Nagy Imre a forradalom ikonikus mártírjává, hősévé vált, pedig néhány héttel korábban még egy elnyomó, egy aparatcsik, egy szélsőséges bolsevik gyilkos, háborús bűnös, tömeggyilkos volt.

A fiatal, szinte még gyerek Nagy Imre harcolt az első világháborúban, majd ott orosz fogságba esett. A fogságban, az ottani nélkülözésben nem volt jobb dolga, mint megtanulni oroszul. A fogság alatt viszonylag emberségesen bántak vele, megszerette az orosz kultúrát, elveket. Az ifjú lázadóra mély hatással voltak a kommunista röpiratok, a cári oroszország bűneit látva csatlakozott az erősödő kommunista mozgalomhoz. Közben persze az orosz állam összeomlott, Oroszország szép lassan elvesztette a háborút, és kitört a polgárháború, amelyet a cár és a kommunisták vívtak. Nagy Imre csatlakozott a forradalmárokhoz, majd néhány tucat társával együtt egy hadművelet alkalmával sikeresen elfogták magát az orosz cárt. Ezen a ponton már nem volt kegyelem: a cárt kivégezték, a személyzetével, családjával, fiatalkorú kisgyermekeivel együtt.

Nagy Imre gyerekek vérének hidegvérrel történő kiontása által tehát a kommunisták szűk, megkérdőjelezhetetlen, megbízható élvonalába került, bár azt nem tudni, hogy Nagy Imre, vagy más húzta -e meg a ravaszt, az akasztófát, vagy többen is, sőt, teljes bizonyossággal azt sem állíthatjuk, hogy valóban ő volt az a Nagy Imre, bár elég valószínűtlen, hogy másvalaki lett volna.

Nagy Imrére tehát olyan mély hatással voltak a kommunista elvek, hogy önként, saját életét kockáztatva elfogta magát a cárt, ahol a csapatával együtt megölték az egész cári családot, hogy megvédje ezzel az orosz népet a további elnyomástól.

Ezt követően Nagy Imre, immár meggyőződéses, feddhetetlen kommunistaként hazatért. Hivatalnokként, íróként dolgozott, a második világháborúban már katonai személyként nem vett részt. A háborút követően a kommunista párt és pártszervezetei újraalapításán dolgozott, ilyen például az ideológiailag emberek tízezreit, százezreit megnyomorító, megölő, halálba kergető államvédelmi hatóság. A pártban nagy tiszteletben álló Nagy Imre éleslátásáról, kritikus bírálatairól vált hírhedté. Az ő nevéhez fűződik például a Sztálin-emléknap törvénybe iktatása, A meggyőződéses Nagy Imre gyakran bírálta a Rákosi korszak hibás rendszerét, gyakran rendőrállamnak nevezve azt. Végül aztán orosz nyomásra őt választották miniszterelnökké.

Könnyített a parasztok helyzetén, az AVH-t más szervezetek alá rendelte, az internálótáborokat felszámolta. Kiállt a korábban elítélt kommunista politikusok, például Rajk László és Kádár János érdekeiért, akiket közbenjárása folytán rehabilitáltak is. Népszerűségét növelő szövegeket tett közzé újságokban, felszólásaiban.

56 októberére, mikor állandósultak a tüntetések, Nagy Imre egyre súlyosabb áldozatokat volt kénytelen hozni. Az erőszakos cselekméyekbe torkolló forradalom aztán súlyos lépések megtétele elé állította. Mit tegyen? Kezdjen óvatos reformokba? Vagy ölesse meg a tüntetőket az oroszokkal? Mondja fel az oroszokkal fenntartott szövetséget? Óvatosan, taktikusan reformokba kezdett, ám időközben az általa rehabilitált Kádár János megfúrta a terveit, és lepaktált az oroszokkal, akik a forradalom fegyveres leverése mellett döntöttek.

Az ő kedves kommunistái. Az ő orosz barátai. A baráti Oroszország, amiért annyit tett ő személyesen. Az ő szocialista magyarországa, az ő legfőbb álma. Az a rendszert, amelyet ő hozott létre, élhetetlenné vált. A magyar népet, az ő magyarjait, a demokráciát, az emberi jogokat, a szabadságokat elkezdte leverni egy olyan ország olyan rendszere, amit ő személyesen segített hatalomba.

De hogy tehet ilyet oroszország? A világ legszabadabb orosz állama? Az ő orosz barátai?

Nagy Imre nézetrendszere kártyavárként omlott össze.

Évtizedek munkája, és ez lett belőle. Annyi vér, és annyi szenvedés árán, tömeggyilkosságok árán. A szabad népek, az egységbe forrt köztársaságok mézes-mázas mítosza, az elmúlt évtizedek hite már nem létezett többé.

Mi futhatott át Nagy Imrén? Mit tegyen? Hagyja szótlanul, ahogy magyarokon gázolnak át az orosz tankok? Hátat fordít a forradalomnak, és személyesen átvágja a forradalom torkát? Vagy mindent megtesz a forradalomért, az ország szuverenitásáért, azokért az emberekért, akik olyan elveket vallanak többségében, amikkel ő egyet sem ért, mindent megtesz a független és szuverén magyarországért, amit megtehet, a biztos halált választva.

Nagy Imrében a kommunizmus ekkor meghalt. Nagy Imre sem volt már, átvette a helyét az új Nagy Imre.

Már nem kommunista, hanem EMBER volt. Lenézhetett a kezére, és látta rajta az általa évtizedekkel azelőtt megölt ártatlanok vérét. Látta az utolsó kérdő pillantásukat a haláluk előtt. Nagy Imre tudta, hogy ahhoz, hogy megváltást nyerhessen, meg kell halnia. Az általa megölt ártatlanok elégtételért kiáltottak. és Nagy Imre tudta, hogy az egyetlen elégtétel az, ha a sorsa teljesen  ugyanaz lesz, mint az átala megölteké.

Aztán mikrofont ragadott, és így szólt: csapataink harcban állnak. A többi már történelem.

Így lett Nagy Imre, felülemelkedve önmaga korlátain, háborús bűnös népírtóból mártír.

Vajon a mostani kormánypárt, a balliberálisaink, polgári köreink, européer mozgalmáraink képesek lesznek erre, vagy hidegvérrel, tálcán szolgáltatják ki Magyarországot az imperialista birodalomnak? Lesz -e olyan nagy formátumú politikusunk, aki megálljt parancsol az idegen megszálló hatalmaknak, az Európai elnyomásnak? Lesznek még Nagy Imréink?