyveres csatpatszállító egységük közül mennyi működőképes, de a többi keleteurópai országnál látott arányok alapján maximum 80 db tank, és 300 db fegyveres csapatszállító lehet működőképes.

-Bulgária: 160 t72 tank, amelyből 20-30 lehet működőképes állapotban. további 500-600 db fegyveres csapatszállító egység.

-Csehország: 30 db tankjuk mellé 30-40 fegyveres 200-300 fegyveres csapatszállító, és tüzérségi eszköz tartozik. Nekik is van vagy 2ezer normál csapatszállítójuk.

-Szlovákia: 30 db tank, és 300 csapatszállító unit

-Lengyelország: kb 120 db bevethető német eredetű tank, és legalább 100 db csaját gyártású. Csapatszállító és tüzérségi eszközeik száma/típusa nem ismert.

-Albánia: kb 50 db kínai eredetű tank, és 300 fegyveres csapatszállító jármű.

-Horvátország: 40 db tank, és 300 fegyveres csapatszállító jármű

Összesen: 1300 db biztosan bevethető tank, további 500 db TALÁN kikukázható, 8 ezer fegyveres csapatszállító jármű, amelyeknek kb a fele páncélozott. Ezeknek kétharmada nélkülözhető konfliktus esetén, ez körülbelül 1000 tankot, és 5 ezer fegyveres csapatszállító ,,tankot'' jelent. 

Konklúzió a számok mögött:

1. Oroszország körülbelül annyit költ a hadseregére, mint Olaszország egyedül, miközben hadieszközeinek száma sok százszorosa az olasz megfelelőinek. Nem igaz az, hogy Oroszország hadserege ne lenne gazdaságilag hatékony - űbereli minden nyugati ország hadseregét ár/érték arányban, minden tekintetben.

2. Oroszország tankjainak, és fegyveres csapatszállítóinak a száma még akkor is tízszer nagyobb a keleteurópai országok összes páncélos haderejénél, ha a nyugati országok néhány száz unitot segélyként biztosítani tudnának pluszban.

3. Oroszország légiereje szintén tízszer nagyobb a közép és keleteurópai országok össz-légierejénél.

4. Oroszország nincs abszolút emberfölényben, de a közép+keleteurópai katonák nagy része egyszerű, tapasztalat és rendes felszerelés nélküli Gyalog István. 

5. A kelet és középeurópai országok hadiipara az utolsó vadászgépeiket, tankjaikat évtizedekkel ezelőtt hozta létre, azóta a hadiipar teljesen leépült. Oroszország viszont megőrizte a hadiiparát, így a kieső eszközparkot folyamatosan modernizálni, és újítani tudja, miközben a kelet és középeurópai országok erre nem képesek, csak külső segítség bevonása mellett, nagyon korlátozott mértékben. A hadianyag gyártása közép és keleteurópában szintén nem jelentős, tehát a hadieszközök hamar elfogynának egy oroszország elleni háborúban.

6. Nem esett szó komolyabb ballisztikus rakétákról, radarrendszerekről, műholdrendszerekről - mivel ezek a keleteurópai országoknak nincsenek. ( A keleteurópában használt olasz radarok nem tudnak rakétát rávezetni például a betolakodó lopakodó gépekre, csak a pozícióikat képesek jelezni. )

7. Az ukrajnának nyújtott nato hadisegély (csehek által feljavított magyar tankok, amerikai csapatszállító járművek százai, amerikai kiképzők és katonai szakértők százai, keleterurópai fegyverek) csak arra volt jó, hogy néhány héttel késleltesse az orosz sikereket, viszont a hadianyagfelesleget teljesen elégette a keleteurópai országokból, megmutatva azt, hogy a keleteurópai országok jelenleg használt eszközállománya nem képes felvenni az oroszokkal a harcot. 

8. Nem csak létszámfölény van az orosz hadieszközök terén a közép és keleteurópai hadseregekkel szemben, hanem komoly minőségi, és technikai fölény is. 

9. A kelet és középeurópai országok által ellövöldözött hadianyag pótlása nem megoldható. 

10. Az oroszokat csak a közép és keleteurópai országok hadseregének TELJES felhasználásával lehetne fenntartani néhány hétnél tovább. Csak a TELJES hadsereg feláldozásával lehetne elérni, hogy Oroszország pár országnál többet ne foglaljon el. 

11. Kelet és középeurópában nincs értékelhető hadiipar, sem szűkséges szakember (néhány gender studies megszakértő nem tud ballisztikus rakétát tervezni és gyártani). 

12. A kelet és középeurópai hadseregek túl drágák, az oroszokéval összehasonlítva az elköltött pénz legalább 99%-a korrupcióban vész el. 

13. A kelet és középeurópai hadseregek ekkora személyi állománnya mellé legalább a jelenleginél 10x nagyobb eszközállománynak kellene tartoznia (milyen kár, hogy a soros györgy nyugati szervezetéhez kivándorló diplomás romológus nem tud reaktív páncélzatú csapatszállító járművet gyártani)

14. A kelet és középeurópai országok elnyomták/elnyomják legalább valamilyen szinten a saját nacionalizmusukat- ez potenciális utat nyitott meg ahhoz, hogy egy konfliktus esetén a társadalom ne legyen mozgósítható az állam megvédéséhez (én pl biztos nem ragadnék fegyvert orbánékért annak ellenére, hogy a magyar hozzállás legalább a mázában nacionalista).

15. Az ukrán hadsereg önmagában erősebb volt, mint keleteurópa gyengébb országai együttvéve - mégsem tudott mit kezdeni az oroszokkal, hiába támogatta a NATO hatalmas mennyiségű pénzzel, és hadieszközzel. A NATO a krímet és novorussziát követően valószínűleg elbukja a szíriai hadműveleteket, mint ahogy elbukta a Grúziai konfliktust is. A NATO immáron zsinórban harmadszor veszít egy évtizeden belül proxyháborút az oroszokkal szemben annélkül, hogy ebből következtetéseket próbálna levonni.

16. A NATO sokkal erősebbnek próbálja a propagandájában feltüntetni magát, mint amilyen valójában. A NATO igyekszik azt az impressziót kelteni, hogy oroszország elavult hadieszközöket tart, minden technológiája alsóbbrendű, drága, nem hatékony, elavult, korszerűtlen, miközben minden tényszerű adat ennek az ellenkezőjét bizonyítja.

Hipotetikus kimenetelek a konklúziókból:

1. Észtország, Lettország, Litvánia megszállása -> erőtlen NATO válasz, azonnali orosz győzelem 

2. Észtország, Lettország, Litvánia megszállása -> teljes NATO mozgósítás közép és keleteurópában nyugati hadisegéllyel -> NATO seregek összeomlása 2 hónap alatt -> Ukrajna, Románia, Bulgária katonai megszállása

3. Megelőző csapás Oroszországgal szemben -> NATO keleteurópai szárnyának összeomlása 1 hónap alatt -> Ukrajna, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia katonai megszállása

4. NATO lassú felbomlása

5. Titkos NATO felszabadító háború novorussziáért, és krímért -> krím felszabadítása, kalinyingrád megszállása, front megmerevedése novorussziában -> Ukrajna, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia katonai megszállása, krím visszafoglalása, kínai orosz szövetség, lehetséges harmadik világháború

A CEU Magyarország legjobb egyeteme, legalábbis ha az áltudományos fingreszelgetést tekintjük fokmérőnek. 

Weblapjukon ( https://www.ceu.edu/hu/kee/magyar/mester ) megtalálhatóak azok a csodálatosan progresszív képzések, amelyekre minden igazi páneurópai mozgalmár lelkét megérintik, úgymint:

Gazdaságelmélet és gazdaságelemzés specializáció / Globális piacok gazdaságpolitikája specializáció / Késő antik, medievisztika és reneszánsz tanulmányok specializáció / Összehasonlító történettudomány 1500-tól napjainkig specializáció / Kisebbségpolitika / Filozófia / Politikatudomány / MATILDA: Nők és társadalmi nemek története specializáció / GEMMA: Nők és társadalmi nemek tanulmánya specializáció / Közpolitika / Környezetpolitika és menedzsment

A CEU tehát nem más, mint egy milliárdos által fizetett védőernyő az olyan baloldali fiataloknak, akik korhű áltudományokat tanulni kívánva szerencsés esetben mentesülhetnek attól, hogy dolgozniuk kelljen a további életükben, kevésbé szerencsés esetben pedig a tehetségüknek, tudásuknak, kitartásuknak megfelelően mehessenek mosogatni a McDonaldsba.

fotó: index.hu (azt hiszem)

A CEU nem más, mint egy szimbólum. Szimbóluma annak a liberális szellemi fertőnek, amely uralma alatt tartja a nyugatot az elmúlt 40-60 évben, amely úgy adta a feministák kezébe a jogrendszert, hogy az a férfiakat másodrendű állampolgárrá silányítva 2.4-es gyerekszámból csinált 1.2-eset. A CEU féle liberális fertő úgy mentette meg európát az antirasszizmustól, hogy ma már minden nap terrortámadásokban gyilkolják meg a fehér emberek tucatjait az afrikából és közelkeletről kontrollálhatatlanul beözönlő hordák azzal a céllal, hogy kiírsák és kicseréljék a fehér embert. A CEU féle liberális agyrém hazug gazdaságelmélete az, amely az átlagban évi 2-3%-os gadasági fejlődésből csinált évi 1%-os hanyatlást. A CEU testesíti meg azt a tudománytalan tudományoskodást, ami a tudományból áltudományt, a hozzáértésből megszakértést, a produktív hozzáértésből röfögést csinált a tudományos életben. 

A CEU genderromológusai a huszonegyedik század vajákos asszonyai, tenyérjósai, mesemondói. Azonban amíg egy szívcsakrás űrmagyar nem megy tüntetni azért, mert nem élhet meg alanyi jogon az áltudományos szimbólumrendszeréből, addig egy progresszív ingyenélő kimegy európai csillagos zászlóval óbégatni az utcára század magával. 

Orbán Viktornak talán a CEU effektív betiltása ez első és egyetlen olyan intézkedése idén, amellyel pártállástól függetlenül mindenki egyetérthet. Már-már úgy voltam vele, hogy teljesen feladom a felsőoktatásba vetett hitemet, és álláspontban a felsőoktatás egésze ellen helyezkedek, az utolsó pillanatokban elkezdte a megtisztítási folyamatotot a párt is. A liberalizmus struktúráit rombolni kell, vissza kell tőlük venni mindent, amit az évtizedek során elraboltak a termelő néptől, a média, és számtalan más terület mellett ilyen az oktatásügy is. Mondjuk kérdéses, hogy a Fidesz a nyílt áltudományok helyett milyen más alternatívát tud majd kínálni, ami nem a saját félfeudális körükből jön, miközben nyilvánvalóan a Fidesz teljes vezetősége is kamu gazdasági és politológiai diplomával reszelgeti a körmét a parlamentben.

Egy viszont biztos: minnél inkább ugat a sok Angela Merkel féle kutya, annál jobb úton jár Orbán. A baloldali áltudományos életet mindenestől fel kell számolni, az ország nem engedheti meg tovább, hogy áltudományos képzésekért olyan diplomákat oszt ki, amelyeknek az értéke látszólag megegyezik egy atomfizikus diplomájával. 

Ez az az ügy, ahová ki kell vezérelni a rendőröket, és ütni kell. Nem a ligetvédős ügy, nem az olimpiások, hanem ezek. Ezek azok, ahová ki kell küldeni őket gumibottal, és parancsba adni: ütni kell, ütni kell, ÜTNI KELL!

Nagyon nehéz témának veselkedek neki, az előző bejegyzésben már megpróbáltam féligmeddig tréfásan felvezetni. A kérdéssel amúgy nem foglalkoznék érdemben, mert egyáltalán nem érdekel a vallási irányzatok boncolgatása, de tapasztaltam olyan eseményeket, amik az irányba mutattak, hogy ezt a témát valamilyen módon fel kell itt dolgoznom.

Amúgy én nem vagyok hagyományos értelmében véve vallásos ember - ha életemben 10x voltam templomban, beleértve mások esküvőit, keresztelőit, akkor lehet, hogy felfelé túlzok. Szellemi tekintetben viszont mondhatjuk, hogy vallásos vagyok, de ettől függetlenül amit itt leírok, az szigorúan magánvélemény.

Az evangélikus vallás - ami összkeresztényi értelmezésben igazából nem vallás, hanem valójában a keresztény vallás protestáns ágának egy felekezete - elég nehezen megérthető, szinte emészthetetlen téma az átlagos katolikus magyaroknak. Hangsúlyozom: az ÁTLAGOS magyaroknak, nem pedig egy komoly vallásszakértőknek. Magyarországon a katolicizmus az uralkodó vallás, ezt követik a reformátusok. Az evangélikusok aránya a népességen belül 2%, tehát minden 50. személy evangélikus. A többi, ennél kisebb vallás már etnikai/faji jellegű hovatartozást sugall inkább (pl az ortodoxok tipikusan szláv eredetűek), vagy pedig kisebb, pár ezres/tízezres szektákat ölel fel. 

Történeti áttekintés

Az evangélikus vallást Luther Márton alapította (ezért követőit néha Lutheránusoknak is nevezik), a hívek Luthert egyfajta prófétaként tisztelik. Az 1400-as évek vége felé született Luthernek eszében sem volt új vallást alapítania, a katolicizmusba szerette volna a spiritualitást visszahozni. Nem jött össze neki, és miután elkezdték fizikailag kiírtani őket, elkerülhetetlen volt a szakítás. Az összes többi ,,reformált'' vallás ennek nyomán szökkent szárba, de az evangélikus vallásnak ezek már nem további hajtásai, nincs közöttük származási, vagy ok-okozati kapcsolat, az ilyen vallásokat összefoglaló néven protestáns vallásoknak nevezzük. A folyamat véres vallásháborúba torkollott, és a katolikus egyház győzelmével ért véget a kontinentális Európa nagy részén. Az evangélikusok elmenekültek, szétszéledtek, és ezt követően évszázadokon át titokban gyakorolták a vallásukat. Az evangélikusok az 1848-as szabadságharc óta teljes jogú állampolgárok Magyarországon, de Spanyolországban szerencsétlen esetben még az 1970-es évek elején is KIVÉGEZHETTEK (!!!!) ha kiderült, hogy evangélikus vagy. 

És most?

Az első, ami egy teljesen avatatlan szemlélőnek feltűnik, hogy az interneten gyakorlatilag semmi információ nincs erről a vallásról. A ,,milyen vallású vagy'' szavazásokban az evangélikusra általában nincs ikszelés. Még a wikipedián is csak egy 3 bekezdéses egyenmaszlag éktelenkedik róla, amiből semmi érdemi információt nem lehet megtudni, majd a magyarországi változatáról külön ismétcsak semmi érdemleges információ nincs.

Nem látni jelenlétet az evangélikusok részéről hitvitákat, nem vonulnak fel, nem verik a mellüket, nem látni nyilvános evangélikus performanszokat, nincs kiállás úgynevezett evangélikus értékek mentén sehol. Ez alapján azt mondaná az ember, hogy ez egy halott vallás, nincs jelen már sehol, az internet korába már nem mentette át magát, effektíve megszűnt, és nem létezik.

Ennél hatalmasabbat nem is tévedhetnénk!

Itt jön a csavar a történetben: míg a hagyományos vallások nagy része - legyen szó a katolikusokról, reformátusokról, vagy akár a jehova tanúiról, egy kifelé forduló, erősen extrovertált, terjesztő-térítő vallás, eközben az evangélikus viszont nem egy térítő, hanem egy befelé fókuszáló, introvertált vallás.

Ahogy ül a buddhista kicsi kínai meditál a kolostorban önmagában, elképzelni sem tudjuk, hogy ő kimegy téríteni, embereket győzködni, vitatkozni. Az evangélikus ugyanez, csak ők keresztény alapon.

 Mivel a katolikusok nem értik, illetve teljesen félreértelmezik az evangélikusokat, jöjjenek tehát a katolikus tévedések, a tévinformációk, kulturális különbségek, amik annál inkább kezdenek frusztrálónak, bizarrnak, és komikusan félelmetesnek tűnni, minnél mélyebbre ásol.

A vallás, mint említésre méltó téma, először egy magánbeszélgetésben jött elő, amikor általános iskolás voltam, és rendszeresen együtt sétáltam haza egy iskolatársammal, aki egy évvel felettem járt, és oldalra-felfelé-stb is dupla akkora volt, mint én. Valahogy szóbakerült a téma, ő hozta szóba, ő katolikus volt, és valamiért elkezdte írtózatosan fikázni az evangélikusokat, hogy micsoda mocsok népség (a környékünkön kb fele-fele arányban vannak katolikusok és evangélikusok, a más vallásúak aránya elhanyagolható). Érdemben nem mondott példákat arra vonatkozóan, hogy miért, illetve kiemelt példaképp egy-két gecibb gyereket szemléltetés gyanánt, de nem hiszem, hogy ezt a tanulságot ő maga vonta volna le ennyiből, valószínűbbnek tartom inkább azt, hogy valakitől ezt a véleményt úgy tanulta el - pl szülőktől. Én nem különösebben vitatkoztam vele, de kb két percig sorolta beleéléssel, hogy az evangélikusok azok micsoda emberek, de kb olyan stílusban, mintha egy emberevő sorozatgyilkos szektáról kellene leírást adnia. Aztán a végén megkérdezte, hogy mi a véleményem. 

-Evangélikus vagyok.

Ez persze nem vélemény, de utána 5 perc döbbent csend következett, közben a gyerek arcán kétségbeesés ült, ahogy szép lassan ballagtunk haza. A vallás vele soha többé nem került szóba semmilyen formában sem. 

Pár éve történt az, hogy mentem biciklivel az evangélikus templom előtt, és egy előttem biciklivel haladó öregasszony odakiáltott az evangélikus templom előtt kapáló asszonynak, szó szerint, hogy ,,te szektás evangélikus kurva, ide csak boszorkányok járnak''. 

Az egyik jóbarátomat netről ismerem már több mint egy évtizede, hetente legalább egyszer beszélünk, de egymás vallása még sosem került szóba, sem pedig a kereszténység kérdése nem jött elő. Aztán egyszer valami kapcsán szóba került a kérdés, nagyon elkezdte az előző példához hasonlóan terítékre hozni a protestantizmus egészét, úgyhogy hamar gyanús is lettem neki, és megkérdezte, hogy milyen vallású vagyok. Evangélikus, hangzott a válasz. Aztán gyanús csend következett, kb két hétig.

Ekkor végre telejes lett a feldolgozottság, és ilyet szólt:
-Miért vagy te refi?
-Nem vagyok.
-De. 

Lássuk be, ezt a beszélgetést ettől a ponttól kezdve már nem lehet úgy folytatni, hogy bármelyik fél számára is pozitív legyen :D Kiderült, hogy éveken át az egyik hobbija az volt, hogy a protestantizmus ,,társadalompusztítását'' tanulmányozta.

Miért lettél evangélikus?

Nem evangélikus lettem, hanem az vagyok. A nem katolikus vallásúak is szaporodnak időnként. Az evangélikusok nem egy szekta, ami a katolikus polgárokat áttérítgeti mindenféle ígéretekkel, hisz fentebb már bemutattam, hogy ez a vallás nem térítő jellegű. Néhány hitbéli útkereső időnként belép másik vallásból, vagy kilép másik vallásba, de a ki és belépők száma közelíti a nullát. Én személyesen nem is hallottam még olyanról, hogy valaki be/ki lépett volna annak ellenére, hogy az evangélikusoknak nincs olyan erős struktúráltsága, hogy ezeket az adatokat megbízhatóan követni lehessen. Mivel ez nem egy kifelé fókuszáló vallás, a híveket nem érdekli, hogy hányan vannak, nem érdekli őket, hogy sokan legyenek, nem térítenek, nem foglalkoznak más vallásokkal, nem vesznek rá másokat a csatlakozásra, még a papok sem népszerűsítik ezt a vallást. Hogyha valaki elkezdene a pap kapuja előtt óbégatni reggel, hogy ő mostantól egy nagy megigazult evangélikus, a pap maximum azt mondaná neki, hogy oké, csak menjen el a kapu elől, mert kijárna a kocsijával, hogy bevásárolni menjen. Ezen valószínűleg nagyon meglepődne a delikvens, főleg az, aki a katolicizmus katartikus monumentalizmusához szokott, meg az is, aki a kis szekták agilis tempójához, és egyszerűen nem tudná hová tenni azt, hogy a pap se nem ájtatoskodik neki, sem nem repes az örömtől, de még csak pénzt sem fizettet vele sehová. 

De most akkor ti evangélikusok ilyen németországból jött sváb gecik vagytok?

Persze. Ti katolikusok meg ilyen rómából jött macskaevő olasz digó gecik. Jézusom. Nézzél már utána googleban, a svábok döntő többsége hagyományosan katolikus. Figyeltél feljebb? Az evangélikus vallásnak nincs etnikai háttere, Kossuth Lajos is evangélikus volt, meg Bill Gates is az. 

Akkor ti most ilyen szekta vagytok, és állatokat áldoztok Sátánnak?

Nem, mi egyáltalán nem áldozunk, még csak nem is gyónunk. Nem, mi embereket áldozunk, főleg ilyen kis hamvas popójú 11 éves katolikus lánykákat.

Tehát akkor református/jehova/zsidó/gyíkember vagy?

Nem, ezeknek a vallásnak nincs egymáshoz az ég adta világon semmi köze, még az evangélikusnak és a reformátusnak sincs. Az átlag-katolikus számára persze a különbség itt az, hogy melyik templomban mennyi szentkép, meg szobor van, de a különbségek valójában nem ebben keresendők. Igen, az vagyok.

LOL doszpogyi pumiluj

Azok az ortodoxok, te ebihal. 

Rohadt evangélikus gecik, miattatok van CHF hitel!

Azok meg a reformátusok, az evangélikusok hitel-ellenesek.

A ti általatok kirobbantott polgárháborúk miatt vesztette el európa a keresztes háborúkat 400 évvel ezelőtt!

Azok szerintem a szomszéd evangélikusok voltak, mi akkor épp szabadságon voltunk.

Mi kell ahhoz, hogy visszatérjetek?

Hova vissza? Jah, hát igen, a katolikus gondolkodásmód szereti az evangélikusokat egyfajta sértődött szakadároknak bemutatni (már amikor épp nem a szekta sugalmazás irányából közelít), akiket vissza kell téríteni engedményekkel, ösztönzésekkel az egy, igaz, és helyes útra. Aki a cikket ideálig elolvasta, annak már kezdhet derengeni, hogy ez egy lehetetlen feladat, és az evangélikusokat maximum hírből, hitiratokból, hivatalos iratokból ismerő vallási személy gondolhat ilyet, hisz nincs hova ,,vissza''-téríteni az evangélikusokat. 

Azokat a szexi papnőket legalább meg is lehet dugni?

Az evangélikusoknál a nők is lehetnek papok, ráadásul a papok élhetnek nemi életet, és házasodhatnak is, ellentétben például a katolikus vallású társaikkal.

Néhány napja egy beszélgetésben ezt el kellett magyaráznom, ugyanis a katolikus résztvevők erről még nem hallottak.

Hierarchia

A katolikusoknál egy erős hierarchiába szerveződés van jelen. Ez egyrészt értendő vallási értelemben: a hívek a papokkal vannak kapcsolatban, a papok az országos szintű kiafaszomokkal, azok meg a nemtomkikkel, azok meg a pápával, aki legközelebb áll istenhez. A pápa kapcsolata istennel nem jelenti azt, hogy a hierarchia legalján lévő egyszerű hívekhez eljutna az isteni kapcsolat, ők tehát közvetett kapcsolatban vannak istennel. A papok különböző rétege ebben funkciót tölt be, egyfajta proxyként, áthidaló kapocsként a hierarchia felsőbb és alsóbb szintjei között. 

Ez a hierarchikus gondolkodásmód aztán az évszázadokkal a katolikus hívők mindennapjaiba, életmódjába is beleszövődött - formális vagy informális beavatások útján, ranglétrák alapján, erősen hierarchikus viszonyban működik a mai katolikus gyökerű magyar társadalom is a vállalati élettől kezdve az oktatásügytől kezdve a közigazgatásig. 

Az evangélikus vallás ennek az ellentéte. Az evangélikus hitben mindenki isten fia, a nagy mindenség egy apró szelete, közvetlen kapcsolatban az egésszel. Az evangélikus egyház nem különösebben hierarchikus, hanem laza helyi szervezetek összekapcsolódása révén alkotja magát a vallásközösséget. Sem felülről, sem alulról nem lehet alakítani a pozíciókat közvetlenül, éppen ezért nem nagyon számít az, hogy ki mit mond, hisz annak nincs hatása a különböző szervezeti egységekre - az evangélikus papokat főként a helyi közösségek fizetik, amelyeknek a lokális struktúráit a helyi hívek szervezik meg: például ha 5 faluhoz tartozik 5 templom, 3000 evangélikus hívő, egy pap, akkor ők szépen beszedik az évi pár ezer forintot a hívektől, amikből ki lehet fizetni a papot, a mindenféle költségeket, az ingatlanok felújítását. Ezért aztán előfordulhat, hogy az egyik faluban boszorkánysapkás-szoknyás evangélikus papnő van, a másikban tapsolva táncva imádkoznak az evangélikusok, a harmadikban egy nyíltan szélsőjobboldali pap van gárdistának maszkírozva, a másikban nyíltan liberális - sőt, ezek még bibliai kérdésekben és nézőpontokban sem fognak egyetérteni, mert az evangélikus vallás nem doktrinákra/dogmákra épül, így az egyik azt mondja majd, hogy A, a másik pedig azt, hogy B.  Ezek aztán persze időnként összegyűlnek egymással, vagy más országban lévőkkel, aztán vitatkoznak, majd hazamennek. A pap tehát itt nem egy összekötő entitás, hanem egy egyszerű összekötő-szervező, munkaerő jellegű entitás, bár az utóbbi időben próbálták kissé egységesebbé, strukturáltabbá tenni a dolgokat, én annyira nem követtem, és ezt nem is feltétlenül tartom jó ötletnek. 

A katolikusoknál a tekintély egy nagyon fokális pont mind az életben, mind az egyházban, elképzelhetetlennek tűnik az, hogy mondjuk egy katolikus a mise végén odamenjen a paphoz, és azt mondja, hogy: amit a 3. és 5. perc között mondtál, az szerintem egy kurva nagy faszság, és ha valaki mégis ezt tenné, az rövid úton ajtókon kívül találná magát vallási és nem vallási értelemben is. Egy evangélikusnál viszont ez megszokott.

Akárcsak a katolikusok esetén, az evangélikus esetén is öröklődik a hierarchiákhoz és szervezetekhez való viszony a kulturális és társadalmi szintekre - méghozzá jelen esetben az, hogy hagyományos értelemben vett hierarchiát nem tartalmaz, az ilyen jellegű dolgokat elutasítja, sőt, nem is érti meg, önmagát nem tudja egy ilyen hierarchiában kontextusba helyezni. Az evangélikus ember a hierarchiát csak olyan esetekben fogadja el, ahol erre logisztikailag, vagy racionalitásból fakatóan szűkség van, például egy munkahelyen teljes mértékben elfogadják azt, hogy különböző pozíciókra különböző szervezettségi szintek szűkségesek, de ezeknek a hierarchiáknak kulturális jelleget már nem tartják szűkségesnek, sőt, nem értik, és elutasítják. 

Például egy főnök, egy tanár, egy igazgató a katolikus hierarchizmus világában egy erősen struktúrált, tiszteletet megkövetelő, és nagyon erős, szinte átléphetetlen szintekre korlátozó, fölé-alárendeltségi viszonyt a viselkedésben, hozzáállásban megköveteő pozícionális személy, addig a főnök, a tanár, az igazgató az evangélikus ember számára nem más, mint egy munkakör, egy állás, egy pozíció. 

Ebből aztán hatalmas félreértések, ellentétek, összetűzések születnek idővel, ugyanakkor látni kell, hogy mindkét koncepciónak megvannak az előnyei, és hátrányai egyaránt. Az erősen hierarchizált katolikusok nagyon hatékonyan mozgatnak meg hatalmas erőforrásokat, nagyon egyszerűen tagolják be és építik fel a bonyolult viszonyokat igénylő struktúrákat, ilyeneket nagyon könnyen meg tudnak érteni, át tudnak látni, és ilyenbe nagyon könnyen be tudnak tagolódni. A probléma viszont az, hogy az ilyen struktúra a hatékonyságot, az innovációt, az egyediséget és egyéniséget azonnal kinyírja, a hozzáértést elnyomja, kontraproduktív és kontraszelektív. Az evangélikusok ezen strukturákba való beilleszkedésre eleve képtelenek, mert sem megérteni, sem átlátni nem tudják ezeket. Az evangélikus számára szokatlan, sőt, akár félelmet kelt egy ilyen, vagy akár agressziót is kiválthat az, hogyha őt bele akarják tagolni egy ilyenbe, ugyanis ő ezzel egyáltalán nem tud mit kezdeni.

A katolikusok részéről szintén agressziót és félelmet válthat ki egy evangélikus ember felbukkanása a hierarchiájuk környezetében, mert őket nem tudják beletagolni a hierarchiába. Nem értik, hogy miért nem akar az evangélikus is része lenni az ő hierarchiájuknak, különben is mit akar itt, hogy van pofája ignorálni a mi hierarchiánkat, esetleg ezzel megsért, miért nem oda ül, hanem amoda, miért nem mutat valamiféle tiszteletet, mit képzel ez magáról...

A hatalmas különbség tehát a már említett tényből adódik, miszerint például a vezérigazgató is csak egy munka, nem valami különleges és speciális valami, így aztán az evangélikusokhoz úgy kell hozzáállni, hogy tudomásul kell venni az, hogy ilyen formában ők egy komplex hierarchia részévé nem képesek válni, ezért hagyományos értelemben nem beleintegrálhatóak. Az evangélikus nem fogja tudni érteni azt, hogy te pizzázni akarsz vele, hogy te le akarod ültetni az asztalodhoz a 10 munkatársad mellé, mert egész egyszerűen nem érti, hogy ez most akkor mi. Ő szó nélkül el fogja utasítani a munkahelyi-évvégi-elvártottlenni partyzást, a quadozást (tehát: rituálékat, hagyományokat). Ő nem fogja érteni azt, hogy a gyárban a főnökkel hogyan elvárt társalogni, ő nem fogja érteni azt, hogy esetleg a főnökök külön esznek, és simán oda fog ülni melléjük szó nélkül...

Ha a katolikus hierarchia nem kapcsol, hogy bizony itt nem egy bunkó törtető, haverkodó, lenéző, bunkózó pszichopata jöttmentről van szó, hanem valami egészen másról, akkor abból bizonyos nagyon súlyos ellentétek fognak hosszú távon kialakulni. Ha ezek katalizálódnak, akkor az evangélikus ember félelemérzete növekedni fog, úgy fogja érezni, hogy ellenségessé vált a hierarchia egésze, pánikszerű reakcióként a félelemérzetének az okozóját, tehát magát a korábban jól működő hierarchiát fogja támadni, megkérdőjelezni, elkezdeni szétzúzni, szembefordítva a tagokat egymás ellen. Ettől persze a katolikusok is összecsinálják magukat, hiszen maga a hierarchia, amely eddig egy kényelmes struktúraként biztosította a mindennapjaikat, az alapjaiban kezd el recsegni és ropogni. 

Pozitívum az evangélikus számára az, hogy számára a fent említett munkahelyi/társadalmi hierarchia/ranglétra megértése, átlátása, vagy az oda való bekerülés nem cél, hisz az ő világában ez ilyen formában nem létezik, maximum ha tudatosan szemléli, egyfajta érdekességképp. 

A katolikus depressziós lesz, ha egy ilyenbe nem tud betagozódni, mert azzal ő úgy érzi, hogy kevesebb lett, és ez hosszú távon szétszedi őt. Egy evangélikus számára viszont pont annyira szignifikáns a hierarchia, mint mondjuk egy csillagkép, vagy egy erdei növény számára, az ő tudatában ilyen nem létezik.

Persze amennyire előny, annyira hátrány is egyben az evangélikus számára, hisz ő így egy ilyen hierarchia szerkezetének védő hatásaival sem tudja felvértezni magát. 

Láthattuk tehát, hogy a vallás hogy befolyásolja indirekt módon híveinek életképét, gondolkodásmódját, társadalmát a mindennapokban, bízom benne, hogy a legnépszerűbb téveszméket, tévhiteket és tévedéseket sikerült az evangélikusokkal kapcsolatban eloszlatnom (szerintem annak, amit írtam, legalább a fele baromság).

Az evangélikus vallás lényege tehát az, hogy isten megérintse az arcunkat, és mi az övét.