Volt egy nagyon érdekes álmom. Az az álom egy hegy lábánál elterülő község lakosairól szólt. Egyik télen aztán zord idő volt, a nők egy kis csoportja elindult hegyet mászni, és a férfiak egy kis csoportja is elindult hegyet mászni.
A férfiak csoportja néhány órán belül visszafordult, mert többen megsérültek, életveszélyesnek ítélték meg a körülményeket.
A nők csoportja töretlenül mászott, néhány óra múlva már arról jöttek a hírek, hogy hamarosan elérik a csúcsot.
A községben a nők kárörvendően röhögtek, az interneten hamar a tipikus feminista férfigyűlölő irományok ezrei jelentek meg arról, hogy a férfiak képtelenek hegyet mászni, beszariak, gyávák, alkalmatlanok a hegymászásra, bezzeg a nők ebben is mennyivel jobbak.
A község női aztán fellelkesültek, és a férfiiakra vetett gúnyos, megvető pillantások kíséretében utánaindultak a női hegymászó csoportnak, hogy beérvén őket ők is részesei lehessenek a nagy hegymászói sikernek. Végül az összes nő elindult hegyet mászni.
Éjjelre aztán elkezdtek rádión beérkezni a segélyhívások. A hegymászók fele meghalt. A férfiak szerveztek egy elkeseredett mentőakciót, hogy megmenthessék a túlélőket, életüket kockáztatva azonnal utána mentek a nőknek, és a túlélőket kimentették - addigra azonban már túl késő volt, a több ezerből mindössze néhány túlélő volt. A csúcsot sosem érték el.
A túlélők aztán mégjobban férfigyűlölők lettek, azonban a nézeteiket már nem merték publikusan hangoztatni.
