Tisztelt elektromérnökök!
A jó büdös, tetves rohadt kurva anyátokat kollektíve, a tanáraitokkal, mentoraitokkal, közösségeitekkel együtt, hogy ennyire gecire szarok, buták, tehetségtelenek, hitványak, trehányak, lusták, balfaszok, sötétek vagytok, mint egy darab gilisztás szar a végbélben.
És most lássuk a sztorit:
Tavaly nagy vidáman kitaláltam, hogy építek egy szélturbinát. Micsoda vágyak, ugye? Ki hallott már ilyet 2014-ben? Igenám, csakhogy hülye vagyok hozzá, mert nekem ez nem szakmám, és csóró is vagyok, így aztán valahogy nincs kedvem rendelni kínából félmillióért hozzá mindent, meg nem fűlik a fogam sokadlagos kézből összeapróhirdetésezett, ismeretlen működőképességű random boardokhoz sem, amikre még az sincs ráírva, hogy mit hova dugjak, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom legyártatni a különböző részeit, mivel egy fűrész nem sok, de még annyim sincs hozzá.
Na ez volt az alapfelállás. Eleinte jó elképzelésnek tűnt.
Amire biztosan szűkség van, az egy töltőáramkör, ami egyrészt egyenirányít, másrészt nem tölti túl az akkumulátort a faszba, harmadrészt csak a megfelelő feszültségtartomány beállta esetén tölt (mondjuk 12v akksi esetén 9 és 14v között, vagy mittudomén, majd a szent elektromérnök biztos jobban tudja).
Tévedtem, mert ezen a ponton már nem is sikerült túljutnom. Ez a terv valószínűleg életem egyik legroszabb döntése volt. A bátor elektromérnökök (elégedjünk meg ennyivel, ez mindenféle változatos és varázslatos szakmai képesítést takar a mezei villanyszerelőtől a diplomás gyengeáramú baszomfaszommérnökön át a faszomtudja miken keresztül) szeme már ott kikerekedett, hogy egyenirányítás.
Egyenirányítás? Nahát, létezik ilyesmi?
Nem tanítják az egyetemen, bazdmeg. Vajon mi lehet az az egyenirányító? Meg minek? Jahogy, a forgómágneses szélturbina váltakozó áramot ad le? Bazdmegúristen, hát mik vannak! És ezt négy évnyi jambikuspentameter diplomáért való küzdés után egyikőtöknek sem sikerült megtanítani a havi 1-2 milliót kereső szaros oktatóitoknak az egyetemen?
Tadaaam! Döbbenetes ugye! Ég a pofám!
Egyenirányítás! Gondolkozzál! Segítek, bazdmeg: diódának hívják azt az áramköri elemet, amivel egyenirányítani lehet, és mérettől függően kb 2-50 forintba kerül darabja. Meglepődtél mi, bazdmeg! Beszarás, hogy létezik ilyen is! Van rá valami faszomtudja-milyen-híd, ami direkt erre való, 200 forintért. Én sem helyből vagyok ám ennyire okos, hanem csak épp megnéztem egy 5 másodperces google kereséssel.
Aztán hamar átterelődik másra a beszélgetés, hogy te, elektromérnökként (sic) miért csak száz, kötőjel, százötven ezer forint fizetést kapsz havonta a gyárban, mert neked több jár, mert ELEKTROMÉRNÖK VAGY, nem holmi csicska szar takarító ugye, úgyhogy le is lépsz mindjárt ausztriába elektromérnökösködni kétszer - kötőjel - ötször annyiért, mert ott MEGBECSÜLNEK. Itthon meg nem.
Már bocsáss meg, de ezekután te miért akarnál egyáltalán többet keresni ,,elektromérnökként'', mint egy takarító takarítóként? Az legalább tisztességesen kivakarja a szart a wc-ből.
De komám, ha neked ilyen bajaid vannak, akkor tutira nagyon örülni fogsz annak, hogy az anyagköltségen túlmenően ötezer forintot is hajlandó vagyok neked fizetni azért, hogy az áramkör bonyolultságából ítélve a körülbelül egy-két órányi munkádat honoráljam, amely során létrehozod nekem az általam specifikált töltőáramkört ugyanis innentől a specifikálást már inkább nem is merném rádbízni, bár lehet, hogy ez az egész témakör innentől kezdve túl nagy elvárás a számodra).
Jahogy nem lehet, mert amúgy nem érsz rá, meg tök elfoglalt vagy, vagy épp szótlanul tizenöt teljes percig gondolkozol azon, hogy vajon hogy lehetne ezt a felfoghatatlanul bonyolult áramköri elemet megtervezni, mert mondjuk nem hallottál még életedben a diódák csodálatos világáról.
Aztán hohó, olyat meg, hogy vagy mágnes, vagy elektromágnes is kell a mosógépből kibaszkodott motorba, meg már ne is feszegessünk azok után, hogy mindőtök közölte, hogy nem kell se mágnes a motorba, sem pedig elektromágnessé nem kell átkötni benne semmit, mert az SZERINTETEK ÖNMAGÁTÓL ÁRAMOT AD KI, HA FORGATOD, MERT ÍGY MÚKÖDIK.
*sokkos állapotba került*
Emberek. Elektromérnökök. Vagy mi a faszom, na.
De most komolyan. Ami ma Magyarországon ebben a szakmában megy, arra nincsenek szavak. Őszintén kérdezem, és tegyétek már a szívetekre a kezeteket: nem szégyenlitek magatokat, vagy legalább a kurva anyátok azért ugye szégyenkezik miattatok néha?
Ha én ilyen ,,munkát'' végeznék, már rég éhenhaltam volna minden rokonommal együtt 3 generációval még oldalirányba is. A történetet nem is kell folytatnom, szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy azóta sem lett szélturbinám, viszont legalább mindenkit, akinek az elektromossághoz köze volt, azóta már sikeresen töröltem a szociális hálómból.
