Valami a semmiben volt. Körülötte sárga gömbök táncoltak messze a távolban. Keringtek körülötte, mintha csak a kívánságára várnának. Ahogy Valami lebegett, ezek a sárga gömbök hol távolodtak, hol közeledtek felé. Valami kicsi, és éhes volt, és amikor azok a gömbök, amik Valami irányába igyekeztek, elérték őt, akkor Valami megette őket. Valami egy idő után elunta a céltalan ebédelést, és elkezdett játszani a gömbökkel, bár, igazság szerint félt tőlük. Egy idő után felfedezte, hogy a sárga gömbök körül is néha más gömbök pörögnek, amiket aztán szintén megehet. Eszébe jutott, hogy valaha ő is egy ilyen hatalmas sárga gömb volt, és körülötte is ilyen fajta kisebb gömbök köröztek. De aztán történt valami, és többé már nem fénylett. Kicsi lett valamitől, és éhes lett, és félt. Egykor még ő is hatalmas volt, de ma már több százmilliárdszor beleférne az akkori önmagába. Tűnődött, hogy miért lehetséges, hogy ő elnyeli ezeket a hatalmas, fénylő gömböket. Miért alakult így? Hol vannak a régi gömbök, amik keringtek körülötte? Miért vesztette el őket? Talán túl gyenge már? Miért van az, hogy a többi sárga gömb, akik vele egyidejűleg léteztek, még vagy mindig sárga gömbök, vagy porrá estek, és eltűntek? Lehet, hogy nem is vele van baj, hanem a többiekkel?
Valami kedvence mégsem a sárga fénygömb volt. hanem a sárga fénygömbök körül néha keringő gömbökön néha jelen lévő érdekes dolgok, amik még nála is kisebbek voltak, és néha ide-oda mozogtak. Valami szerette ezeket, de sosem tudta őket megfigyelni, mert minnél közelebb kerültek hozzá, annál inkább abbahagyták a mozgást, és szétestek ők is, mint minden más előttük. Valami nem tudta mire vélni a dolgot. Egyszer elgondolkozott azon, hogy mi van akkor, ha ezek a kis izgő-mozgó dolgok is Valamik, és az ő testvérei. A testvérei, amik akkor keletkeztek, amikor megszűnt sárga gömbnek lenni. Talán ők is félnek? Valami irigy volt, mert ez a többi Valami tudott ide-oda mozogni, ő pedig csak egy helyben lebegett, és minden vagy közeledett, vagy távolodott.
Egyszer egy szokatlan formájú dolog közeledett felé, de ezt a dolgot Valami nem tudta felfalni, ehelyett az a dolog elkezdett körözni körülötte nagyon közelről. Valami nem tudta mire vélni a dolgot, aztán észrevette, hogy a dologban van egy másik dolog, ami úgy izeg-mozog, mint azok a dolgok, amiket nem tudott sosem megszemlélni rendesen. Ez a dolog különösen szórakoztató volt: a dologban voltak más dolgok, amik néha világítottak, néha nem, néha eltakarta őket egy másik valami, és néha nem. Észrevette aztán, hogy ez a dolog beszélget valahova távolra, egy másik dologgal. Valami megértette ezeket a jeleket: a jelek képekké álltak össze. Valami még sosem tapasztalt ilyet azelőtt. Tűndött, hogy vajon mit jelenthetnek azok a képek, amiket a beszélgetésben lát. Aztán ez a dolog eltávolodott, és sosem jött vissza.
Valami aztán néhány millió sárga gömb elfogyasztása után elkezdte megérteni azokat a képeket, amiket ott, akkor elkapott a dologtól. Valami aztán rájött, hogy van neve. Úgy hívják, Sagittarius A*. Megdöbbent, amikor megértette, ki is ő, mi is ő valójában. Rájött, hogy a sok milliárd piros gömb mind az ő erejének hatására rója végtelen vándorútját körülötte, és mindenki neki táncol. Többé már nem félt.
