Furcsa dolgok történnek az elmúlt hetekben az úgynevezett magyar baloldalon. Sőt, inkább pont, hogy nem történnek. Elült a szokásos picsogás, sárdobálás, pánikkeltés. Gyakorlatilag teljes csend lett úrrá. Szinte ördögszekereket görget a szél az ideólógiájuk háza táján: az általuk ajnározott, működésképtelen, utópisztikus Európai Unió pont úgy haldoklik, ahogy ideológiájuk. Ezt az elmúlt napokban a legtöbb baloldali belátta, és a helyzet kritikussá vált.
A nagy politikai túlélő MSZP, ami a rendszerváltást is túlélte, azonnal kapcsolt, és mérsékeltebb atlantista politizálást kezdett el képviselni, lényegében szaktva a többi baloldali párt politikájával, és retorikájával.
A többiek pótcselekvés gyanánt az elmúlt napok fehérellenes terrorcselekményei ellen a passzív tiltakozás bizonyos módjait választották. Ne legyenek illúzióink, ez az eddig ismert Európai Unió végét jelenti. Vége az Európai Álomnak, és keserű a felébredés. A sokkhatás baloldalon hatalmas.
Kezdenek beletőrödni, hogy hamarosan vége.
Vége a jó világnak, vége a 80%-os adó szedésének, majd az önmagukra mutogatásnak, hogy ezt a pénzt ők adják. Vége a háromszázezer forintos buszmegállók 6 millió forintért történő felépítésének. Ideje lesz visszaszokniuk a munkára, és megbarátkozni a gondolattal, hogy az eddigi tevékenységükért számot kell adniuk.
Nem csak morális értelemben kell elszámolniuk, hanem jogi értelemben is. Ez az egész kontinensre vonatkozik.
Azért ne higyjük azt, hogy olyan könnyű lesz elvágni a láncainkat az Európai Unióról, a gazdasági és társadalmi pusztítás, amit az EU magyarországnak okozott, brutális mértékű. Minimum 2-3 év, amíg mindent újra tudunk érdemben építeni. Hatalmas, de remélhetőleg vértelen csatát kell majd megvívnunk az imperialista, internacionalista akarnokok végső, elkeseredett ütközetében.
Jön az Eurázsiai Unió
Szélsőjobboldalon ezzel párhuzamosan beindultak a fogaskerekek. Ahogy az amerikai titkosszolgálatok rátették a kezüket a baloldalra, a német titkosszolgálat a mérsékelt polgári ellenzékre, ugyanúgy rátette a maga mancsát az orosz titkosszolgálat a szélsőjobboldalra.
Agresszív tempóra kapcsolt a szélsőjobboldali ellenzéki média, amely egy része az orosz titkosszolgálatok bűvkörébe került. Illetve, nem került, hanem a nyugati kollegáik oda üldözték őket az elmúlt hónapok tisztogatásai során. Az elmúlt években elpusztult független magyar média helyét átvett külföldi interenetes szolgáltatásnyújtók ugyanis sorra felmondták egyes a nacionalista oldalak, csoportok, fórumok hosztolását, és ez a szélsőjobboldali ellenzék egy részét az orosz titkosszolgálatok kezébe lökte.
A
z eddigi stílussal gyakran meg nem egyező, furcsa magyarsággal megírt lázító hangvételű cikkek ezeken a helyeken, amik az Eurázsiai Unió népszerűsítésén fáradoznak (amiről ha valaki esetleg nem tudná, már létezik, működik, megalakult).
Azon sem lepődnék meg, hogyha az oldalak eredeti tulajdonosainak semmi közük sem lenne ezekhez a klónokhoz, ám ők nem mernek a nyilvánossághoz és a hatóságokhoz fordulni, mivel azok nem biztosítják számukra a szólásszabadságot, elfogultak a fajvédők ellen.
Hamarosan lehetséges, hogy az orosz titkosszolgálat madzagon tudja majd rángatni a jobboldali média egy jelentés részét, és ez kizárólag a korrupt kormányunk szólásszabadságot egyre extrémebb mértékben korlátozó tevékenységének lesz köszönhető.
És a megoldást is megadják: a korrupt, pusztuló, fehérírtó, férfigyűlölő, imperialista, hivatalnoküldögéltető, 80%-os adót szedő Európai terorrállam helyét mi vegye át? Hát természetesen az Eurázsiai Unió, ami kapaszkodjunk meg, ugyanez. Pontról pontra, betűről betüre ugyanez. És mi legyen a hivatalnokaikkal? Hát természetesen ők kerüljenek a helyére. Gyertek hozzánk, orosz anyácskához rabszolgaként megdögleni önként, Kedves Magyarok.
Hát a pofám leszakad, bazdmeg.
Az Európai Unió, a Szovet Unió, és az Eurázsiai Unió ugyanaz. Ugyanazokra a szervezési elvekre épülő, ugyanolyan struktúrában működő birodalmak ezek, a módszerek, és a hivatalos ideológia persze más, de amikor valaki azt mondja, hogy Európai Unió, akkor ugyanazt el lehet mondani az Eurázsiai Unióról, a Szovet Unióról is.
Tudtára kell adnunk mindenféle unió-építő internacionalista baromnak: aki ezt akarja, az nem a mi barátunk.
Nem ezért halt meg Petőfi, nem ezért menekült számüzetésbe Kossuth, nem ezért áldozta fel magát Nagy, és te sem azért dolgozol, hogy kétezer kilóméterrel odébb valakinek kényelmesebb élete legyen. Eljött az idő felébredni az egyszerű emberek számára, és véget vetni ennek a kaotikus elmebetegségnek, amit velünk művelni akarnak homályos körök mindenféle hivatalokban üldögélve.
Akármi is fog történni az elkövetkezendő hónapokban, egyvalamit tudnunk kell: egy új hidegháború frontvonalára csöppentünk.
