A homoszexualitás egy betegség, a homoszexuálisok pedig betegek. Bárhogy is próbálják csűrni, csavarni egyesek ezt, ez egy tény marad.

A szexualitás célja a szaporodás. Egy hím és egy nőstény, legyen szó akár állatokról, akár emberekről, a szexualitásának céljává a másik nemű, vele azonos fajba tartozó egyedet teszi meg, hogy biztosítsa a faj fenntartását. A szexualitás, a szex szerepe és célja a fajfenntartás. A szexuális együttlét és szexuális vonzalom lényege pedig, hogy a szex közvetve, vagy közvetlenül utódok létrehozását szolgálja.

Ez azt jelenti, hogy a hím egyed (vagy a férfi) a nőstény egyed (vagy emberek esetén nő) egymással való párosodását szolgáló direkt vagy indirekt késztetések azok, amik egészséges, a céljuknak, rendeltetésüknek megfelelő késztetések.

A homoszexuálisok esetén azonban ezek a késztetések nem megfelelően működnek, mert a céljukat nem képesek elérni, egy férfi egy másik férfivel való szex során nem tud gyermeket nemzeni, a nő egy másik nővel való együttlét során nem tud gyermeket nemzeni.

A homoszexuálisok tehát betegek, mert a szaporodásuk egyik nagyon fontos alapfeltéte nem teljesül, ezáltal a szaporodásuk esélye kvázi nullára csökken amiatt, hogy a szexuális késztetéseik nem tudják betölteni a céljukat, mert hibásak. Azzal, hogy a homoszexuális állapot miatt ezeknek az embereknek egy alapvető és létfontosságú biológiai funkciója nem teljesül, a homoszexualitás egyértelműen, megkérdőjelezhetetlenül betegséggé válik.

Hogy a homoszexualitás egy testi, vagy egy szellemi betegség, esetleg az esetek egy részében ez, más részében az, vagy esetleg az esetek egy részében mindkettő, az tudományos viták tárgyát képezi.

A homoszexualitás visszaszorítására tett eddigi erőfeszítések azonban nem fognak eredményre vezetni:

Hatósági tiltás:

A tiltás nem ér semmit, és teljesen téves elképzelés az, hogy valaha érni is fog valamit. Sőt, embrei jogi aggályokat vet fel. Ha mondjuk valaki súlyosabban allergiás, és beteg, tüszög egész nyáron, akkor arra nem lehet törvényt hozni, hogy ne tüszögjön. Nem lehet betiltani, nem lehet rá jogszabályt hozni, nem lehet bilincsbe verni, megbotozni, mert az az ember bizony tüszögni fog, ha tetszik a világnak, ha nem. Ez van.

Persze az alergiás nem is szervez felvonulást más embereket arra buzdítva, hogy milyen jó dolog tüszögni, meg hogy milyen jó dolog az orrnyálkahártyájának, tüdejének obstruktív leépülése, hanem tisztában van azzal, hogy ő egy betegségben szenved, amire nincs gyógymód, léteznek rá kezelések, amik vagy használnak, vagy nem, vagy használja időnként az egyik-másik gyógyszert, vagy nem, vagy kipróbál időnként ilyen-olyan alternatív gyógymódokat, ahogy épp szeretné.

Illetve az alergiás nem is megy oda, hogy direktben rátüsszentsen egy másik ember arcára.

Kényszergyógykezelés:

Nem lehet kényszergyógykezelni senkit, aki nem közveszélyes. Ráadásul ebben az esetben a gyógymód, és a betegség mibenléte sem ismert. Nem gyógyíthatóak a homoszexuálisok a tudomány mai állása szerint. Vagy maguktól meggyógyulnak, vagy sosem. Minden ember más és más, egy ilyen összetett és komplex betegség esetén nem lehet általános gyógymódokat sem kidolgozni. Nem célravezető, sőt, emberi jogi aggályokat felvető lenne a kényszergyógykezelés bármilyen formája. Mint ahogy az alergiásokat sem lehetne kigyógykezelni az alergiából semmiféle módszerrel sem, mert egyszerűen nem létezik olyan egységes gyógymód, vagy kezelés, amivel az állapotukban javulást lehetne előidézni.

Nyilvános megszégyenítés:

A nyilvános megszégyenítés, mumusnak beállítás, nyílt gyűlölködés megintcsak nem fogja meggyógyítani a homoszexuálisokat. Mint ahogy például az alergiásokat sem gyógyítaná ki a betegségükből az, hogyha nyilvánosan uszítanának ellenük. Ez nem így működik. Ráadásul a homoszexuálisok esetében a kitaszítottság, egymásra utaltság, áldozati szerep érzését még csak erősítené is az, hogyha nyilvánosan megszégyenítenék őket, tehát ez egy teljes tévút.

Fizikai erőszak:

A betegsége miatt atrocitás nem érhet senkit. Egy vesebeteg sem fog attól meggyógyulni, ha agyonverik, vagy leöntik szarral.

Speciális jogok biztosítása:

Attól még, hogy a homoszexuálisok mondjuk egyes országokban házasodhatnak, még nem fognak meggyógyulni, sőt, ez is egy hatalmas hiba, mert azt sugalmazhatja nekik, hogy az állapotuk normális, ami megintcsak hozzájárul az állapotuk további súlyosbodásához. Semmilyen hasonló intézkedést nem szabad hozni az államnak.

Az én teóriám, ami talán segíthet rajtuk (és néhány, a szociális hálómban lévő homoszexuális kipróbálta ennek hatására az ellenkező nemet is):

A homoszexuálisok általában nem tekintik betegségnek az állapotukat. Míg mondjuk egy alergiás, egy vesebeteg, egy mozgássérült felismeri az állapotát, tisztában van azzal, hogy ő beteg, egy betegségben szenved, tisztában van azzal, hogy ennek mik a velejárói, egy homoszexuális emberben valahogy nem tudatosul az, hogy az állapota egy betegség. Miután ez tudatosodik bennük, akkor sem szabad hagyni, hogy emiatt túlzott pszichológiai válságba kerüljenek, hanem épp ellenkezőleg: el kell érnie a homoszexuálisnak egy olyan állapotot önerőből, önként, a saját szabad elhatározásából, hogy megpróbálja feltárni a betegségének valódi okait: traumákat, pszichózisokat, és megpróbálja átcsatornázni a szexuális vonzalmát az ellenkező nemű emberek irányába.

Tudatosulnia kell annak, logikailag, pszichológiailag, hogy az, hogy a másik azonos neműt szexuálisan vonzónak találja, az egy súlyos hiba. A neki szexuálisan bejövő azonos neműek helyett hasonló tulajdonságokkal rendelkező ellenkező neműeket kell figyelmébe ajánlani, szociális hálójába integrálni, és megpróbálni átvezetni a szexuális késztetéseit őrá.

Ebben természetesen az adott személy segítségére vadidegenek, szakemberek nem lehetnek (hisz azok már leszerepeltek) - hanem a beteg kizárólag a közeli barátaira támaszkodhat ebben, akik segítik, ellátják tanácsokkal, segítenek neki megtalálni és feldolgozni a már rég elfeledett traumájukat, és átsegítve őt a nehezén legalább azt az állapotot elérik a beteggel, hogy homoszexuális helyett, ha nem is heteróvá, de biszexuálissá váljon, ezáltal a szexualitása legalább részben képes lesz teljesíteni az alapvető biológiai funkcionalitását.

Ez persze nem fog működni egyik napról a másikra, mint például heterók esetén sem működne, hogy mondjuk egy sovány nőket szerető férfit egyik napról a másikra átszoktassunk a kövér nőkre. Vagy férfiakra, persze ez nem is célunk. De körülbelül ehhez hasonlóan radikális átalakulásra van szűkség ez esetben is, ehhez pedig hatalmas nagy türelem kell.

Más megoldás nincs arra, hogy ezeket az embereket megmenthessük.