Szerintem a magyar nép a föld egyik legelmaradottabb népe bizonyos tekintetben kultúrálisan, és szociológiai szempontok alapján is. A történelem során mindig is az volt, és mielőtt felhördülne a kedves olvasó, el fogom mondani, hogy mi alapján gondolom ezt így.
Nézzük meg egy kicsit a magyar történelmet!
Menjünk vissza a kezdetekhez: a nép, amiből a magyar nép feltételezhetően kialakult, kb 4000 éves (Ugorok, illetve pontosabban ugor nyelvek). Ekkor az Ugorok egy letelepedett, valószínűleg primitív városokat alkotó, demokratikus, és kapitalista társadalomban éltek. Persze itt ne polgári demokráciára, meg bankrendszerre tessék gondolni, hanem a 4000 évvel ezelőtti formájában létező primitív demokráciára, és szabad árutermelésen alapuló, egyszerű kapitalizmusra. Ekkor aztán valamilyen természeti katasztrófa, természeti átalakulás, vagy egy hatalmas, egész kontinensre kiterjedő háború hatása végzetes volt ezekre a kultúrákra: hogy pontosan mi, azt nem tudjuk, és nem is lényeg, de hatására az ázsiai népek - az ugorokkal együtt - vagy eltűntek, vagy szétfragmentálódtak, és vándorló életmódra kényszerültek. A magyar nyelv, és vele együtt a magyar nép valamikor 3500-3200 évvel ezelőtt keletkezett ebben a káoszban, nem tudni, hogy pontosan hol.
A magyar nép mindenesetre elveszti a kapcsolatot a többi hasonló népekkel, amik ezt az időszakot eleve vagy túl sem élik, vagy csak kevés, pár ezer fős falvak maradnak utánuk, és/vagy ismeretlen helyen, nagy földrajzi távolságokba kerülnek, így a kapcsolatfelvétel lehetetlenné válik. Innentől kezdve a magyar nép/kultúra, mint olyan teljesen elszeparálódik a világ többi részétől. Kereskedik persze, jövevényszavakat fogad be, és ad át, technológiai szempontból igyekszik alkalmazkodni az aktuális csúcstechnológiákhoz, viszont ekkor kultúrálisan szinte teljesen leáll a fejlődés, mivel őseink egyszerűen nem kompatibilisek azokkal a népekkel, amikkel kapcsolatba kerülnek.
És itt nem feltétlenül arról van szó, hogy miközben a világ többi részén építik a szebbnél szebb házakat, templomokat, várakat, mi maximum a saját nyálunkkal ragasztjuk össze az állatbőrből készült sátrainkat - hanem arról is, hogy egyszerűen társadalmilag nincs fejlődés, és nincs előrelépés semmilyen formában sem, mivel nincs elég velünk kompatibilis ember ahhoz, hogy kultúrális szempontokból előreléphessünk.
Például egy germán nyelvcsaládhoz/néphez tartozó nép a többi, környékbeli, hasonló kultúrájú és nyelvű néppel folyamatosan kultúrális kapcsolatban van, ezek a népek így a vívmányaikkal egymást katalizálhatják, a szociális életükben jól bejáratott utakat alakíthatnak ki, a tudományokban könnyen ki tudják cserélni egymással a modern újdonságokat, viselkedésükben, és életükben könnyen ki tudják iktatni az archaikus, és hátrányos tulajdonságokat. Ugyanez van mondjuk a szláv népek esetén a többi szláv néppel való interakciójuk során, és lehetne tovább sorolni amerikát (indiánok), vagy épp ázsiát. A szláv népek például a fényvillám sebességével húznak el fejlettségben mellettünk annak ellenére, hogy mi már jóval előbb jelen vagyunk a világtérképen. Afrikát leszámítva, mert az ottani emberek mind kultúrálisan, mind technológiailag, egy elmaradott, alacsony szintű masszát alkotnak a világátlaghoz képest alacsonyabb IQ-val, nulla produktivitással, és technológiai fejlődéssel, amin a mai napig nem tudtak túllépni, de ott valószínűleg közrejátszik a genetika is.
Az van tehát, hogy katonailag, és gazdaságilag - a környékbeli népekkel való kereskedelem, és bizonyos szintű kooperáció, interakció révén szinte teljesen rendben van a népünk, kultúrálisan, tudományosan (az egymás kiírtását elősegítő tudományok kivételével) mégis egy fejletlen, undormányos pöcegödör, aminek az elmaradása egyre inkább fokozódik a világ többi részéhez képest. Érkeznek persze a magyar népbe folyamatosan újabb és újabb népelemek, néptöredékek, ám ezeket pont azért fogadja be a magyar nép, mert kultúrálisan hasonlóak, és ezért be lehet őket fúzionálni a magyar népbe.
És ez az elmaradottság a honfoglalásra már olyan mértékűre duzzad, hogy miközben a környékbeli népek a hozzájuk közeli testvérnépekhez hasonló karakterkészlettel, írásmóddal büszkélkedhetnek, jóideje megjelenik, vagy már jó régóta van náluk egyfajta kezdetleges irodalom, törvénykezés, nálunk még mindig nincs rendes írásbeliség. A magunkkal hurcolt rovásírásos karakterek 4000 éve alakultak ki valahol a közel keleten, rendszeresen előfordulnak a kezdetleges kánaánita-szerű istenségek részére bemutatott véres emberáldozatok, a rituális emberevés, egymás állatszerű legyilkolása, miközben még mindig állatok beleiből és bőréből varrt putrikban élünk, és szó szerint tömegesen írtunk ki mindenkit, akivel utunk találkozik.
A sors iróniája, hogy pont ekkor válunk kezdetleges országunk ellenére féktelen brutalitásunk, gyilkolási ösztönünk, teljes erkölcstelenségünk, félelmetes tettetink következtében katonai és gazdasági nagyhatalommá, és így nyugodtan végiggyilkolászhatjuk szinte egész európát.
Nem túlzás azt állítani, hogy ekkora kultúrlisan, szociálisan mi vagyunk európa abszolút mélypontja minden tekintetben, több nagyságrendben alulmúljuk az összes európai népet, a hozzánk hasonló pincebogár népeket pedig szép lassan teljesen kiírtják, és csak mi maradunk a részese ennek az ősemberi kultúrának.
Ekkor persze szerencsére kapcsolnak a vezetők, és tudatosul bennük, hogy a több tízméteres szobrok árnyékban lévő szökőkutakba dobált tetemek tövében legelésző lovaink bizony kevesek lesznek, ha túl akarjuk élni a következő évszázadot.
Rájöttek, hogy az európai (vagy akár az ázsiai) kultúra annyival fejlettebb, hogy neki köszönhetően pillanatok alatt utol fogja érni a magyar seregek technológiai fejlettségét. Rájöttek, hogy régi korokból ittmaradt arachaikus ,,ősemberek'' vagyunk, és felfogták, hogy a magyar népet egyszerűen ki fogják írtani, hogyha ezt tovább folytatjuk.
Óriási szerencse ez, mert a magyar kultúra kevés pozitív eleme is dekadens. A demokratikus jelleg fokozatosan háttérbe szorul, a vezetőket már nem megválasztják, hanem öröklődnek a posztok (idősebb fivér), a kapitalizmus termelés leáll, a helyét felváltja az európai népek kirablása, így lényegében mindenfajta termelés leáll.
Nem túlzás azt mondani, hogy a honfoglalással eljut magyarország arra a pontra, hogy mind kultúrálisan, mind gazdaságilag már csak egy ujjal kapaszkodik a szakadék szélén, főleg akkor, amikor jelzés értékűen elkezdünk egy-egy komolyabb csatát elveszteni.
Ekkorra (800-1000) már a magyar nép kultúrális elmaradottsága a többi európai néphez képest hihetetlenül brutális, számszerűsítve körülbelül 2200 év.
Megjegyzés: az elmaradottság az ázsiai népekhez képest is igen súlyos. Hogyha valami nagy európer mozgalmár a cikkemet önigazolásnak szeretné a baromságaihoz használni, akkor meg kell kérnem, hogy ne tegye, mert nem is erről szól!
A vezetők pedig szerencsére észnél voltak, és elégséges intézkedéseket hoznak:
-Békét kötünk azokkal, akiket korábban megszálltunk vagy feldúltunk
-Seregeink is visszavonulnak, és átadják a kontrolt a helyi erőknek.
-Megkezdik a nép letelepítését, urbanizációját
-Papokat hívnak be, akikkel fokozatosan meg lehet kezdeni a nép oktatását, nevelését
-Az összeomlott gazdaság helyére behozzák a nyugateurópai feudalizmust, ami a kapitalizmushoz képest persze borzasztóan primitív, viszont abban a helyzetben, azon a fejlettségi fokon ez az egyetlen alternatíva.
-Törvényeket kezdenek hozni keresztény alapokon, amiket aztán be is tartanak.
-Megszervezik a magyar államot.
A gazdaság így aztán talpra áll. Az ország ugyan megszűnik szuperhatalom lenni, és helyette lokális hatalommá válik, de ez a teljes megemmisüléshez képest igazán nem egy rossz választás.
Vannak rossz választások is, például bevezetik az apa-fiú öröklési sorrendet a hatalomban a korábbi idősebb-fivér öröklési rendszer helyett, ami a demokráciát visszakívánó népben ellenállást szül, így ezt erővel kell leverni.
Az oktatási rendszer segítségével sikerül kialakítani a kultúrális alapokat, amik megteremtik a modernizáció feltételeit. Az ország szép lassan egy neandervölgyi állattemető képe helyett egy primitív középkori ország képét kezdi mutatni, de a felzárkózás nagyon lassú, hisz több ezer évnyi lemaradást nem lehet egy-két generáción belül behozni, és a fejlődés ismétcsak inkább a technológiai szempontokra korlátozódik,
A nép pszichoszociális fejlődése viszont alig vánszorog.
Körülbelül 200-300 évig tart ez az időszak, és a hátrányt nem sikerül teljesen ledolgozni. Közben több kísérlet történik például egy kapitalistább gazdaság részleges visszaállítására (pl Mátyás király zsoldos hadserege), de ezek az ország akkorra már megszilárdult nemes-nagybirtokos rétege számára nem vonzó alternatívák.
Akkora szilárdul meg tehát a nemesi-feudális rendszer nálunk, amikorra a világ többi részén az alapjai már recsegnek, ropognak, és a lebontása folyamatban van. Ebből következően tehát a török háborúk kezdetére körülbelül 1000 évesre mérséklődik a magyar nép kultúrális lemaradása európa többi népéhez képest, ez azt jelenti, cca 400 év alatt sikerül 1000(+400) évnyi lemaradást bepótolni.
A török/habsburg megszállás viszont teljesen leállítja a fejlődést mind kultúrális, és gazdasági értelemben is. A török hódoltság ugyan lehetővé teszi, hogy a protestáns - és vele együtt a modern értelemben vett kapitalista eszmék némiképp befolyást nyerhessenek az országban, de a törökök kiűzése után ezeket a kezdeményezéseket elnyomják, és vallásüldözés veszi kezdetét, ami lényegében a felszín alatt a tradícionális feudalizmus bebiztosítását jelenti.
A demokratikus/kapitalizmus kezdeményezésekkel önmagában már nem vagyunk elkésve, világszerte 1848-ban robbannak ki a nagy demokratikus forradalmak, amik aztán helyszíntől függően vagy sikerre, vagy kudarcra vannak ítélve. A mi kezdeményezésünket a habsburgok, és az orosz cári hadsereg elpusztítja, és vele együtt elpusztítja gyakorlatilag a teljes elitet, átmenetileg leáll a kezdetleges polgárosodás, és így egy generációra ismétcsak megáll a nép pszichoszociális fejlődése, de akkorra már a minket utolsó koszos-szutykos gyarmatként rángató habsburgoknak is kezd cikivé válni a jobbágyrendszer, ezért aztán elkezdődik a ,,kiegyezésnek'' csúfolt polgárosodás időszaka, és felszabadítják az utolsó jobbágyokat is.
Az 1900-as évekre az ország kultúrális lemaradása körülbelül 300 év.
Az első világháborúnak nem sikerül az országot demokratizálnia, mert nincsenek meg a szűkséges alapok hozzá. A második világháború után aztán először a munkásosztály kialakulása, és ebből következően a polgárosodás valamilyen szinten végbemegy.
(elnagyolt grafikon, kissé torzít - csak szemléltetés gyanánt készítettem)
Ebből következően kultúrális lemaradásunk jelenleg is körülbelül 300 év. Emellett nincsenek igazi hagyományaink, népszokásaink sem, mert egyszerűen nem volt idejük kifejlődni az erőltetett fejlődési szakaszaink során.
Ezt súlyosbítja az a tény, hogy a kapitalizmusunk is mindösszesen 25 éves (bár ezzel nem vagyunk egyedül keleteurópában), és ráadásul nem is igazi kapitalizmus. Emellett megint egy dekadens világrendbe kerültünk bele, a csodálatos szocialista liberó-szoci-femináci EU-ba, ami már évtizedek óta mutatja a római birodalom haldoklásának jegyeit, és mire nálunk érdemben kiépül a liberalizmus, addigra nyugaton már valószínűleg rég el fogják vetni, és minden támogatóját tömegsírokba lövik.
Summa summarum:
-Más országok fejlődésében olyan korok váltogatták egymást főleg, ahol az adott ország vagy a világátlaghoz hasonló volt, vagy kissé el volt maradva. Magyarország viszont kultúrálisan mindig is jóval fejletlenebb volt, és sokkolóan fejletlen, és csak nagyon fejletlen szakaszok váltogatták egymást.
-Nem tudtak modern értelemben vett néphagyományok kialakulni, csak átvettünk néhányat, aminek igazából nem is értjük az értelmét, és nem is igazán érezzük át, vagy nem értjük, hogy mi értelme, és nem tudunk átszellemülni tőle: a húsvéti locsolás egy szláv termékenységi rítus, a karácsonyfa északi szokás, stb...
-Kultúrális produktumok tekintetében, úgy mint könyvek, filmek, versek, lényegében nem tudtunk mit letenni az asztalra a germán, vagy a szláv kultúrákkal összehasonlítva - még akkor sem, hogyha figyelembe vesszük azt, hogy arányaiban mi jóval kevesebbek vagyunk.
-Kérdéses, hogy a dekadens neoszovjet európai unió keretei között milyen mértékben folytatódhat az országunk kultúrális/pszichoszociális felzárkózása, ám úgy tűnik, hogy a felzárkózás az elmúlt 5 évben megállt.
-A kapitalizmusunk az EU hatására szocialista-jellegű félpiaccá változott, ami miatt az elmúlt 5 évben a kapitalista fejlődés is megállt az országunkban.
-Nem valószínű, hogy megint több ezer éves lemaradást halmozzunk fel, de lehetséges az, hogy az elmaradottságunk további félszázadnyival bővül majd az évszázad közepére, ha nem lépünk ki az EU-ból.
