Minden olyan állam, amely sorozza katonáit, nem fenntartható, és a bukása küszöbén áll. Az állam nem más, mint emberek közössége, és ha egy ember nem önszántából, saját elhatározásából próbálja megvédeni a hazáját, hanem a haza kényszerből elküldi meghalni polgárait, akkor az megszűnik hazának lenni.
A haza, az ország, a közösség kizárólag önkéntességen alapulhat, szabad elhatározáson, és ha ez nincs így, már nem az emberekért van egy ország, hanem a nép van az államért, az állampolgár rabszolgává válik, egy faláldozható, megölethető rabszolgává. Az ilyen országokkal a legjobb dolog, ami történhet, hogy ha minnél hamarabb elvesztik a háborút, megszállás alá kerülnek, elbuknak, vagy megszűnnek, mert az ilyen államok nem a lakókért vannak, hanem önmagukért.
Ha megfigyeljük azokat, akik a sorkatonaságot legjobban magasztalják, azt találjuk, hogy mind olyan emberek, akiket mindenki nagy ívben elkerül. Hivatalokban állami pénzből szarók, szétkúrt pinájú egoista ribancok, álomvilágban élő törzsi magyarországot vízionáló tribalisták, a katonaságban megtört lelkű emberek, akik azt akarják, hogy mindenki más lelke is törjön meg, hogy átélhessék, amit ők...
Egyszóval, torz értékrendű emberek ezek, akik valami homályos, érthetetlen elvek mentén Justin Bieberről, férfiasságról hadoválnak érvelve, miközben az egyetlen dolog, amit akarnak, hogy az ő kényelmükért akár emberek milliói haljanak meg, mert ők a felsőbbrendűek, ők a kiválasztottak, ők az istenek, akiknek jár, hogy emberek haljanak meg értük, mert ők csodásak, a többiekért meg úgysem kár, miközben üldögelnek a kényelmes melegben, hivatalban, esetleg filozófálgatnak a világról, Justin Bieberről, emókról, férfiatlanságról, vagy épp izmos férfiakról, akik majd talán egyszer rongyosra kúrják a pinájukat.
Valójában pont hogy ők azok az emberek, akikért nem kár.
És ha egy nap, ne adj isten, kényszerből vágóhídra hajtanának minket, nem habozhatunk. Amikor a saját életünk, vagy a magyar államapparátus között kell döntenünk, az előbbit kell választanunk, sőt, saját eszközeinkel elősegítenünk az utóbbi kárára.
Jó dolog magyarul beszélni, de ezzel szemben románul, oroszul, ukránul beszélni sem annyira lehet rossz alternatíva, ha ezzel elkerülhető emberek millióinak halálba kényszerítése egy terrorállam homályos értékrendje kedvéért.
A történelem során eddig még nem volt olyan államapparátus, ami sorozott hadsereget használt volna, és hosszú távon fentmaradt volna. És hát lássuk be, valószínűleg nem is lesz.
