A korábbi években decemberben, a karácsonyhoz közeledve mindig is nagy ugrásokat produkált a forint, de ez most más, mert most egyszerűen nincsenek meg a megszokott kemény 5-6 napos erősödési periódusok, amik 5-6%-al erősebbé billentik a forintot. A mai nap annyiban különleges, hogy egyértelműen világossá vált, hogy a forint mozgása hosszú távon (3-5 év), és ebben a pillanatban rövidtávon sem hordoz magában sem értékmegőrző, sem pedig a spekulánsok számára vonzó karakterisztikát.

A menekülődevizák köre is szűkös, mert a rubel a forintot részben magával rántotta - megjegyzendő, hogy más, nem olajfüggő devizákat is földhöz csapott, tehát ez önmagában nem a forint hibája.

A kérdés azonban az, hogy mennyit ér a forint valójában, amikor arról hallunk, hogy 100 millió forintért csinálnak népszavazós oldalakat, amiket amúgy normális esetben pocakos egyetemisták szoktak egy hét alatt összekattintgatni pizzáért?

Hogy a forint valódi értékét megállapíthassuk mondjuk a dollárral szemben, érdemes összehasonlítani az árakat nagyvonalakban. Igyekeztem mindenféle élethelyzetből összegyűjteni néhány értéket (nyilván csak pár darabot):

Az arányok gyors kiszámítása a következő eredményeket hozza: 66, 500, 333, 266. Nagyvonalakban ezt kiátlagolva az jön ki, hogy a dollár valódi ára 291 forint. Nyilván sokkal több fogyasztási cikket, tisztálkodási cikkeket fel lehetne itt sorolni, de hajlani négykor részletesebben nem jut több eszembe. Szóval a dollár valódi ára jóval magasabb, mint amennyit most fizetünk érte, a forintot tulajdonképpen mesterségesen tartjuk (tartják...) magasan a brutális mértékű adókkal a kedves kormányunk kedves vezetői.

Átvágják a forint torkát

A rubelhez hasonló katasztrófa történhet heteken belül a forinttal, aminek során drámai mértékben gyengülhet a 2015-ös év első napjaiban - mint ahogy az általában a szokása is.

A forint gyengülése exponenciális mértéket öltött, és ez csak mostanra vált egyértelművé. Ne a 2008-2010-es árfolyamokat tessék nézni, illetve ne is a 2011 közepe- 2012 nyara közötti részeket, ugyanis ott mind fölfelé, mind lefelé hatalmasakat rángatózik a forint, abban az időszakban ez volt a forint természetes fluktuációja. Ez önmagában véve nem volt rossz, nagyon jót tesz a kivitelnek és a behozatalnak is, élénkíti a forint iránti keresletet, vonzza a spekulánsokat (amik a dilettáns vezetésünk propagandája ellenére pont, hogy pozitív dolog, mert hatalmas igényt gerjeszt a forintra, forgatja a forintot a külföldi bankokban, pénzintézetekben, nemzetközi forgalomban).

A procléma a lokális maximumok elemzéséből tűnik ki - amit eddig egy sajnálatos lineáris értékvesztésnek hittünk, év végére exponenciálissá vált, és valószínűleg hosszú távon a forint a dollár valódi értékén (kb 290 ft) túlra fog gyengülni. Amennyiben az értékvesztés hasonló karakterisztika szerint zajlik, 2015-re akár a 350 ft-ot is átlépheti egy-egy lokális maximum, ami sokkszerű inflációt generálhat.

A forint gyengülésének elsődleges okaiért valószínűleg a brutális mértékű, közel 80%-os adót, a 900ezer közalkalmazottat, az európai uniós tagságunk tényét, a kasszatörvény, a terméklétrehozóképességre egyre kevésébé alapozó oktatási és munkakultúrát, a feminizmust, ebből kifolyólag a férfiak reproduktív jogainak hiányát, az intézményes férfigyűlöletet, így ebből következően a csökkenő népszaporulatot, a kivándorlást, a kormány totális gazdasági és szakmai dilettantizmusát jelölhetjük meg.

Last minute

A forintból való utolsó menekülőútvonalak 24 órán belül lezárulnak, az utolsó ilyen december elején nyílhatott meg, és akinek szerencséje volt, az ezt ki is tudta aknázni. Miután a forint egészséges fluktuációja megszűnt, nem érdemes arra spekulálni, hogy a karácsonyi forgalom miatti sokkszerű gazdasági folyamatok a forint árfolyamát kedvező irányba löknék, reális esély van arra, hogy a rubelnél már látott halálspirál betüről betűre megismétlődjön a forinttal, ha szerencsénk van, akkor előtte utoljára lesz még egy 310 alatti árfolyam pár napig, és akkor relatíve kisebb veszteséggel lehet átugrani szimpatikusabb, hullámzóbb devizá(k)ba.

Mi a forint?

A reggel 8 órakor hangosan flexelő putribarom, aki már lassan 12 éve ugyanazt a síndarabot flexeli, de még azóta sem döntötte el, hogy mit készít belőle. Az iskolában a gyerekekre ráordító takarítónő, aki védi a frissen felmosott wc-t a büdös kölyköktől, mert a wc-t őrizni kell, nem azért van, hogy belehugyozzanak. 6 millió forintos uniós támogatásból 100ezer forintos buszmegállót építtető csókos. Az utcán sétálva maga elé motyogó ötvenes hapi, aki azért beszélget önmagával, mert már a családja sem beszélget vele otthon, annyira útálják. Érdemi munka nélkül állami hivatalban üldögelni kívánó, vagy épp vállalatban szakérteni kívánó, semmihez sem értő, szakmáját maximum jambikus pentameterben elénekelni képes nagypofájú szakértőaparatcsik. A kocsmában iszogató, beszédbe elegyedő, majd ,,hogy hajtana végre másodpercenként 40 milliárd műveletet egy számítógép, te idióta elmebeteg?'' szófordulattal beszélgetést megfordító szektariánus segédmunkás.

Na, ez a forint.