Nyugateurópában ma két Sátán harcol egymás ellen.

Az egyik Sátán az öregasszonyok torkát két euróért átvágó, nőket csoportosan halálra erőszakoló agresszív, buta színesbőrű élősködő, akinek minden jár alanyi jogon. Jár az, hogy a büdös fehérek eltartsák az adójukkal, jár, hogy korlátlanul szaporodhassanak, jár, hogy nulla munkáért pénzhez jussanak.

A másik Sátán az imperialista terror, amely a szélsőséges férfigyűlölete és családgyűlölete folytán még szaporodni is képtelen. Ezért épp a fentebb említett arabokat, négereket, és más idegeneket hozatta az országba afrikából, hogy azok olcsón dolgozva, felváltva az őshonos emberfajokat, rabszolgamód, mégnagyobb hasznot hozva dolgozzanak a vezetőségnek kevesebbért. Hasznot hozva ezzel az államnak is, amiből mégtöbb ingyenélő, képességek, tehetségek nélküli akarnok élősködhet multinacionális vállalatokban, kényelmes állami munkahelyeken üldögélve, érdemi munkát nem végezve, gépfegyverekkel menetelve az utcán, eltiporva a valódi demokráciát, a valódi szólásszabadságot, és a valódi szabadságot.

Higyjétek el, nem kár értük. Minnél durvábban ölik halomra egymást ezek, annál jobb nekünk, magyar embereknek.

Érv lehet persze az, hogy nem nézhetjük érzelemmentesen végig azt, hogy afrikában azok, akik több ezer év alatt sem bírtak feltalálni, innoválni, haladni semmit, és ugyanolyan szinten élnek, mint 10 ezer évvel ezelőtt, éhendöglenek a saját korrupt terrorjuk alatt sínylődve. Érv lehet az is, hogy nem nézhetjük ölbetett kézzel azt, ahogy terroristák a nyílt utcán köztisztviselőket darabolnak fel.

Pedig az a valóság, hogy de, igen.

Persze ha a korrupt és buta bábkormányunkon és bolsevik ellenzékünkön múlna, a mi pénzünkön is csinálnának ide egy kis minieurópát, ahol afrikai élősködők milliói zabálnak a te munkádon, a te pénzeden, erőszakolják halálra a nőidet csoportosan, és szúrnak vesén a sikátorban.

De inkább nézzük végig hideg vérrel, minthogy beleavatkozzunk, mint ahogy ők nézték már a mi pusztulásunkat végig újra és újra, a történelem során annyiszor. Aztán a tanulságokat levonva egy nap majd talán rendet tehetünk a saját szánalmas terrorállamunkban is, kivágva a saját pofátlan 900ezer közalkalmazott-élősködőnket is, akik elmehetnek majd a pofátlan harácsolás helyett akár mondjuk megdolgozni azokért a javakért, amiért most a 80%-os adót szeik be rólunk.

A helyzet az, hogy a magyar ember a jelenlegi helyzetben nem tehet mást, mint kér egy kávét, és hátradőlve, dalolgatva bámulja az eseményeket.