Geri blogja

A 80%-os adót szedő Magyarország, és vele együtt a hasonló trendeket tartani igyekvő, leginkább tervgazdaságra hasonlító EU sem demokratikus, sem kapitalista szervezetnek nem tekinthető már egy jó ideje. Ahol a vállalkozókat telefonos hálózaton kötik be direkten az adóhatósághoz, ahol a legapróbb kapitalista innovációt is karhatalmi eszközökkel igyekeznek letörni, és ahol ilyen magas adóterhek vannak, az szűkségszerűen egy szocialista, egy kommunista berendezkedésű ország. 

Érdekes azonban összehasonlítani a jelenlegi trendeket és fejleményeket az ötvenes évek kulákírtásával, ugyanis szóról szóra ugyanaz a forgatókönyv játszódik le ma Magyarországon, mint amit 60 évvel ezelőtt már át kellett élnie a társadalomnak.

A kuláküldözés a kommunizmusban fokozatosan lett bevezetve, és a célja a közhiedelemmel ellentétben valójában nem a földek elvétele volt, hanem a vállalkozás, terméklétrehozás, és termékek forgalomba hozásához kapcsolódó piaci szemlélető kultúrájának teljes elpusztítása volt. 

ELSŐ FÁZIS:

Az első két lépés mind az EU-Magyarország, mind a kommunista-Magyarország esetében ugyanaz: a nyílt fellépés helyett először adminisztratív eszközökkel igyekeztek olyan gazdasági körülményeket teremteni, ami a vállalkozások elsorvadásához vezet  Az első fázisban igyekeztek közvetett módszerekkel fellépni a vállalkozások ellen, törvényileg viszont akkor még nem volt kimondva közvetlenül és nyíltan az, hogy a társadalom ezen rétegének elpusztítása lenne a cél. 

A fellépés tehát ekkor még adminisztratív jellegű, és az elmaradt adóbevételek behajtása jogcímén történik, de a vállalkozó (mint személy), a vállalat (mint entitás), és a vállalkozás (mint életmód) ellen még közvetlenül nem lép fel a hatalom, de már például adótartozásra hivatkozva elviszik az egyik cséplőgépet, gyártógépeket, terményeket, vagy pénzt foglalnak le.

A társadalom egésze passzív szemlélő itt még.

MÁSODIK FÁZIS:

A második lépésben tovább eszkalálódott a helyzet. Ma Magyarországon felszámolhatnak/felszámolnak minden magántulajdonban lévő gyártóüzemet (hisz ekkor adóterhek mellett legálisan üzemeltetni ilyet már évek óta nem lehet), és elveszik, lefoglalják/inkasszálják a gyártógépeket, a termékeket, terményeket, készpénzt is. Ha ez valamiért nem megy, akkor köztisztasági okokra hivatkozva tehetik, és teszik meg  ( 2  stb). A hatóságok célja tehát nem más: minden olyan vállalat vagy vállalkozás szisztematikus felszámolása, ami nem közvetlenül, vagy közvetve a Magyar állam tulajdonában van. 

A társadalom passzivitása az események kapcsán megszűnik, az intézkedések elkezdik érinteni az ember személyes életét is. Az állami propaganda beindul széles körben, aminek hatására egyre gyakoribbá, és elfogadottá válnak a kevésbé hatékony állami rendszerekbe integrált szereplők által elkövetett zaklatások, majd később erőszakos terrorcselekmények is a ,,kulákokkal'' szemben. 

Bár a tetteseket a hatóságok elfogják, az állami médiában már az áldozatot hibáztató propagandaként interpretálják az eseményeket - bizony, így jár az ilyen csúnya adócsaló kulák... (fotó: index)

A kuláküldözés második fázisa a kommunizmusban is teljesen megegyezett ezzel. A kulákokkal szembeni kezdetleges óvatos fellépést felcserélte a komoly fellépés, amelynek során a gépeiket, földjeiket, ingatlanjaikat, és ingóságaikat elvették, és rendőrségi, hatósági eljárást indítottak ellenük. Sokakat veréssel kényszerítettek arra, hogy ingatlanjaikat, állatállományukat állami szövetkezetek részére átadják, vagy ezekbe belépjenek, és a munkaerejükkel ezeket gazdagítsák a saját vállalkozásuk helyett. Akinek valamilyen gyártóberendezése vagy termelőeszköze volt, azt jó eséllyel eivették.

Tehát a második fázisban megkezdődött a vállalkozások elleni aktív fellépés, megkezdődik a fizikai erőszak alkalmazása, az alapvető emberi jogok korlátozása (EÜ, továbbtanulás), és a társadalmat fellázítják a vállalkozók ellen, megágyazva ezzel a harmadik szakasznak. 

Benne volt a levegőben, hogy valamit csinálni fognak velük.

HARMADIK FÁZIS:

A harmadik szakaszban a fellépés nyílt üldöztetéssé válik, kiteljesedik. A vállalkozók emberi jogai megszűnnek. Eszközeik szabad préda, ők maguk börtönbe kerülek, kivégzik őket, gyilkosságok áldozataivá válnak, otthonaikat elveszik. A magánvállalkozások gyakorlatilag megszűnnek, illetve a gazdaság életében kimutatható szerepet többé már nem képesek játszani. A fellépés beteljesedik. 

Akik fizikailag, lelkileg, és üzletileg is túlélik, szegénységben, nyomorban, háttérbe szorulva folytatják a munkát, kiszorulva a társadalomból, amely megveti őket. 

kép: A magángazdaságok számának változása (forrás). 54 után nincs adat, hisz ilyen akkor már nem is létezhet hivatalosan. Az állami dolgozók arányának növekedése alapján viszont valószínűsíthető adat az, hogy 1955-re már gyakorlatilag megszűnik a magánszektor.

Kísértetiesen hasonló trendeket mutat a grafikon ma, és a közelmúlt eseményei alapján komoly esély van arra, hogy a történelem megismétli magát. Miközben az Európai Unió GDP növekedési mutatója még a Szovjet Unió növekedését is alulmúlja, az új kuláküldözés előkészületei a függöny mögött már megtörténtek, és ne legyenek illúzióink a jövőt illetően sem. És nem kell semmi speciális dologra gondolni: ha a területi képviselő érdekeltségébe tartozó, windowstelepítgetős számítógépzseni haverokból összetrombitált, weboldalakat két hónap alatt 500ezerért összeszakértgetni képes vállalathoz képest te három nap alatt ugyanazt megcsinálod 25ezer forintért, már kulák vagy, és jobb, ha felkészülsz a jövőre. 

Fórumokon, weboldalakon folyamatosan tévedéseket hazugságokat, lehet olvasni Oroszországról. Ez a bejegyzés arra hivatott, hogy ezen félreértések, illetve hazugságok egy részét tisztázza az országgal kapcsolatban. Igyekszem az összehasonlításban az USA-t, és Magyarországot is szerepeltetni, hogy sokkal árnyaltabb, és tisztát kaphassunk az orosz politikai, és gazdasági helyzetről, átlépve a nyugati propagandán. 

A nyugat általában megpróbálja összemosni a szovjet uniót a mai, demokratikus, és kapitalista oroszországgal, a múlt mumusát vörös kendőként lebegtetve a kommunizmustól (joggal) rettegő emberek arca előtt.

A valóság azonban az, hogy a nyugat az, amelyik egyre inkább szocialista/kommunista irányba tendál.

Tévhit 1: Oroszországban a nyugathoz képest rendszeresek a politikai gyilkosságok, és a politikai megrendelésre kreált ügyek

Oroszországgal összefüggésben valóban hallani politikai gyilkosságokról. A közelmúltban polóniummal megmérgeztek egy kémet, előtte egy politikus székébe ültettek radioaktív anyagokat. Nemrég egy ellenzéki párt képviselőjét lőtték le az utcán.

Ezeknek mennyisége, és volumene nem számottevően magasabb arányaiban véve, mint mondjuk Magyarországon, vagy az USA-ban. Magyarországon is előfordulnak politikai gyilkosságok, tavaly egy fideszes képviselő keveredett gyanúba gyilkossági ügyben (bár a politikai indíték itt nem tisztázott), egy ellenzéki képviselőt vesztegetési ügy miatt állítottak bíróság elé, majd engedték el néhány hónap után. Az USA-ban néhány hónapja fényes nappal rendőrök verték halálra a Debian Linux alapítóját, és halála után minden internetes tevékenységét visszamenőleg töröltette az amerikai titkosszolgálat. Mind az USA-ban, mind Oroszországban politikusok vannak bebörtönözve, ez kétségtelen tény, és jelentőségét elbagatelizálni ezeknek az ügyeknek nem szabad, és nem is lehet. De nem igaz az, hogy Oroszországban érezhetően roszabb lenne a helyzet, mint nyugaton. Oroszországból 1-2, az USA-ból évi 4-5 ilyen ügyről hallunk. Magyarországon pedig tíz évente egy-két ilyen ügyről, de Oroszország, és az USA lakossága nagyobb, mint a miénk. Demokratikus tekintetben Oroszországban nincs probléma, 1-1 választás alkalmával kb 4-5 párt jut be a parlamentbe (igen, még egy liberális párt is ott ül), miközben az állítólagos demokratikus USA-ban még a többpártrendszer alapjait sem sikerült kiépíteni. Az USA súlyos válságban van képtelen demokratizálódni, lényegében nem tekinthető egy többpártrendszerű országnak, az elmúlt száz évben két politikai párt volt képes a demokratikus életben részt venni, miközben Oroszországban sikerült - nagy nehezen - többpártrendszert kiépíteni.

Tévhit 2: Oroszország magyar nyelvű náci/kommunista weboldalakat csinált a propagandája érvényesítéséhez

Ezeket a weboldalakat magyar ellenzékiek csinálták/csinálják oroszországi szerverekről, akiket a magyar, és az amerikai titkosszolgálatok közös kooperáció keretén belül töröltek a facebookról, és más közösségi weboldalakról kevesebb, mint egy éve. Az amerikai akció, amelynek keretén belül több száz magyarországi csoportot töröltek amerikai érdekeltségű szerverekről, azt eredményezte, hogy a jobboldali, és bizonyos részben baloldali ellenzék egy tetemes része az oroszok szoknyája mögött talált oltalomra.  Persze nyilván egyszerűbb kormánypárti és fotelliberális köröknek összeesküvéselméletet gyártva az oroszokat vádolni, mint szembenézni azzal, a magyar titkosszolgálat megpróbálta elhallgattatni a teljes magyar ellenzéket. Természetesen meg kell jegyezni, hogy Magyarországon bizonyára működik a KGB, mint ahogy valamilyen szinten az Amerikai, a Német, és az Európai titkosszolgálat is.

Tévhit 3: Oroszország gazdasága az olajból él, a nyersanyagexport megcsappanásával éhenhalnak, a modern és európai nyugat fog uralkodni a dolgok megszakértgetésével a hátralevő világban

Mind az USA, mind Oroszország exportjának 20-30%-át olaj, nemesfém, és gáz-export teszi ki. Az állítás Oroszországból már 5 éves, azóta a helyzet megváltozott.

Oroszország exportja néhány éve:

Ma oroszország exportjának harmadát (*) nyersanyagok (olaj, földgáz, nemesfémek) teszik ki, de az USA gazdaságának is csaknem harmadát. 2011-ben még a következőképp nézett ki az USA exportja:

Megjegyzés: a képek régiek, már 4 évesek! Négy év alatt az általam már említett értékekre állt át a két ország exportja, de frisebb diagramok egyszerűen nem érhetőek el sehol az interneten, rajzolni pedig nem akartam/tudtam ennyire jól!!!

Azóta a következő történt: az olajár 110 dollárról 40 dollár körülire esett, így kiütötte az orosz olajexport majdnem kétharmadát. Így aztán matematikailag a nyersanyagexport képtelen kitenni az export felét. Az oroszok így a csúcstechnológiát fejlesztik. Amerikában a helyzet fordított: a csúcstechnológiai vállalatok (ibm, microsoft, amd, intel, stb) folyamatosan zsugorodnak már évek óta 3-10%-os mértékben, miközben a palaolaj kitermelését megkezdték nagyüzemben (épp ezért esett az ár is). A helyzet tehát az, hogy az amerikai gazdaság kicsit oroszosodott, az orosz gazdaság pedig kicsit amerikaisodott mára. A két ország export-grafikonjai ma hasonló képet festenek, a nyersanyagok, a féltermékek, és a csúcstechnológiai termékek körülbelül azonos arányban oszlanak meg az exportban, és az állam profitjában is.

Azt mondani tehát, hogy Oroszország olaj-exportból él, de amúgy teljesen életképtelen, éppen ugyanolyan lenne, mint azt mondani: az USA olaj-exportból él, de amúgy teljesen életképtelen. Ez kérem egy hülyeség. Mindkét ország elsősorban a csúcstechnológiájából él. Oroszország a Putyin-éra kezdete óta évente 1-2%-al növeli a csúcstechnológiára épülő iparágak részesedését. Mára ott tartunk Oroszország már saját 64 bites x86 processzorokat is tömeggyárt, amelyekkel a belső igények egy részét el tudják látni (teljesítményük kb Atom-Core M x86 módban), illetve jövőre már exportálni is szándékoznak őket a velük szövetséges országokba. Oroszország az elmúlt 2-3 évben nagyon komolyan vette a csúcstechnológiát, és szinte minden erőforrását ebbe forgatta. 

Tévhit 4: Az Orosz hadi-eszközök gyengébbek a nyugati hadi-eszközöknél, hadi-eszközeik réteken rohadnak

Részben igaz volt a közelmúltig, és részben igaz, még 2-3 évig. Az orosz hadieszközök, tekitnve a vadászbombázókat, a vadászgépeket, a tengeri eszközeiket, tankjaikat, rakétáikat fejletlenebbek voltak a közelmúltig, illetve a fejlettebb rendszereiket nem tudták nagyobb mennyiségben gyártani. Viszont amikor az orosz hadsereg szembekerült a nyugati hadseregekkel, vagy az általuk támogatott országok hadseregeivel (Grúzia, Novorusszia, Krím, Szíria), azok rendre alulmaradtak az orosz hadifelszereléssel szemben. Az Oroszok végüli képesek voltak például a Su-34 tömeggyártására, ami az egyik legmodernebb, és leghatékonyabb vadász a kategóriájában, és amiből végülis havi 10 darabot le tudtak gyártani, elérve a kb 100+ darabszámot. De az oroszok megkezdték a PAK-FA nevű lopakodó repülőgép tesztjeit is, amely harmad annyiba kerül, mint az amerikai F-22, miközben közel azonos képességű (bizonyos tekintetben némileg roszabb, bizonyos tekintetben némileg jobb annál). A PAK-FA tömeggyártását követően. Oroszország szövetségei számára is elérhető lesz (Irán, India, stb) teljes minőségben, miközben az Amerikaiak nem hajlandóak eladni az F22-őt még a saját szövetségeseiknek sem. Oroszország kapcsán felmerül, hogy a régi gépeik (pl Mig-29) már mezőkön rohadnak, nincsenek bevethető állapotban. Ezek igazak, viszont a nyugatra is. Németországnak 71 repülőjéből kb 19 van bevethető állapotban, és mindegyik annyira elavult, hogy a Gripenjeink reggelire megennék őket. Az európai hadi rendszerek önállóan nem üzemeltethetőek, az USA a NATO-n keresztül vezérli pl a légierő bevetését, a kommunikációs szabványokhoz az európaiak hozzá sem férnek, és lényegében nincs is kontrolljuk a saját hadseregük felett. Az európai országok többségében 20-70 bevethető tankkal rendelkeznek, ez alól csak a franciák, és a britek kivételek. Az USA pl 1600 db F-16osából 600-700 rozsdásodik erdők szélén, némelyiken komplett facsoportok nőttek már keresztül. 

Kép: amerikai F16-osok ,,eltárolva'' (magyarul: szétrohadva a sivatagban)

Elmondható tehát, hogy a mai hadseregek a 30-40 évvel ezelőtti állapothoz képest igencsak le vannak amortizálva, és az akkori állapotokhoz képest igencsak vicces képet mutatnak.

Tévhit 5: Az Orosz GDP nagy részét a hadi kiadások fedezése teszi ki, Oroszország semmit sem érő sorkatonákkal kívánja végigharcolni a háborúit

Remek marketing-bullshit, amit be lehetett nyögni földrajzórán a kommunizmus bukásának okai közé. Csakhogy a valóságban az oroszok a GDP 4%-át költik hadseregre, miközben az USA 3%-ot. Az USA GDP-je sokkal nagyobb, mint az oroszoké, tehát összességében több pénzt tudnak a hadseregükre költeni, de közben mégsem tudnak az orosz eszközöknél jobbat gyártani. Az Amerikai hadsereg emberállománya hatalmas, miközben a hadieszközeik az oroszok szintjén vannak, illetve gyakran jóval drágábbak azoknál (F22 vs PAK-FA). Az Amerikai hadsereg csaknem egymillió főt számlál, ők mind szerződéses katonák. Az orosz hadseregnél kb 200ezer professzionális katona van, akikből 100-ezer az otthoni fegyverrendszereket vezérli, 100-ezer pedig pedig bevethető külföldön (jelenleg közülük néhány tízezer harcol Szíriában, Ukrajnában). Az orosz hadseregnél valóban vannak sorkatonák is, a sorkatonai szolgálat időtartama 12 hónap, de azokat a fiatalokat, akik a sorozáson nem jelennek meg, a gyakorlatban nem éri semmlyen retorzió. 

Valóság 6: Oroszországban korlátozzák a szólásszabadságot

Oroszországban valóban nincs igazi szólásszabadság. Tartóztattak már le kommunistákat, nácikat, punkegyüttesek tagjait, homoszexuálisokat a nézeteik kifejezéséért. Magyarországon sincs szólásszabadság, hisz nálunk is történnek ilyenek. Az USA-ban szélesebb szólásszabadság van, így ezt a pontot - a felsorolásban először - az USA nyeri.

Tévhit 7: Oroszországban magasak az adók, nincs igazi ipar, minden állami kézen van

Ez talán a legnagyobb hazugság. Az adóterheket egyre inkább növelő Európai Unió és az USA kezd egyre inkább hasonlítani egy kommunista terrorállamra, és benne Magyarországgal, ahol körülbelül 70-80%-os (USA esetén 40-60%-os) adóék van (áfa+szja+tb+társasági adó+helyi adók+kamaratagság+stb). Magyarországon, és nyugaton igencsak kreatív az adózás: adózik a munkáltató önmaga után, utánad, aztán utána te is adózól magadról. 

Oroszországban nincs így, és 80%-os adó helyett körülbelül 30-45%-os adóék van. Évi kb 6 millió forintig nincs adóbevallás sem, így nem kell adózni (sem bevallást kitölteni) ennél kisebb fizetés esetén - illetve a munkáltató adózza le a dolgozók bérét, nincs dupla-adóztatás. Oroszországban nincs TB rendszer sem, minden állampolgár alanyi jogon jogosult az egészségügyi ellátásra, míg mondjuk ezért az USA-ban havi több száz dollárt kell fizetni magánbiztosítóknak, Magyarországon pedig hazaküldenek egyes kórházból meghalni, ha épp pirosan villog a rejtélyes rendszerükben valami... Oroszországban amúgy 18%-os ÁFA, és 13%-os egykulcsos SZJA van (de ez utóbbit a vállalat fizeti utánad, nem te magad, kivéve persze ha vállalkozó vagy). A vállalatok számára persze bizonyos bevételi szintek fölött belép még jónéhány adó, így aztán a teher egészen 45%-ig fut - ami persze még így sem 80%, mint Magyarország esetén.

Oroszország gazdasága egy kapitalista gazdaság, ami a nyugatról manapság már nem mondható el, a nyugat gazdasága ekkora adóékkel már tipikusan szocialista gazdaságnak számít.

Tévhit 8: Oroszország lakossága elfogy, az oroszok kihalnak. Az EU-é és az USA-é a jövő!

Oroszország lakosságának kb 65-80%-a fehér, 4-8%-a ázsiai őslakos, a maradék pedig keverék. A rendszerváltás körüli lakosságcsökkenés már a múlté, minden etnikum száma növekedik. 

Eközben az USA-ban a fehér gyerekek már kisebbségben vannak a színesektől, Londonban pedig Muhammed a leggyakoribb fiú név az újszülöttek körében, ami elsősorban a szélsőségesen férfiellenes feminizmusnak, másodsorban pedig a kontrollálatlan beözönlésnek köszönhető.

Elmondható tehát, hogy a mai oroszellenes európéer propaganda minden eleme lényegében önkritika. A nyugaton is éppannyira gyakoriak a politikai gyilkosságok, mint oroszországban, a nyugaton a politikai mozgalmakat elnyomják, valódi ipar nincs, csak szakértgetés, és a nyersanyagok tilitolizása, hadi-eszközök nincsenek, katonák nincsenek, szólásszabadság a múlté, 80%-os adóból építenek 3 millió forintos, 200 ezer forintot érő buszmegállókat, és a EU kiírt minket, hogy helyünkön olcsón dolgozhassanak arabok és négerek.

Eközben oroszország katonai, gazdasági, politikai szuperhatalommá válik 20 éven belül.

Nekünk pedig nem oroszországgal kell foglalkozni, hanem az úgynevezett nyugattal, aminek a célja, hogy elpusztítson minket. 

Végre rávettem magam, hogy a már évek óta köztudatban élő Én kicsi pónim: Varázslatos barátság (My Little Pony: Friendship is Magic) szériát megnézzem. Állítólag ezt a sorozatot az eredeti célközönséggel ellentétben főleg egészséges, kifejlett, fiatal felnőtt férfiak nézik. Miután megnéztem másfél évadot, ezt alá tudom támasztani: valóban rendkívül szórakoztató, kb ilyen South Park varázspónikkal. Mint filmsorozat, valóban az elmúlt 10 év egyik legjobb sorozata minden szempontból, ebbéli vonatkozásában nem is szeretném megkérdőjelezni. Viszont a politikai kritizmusom most is aktív volt, és több érdekességet sikerült megfigyelnem a film kapcsán. A felszín alatt az Én Pici Pónim politikai rendszere rendkívül mélyen, és részletesen ki van dolgozva, helyenként pedig elrejtett utalások, közvetett információk révén.

Equestriaáról nagyvonalakban

A film Equestria államban játszódik, amely egy polgárháború romjain született meg, a korábban háborúskodó Földi pónik, a Pegazusok, és az Unikornisok szövetségéből, úgymond megpecsételve a békét. Equestria kiterjedését nem ismerjük, de valószínűleg egy meghatározó állam, legalább 20-100 várost és falut magában foglal, az ország mérete legalább 40*40 kilóméter. Az állam néhány száz éve létezik, államformája királyság, amelyet -érdekesmódon királynő helyett - a hercegnő irányít. Nem ismert, hogy Equestria független állam -e, ám a belviszályok jellege alapján Equestria egy teljesen független, szuverén állam.

Az Equestriai államapparátus

Equestira nem egy demokratikus állam, választások egyáltalán nincsenek, gazdasága kb az európai unió gazdaságára hasonlító szocializmus, az alsóbb szinteken viszonylagos kapitalista elemekkel ötvözve. A hercegnőt nem választják, a hatalom öröklődő, kemény leszámolások útján lehet csak megszerezni. A hercegnőnek istenkirályoknak kijáró tisztelet jár, az uralkodói ,,kaszt'' élettartama jóval több, mint az átlagos póniknak (legalább 1000, esetleg több ezer év, mert a hercegnő még Smith nagyi leánykorában is pont olyan fiatal volt, mint ma).

A hercegnő igazgatja az alsóbb, és felsőbb szinteket is, közvetlen beleszólása van az oktatásba olyan szinten, hogy közvetlenül eldöntheti, ki, és milyen szakon tanulhat, milyen állami munkát végezhet (pl Twillight Sparkle életútja). A hercegnő elszámolással az állam ügyeiről senkinek sem tartozik. Leváltani nem lehet, uralma addig tart, amíg le nem taszítják a trónról.

Az Equestriai hadsereg és erőszakszervezetek

Equestira úgyevezett biztonsági őrökkel rendelkezik, amelyekkel a fontosabb személyeket, és objektumokat őrzik, de reguláris hadserege feltehetően nincs. A bíró, az ügyész, és a büntetésvégrehajtó a hercegnő egy személyben. Csak a súlyos bűnöket szankcionálják, pl. az árulást, de gyakorlatilag minden bűntett fölött szemet huny a társadalom. Halálbüntetés nincs, de azzal felérő büntetések igen (pl szoborba fagyasztás örök időkre, holdba fagyasztás ezer évre).

Az Equestriai gazdaság

Ponyvillnek, amely egy közepes méretű falu Equestriában, van legalább egy kórháza, és legalább egy nyomdája, amelyet az egyik iskola gyerekei vezetnek. Ezen felül kapcsolódik a faluhoz egy magántulajdonban lévő almatermelő majorság, ahol almát, almássüteményeket, almalevet, és más almás életeket állítanak elő, és árulnak Equestria-szerte. Equestria rendelkezik vasútvonallal, cseresznyetermelő majorsággal, egyszerűbb gyárakkal, és csatornahálózattal is, a ruhaipart helyi szabók vezetik. A kisvállalkozók feltehetően adómentesek, ugyanakkor a társadalom széles rétegei számára ellenszenvesek, szinte kulák-szintű státuszban vannak, bár a hercegnőnek eszében sincs fellépni ellenük. A társadalmuk a fenntarthatóság szélén egyensúlyoz, az ipar tulajdonképpen nincs gépesítve, gyakori, hogy már azokat a termékeket sem lehet kapni, amiket Equestrián belül más falvakban állítanak elő, és akkor felszöknek az árak. Könyvekből, és más javakból már egy az egyben behozatalra szorulnak, egy-egy könyvért a pónik akár lopni is hajlandóak, az állami könyvtár közvetlenül a hercegnő irányítása alatt áll, amit erősen őriznek, így felvetül a cenzúta gyanúja.

Az Equestriai technológia

Equestriában nincs villanyáram, sem gépesítés. Mindent kézi erővel működtetnek, még a vasutas kocsikat is Pónik húzzák. Nem ismert, hogy az Equestriaiak életükben egyáltalán találkoztak -e már az elektromos árammal, a komolyabb technológiát igénylő termékeik feltehetően külföldről származnak, de elektromos árammal, vagy benzinnel működő gyakorlatilag közöttük, hisz az Equestriában nem elérhető.

Equestria megalapítása óta lényegében nem volt képes technológiai fejlődésre, még írógépet sem sikerült szerezniük, madártollakkal írnak, áram hiányában sem digitális, sem semmilyen analóg adattovábbítási módszer a lakosság számára nincs, bár legalább egy távíróvonal áthúzódik Equestrián, ezt Equestriát elnézve inkább külföldi államokat köt össze, és azért cserébe, hogy áthúzták a területén, az Equestriai postahivatal is használhtaja kommunikációra. A mezőgazdaság teljesen kézi erővel dolgozik, ha véletlenül technológia jelenik meg (pl almaszüretelő-gép), azt kizárólag messziről érkezett salesmenek hozzák, de Equestria fejletlen infrastruktúrájának ls gazdaságának keretei között nem üzemeltethető. Equestria technológiai lemaradása több száz év. 

Equestira és az esélyegyenlőség

Equestira elitje szinte kizárólag nőstény pónikból áll, a férfi pónik csak elvétve, dísznek vannak jelen. Minden fontosabb funkciót nők töltenek be. A férfi pónik általában nehéz fizikai munkát végeznek: igavonó állatként, alárendelt szerepben találkozhatunk velük, szociális hálójuk gyakorlatilag nincs, a legtöbb fiatal fiú pónin testi elváltozások, és súlyos mentális problémák figyelhetőek meg, öreg férfi pónival egyáltalán nem lehet találkozni, de férfi pónik húzzák a vasutat, közlekedési eszközöket.

Közösségi életben férfi pónik gyakorlatilag nem vesznek részt, az iskolai jelenlétük sem nagyobb a szűkségesnél. Equestira lakosságának körülbelül háromnegyede - kilenctizede nőnemű annak ellenére, hogy a kórházi snittek szerint egyenlő számban születnek a férfi és nőnemű pónik. A hímnemű élőlények (pónik, és más állatok) egy komoly része gyakorlatilag házi rabszolgaként, ,,háziállatként'' van kiutalva a hercegnő által kedvelt pónikhoz, a hercegnő tehát úgy is honorálja a hűségüket, hogy férfihez juttatja őket. Nem ismert, hogy inkább azért van kevés férfi póni, mert a szociális háló hiánya miatt, vagy a rabszolga életmód miatt nagyobb a halálozás, vagy mert inkább más államokba mennek -e, és nem ismert az sem, hogy Equestria átlagos állampolgárai egyáltalán elhagyhatják -e országuk határait. Tulajdonképp a legtöbb póni valamilyen mentális zavarban szenved, pszichológiai ellátásnak nyomát sem látjuk. Világlátásukat megmagyarázná az, ha valamilyen pszichoaktív szereket, drogokat fogyasztanának.

Az Equestriai propaganda

A hercegnő nem különösebben foglalkozik a propagandával, a szűkséges szinten tartja. Amikor propagandáról van szó, akkor nem drága a technológia: arra már hirtelen valahonnét volt pénz, hogy legyen Equestriát magasztáló filmtekercs, amit aztán lehet vetíteni az állampolgároknak. A színházakban főleg Equestriát dicsőítő színdarabokat adnak elő. A hercegnő mindig nagyon barátságos a kegyeltjeivel, cserébe ezt-azt el kell simítani, és elvárja a brutális fellépést, ha a hatalma veszélybe kerül. A kegyeltek cserébe lakhatást, állást, oktatást kapnak. Az átlagos állampolgár nem ismeri a világot, még a környező országok nevein túlmenően sem, a távolabbi vidékek egyszerűen ismeretlen országoknak számítanak. Sosem próbálták őket felfedezni, vagy atlaszba összeállítani. Az equestriaiak szemében Equestria a föld legjelentősebb állama, Canterlot, a főváros pedig a világ közepe, jóllehet, gyakorlatilag a palotán kívül nincs más említésre méltó nevezetesség a városban, és a lakók is főként az egymás zsebében való kotorászással, és sznobos pózolgatással vannak elfoglalva. 

Összefoglalva:

Equistria a beteljesült feminista mini-európa: egy diktatúra, egy tekintélyelvű rezsim, ahol a technológiai fejlődés évszázadokkal ezelőtt lelassult, majd végül teljesen megállt. A demokratikus értékek fokozatosan felszámolásra kerültek, és az állam az évek során egyre inkább diktatúrává vált.

A külföldi cikkek megfizethetetlenek, a korábbi javak leamortizálódása után a termelés kézi erővel folyik, termelőipar gyakorlatilag nincs, a külföldi kulturális javak beszerezhetetlenek, helyiek pedig nincsenek. A fontosabb pozíciókat kizárólag nők töltik be, a gazdaság szocialista tervgazdaság. Az egyetlen ok, amiért a szomszédaik nem semmisítik meg őket, az az, hogy Equestria lakossága a szomszédos országok keverékje, a békéjük zálloga, és egy Equestria elleni hadművelet világháborút eszkalálna. 

A földi pónik felfoghatók a parasztság szinonímájaként. Az unikornisok, akik képesek varázsolni, és állandóan azt a pár darab varázskönyvet bújják, pedig felfoghatóak az értelmiségnek, a pegazusok (szárnyas pónik) pedig a munkásosztálynak. Ha az európer mozgalmak, a szocializmus, és a feminizmus sikerre viszik a harcukat, a társadalmunk így fog kinézni, persze ezt mi nem hagyhatjuk.

Ettél még a My Little Pony egy jó animációs film, de sokkal inkább kell társadalomkritikaként felfogni, mint ahogy elsőre tűnik. Érdemes rá időt szánni. 

Korábban már beszámoltam róla, hogy futok. Arról viszont még nem, hogy milyen szarul megy. Általában jó vagyok azokban a dolgokban, amiket csinálok, ezért szokatlan volt számomra az a szituáció, hogy valami olyasmit csináljak, amiben egyértelműen szar vagyok. A futás is olyan, mint a programozás. Nem lehet nagy pofával nagy arc mögé elkendőzni semmit, mert vagy megír az ember X programot, ami működik, vagy nem, és csak a pofája jár, és utólag már max a vesztesek kötözködnek. Na, a futás is ilyen, vagy lefutja az ember az X távot Y idő alatt, de olyan nincs, hogy terelgetni, büfögni lehessen róla, és itt is ugyanúgy a vesztesek azok, akik a végén kötöszködnek, hogy ki hogyan futott.

Én nem is akarok megmondani, hogy hogyan kell futni, hisz szintén mondom, hogy szar vagyok benne, de azt azért talán érdemes megszívlelni, hogy hogyan NEM kell futni.

Másfél éve, amikor elkezdtem futni, talán 250 métert ha le tudtam futni, aztán majdnem összeestem a fáradtságtól. Ezt követően körülbelül hetente, kéthetente futottam, de 300 méternél sosem sikerült többet lefutnom. Ez elég kevés, és nem kell ahhoz sportembernek lenni, hogy az ember ezzel tisztába legyen.

Az emberek azt hiszik persze, hogy ők simán lefutnak több kilómétert is, legalábbis úgy emlékeznek, hogy amíg iskolába jártak, addig le tudtak futni akár több kilómétert is, valamikor évtizedekkel ezelőtt. Ez akkor valóban így is volt, csak amikor az ember évekig punnyad a monitor (öntöde, pult, pékség, tetszőleges foglalkozás eszköze ide) mögött, akkor ezek a képességek szépen kb évi 20%-al csökkennek, míg végül az ember 40 éves lesz, és egy zsák elkorhadt, neurotikus krumpli szintjén fog vegetálni és nyáladzani a billentyűzet mögött. Facebookon érdemes az ilyeneket nézegetni, maradandó élmény, főleg, ha az embernek eszébe jut az ép test-ép lélek szólásmondás.

Én 40-50 évesen nem akarok úgy kinézni, úgy mozogni, és úgy vegetálni, mint egy cukorbeteg krumpli, ráadásul akkor meg már rég késő változtatni, szóval jobb, ha az ember még időben megelőzi a problémát. Erről írtam is korábban egy cikket. 

Szóval az ember a mozgástól, sporttól elszokik, és úgy kell nulláról elkezdeni újra mindent, mintha az ember most futna életében először. És sokkal gyorsabban épül le az ember, mint amilyen gyorsan vissza tud nyerni bármi kitartást is. 

Visszatérve: próbáltam gyorsabban, lasabban futni, de valahogy csak nem sikerült többet futni annál a bizonyos 300 méternél, bármilyen tempóban is futottam, mindig ez a bizonyos táv sikerült csak. Néha sikerült nagyon gyorsan lesprintelnem ezt a távot, de maga a táv nem változott. 

Januárban úgy döntöttem, hogy ennek az egésznek így nincs semmi értelme, valamit nagyon rosszul csinálok, és változtatni kell. Persze a futást nem szerettem volna feladni, ezért utánaolvastam más amatőr futók tapasztalatainak. Ez elég nehéz volt, mert futni általában azok szoktak, akik eleve tudnak futni, meg testileg, genetikailag is sportosak, és ők a szabvány r=1 humán számára haszontalan magasztos baromságokat írnak 50ezer forintos futócipőkről, meg lefutott 10 kilóméterekről. 

A következő tanulságos kérdéseket, válaszokat, és problémákat sikerült néhol tudományos, néhol hétköznapi írásokból realizálnom:

-A túl kevés futás nem ér semmit
-A túl sok futás megrövidíti az életet
-A túl kevés futás is megrövidíti az életet
-A kezdők gyakori hibája, hogy egy-egy kezdeti siker után túlságosan nagy célkitűzéseket támasztanak, amik miatt lesérülnek
-A megfelelő pulzustartomány fontos. A túl nagy pulzusszám megbetegít.
-Nem szabad túl nagyot lépni
-Nem szabad trappolva futni, mert akkor túl nagy erővel érkezik le a sarok, ami tönkreteszi a csontokat, izületeket.
-Ehelyett helyben kell futni 5-6 másodpercig, és azt a futást átvíve normál futásba megkapjuk a normális, egészséges futást
-Futás előtt kicsit be kell melegíteni. fél perc toporgás, 1-2 perc helyben futás, 2-3 perc séta megteszi. 
-Mindenkinek egyéni, hogy milyen sebességgel, és technikával tud jól futni. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia magának.
-Kutatások szerint a legegészségesebb a 8 km/h futás, ami egy közepes sebességű kocogásnak számít, de mindenkinek más a természetes tempója.
-A kutatások szerint kell legalább 48-72 óra a futások között, hogy a szervezet regenerálódhasson.
-Ha sikert érünk el, tilos túlvállalni magunkat.
-A túl sok futás épp annyira káros, mint a semennyi - teljesen tönkreteszi az egészségeet.
-A legegészségesebbek azok, akik hetente 1-2 órát futnak összesen, heti három nap.

Én ebből azt a konklúziót vontam le, hogy egyrészt túl gyorsan futok, másrészt túl keveset, és ezért nem sikerült egy év alatt fejlődnöm az ég adta világon SEMMIT. Ezért aztán levonva a konklúziót, átálltam arra, hogy immáron nem hetente, hanem három naponta futok, tehát két futás között kimarad két nap, amelyeken nem futok, illetve megtaláltam a saját kellemes tempómat is, ami olyan 6-7 km/h körül van. Ez még jóval alatta van az ajánlásnak, viszont történt egy nagyon fontos dolog: elkezdtem fejlődni. 

A megfelelő futástechnikával tehát többet fejlődtem, mint előtte egy év alatt összesen. Eléggé keserű belegondolni, hogy egy évnyi futás a rossz technika és módszer miatt felesleges volt, egy felesleges szenvedés, ami szinte semmit sem ért, sokkal tudatosabban kellett volna megközelítenem ezt a kérdést, viszont most, az új technikával már el tudtam érni az 500 métert. Elértem azt, hogy kb 300 méter után ne essek szinte össze, hanem átváltson a szervezetem abba az energiamódba, ami lehetővé teszi az ilyen futást.

Nagy mérföldkő ez számomra, ugyanis ez volt az első, amit el akartam érni, már az első hónapban. Sajnos több, mint egy évbe tellt. Most viszont nagyon óvatosnak kell lennem, mert érzem, hogy fáj a bokám, hiába tartom meg a két regenerációs napot mostmár, és hiába fogom vissza tudatosan magam, mégis túlterheltem. Nagy önuralom kell, hogy ne szaladjak világgá, és megtartsam a szünnapokat, és ne próbáljam meg az előző futásmennyiséget mindig túlszárnyalni, hanem csak minden második futásalkalommal, maximum 50 métert növeljek a távon. Nagyon óvatosan, tudatosan, visszafogottan kell eljárnom, és akkor sérülés, rosszullét, és veszélyes helyzet kialakulása nélkül a jövő hónap végére meglehet az első kilóméter. Ha az megvan, egyelőre nem növelem tovább a távolságot, hanem azt az egy kilómétert fogom tartani, abban a reményben, hogy egyre kényelmesebben tudom majd lefutni. A július-június-szeptember mindenféleképp ki fog maradni, de remélem, hogy nem esik majd le teljesen nullára a teljesítőképességem, hanem egy hónap után ismét meglesz az 1 kilóméter. Ha minden a tervek, az elképzelések, és a grafikonok szerint alakul majd, jövő ilyenkorra már 2 kilómétert fogok tudni lefutni. Annál nagyobb távolságot már egyáltalán nem szeretnék, és az talán már egészségtelen is lenne, maximum néha, speciális edzés gyanánt. 

Addigis viszont örülök az 500 méternek, amit bármilyen kisiskolás röhögve lefut a tornaóra bemelegítésén.

2040-re a magyar nép rálépett a szocialista európai unióval való szakítás útjára. Leépítették az államigazgatást, így terméklétrehozáson, és valódi versenyen alapuló kapitalizmussal váltották fel a tervgazdaság-alapú buszmegállóépítést, és arabtenyésztést. Magyarország 2040-re felszámolta a feminizmust, visszaadta a férfiak alapvető emberi jogait is, ezért növekedni kezdett a gyermekvállalási hajlandóság. 

Nagy előrelépés következett be a demokratikus értékrend terén is, olyan rablásra specializálódott korrupt egyletek, mint amilyen a fidesz, vagy az mszp, a hatalom közelébe sem juthattak. 

Az európai uniónak persze nem tetszett az irány, mert ők magyarországon elhelyezett gyáraikban nagyon olcsón dolgozó afrikai, 70 IQ-s bevándorlókat szerettek volna dolgoztatni párhuzamosan a magyar nép totális kiírtásával, ezért először finoman, majd egyre durvábban hangoztatták magyarország kizárását arra hivatkozva, hogy magyarországon nem tiltják be az abnormális, maradi férfi-nő házasságot. Ez nem használt, ezért szankciókat hoztak magyarország ellen, aminek - mivel sikerült valódi kapitalizmusra állítani a gazdaságot - semmiféle komoly hatása nem volt a magyar gazdaságra nézve.

Amikor pedig felmerült magyarország fegyveres megszállásának a terve, az ország egy kísérleti atomrobbantást végzett, és kipróbált egy interkontinentális ballisztikus rakétát is, ami azonnal elvette a kedvét a nagyhatalmaknak egy fegyveres beavatkozástól.

Mivel európában - és a világon máshol is - egyre inkább szimpatikusabb kezdett lenni a magyar életmód. Az emberek nem feltétlenül akartak máshol sem homoszexuális házasságban élni néger muszlimokkal, szocialista tervgazdaság keretei között senki által meg nem választott vezetőknek hajbókolni, így a magyar propaganda terjesztésének megakadályozása érdekében levágták magyarországot az internetről, zavarták a kimenő, és bejövő televízió, és rádióadásokat, a műholdak jeleit, majd emeltek egy 10 méteres falat a magyar határra, hogy nehogy az ordas náci-fasiszta-heteró magyarok át tudjanak rajta mászni. A határra olyan fegyverrendszert építettek, ami likvidált mindenkit, aki át akart mászni.

A kerítésen az állt 15 nyelven:

Kilencvenezer négyzetkilóméteres koncentrációs tábor, elektromos kerítéssel körbevett fasiszta jurrasic-park. A határ átlépése halálbüntetést von maga után!

A magyarokat persze zavarta ez, de remekül elvoltak magukban még vagy háromszág évig, amikor is teljesen kifogytak minden olyan nyersanyagból, amit nem tudtak beszerezni, vagy újrahasznosítani. Felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint ki kell békülni a világ többi részével valamilyen módon. Elővették hát a 340 éves telefonvonalakat, hogy beszéljenek a külföldi államok vezetőivel a nyersanyagok beszerzése ügyében, de a túloldalon nem jött válasz, a vonalak nem csöngtek ki. A magyarok ekkor azt hitték, hogy a világ többi része már talán más szabványra állt át, vagy csak tönkrementek azok a vezetékek, így megpróbálkoztak CB rádión, de semmi. Bekapcsolták az adóvevőberendezéseket, hogy megnézzék, milyen frekvenciájú jeleket vesznek, de nem vettek semmi konkrét, kézzelfogható adást. 

Egy drónt akartak küldeni, hogy körülnézzen külföldön, de a kerítést felügyelő fegyverrendszer megsemmisítette. Végül hoztak néhány tankot, és a nehéztüzérség lerombolta a kerítést, és a kerítést felügyelő fegyverrendszereket egy darabon, bár féltek, hogy a külföld ezt a területe elleni agressziónak fogja tekinteni, és nyilván sokkal fejlettebb fegyvereik lesznek, mint az elzárt magyarországnak, de egyszerűen nem volt más választásuk.

A magyar tankok hát átgördültek a határon, és amikor a katonák körbe néztek, nem láttak utakat, csak erdőt. Nyilván a világ többi része nem tart fenn utakat egy olyan országgal, amivel nincs is semmiféle forgalom, ezért elkezdek beljebb nyomulni. Az esőerdő hatalmas volt. A magyarok tanácstalanok voltak, ezért brutális munkával összeraktak egy kezdetleges űrrakétát, és fellőttek néhány műholdat.

A műhold pályára állt, és este kezdett sugározni. Az egész ország élőben nézte. Az éjszakai földön csak Magyarország területén volt világítás, a civilizáció minden nyoma eltűnt a föld más részein. Mindössze néhány száz primitív törzset sikerült találni távoli szigeteken, és a nagyobb őserdőkben.

Ezt leszámítva az egész bolygó üres volt, civilizációnak, országoknak, birodalmaknak nyoma sem volt.

Kb 1-2 évvel ezelőtt vitatkoztam egy internetes közösségben a kapitalizmusról. Antikapitalista álláspontot képviseltem, ő pedig pro-kapitalista álláspontot. Holott valójában én képviseltem a kapitalista álláspontot, ő pedig az imperialista álláspontot képviselte. Én az álláspontomat akkor, abban a vitában antikapitalistának, ő pedig a sajátját kapitalista álláspontnak nevezte. Mindkettő téves volt, és ezt egy harmadik kommentelő véleménye alapján sikerült végül kideríteni, aki azt mondta, hogy a kapitalizmus fogalma egy vitában mindig attól függ, hogy ki mondja, tehát attól, hogy az érvelőnek mi a szándéka vele.

Valójában persze a kapitalizmus nem egy teljesen relatív fogalom, hanem vannak kulcselemei, amelyek, ha nagyrészt teljesülnek, akkor egy kapitalista gazdaságról beszélgetünk. 

-A nacionalisták általában egy negatív, szitokszóként is értelmezhető értelmében használják a kapitalizmus szót. MIKÖZBEN valójában az ő gazdasági nézetrendszerük erősen kapitalista, kivéve, hogyha konkrétan egy nemzeti szocialista tervgazdaságban gondolkodó emberről van szó.

-A liberálisok/baloldaliak/brüsszeljúgendesek a saját gazdasági nézetüket kapitalizmus szóval szokták illetni. Ez szintén nem igaz. MIKÖZBEN a gazdasági nézeteik valójában az esetek többségében egy imperialista gyarmati gazdaság, és a szocializmus egyfajta furcsa, definiálatlan egyvelegét jelentik, amik szöges ellentétben állnak a kapitalizmus bármiféle válfajával.

A baloldaliak ugyanis azt hiszik, hogy az a kapitalizmus, hogy csicskázhatnak egy német gyárban, ugyanis a gazdaság működéséhez is csak annyira értenek, mint minden máshoz. Valójában az európereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a kapitalizmus, buszmegállók eu-s pénzből (a saját 80%-os adójukból) való tervgazdasági felépítését tartják kapitalizmusnak. A baloldal/európer oldal számára a kapitalizmus tehát nem egy gazdasági rendszer, amelyet ők meg szeretnének őrizni, hisz erről szó sincs: ehelyett a kapitalizmus minden írmagvát ki szeretnék írtani, és helyette szocializmussal ötvözött imperializmust szeretnének bevezetni, ugyanis ők ebben tudnának érvényesülni a legjobban, mert valódi terméklétrehozói tudás, valódi munka nem szűkséges hozzá.

A baloldal számára tehát a kapitalizmus szó, a kapitalizmus kifejezés nem más, mint egy propagandafogás. A kapitalizmus szó, amely a kommunizmus korában hivatalosan szitokszónak számított, de mindig is a jóllét, és a szabadság szimbóluma volt, és erre rájátszva a mai baloldal számára a kapitalizmus fogalom egy retorikai propagandafogás, amely nem bír valódi tartalommal.

A kommunista propagandában az imperializmus a kapitalizmus végső lépcsőfoka, de ez valójában nem így van, ugyanis az imperializmus valójában egy olyan torz, kapitalizmusnak alig nevezhető, gyarmatosító-gyarmat kapcsolatú monopolgazdaságot jelent, ami pont, hogy tagadja a kapitalista alapelveket. 

A gyarmatok jellemzője az, hogy a gyarmatosított ország közigazgatásának legfelsőbb szintje fölött nincs szuverén kontrollja, és az, hogy a gyarmaton olcsóbb a munkaerő, amely ugyanazt a munkát olcsóbban el képes végezni.

Magyarország gazdasági formája tehát a gyakorlatban nem más, mint egy szocialista tervgazdasággal ötvözött félgyarmai imperializmus.

Az Európai Unió és a kapitalizmus

Az Európai Unió pedig egy olyan szocialista tervgazdaság, amelynek gyarmata a saját keleteurópai övezete. Ráadásul attól még, hogy A oldal a B oldalra szivattyúzza az erőforrásokat, a teljes össz-gazdaság mérete nem is fog növekedni. 

Az Európai Unió híveinek egyik kedvenc érvje az, hogy az Európai Unió ,,ad''. Ehhez grafikonokat, számadatokat linkelnek, amelyekkel azt igyekeznek bizonyítani, hogy az Európai Unió milyen sok pénzt ,,adott'' nekünk. Ez a gondolatmenet egyrészt azért téves, mert MI vagyunk az európai unió, a 3 millió forintért felépített 200ezer forintos buszmegállókat mi finanszírozzuk, másrészt pedig a GDP adatok alapján kimutatható, hogy az Európai Uniós tagságunk eddig minden magyar személy számára fejelnként 3 millió forintba került. Az Európai Unió tehát nem ad, hanem elvesz: minden magyar személytől kb évi 400ezer forintot.

forrás: https://www.google.hu/search?q=hungary+GDP&oq=hungary+GDP&aqs=chrome..69i57j69i59l4.2403j0j4&sourceid=chrome&es_sm=122&ie=UTF-8

Értelmezzük a grafikont: mint ismert, a szocializmusban a lassú gazdasági növekedés volt a jellemző (a grafikonon nem látszik). A rendszerváltás után gazdasági visszesés következett be, majd fokozatosan gyorsult a növekedés. Egy szuverén, kapitalista nemzetállamban átlagosan évente kb 1-3%-os gazdasági növekedés figyelhető meg (az inflációt levonva). Nálunk ez nagyobb volt, hisz a kommunizmus romjain azért volt mihez konvergálni. Aztán ezt követően látjuk, hogy az EU csatlakozás után - miután szépen lassan aktiválódtak a szerződések - lefékezett a gazdaság, és lassú hanyatlásnak indult. Ha képzeletben meghosszabbítjuk a szuverén magyarország gazdasági növekedését, láthatjuk, hogy mennyibe került eddig számunkra a szocialista európai unió ámokfutása: minden személynek 3 millió forintjába. Az európai unió gazdasága még a szovjet éra kommunista gazdaságánál is gyengébb teljesítményű: ha 2004-ben a Kádár rendszerhez tértünk volna vissza, ma jobb lenne az életszínvonal, mint így. Persze a legjobb akkor lenne az életszínvonal, ha szuverén, kapitalista államban élnénk.

Néhány szuverén, kapitalista ország: az ilyen országok 95%-ának hasonló a grafikonja. Érdemes összehasonlítani például Svájc és Ausztria gazdasági növekedését: 20 év múlva még az Európai Uniós tevgazdaságként működő Ausztriában Svájchoz képest is gyakorlatilag NYOMOR LESZ, nemhogy nálunk!

A szocialista tervgazdasági keretek között működő, a kapitalizmust tagadó, a tagállamok szuverenitását, és a demokráciát korlátozó Európai Unió le fog gettósodni 10-20 éven belül, ekkorra várhatóan mind Kína, mind az Afrikai országok többsége megelőzi majd az Európai Uniót, Magyarországon, és a keleteurópai államok többségében pedig általánossá válik majd a nyomor. 

Ezt kizárólag az Európai Unióból való kilépéssel, és a 80%-os adóból való haveretetés helyett kizárólag egy jó értelemben vett kapitalista gazdaság kiépítésével lehet megelőzni, amire sem a Fidesz, sem a baloldal, sem a Jobbik nem hajlandó, mert így, a havi 30 millió forintos Európai Unióból érkező bérüket látva már nem annyira fontosak az elveik, Magyarország, vagy a Magyar nép jólléte. 

Az Európai Unió politikája

Mivel a legtöbb ember nem ért egyet az EU politikájáról, így erről most nem lesz szó. Ezt még az EU hívei is hallgatólagosan elismerik, és a vélt gazdasági előnyökre hivatkozva (amelyek a gyakorlatban nem léteznek), pártolják az EU-t. 

A kivándorlás

Néhány évvel ezelőtti cikkeimben, amikor a kormányt kritizáltam, én is gyakran felemlegettem a kivándorlást. Nyilván a kormány is hibás a dologban. Gyakori érv az, hogy a képzett munkaerő áramlik ki, ezért manapság, a mai egyetemistákkal aláiratnak egy hallgatói szerződést arról, hogy X időt Magyarországon kell dolgozni. Baloldali érvek szerint az ,,értelmiség'' kiáramlik, mert elégedetlen a kormány politikájával, a rossz anyagi körülményekkel.

Ez valóban így volt évekig, de ma már szerintem inkább döntő többségében a legroszabb munkaerő hagyja el végleg az országot, és hagyni kell őket elmenni. Azzal persze semmi baj nincs, hogyha néha egy-egy ember évekre külföldre megy dolgozni, hisz miért is lenne?

A probléma tehát a következő: 

Adott egy fémmegmunkáló, akinek megtetszik valamelyik animéből egy szamurájkard. Fogja magának, és megcsinálja. Szar lesz, úgyhogy megcsinálja mégegyszer, immáron jobban sikerül. Aztán elmegy benne animeconra parádézni, ott is megtetszik az embereknek, akiknek gyárt egyet-egyet jó pénzért, aztán elkezdi külföldre is árulgatni. Nem nehéz belátni, hogy a példában szereplő fémmegmunkálónak rövid időn belül gusztustalan mennyiségű pénze, valutája, és szabadideje lesz az animés lányokat dugni.

Aztán a fémmegmunkálónak egy nap tönkremegy a CNC gépe, ezért kénytelen újat venni. Nem csak ő van ebben az országban ilyen problémával - sok embernek tönkremegy előbb-utóbb a CNC gépe. Úgyhogy néhány mérnök kitalálta, hogy készít CNC gépeket néhány százezer forintért, hogy ne kelljen őket sokmillióért külföldi valutából behozni. Ő is gusztulstalanul sokat keres.

A sort lehetne tovább folytatni, a 80%-os, európai élősködők etetésére szánt adót beszedni kívánó államtól persze most tekintsünk is el.

A lényeg tehát az, hogy a példában szereplő szamurájkardos, vagy CNC tervezős ember miért akarna külföldre költözni egy kutyaólba, hogy ott mosogasson? Nyilvánvalóan ez egy abszurd feltételezés, hiszen semmi oka nincs rá. Különösen nincs oka egy gazdag államba költözni, mert ott mondjuk albérletbe kell költöznie, ami nagyon drága, mivel az ottani szokásokat nem ismeri, több kellemetlen szituációba kerülhet, ott nincsenek barátai, nincsenek szociális, és üzleti kapcsolatai sem.

Az vándorol ki ma tehát elsősorban külföldre, aki nem rendelkezik kapitalista értelemben vett képességekkel: vagy a terméklétrehozó-képesség, vagy a hozzáértés hiányzik nála, vagy az üzleti képesség arra, hogy egyszerűen pénzé tegye a képességeit.

Emellett persze a statisztikák szerint a kivándorlóink képzettek: szereztek egy diplomát irodalomból, de egy Harry Pottert azért nem tudnak megírni. Szereztek egy oklevelet elektronikából, de egy akksitöltő elektronikát nem tudnak megcsinálni egy napelemhez. Lényegében tehát kijelenthető a gyarmatosítók tervgazdaságából élő félértelmiségiek vándorolnak ki véglegesen nyugatra, és tekintenek vissza gyűlölettel a magyar népre.

,,A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.''

-Wikipedia

 / A szerző nem rendelkezik gazdasági végzettséggel, pusztán magánemberként gyűjtötte össze a fenti hivatalos adatokat, és vont le belőlük konklúziókat / 

Hogy okozhatott egy rajzfilm annyira mély nyomot a 90-es évek gyermekeiben, hogy szarszagú, senki által fel nem hatalmazott köztisztviselők általi betiltása után spontán tüntetéseket robbantottak ki 10-14 éves gyerekek? Hogy lehet, hogy ugyanez a generáció 2006-ban, immár rutinos ellenállóként lángba borította a nagyobb magyar városokat, autókat, és a televízió épületét? 

figyelem: SPOILERVESZÉLY!

A Dragon Ball szinte teljes egészében értelmezhető a magyar történelem egyfajta művészi előadása gyanánt. A Dragon Ball nem egy történetről szól, hanem több, különböző, egymást folytató történet, amely a főhősök, majd később gyerekeik főszerepével zajlik. A játékos, könnyed módon előadott történet központjában Son Goku, és az ő családja, barátai, rokonai, ellenségei, ellenfelei állnak. Son Goku egy harcművész, aki idegen bolygóról származik, képes irányítani az életenergiákat. Folyamatosan konfliktusba kerül, amelyek egyre meszebbre érnek, egyre komolyabb véráldozatot követelnek, a történet a kezdeti vidámságból egyre inkább sötétebb lesz, a főhősöknek egyre keményebb döntéseket kell meghozniuk, így egyre komolyodnak. Először a helyi erők ellen kell megküzdeni, később már más bolygókról is fenyegetések érkeznek. Egyre komolyabb véráldozatot kell hozni, a harcok során a barátok egyre inkább meghalnak, az újabb és újabb ellenségek pedig egyre katasztrófálisabb győzelmeket aratnak lassan az egész bolygó ellen. Van azonban a halálból egy visszaút: a sárkánygömbök (Dragon Ball). Ha összegyűjtik mind a hét sárkánygömböt, előjön egy Sárkány, aki az univerzumot reprezentálja, és ekkor kívánni lehet tőle egyet. Több sárkány is van, amelyekhez mind külön sárkánygömbök tartoznak, némelyik külön bolygókon található. A kívánsággal pedig fel lehet támasztani a halott barátokat, rokonokat, helyre lehet állítani a földet, a várost, az országot. Bár a legtöbb harc hiábavaló, egy-egy főgonosz megöléséig tart, és a bolygó szinte teljes pusztulását hozza, hihetetlen kitartásával Son Goku, és barátai mindig olyan helyzetet teremtenek, hogy végül mégsem éri meg az idegen hatalmaknak leigáznia őket, akik idővel aztán vagy visszavonulnak, vagy eljelentéktelenednek, vagy vereséget szenvednek. Az ár azonban, amit ezért fizetni kell, véres, és brutális.

A történelmi párhuzamok

Rájöttem, hogy a Dragon Ball főellenségei, főgonoszai, és a sárkánygömbök gyűjtögetése, és maga a történet tudat alatt a magyar történelem tragédiáira emlékezteti a nézőt. A sárkánygömbök a trianonban elvesztett magyar területeket, vagy azok magyarságát szimbolizálhatják. A gyűjtésük elengedhetetlen, azonban minnél inkább használva vannak, minnél inkább sikerül összegyűjteni őket, annál inkább elpusztulnak. Megtartani sosem sikerül őket, amint teljesítik a kívánságot, szétszélednek a világban, és újra össze kell gyűjteni őket. 

Az ellenségek, úgy, mint a Vörös szalagrend hadserege, a Szívtelen Sátán, Dermesztő, stb, mind-mind egy-egy olyan hatalom szinte tökéletes művészi értelmezését reprezentálják burkoltan, vagy nyíltan, mint a vörös hadsereg, a megszálló náci németország, az eu, a liberalizmus, a habsburgok, a cári vörösök, vagy épp a magyarok ellen népírtást folytató délvidéki kommunisták.Mind az általuk képviselt eszmeiség, megjelenés hasonlít egy-egy olyan tragédiára, amit a magyar nép a múltban már átélt.

Minden ellenség súlyos túlerőben van, célja Son Goku (aki a magyar népet reprezentálja) megsemmisítése (ami néha átmenetileg sikerül is), és az abszolút uralom megszerzése, amit fenn is tudnak tartani addig, amíg le nem jár az idejük, és a hatalmuk összeroppan. Son Goku ugyanakkor életben hagyja néhány ellenségét, vagy azok gyermekeit. Nem áll vérbosszút. Ha lehet, akkor igyekszik a legkevesebb vérontás nélkül megnyerni a maga kis háborúját, megmenteni a barátait, és a környezetét a megszállóktól. Son Goku nem egy vérbeli gyilkos: életben hagyja Szívtelen Sátán gyermekét, akit Sátán tojás formájában utolsó lehelletével tojik. Később ez a gyermek felcseperedve csatlakozik Son Goku céljaihoz, mint ahogy a kommunizmus hamvaiból újjáéledő oroszország sem a kommunizmus, hanem a kapitalizmus útját választja, európai egyik legdemokratikusabb, legkapitalistább hatalmává válva - persze ez nem megy csettintésre, rengeteg dolgot kell hozzá bepótolni, ami szinte örökkévalóságnak tűnik. Goku életben hagyja Vegitát is, egy távoli fajtestvérét, aki a történet bizonyos pontjai során a legerősebb csillagharcossá válik. Son Goku ugyanakkor nem legyőzhetetlen. Nem ő a legerősebb karakter. Gyakran gyenge az edzések ellenére bizonyos szituációkban, és betegséggel küzd. Nem hoz mindig helyes döntést. Mégis ő az, akinek elvei, és szellemi kitartása biztosítja a többiek számára azt az erőt, ami segít nekik átvészelni a súlyos időket. És bár a véráldozat brutális, végül mégis győznek. Az ellenség az enyészeté lesz, mert életképtelen ideológiákon, az meberek kizsigerelésén, terroron alapul.

A történetben Son Goku a magyar népet szimbolizálja, a sárkánygömbök és sárkány, amelyeket úgy gyűjtenek össze, hogy sosem lehet az övék, a határon túli magyarok iránti elkeseredett küzdelmet, amely célja nem más, mint a megmaradás. 

A történet végén a sárkány fellázad, a végső harcban Son Goku egyesül a sárkánnyal, és beköszönt a béke kora. Minden ellenség elszenvedi végső bukását. 

A körülbelül egy hónappal ezelőtti cikkemben 20-30% körüli inflációt számítottam a forint számára a jövő évre. Az a számítás a jelenlegi (egy hónappal korábbi) piaci árak alapján történt, és hallgatólagosan azt feltételezte, hogy az állami, és az uniós beruházások gazdaságossága/kifizetése/megtérülése hasonló karakterisztikát követ majd, mint a korábbi évben/években. Aszerint, tehát elmúlt évhez hasonló karakterisztika szerint 20-30%-os gyengülést lehetett előrejelezni az aktuális árak alapján. 

Azonban megvizsgálva a kormány legújabb gazdaságpolitikáját, a közbeszerzéseket, a Forint komolyabb inflációjára kell számítani. 

A következő, kiragadott tények tükrében érdemes átértékelni a magyar gazdaság jövőjét:

Meg nem nevezett város izzóinak kicserélése led-es megoldásokra 1 milliárd forintért.

-Egy standard 230V konnektordugóba illeszkedő LED lámpa piaci ára kb 2000 forint.
-10000 darab LED lámpa ára 20 millió forint, plusz 10 ember egy havi bére, akik kicserélik, és szállítják (3-5 millió ft).

A két technológia természetesen nem ugyanaz, persze az adófizetők korlátlan forintjaiból nem muszáj a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb, legjózanabb, legolcsóbb megoldást választani.

Családtámogatás rendszer, amely 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást adna azon házasulók számára házépítésre, akik legalább 3 gyermeket vállalnak.

A gyermekek fontosak, és a családok támogatása is fontos. Vidék tele van üres házakkal, az új házak építése feleslegesen inflálja a gazdaságot. Lényegében minden így kifizetett 10 millió forintot infláló hatásúnak kell tekinteni, mert NINCS MÖGÖTTE KAPITALISTA ÉRTELEMBEN VETT FEDEZET. Avagy: ja, neked is adtak 10 millió forintot, mert szaporodtál? Nahát, nekem is! Tessék, itt van érte egy rúd kolbász...

Filmesek támogatása 6 milliárd forinttal

Ha egy gyárban egy részleg nem működik jól, akkor oda nem pénzeket kell átcsoportosítani, hanem minden pénzt el kell vonni belőle. Attól még nem lesznek tehetségesebbek a filmeseink, hogyha több pénzt kapnak, ez pusztán a kontraszelekciót erősíti. A magyar filmipar sosem volt képes kapitalista alapokon működni, az ilyen gazdasági manőverek csak tovább rontják a helyzetet. Az államgazdaság számára semmilyen pluszt nem hoz, hogyha exportképtelen, silány, imdb 10/2 pont jellegű filmeket gyártanak állami pénzből. Minden ilyen kifizetést infláló jellegűnek kell tekinteni.

Tovább nem is sorolom, minden állami forint útját amúgysem lehet nyomon követni. A trend azonban világosan látszik - a valódi kapitalista termelést, sőt, még a valódi szociális igényeket is nélkülöző pénzpocsékolás világába immáron nem csak az illegitim európai unió futja a versenyt az adódból a több millió forintos buszmegállóival, és épületfelújításokkal, hanem a magyar kormány, mint olyan, szintén az adófizetők pénzének értelmetlen, nagyüzemi herdálásába fogott.

Konklúzió, és lehetséges következmények 2016-ra:

1. A forint éves inflációja az általam korábban kiszámolt 20%-30% közötti érték helyett 30%-60% közötti sávban valószínű. A Forint mögött egyre kevesebb a valódi, kapitalista értelemben vett értékteremtő erő.

2. 2016-ban gyakorlatilag nem lesz fedezet az újonnan kibocsátott forintok mögött. Komoly adóemelés is előfordulhat, az viszont egyenértékű lenne a magyar kézben lévő magánszektor szinte teljes eltűnésével. Ez esetben multik túlsúlya tovább fog növekedni a gazdaságon belül, mert őket nem sújtják annyira az itthoni adók. 

3. A gazdaság mára túllépett azon a ponton, hogy pusztán antikorrupciós intézkedésekkel megálljt lehessen szabni az állam ámokfutásának. A helyzet hagyományos módszerekkel jövőre nem lesz kezelhető.

4. Mivel a magyar gazdaság az elmúlt években a terméklétrehozás helyett egyre inkább spekulatív alapokra helyezkedett, a külföldi termékek - az élelmiszerek kivételével szinte minden termék - szinte luxuscikké fog válni az átlag állampolgár számára.

Egy hónapja még úgy tűnt, hogy a magyar gazdaság kilátásai 2016-ra csak rosszak, most azonban már úgy vélem, hogy ezeket a kilátásokat kritikusra kell módosítani. 

-30% . . . .  -60%

A cikk írójának nincs közgazdász, vagy pénzügyi képesítése. A cikk nem minősül befektetési tanácsadásnak. A cikk írója elhárítja a felelősséget minden közvetlen, vagy közvetett kárért, amit a cikkben szereplő esetlegesen pontatlan információk okozhatnak. 

Szerintem a magyar nép a föld egyik legelmaradottabb népe bizonyos tekintetben kultúrálisan, és szociológiai szempontok alapján is. A történelem során mindig is az volt, és mielőtt felhördülne a kedves olvasó, el fogom mondani, hogy mi alapján gondolom ezt így.

Nézzük meg egy kicsit a magyar történelmet!

Menjünk vissza a kezdetekhez: a nép, amiből a magyar nép feltételezhetően kialakult, kb 4000 éves (Ugorok, illetve pontosabban ugor nyelvek). Ekkor az Ugorok egy letelepedett, valószínűleg primitív városokat alkotó, demokratikus, és kapitalista társadalomban éltek. Persze itt ne polgári demokráciára, meg bankrendszerre tessék gondolni, hanem a 4000 évvel ezelőtti formájában létező primitív demokráciára, és szabad árutermelésen alapuló, egyszerű kapitalizmusra. Ekkor aztán valamilyen természeti katasztrófa, természeti átalakulás, vagy egy hatalmas, egész kontinensre kiterjedő háború hatása végzetes volt ezekre a kultúrákra: hogy pontosan mi, azt nem tudjuk, és nem is lényeg, de hatására az ázsiai népek - az ugorokkal együtt - vagy eltűntek, vagy szétfragmentálódtak, és vándorló életmódra kényszerültek. A magyar nyelv, és vele együtt a magyar nép valamikor 3500-3200 évvel ezelőtt keletkezett ebben a káoszban, nem tudni, hogy pontosan hol. 

A magyar nép mindenesetre elveszti a kapcsolatot a többi hasonló népekkel, amik ezt az időszakot eleve vagy túl sem élik, vagy csak kevés, pár ezer fős falvak maradnak utánuk, és/vagy ismeretlen helyen, nagy földrajzi távolságokba kerülnek, így a kapcsolatfelvétel lehetetlenné válik. Innentől kezdve a magyar nép/kultúra, mint olyan teljesen elszeparálódik a világ többi részétől. Kereskedik persze, jövevényszavakat fogad be, és ad át, technológiai szempontból igyekszik alkalmazkodni az aktuális csúcstechnológiákhoz, viszont ekkor kultúrálisan szinte teljesen leáll a fejlődés, mivel őseink egyszerűen nem kompatibilisek azokkal a népekkel, amikkel kapcsolatba kerülnek.

És itt nem feltétlenül arról van szó, hogy miközben a világ többi részén építik a szebbnél szebb házakat, templomokat, várakat, mi maximum a saját nyálunkkal ragasztjuk össze az állatbőrből készült sátrainkat - hanem arról is, hogy egyszerűen társadalmilag nincs fejlődés, és nincs előrelépés semmilyen formában sem, mivel nincs elég velünk kompatibilis ember ahhoz, hogy kultúrális szempontokból előreléphessünk.

Például egy germán nyelvcsaládhoz/néphez tartozó nép a többi, környékbeli, hasonló kultúrájú és nyelvű néppel folyamatosan kultúrális kapcsolatban van, ezek a népek így a vívmányaikkal egymást katalizálhatják, a szociális életükben jól bejáratott utakat alakíthatnak ki, a tudományokban könnyen ki tudják cserélni egymással a modern újdonságokat, viselkedésükben, és életükben könnyen ki tudják iktatni az archaikus, és hátrányos tulajdonságokat. Ugyanez van mondjuk a szláv népek esetén a többi szláv néppel való interakciójuk során, és lehetne tovább sorolni amerikát (indiánok), vagy épp ázsiát. A szláv népek például a fényvillám sebességével húznak el fejlettségben mellettünk annak ellenére, hogy mi már jóval előbb jelen vagyunk a világtérképen. Afrikát leszámítva, mert az ottani emberek mind kultúrálisan, mind technológiailag, egy elmaradott, alacsony szintű masszát alkotnak a világátlaghoz képest alacsonyabb IQ-val, nulla produktivitással, és technológiai fejlődéssel, amin a mai napig nem tudtak túllépni, de ott valószínűleg közrejátszik a genetika is. 

Az van tehát, hogy katonailag, és gazdaságilag - a környékbeli népekkel való kereskedelem, és bizonyos szintű kooperáció, interakció révén szinte teljesen rendben van a népünk, kultúrálisan, tudományosan (az egymás kiírtását elősegítő tudományok kivételével) mégis egy fejletlen, undormányos pöcegödör, aminek az elmaradása egyre inkább fokozódik a világ többi részéhez képest. Érkeznek persze a magyar népbe folyamatosan újabb és újabb népelemek, néptöredékek, ám ezeket pont azért fogadja be a magyar nép, mert kultúrálisan hasonlóak, és ezért be lehet őket fúzionálni a magyar népbe.

És ez az elmaradottság a honfoglalásra már olyan mértékűre duzzad, hogy miközben a környékbeli népek a hozzájuk közeli testvérnépekhez hasonló karakterkészlettel, írásmóddal büszkélkedhetnek, jóideje megjelenik, vagy már jó régóta van náluk egyfajta kezdetleges irodalom, törvénykezés, nálunk még mindig nincs rendes írásbeliség. A magunkkal hurcolt rovásírásos karakterek 4000 éve alakultak ki valahol a közel keleten, rendszeresen előfordulnak a kezdetleges kánaánita-szerű istenségek részére bemutatott véres emberáldozatok, a rituális emberevés, egymás állatszerű legyilkolása, miközben még mindig állatok beleiből és bőréből varrt putrikban élünk, és szó szerint tömegesen írtunk ki mindenkit, akivel utunk találkozik.

A sors iróniája, hogy pont ekkor válunk kezdetleges országunk ellenére féktelen brutalitásunk, gyilkolási ösztönünk, teljes erkölcstelenségünk, félelmetes tettetink következtében katonai és gazdasági nagyhatalommá, és így nyugodtan végiggyilkolászhatjuk szinte egész európát. 

Nem túlzás azt állítani, hogy ekkora kultúrlisan, szociálisan mi vagyunk európa abszolút mélypontja minden tekintetben, több nagyságrendben alulmúljuk az összes európai népet, a hozzánk hasonló pincebogár népeket pedig szép lassan teljesen kiírtják, és csak mi maradunk a részese ennek az ősemberi kultúrának.

Ekkor persze szerencsére kapcsolnak a vezetők, és tudatosul bennük, hogy a több tízméteres szobrok árnyékban lévő szökőkutakba dobált tetemek tövében legelésző lovaink bizony kevesek lesznek, ha túl akarjuk élni a következő évszázadot.

Rájöttek, hogy az európai (vagy akár az ázsiai) kultúra annyival fejlettebb, hogy neki köszönhetően pillanatok alatt utol fogja érni a magyar seregek technológiai fejlettségét. Rájöttek, hogy régi korokból ittmaradt arachaikus ,,ősemberek'' vagyunk, és felfogták, hogy a magyar népet egyszerűen ki fogják írtani, hogyha ezt tovább folytatjuk. 

Óriási szerencse ez, mert a magyar kultúra kevés pozitív eleme is dekadens. A demokratikus jelleg fokozatosan háttérbe szorul, a vezetőket már nem megválasztják, hanem öröklődnek a posztok (idősebb fivér), a kapitalizmus termelés leáll, a helyét felváltja az európai népek kirablása, így lényegében mindenfajta termelés leáll.

Nem túlzás azt mondani, hogy a honfoglalással eljut magyarország arra a pontra, hogy mind kultúrálisan, mind gazdaságilag már csak egy ujjal kapaszkodik a szakadék szélén, főleg akkor, amikor jelzés értékűen elkezdünk egy-egy komolyabb csatát elveszteni.

Ekkorra (800-1000) már a magyar nép kultúrális elmaradottsága a többi európai néphez képest hihetetlenül brutális, számszerűsítve körülbelül 2200 év.

Megjegyzés: az elmaradottság az ázsiai népekhez képest is igen súlyos. Hogyha valami nagy európer mozgalmár a cikkemet önigazolásnak szeretné a baromságaihoz használni, akkor meg kell kérnem, hogy ne tegye, mert nem is erről szól!

A vezetők pedig szerencsére észnél voltak, és elégséges intézkedéseket hoznak:

-Békét kötünk azokkal, akiket korábban megszálltunk vagy feldúltunk
-Seregeink is visszavonulnak, és átadják a kontrolt a helyi erőknek.
-Megkezdik a nép letelepítését, urbanizációját
-Papokat hívnak be, akikkel fokozatosan meg lehet kezdeni a nép oktatását, nevelését
-Az összeomlott gazdaság helyére behozzák a nyugateurópai feudalizmust, ami a kapitalizmushoz képest persze borzasztóan primitív, viszont abban a helyzetben, azon a fejlettségi fokon ez az egyetlen alternatíva.
-Törvényeket kezdenek hozni keresztény alapokon, amiket aztán be is tartanak. 
-Megszervezik a magyar államot.

A gazdaság így aztán talpra áll. Az ország ugyan megszűnik szuperhatalom lenni, és helyette lokális hatalommá válik, de ez a teljes megemmisüléshez képest igazán nem egy rossz választás.

Vannak rossz választások is, például bevezetik az apa-fiú öröklési sorrendet a hatalomban a korábbi idősebb-fivér öröklési rendszer helyett, ami a demokráciát visszakívánó népben ellenállást szül, így ezt erővel kell leverni.

Az oktatási rendszer segítségével sikerül kialakítani a kultúrális alapokat, amik megteremtik a modernizáció feltételeit. Az ország szép lassan egy neandervölgyi állattemető képe helyett egy primitív középkori ország képét kezdi mutatni, de a felzárkózás nagyon lassú, hisz több ezer évnyi lemaradást nem lehet egy-két generáción belül behozni, és a fejlődés ismétcsak inkább a technológiai szempontokra korlátozódik,

A nép pszichoszociális fejlődése viszont alig vánszorog.

Körülbelül 200-300 évig tart ez az időszak, és a hátrányt nem sikerül teljesen ledolgozni. Közben több kísérlet történik például egy kapitalistább gazdaság részleges visszaállítására (pl Mátyás király zsoldos hadserege), de ezek az ország akkorra már megszilárdult nemes-nagybirtokos rétege számára nem vonzó alternatívák.

Akkora szilárdul meg tehát a nemesi-feudális rendszer nálunk, amikorra a világ többi részén az alapjai már recsegnek, ropognak, és a lebontása folyamatban van. Ebből következően tehát a török háborúk kezdetére körülbelül 1000 évesre mérséklődik a magyar nép kultúrális lemaradása európa többi népéhez képest, ez azt jelenti, cca 400 év alatt sikerül 1000(+400) évnyi lemaradást bepótolni. 

A török/habsburg megszállás viszont teljesen leállítja a fejlődést mind kultúrális, és gazdasági értelemben is. A török hódoltság ugyan lehetővé teszi, hogy a protestáns - és vele együtt a modern értelemben vett kapitalista eszmék némiképp befolyást nyerhessenek az országban, de a törökök kiűzése után ezeket a kezdeményezéseket elnyomják, és vallásüldözés veszi kezdetét, ami lényegében a felszín alatt a tradícionális feudalizmus bebiztosítását jelenti.

A demokratikus/kapitalizmus kezdeményezésekkel önmagában már nem vagyunk elkésve, világszerte 1848-ban robbannak ki a nagy demokratikus forradalmak, amik aztán helyszíntől függően vagy sikerre, vagy kudarcra vannak ítélve. A mi kezdeményezésünket a habsburgok, és az orosz cári hadsereg elpusztítja, és vele együtt elpusztítja gyakorlatilag a teljes elitet, átmenetileg leáll a kezdetleges polgárosodás, és így egy generációra ismétcsak megáll a nép pszichoszociális fejlődése, de akkorra már a minket utolsó koszos-szutykos gyarmatként rángató habsburgoknak is kezd cikivé válni a jobbágyrendszer, ezért aztán elkezdődik a ,,kiegyezésnek'' csúfolt polgárosodás időszaka, és felszabadítják az utolsó jobbágyokat is.

Az 1900-as évekre az ország kultúrális lemaradása körülbelül 300 év. 

Az első világháborúnak nem sikerül az országot demokratizálnia, mert nincsenek meg a szűkséges alapok hozzá. A második világháború után aztán először a munkásosztály kialakulása, és ebből következően a polgárosodás valamilyen szinten végbemegy. 

(elnagyolt grafikon, kissé torzít - csak szemléltetés gyanánt készítettem)

Ebből következően kultúrális lemaradásunk jelenleg is körülbelül 300 év. Emellett nincsenek igazi hagyományaink, népszokásaink sem, mert egyszerűen nem volt idejük kifejlődni az erőltetett fejlődési szakaszaink során.

Ezt súlyosbítja az a tény, hogy a kapitalizmusunk is mindösszesen 25 éves (bár ezzel nem vagyunk egyedül keleteurópában), és ráadásul nem is igazi kapitalizmus. Emellett megint egy dekadens világrendbe kerültünk bele, a csodálatos szocialista liberó-szoci-femináci EU-ba, ami már évtizedek óta mutatja a római birodalom haldoklásának jegyeit, és mire nálunk érdemben kiépül a liberalizmus, addigra nyugaton már valószínűleg rég el fogják vetni, és minden támogatóját tömegsírokba lövik.

Summa summarum:

-Más országok fejlődésében olyan korok váltogatták egymást főleg, ahol az adott ország vagy a világátlaghoz hasonló volt, vagy kissé el volt maradva. Magyarország viszont kultúrálisan mindig is jóval fejletlenebb volt, és sokkolóan fejletlen, és csak nagyon fejletlen szakaszok váltogatták egymást.

-Nem tudtak modern értelemben vett néphagyományok kialakulni, csak átvettünk néhányat, aminek igazából nem is értjük az értelmét, és nem is igazán érezzük át, vagy nem értjük, hogy mi értelme, és nem tudunk átszellemülni tőle: a húsvéti locsolás egy szláv termékenységi rítus, a karácsonyfa északi szokás, stb...

-Kultúrális produktumok tekintetében, úgy mint könyvek, filmek, versek, lényegében nem tudtunk mit letenni az asztalra a germán, vagy a szláv kultúrákkal összehasonlítva - még akkor sem, hogyha figyelembe vesszük azt, hogy arányaiban mi jóval kevesebbek vagyunk. 

-Kérdéses, hogy a dekadens neoszovjet európai unió keretei között milyen mértékben folytatódhat az országunk kultúrális/pszichoszociális felzárkózása, ám úgy tűnik, hogy a felzárkózás az elmúlt 5 évben megállt. 

-A kapitalizmusunk az EU hatására szocialista-jellegű félpiaccá változott, ami miatt az elmúlt 5 évben a kapitalista fejlődés is megállt az országunkban.

-Nem valószínű, hogy megint több ezer éves lemaradást halmozzunk fel, de lehetséges az, hogy az elmaradottságunk további félszázadnyival bővül majd az évszázad közepére, ha nem lépünk ki az EU-ból.

A VÖRÖS NYAKKENDŐ