Sosem folytattam egészséges életmódot, sőt, hülyeségnek is tartottam azokat a véleményeket, amik meg akarták határozni, hogy mit egyek, mennyit kell mozogni, stb. Persze amíg az ember mondjuk középiskolás, addig ezzel nincs is baj, hisz van neki heti 3-4-5 tornaórája, és addig nem is volt gond. Később évekig olyan, rendszertelen életet folytattam, hogy naponta ingáztam, ami több kilómétert utaztam, több kilómétert bicikliztem, 2x30 percet gyalogoltam, és naponta több órát álltam egy helyben. Gyűlöltem: fáradt voltam, elnyűtt, éhes, szomjas, kimerült. Leszámítva ennek a rendszertelenségét, azért eléggé sok mozgást és erőnlétet igényelt, hogy ezt kvázi minden nap csinálni tudjam. Aztán jónéhány évvel ezelőtt ennek vége lett, és szinte egész nap ültem a számítógép előtt, és zabáltam. Nem mozogtam semmit. Ez így ment éveken keresztül, és egyszercsak elkezdtek előjönni a problémák.
Azt vettem észre, hogy hájas vagyok. Ami nagyon érdekes volt, mert csak 67 kiló voltam. Hogy lehet egy 67 kilós ember hájas? De bizony, hájas voltam, löbögött rajtam a háj. Ha esetleg hirtelen futnom kellett valami miatt, a mellemen is löbögött a háj, a kezemen is, és a hasamon is. Aztán elkezdtem figyelni magamra: észrevettem, hogy nagyon sokat alszom. Akár napi 12 órát is alvással töltöttem. Megfigyeltem, hogy esténként 3-4x fel kell kelnem, hogy wc-re menjek, illetve 2x-3x fel kellett kelnem azért, hogy igyak. Feltűnt, hogy nehezen közlekedek a lépcsőn, már pár lépés után valahogy elfáradok. Feltűnt, hogy egyáltalán nem mozgok semmit egész nap, max hetente egyszer elmegyek a boltba. Észrevettem magamon, hogy naponta akár egy tábla csokoládét is megeszem. Reggelre gyakran furcsán száraz, és fehéres volt a szám. Azt vettem észre, hogy nem vagyok friss, és fitt, olyan volt, mintha egész nap fáradt lennék, mintha nem is én lennék: nyomott, melankólikus közérzetem és hangulatom volt. Gyomorproblémáim súlyosbodtak, reflux szerű tünetek fájdalom formájában jelentkeztek, egyre erősebben, ezért néha kellett szódabikarbónás vizet is innom, főleg lefekvés előtt. Ezek az évek során csak súlyosbodtak.
Aztán elgondolkodtam a dolgon, és rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Alaposan utánagoogliztam a témának, és az elérhető anyagok alapján világossá vált számomra, hogy a mozgáshiányos életmód, a kialakuló cukorbetegség vészjósló előjeiet mutatja a szervezetem, és hogyha nem teszek radikális lépéseket, akkor az az egészségem visszavonhatatlan, végérvényes megromlásába, elromlásába fog torkollni.
Először a mértéktelen csokoládézabálást iktattam ki az étrendemből. A napi egy- fél tábla csokoládét napi fél-negyed tábla csokoládéra korlátoztam. Ez minimális változásokat állított be, de még nem elégségeseket. A második lépés az étrendem átoptimizálása volt. Igyekeztem nem szétzabálni az agyamat, hanem kultúráltan, naponta legalább minimálisan valamilyen zöldség, gyümölcs, kenyér bevitelét megoldani, legalább úgy, hogy napi egy étkezés kultúrált, szerény, szegényes, egyszerű ételekből álljon. Ez is minimális hatást ért el.
A harmadik pedig a mozgás életembe való visszavezetése volt. Először egy kéthetente 40 percnyi kosárlabdázást iktattam be, de ez nem segített, és nem is élveztem. Unalmas volt. Persze eleinte kellőképpen lefárasztott, de később már egyáltalán nem. Gondolkoztam sokáig, hogy mit lehetne csinálni helyette, míg végül aztán a nekem tetsző sportot megtaláltam, és elkezdtem űzni (hogy pontosan mit is, az nem publikus, és maradjon az én titkom). Amikor az első mozdulatot - mindenféle bemelegítés nélkül megtettem, azt hittem, hogy eltörtek a csontjaim, két napig nem tudtam rendesen mozogni utána. De aztán újrakezdtem, kialakítva egy rövid bemelegítő edzést is, és utána már akár 3-4 mozdulatot is meg tudtam csinálni. A negyedik után már úgy éreztem, hogy elájulok. Elkezdett velem forogni a világ. Oxigénhiányos állapotba kerültem, rosszul lettem. Szinte azonnal aludnom kellett utána. Ebből is látszik, hogy milyen tragikusan rossz erőnlétben voltam. Aztán következő nap már ötöt, és csak utána kezdtem el félig elájulni. Aztán másnap már hatot... A csokoládézabálást is elhagytam, étkezés után napi 0-2 kockára optimizáltam le a csokoládéigényemet, és igazából, többre szűkségem sincs.
Fél év után kibővítettem további mozdulatsorokkal az edzésemet, addigra már napi száznál tartottam, és még mindig, folyamatosan nőtt tovább az erőnlétem. Az edzésem hossza beállt napi 20 percre, bemelegítéssel együtt. Ami persze még mindig nem valami nagy, meg nem épp egy sportember edzésének a hossza, de eléggé bámulatos javulást hozott már ez is.
Ezzel párhuzamosan folyamatosan javulni kezdett a közérzetem, és az egészségem. Észrevettem, hogy már nem alszok napi 12 órát, hanem csak 11-et. Aztán szép lassan azt vettem észre, hogy már csak 10-et. Aztán végülis egy 9 és 10 közötti szakaszra állt be az alvásom, amivel már teljesen elégedett vagyok. Az éjszakai napi 3 ivás/hugyozás először kettőre, egyre, majd átlagban nullára, néha egyre csökkent.
Kezdett megszűnni az elnehezültség érzése, kezdett lemenni a hájam. Persze nem ment azonnal, havonta kb 1 kilót fogytam. Egy év alatt 57 kiló lettem 67 kilóról, és a mozgásom teljesen gyors, légies lett. Később a szervezetem beállt 59-re. A közérzetem és alkatom alapján arra jutottam, hogy 58 az ideális súlyom, ez pedig elég közel van hozzá.
Emellé körülbelül fél év után beiktattam még heti egy futást is. Persze nem az autók után, hanem a természetben. Először csak kb 200-300 métert sikerült ,,futnom'', bár ez a futás inkább nézett ki egy elmebeteg hülyegyerek vonaglásának egy elmegyógyintézetben. Aztán következő héten 310 métert, aztán 320 métert... Nagyon lassan értem el eredményeket a futásban is, a gyorsfutással kapcsolatos sebességem, vagy távolságbírásom később sem növekedett, viszont a lassú futásom az pár száz méterről talán 1-2 kilóméterre növekedett. Sajnos azonban le kellett állnom a futással teljesen a nyárra az alergiám és az asztmám miatt. Érzem is, hogy hiányzik, és valószínűleg októbertől kezdtem nulláról az egészet, és komolyan dolgozhatok azon, hogy megint le tudjak kocogni 1-2 kilómétert. De mivel a napi 20 perc sima edzést csinálom amúgyis, az azért az egészségem fenntartásához igencsak hozzájárul.
Egy év alatt a napi 20 perc edzés + heti 20 perc futás szinte minden kezdődő egészségügyi panaszomat gyakorlatilag teljesen megszüntette, kivéve a reflux szerű problémát, de az, mint kiderült, a mozgásszegény életmóddal és rossz táplálkozással nincs összefüggésben, hanem egész egyszerűen örökölt, és nem lehet vele mit kezdeni (csak úgy, mint mondjuk az alergiával).
Tehát javaslom mindenkinek, hogy zabáljon ésszel, és iktasson be egy legalább napi 20 perc mozgást az életébe, ha hasonló közérzet-beli problémái vannak, ne hagyja, hogy ezek komoly betegségekké fejlődjenek ki. Persze nem lesz azonnali a javulás, és rohadt nehéz lesz, főleg kezdetben, de megéri. Ezzel a minimális mozgással is nagyon komoly eredményeket lehet elérni, és ha az emberek ezeket egyszer megszokja, akkor onnantól elkísérik az egész életét.
