Geri blogja

Bár rengeteget kellett azon dolgoznom, hogy ezeken a videókártyákon rendesen fussanak a 3D-t igénylő munkáim, tulajdonképpen sosem írtam meg a sommájukat. 2011-ben végleg dobozba száműztem őket, mert azóta már nem használok 3D-s API-kat (lévén hogy az egészet végérvényesen elavultnak gondolom) - és ha használnék is, akkor sem igazán lenne igény arra, hogy ezeken a kártyákon/chipeken fussanak a szoftverek ma már. 2001-től kezdve kezdtem begyűjteni mindenféle gyártó 3D kártyáit, mert ekkorra vált nyilvánvalóvá számomra, hogy minden egyes kártya teljesen máshogy bugzik - hogy maximalizálhassam az akkori munkáim kompatibilitását. 

Kronológiai sorrendre, és technikai specifikációkra nem fogom az időmet vesztegetni, ha valakit nagyon érdekel, kikeresheti googleből, itt most inkább azokra az érdekességekre és dolgokra szeretnék koncentrálni, amik nem közismertek. Már kezdem elfelejteni őket, ezért úgy döntöttem, hogy inkább lista-szerűen leírom őket.

S3 Virge

Sokan azt hiszik, hogy a Voodoo1 volt az első otthonra megvehető, egyszerű 3D kártya, pedig nem. Az S3 Virgeről sokan hitték azt, hogy egy toprongyos olcsó fos a 3dfx farvizét meglovagolni kívánva, valójában az S3 Virge volt az első, mai értelemben vett 3D-s kártya (1995). Akkoriban még DirectX sem volt, de az S3-nál már sejtették, hogy a textúrázáson és háromszögek raszterizálásán alapuló grafika fog elterjedni, így sikerrel megjósolták azokat a képességeket, amelyekre szűkség lesz később, és hardverből implementálták is ezeket a képességeket. Aztán a DirectX újabb és újabb változataihoz (amik néhány havonta jöttek ki, mert használhatatlanok voltak) egyszerűen hozzá lehetett igazítani a drivereket. Mivel az S3-nál sem voltak teljesen jövőbelátók, ezért nem volt kiegyensúlyozott a kártya, kezdetben a maximum néhány ezer polygonos, pár tíz 64x64-es textúrát használó 3D-gyorsított DirectX-es játékokat remekül vitte, később viszont, amikor a játékok elkezdték elérni a tízezer körüli polygonszámot, a kártya menthetetlenül 20 fps alá zuhant. OpenGL driverek nem voltak hozzá, volt egy saját API-ja, amit talán S3D-nek hívtak, és 3-4 játékon kívül semmi sem használta.

A kártya mindenesetre az első generációs 3D-s játékokat mindenesetre remekül vitte, nagyon olcsó, könnyen beszerezhető kártya volt, a 4 Mbyte RAM-ja, és PCI-os interfésze lehetővé tette, hogy szinte bárhová installálni lehessen. Hatalmas tömegekben volt elérhető, kb 2002-ig megmaradt azoknak a felhasználóknak a gépében, akik nem igényeltek komoly 3D képességeket. Programozásilag a kártya nem volt rossz, szinte minden lényeges képességet tudott valamilyen szinten annak ellenére, hogy az előtt lett tervezve, hogy megjelentek volna ezek a képességek ilyen formában. Az újabb és újabb DirectX-ek alatt visszafelé kompatibilis volt, még XP-re is portolták a drivereket. Mivel a kártyán 4 mbyte memória található, fontos, hogy az asztal, a játék frame bufferje, és a textúrák is elférjenek ennyi helyen. Amennyiben ez adott, a kártya maximum 3ezer polygont ki tud játszhatóan renderelni, tipikusan 64x64-es textúrák felhasználása mellett - bár 256x256-ot támogat hardverből, nem érdemes ekkorákat használni, hisz elhasználják az összes RAM-ot. Alpha blendinget, és más alapvető blendingeket is tud, ám a textúrafilterelésről ilyen esetekben hajlamos elfelejtkezni. Bilinear filter bekapcsolása nem igazán tett jót a sebességnek, persze nélküle sem volt a kártya egy ugróegér. Ha a játékokat az S3 Virge képességeinek megfelelően is profilozták volna, 1-2 évvel tovább lehetett volna 15-20 fps fölött tartani a teljesítményét. Ablakos módban is remekül működött, bár szűkös memóriája miatt nem volt érdemes 640x480 fölötti felbontásokon használni, márcsak a kicsi fill rate miatt sem igazán lehetett efölé menni. Ma már nem fordul elő számítógépekben.

S3 Trio3D

Az S3 Virge folytatása, ugyanazt tudja, mint az elődje, 1-2 helyen javítottak a drivereken, és a hardveren (pl többféle blending módot tud helyesen), sebességén talán 20-30%-al sikerült javítani, kapott AGP támogatást, és lehetőséget a 8 mbyte memóriához, de ez sosem lett annyira népszerű, mint a Virge. A fill rate maradt kb az előd szintjén. Ma már nem fordul elő gépekben.

S3 Savage 4

Ez a PCI és AGP foglalaton egyaránt elérhető grafikus kártya volt az S3 utolsó jelentős grafikus kártyája, 8 Mbyte-os változata volt a leggyakoribb, de 16, és 32 Mbyte-os változatával is találkozni lehetett időnként. Időközben, a Savage4-et megelőzve volt egy Savage3D nevű kártya is, de az tulajdonképpen a Savage4-el egyezik meg, és én sosem találkoztam vele. A Virge/Trio3D összes hibáját javították benne, a sebességét körülbelül tízszerezték, és így az 1999-2000 körül megjelent játékok nagy részét képes volt futtatni. OpenGL támogatása is volt, a kártya nagyon kiegyensúlyozott, olcsó, és könnyen elérhető volt. Támogatta a 32-bites renderelést is, de az ereje nem volt meg hozzá, hogy a modernebb játékokat ebben futtatni legyen képes.

A konkurencia megoldásaihoz képest jóval lasabb volt, de az ára kompenzálta. 2048x2048-as felbontású textúrákat is támogatott, de ehhez RAM-ja úgysem volt, főleg az olcsóbb modelleknek, és a játékok sem igazán használtak ekkora felbontású textúrákat. Az S3 feltalált egy textúratömörítési eljárást (S3TC), de ez olyan formában - akkor még - nem terjedt el. A renderelt kép nem volt túl szép, de elégséges volt, az egyszerűbb korabeli játékok alatt akár a 25 fps-t is átléphette a kártya, néhány játékot akár 800x600-as felbontásban is értelemesen futtatni tudott. Eddig akár egy gyönyörű történet is lehetne egy olcsó kártyáról, de a Windows XP 2001-es megjelenése szétzúzta a Savage4-et. Az S3 ekkorra ugyanis a VIA tulajdonába került, aki felvásárolta őket, hogy alaplapjaikon olcsón tudjanak integrált 3D chipeket nyújtani, csakhogy kiderült, hogy a VIA, és az átalakított S3 csapat nem rendelkezik olyan tudással, ami lehetővé tenné a stabil meghajtóprogramok megírását. Windows XP alatt a kártya teljesítménye 50%-al lasabb volt, mint 9x alatt, kompatibilitása pedig nagyon rossz volt. Azok a játékok, amik Windows 9x alatt hibátlanul mentek, XP alatt összevissza bugzottak, fagytak, kékhaláloztak. Programozási szempontokból ez a kártya - a rossz XP-s driverek miatt - egy horror. Már a lustaság miatt használt ablakozó libraryk (pl glut) egy részével is képes volt lefagyni a teljes oprendszerrel együtt, amikor sikerült is használni, a sebesség nagyon gyér volt. Windows 9x alatt használva a helyzet sokkal jobb volt, dehát az idő kerekét visszaforgatni nem lehetett, a VIA pedig nem volt képes rendes drivert írni, így az S3 margiánis szereplővé sorvadt, innentől kezdve csak a VIA alapjaira integrálták - és integrálják újabb -értelemszerűen korszerűsített, modern változatait ma is. A kártya kb húszezer polygonig tudott értékelhető teljesítményt nyújtani, legalábbis ha a textúrák elég kicsik. A fill rate itt is elég kicsi, sok nagy felület, vagy pl sok alphás füsteffekteket nem tudott megjeleníteni rendes sebességgel. Manapság főleg VIA processzoros gépekben fordul elő.

SiS 6326

A SiS 6326 volt a SIS első 3D-s kártyája, 1997-ben jelent meg. 4 és 8 mbyte-os változata volt, PCI és AGP foglalattal (a 8 megás, AGP-s változat volt a leggyakoribb). OpenGL-t nem tudott, csak jóval később voltak hajlandóak kiadni olyan drivert, ami tudott OpenGL 1.0-át, és csak Windows 98-ra - de ekkorra a játékok már inkább OpenGL 1.1-et használtak. A kártya maximum 512x512-es textúrákat tudott, és remekül működött együtt a DirectX újabb és újabb verzióval, legalábbis egy ideig. Kb fél év után ugyanis kiderült, hogy a SiS 6326-ot a SiS úgy tervezte, hogy nem volt benne teljesítménytartalék, tehát az 1997-ben, és az az előtt gyakori néhány ezer polygonos, maximum 640x480as felbontást használó játékokat tudta csak 20 fps fölött vinni, a kártya teljesítménye ugyanis pontosan ki volt centizve, és miután a kártya kiadását követően fél - 1 évvel elkezdtek beérkezni az újabb játékok, amik ennél egy picit több teljesítményt igényeltek volna, a kártya menthetetlenül becsuklott 10 fps körüli értékekre, tulajdonképpen egy erősebb processzor már szoftveresen renderelve gyorsabb volt, mint a SiS 3D gyorsítása.

A kártya kb Virge szint, és az alacsony precíziós floating point egységei miatt az újabb játékokkal igencsak érdekes textúracsíkozódásokat is előszeretettel produkált. Sajnálatos módon a kártyán használt chipet nem lehet overclockolni sem semmilyen módszerrel, mert már pár mhz-s emelésre szemetelni kezd. Képminősége nagyon gyatra, látszik a kártyán, hogy a SiS hamar munkája volt, mert nem akartak lemaradni a 3D versenyben. Végülis a kártyából jónéhány millió darabot sikerült eladniuk, és az első fél évben a teljesítményproblémák sem jöttek ki, ezért valamennyire sikerült elterjeszteniük a kártyát. Programozásilag - a sebességét leszámítva - nem volt probléma vele, de mind a fill rate, mind a polygon/frame értékek nagyon alacsonyak, ezért tulajdonképpen bármilyen effekt belassítja. A driverek eléggé zabálják a procit is, pár ezer polygonnál, 64x64-es textúráknál, 640x480nál többet nem igazán érdemes beadni neki, ha a cél az, hogy 20 fps fölött maradjon a sebesség. XP-re sajnos nincs OpenGL driver, és a SIS nem is koncentrált a kártyára azt követően, hogy kiderültek a gyengeségei. Ma már nem fordul elő.

SiS 300

A SiS 6326 utódja, főleg a SiS alaplapjaira került belőle, elég sokáig használták, még AthlonXP időkben is ezt rakták a lapokra a SiS-nél. Az előd hibáit teljesen kijavították, a memória méretét maximum 32 MBytera növelték, a chip sebességét ötszörözték, és kapott rendes OpenGL 1.1 meghajtókat is, így már képes volt a néhány tízezer polygonos játékok futtatására is. Programozásilag nem volt vele gond, azt tudta, amit a SiS állított, de semmi többet: de legalább nem voltak rejtélyes fagyások, kékhalálok, bugok sem.

A kártya akár 800x600-as felbontás alatt is helyt tudott állni, persze az adott korban a konkurenciához képest talán az egyik leglasabb megoldásnak számított. Különösen profilozni nem kellett rá, ha az ember nem akart varázslatokat csinálni az API-ban, a kártya rendes képet adott ki. Mai napig előfordulnak gépekben, főleg az integrált változatai. Továbbfejlesztett változatai a SiS Xabre, vagy Mirage gyűjtőnéven futnak, kései változatait az újabb technológiákhoz és API-khoz igazították valamilyen szinten, de a teljesítményét alig növelték. XGI néven is találkozhatunk velük, de azok között már későbbi, újabb DirectX-eket támogató modellek is vannak. 

3dfx Voodoo 1 - 2

A 3dfx Voodoo1 egy évvel a Virge után jelent meg, de gyorsabb is nála több, mint kétszer. A kártya majdnem eléri a 10-ezer polygont, a textúrák mérete itt is maximum 256x256, azonban a Voodoo1 nem grafikus kártya, csak egy külön gyorsítókártya, ami mellé kell egy szokványos videókrátya is, és a két kártyát kívülről össze kell kötni egy kábellel. Ha a Voodoo1 aktiválódik, akkor a saját képét továbbítja a monitorra, ellenkező esetben a 2D kártya képét engedi tovább. Ez tök menő volt egészen addig, amíg el nem kezdtek megjelenni az ablakban futó 3D-s játékok, ezt követően a megoldás elkezdett nagyon idejét múlttá vállni. A voodoo1-el további konstrukciós problémák is vannak: a textúrázó chip, és a framebuffer chip külön kapott helyet a kártyán, mindegyiknek külön memóriája van (tipikusan 2-2 mbyte), ami miatt a kártya nem tudott 640x480-as felbontásnál nagyobbat, miközben a videómemória majdnem fele fixen üresen áll.

Tudott egy saját API-t, amelynek neve Glide, ezt ehhez a hardverhez alakították ki, így ez alatt elég hatékonyan működött a kártya (akár 50%-al gyorsabban, mint mondjuk OpenGL vagy DirectX alatt). A kártya kezdetekben mindenesetre sikeres volt, a Virgehez, SiS-hez, stb képes sokkal gyorsabb volt, és szebb képet adott, különösebben drága sem volt ezért eléggé elterjedt. Folytatása a Voodoo2, ami szinte ugyanaz, mint a Voodoo1, de növelték a teljesítményét (már 20 ezer körüli polygon is játszhatóan mehet), és 2 db textúrázóchipet (TMU) kapott. Ugyanolyan dizájn, mint elődje, ezt is kívülről kellett összekötni, és sajnos a bugok, limitációk is maradtak. A memóriáját megnövelték ugyan, és így már 800x600as felbontást is tudott, de 32 bit még sehol sem volt (a korban hozzá illő kártyák már legalább mutatóban tudták ezt), és a textúraméret is maradt 256x256 (a többi kártya már kacsingatott az 512x512-es felbontással is). Windows 98 alatt különösebb probléma nem volt vele, de XP alatt nem volt rendes D3D driver, mert jelentősen megváltozott a driver modell. OpenGL 1.1-es drivere elég gyors, de a D3D-s játékok egyre inkább ablakban szerettek indulni, aminek lehetővé tételéhez orbitális hackek kellettek driver oldalon, sok esetben hajlamos volt emiatt az egész rendszer lefagyni. A kártya sebességével mindenesetre különösebb gondok nem voltak, kb Savage 4 szint. Érdemes megjegyezni, hogy a Voodoo2 támogatott egy olyan képességet, amely segítségével két kártyát össze lehetett kötni (SLI), és így elérhetővé vált az 1024x768-as felbontás is, illetve a kártyák sebessége is növekedett egy kicsit. Volt egy kártya, amelyet Voodoo Rushnak neveztek, ezen egy Voodoo1 chipset kapott helyet valamilyen 2D-s kártya mellett (tipikusan AT3D). Ez a kártya nem volt sikeres, mert extrém bugos volt, nem sikerült megoldani rajta rendesen az ablakos 3D-t, az AT3D képe 800x600-ban, vagy afölött homályos volt, és ráadásul a kártya lasabb volt kb 15%-al, mint a sima Voodoo1. A Voodoo Rush rendkívül instabil, lassú, és használhatatlan volt, egy rendes d3d vagy opengl inittel is szopni kellett napokat, ami azért pedig mindenhol máshol sikerülni szokott egy idő után. Ma már nem fordulnak elő a gépekben.

3dfx Voodoo Banshee/3/4/5

A 3dfx nagy nehezen összekaparta magát, és elkezdett olyan kártyákat összerakni, amelyek immár normál videókártyaként funkcionáltak. Ilyen volt a Voodoo3, amely immár egyetlen chipet, és 16 mbyte memóriát tartalmazott, immáron AGP formában is elérhető volt, megjelent az ablakos 3D lehetősége, de a teljesítmény és a 3D-s képességek maradtak a Voodoo2 szintjén (ugyanúgy 20k polygon, 256x256-os textúrák, 16 bit). Programozásilag nem volt gond, általában működött minden blending mód, ha az ember nem nagyon akart varázsolgatni az API-ban, akkor úgy nézett ki a kép, mint ahogy kellett, de a konkurrenciához képest hiába volt egy kicsit gyorsabb, a képminősége elég ronda volt.

A Windows XP-s driverek enyhén szarabbak, de ezt az akadályt a 3dfx viszonylag simán vette. Később megjelent a Voodoo4, és duplachipes változata, a Voodoo5, amelyben már van lehetőség 32 bites színekre, és nagyobb textúrákra, de érezni, hogy csak kicsit faragott Voodoo3-ról van szó, emellett az új kártyák drágák és lassúak voltak, amit a piac már nem tolerált, ezért a 3dfx csődbe ment. A voodoo5 volt az első, amely aktív hűtést kért, és molex tápcsatlakozót kellett a seggébe dugni, mert átlépte az AGP port fogyasztási keretét. Ez akkoriban szokatlan megoldás volt. A Voodoo4 és 5 kártyákon már olyan 30 ezer polygont is meg lehet jeleníteni játszhatóan, akár 1024x768-as felbontáson is, a fejlesztés során felmerülő bugok ettől eltekintve kb ugyanazok, mint a Voodoo3-mal, talán egy kicsit könnyebb inicializálni a kártyát. Az OpenGL driverek V1, 2, 3, 4, 5, Banshee, Rush esetén is 1.1-ig terjednek, a homemade monyákolt megoldások ismertetésétől eltekintenék. A voodoo 1/2/rush kivételével a 3dfx kártyák az újabb DirectX-ek alatt is inicializálhatóak, működtethetőek. A mai napig előfordulnak gépekben.

3Dlabs Permedia 2

A 3Dlabs permedia érdekes egy állat, főleg AGP-s kivitelben volt elérhető, 8 mbyteos változatokban. A kártya egy része elég forró, az órajelei nagyok. Az OpenGL driverek csak 1.0-ás verziót tudnak, de a játékokat elég jó eséllyel el tudják indítani. A d3d driverek sincsenek a helyzet magaslatán, gyakran látni kifordult objektumokat, hiányzó alphás effekteket. Az inicializációval nincs gond, és önmagában véve a kártya is nagyon gyors, majdnem eléri a 20ezer polygon/frame szintet is, de a driver olyan gyatra, hogy szinte bármilyen random szituációban képes abnormálisan befékezni az egész folyamatot, ezért hiába a forró kártya, és a nagy polygon/frame teljesítmény, a rosszul megkonstruált driver visszafogja az egész kártyát.

Amúgy különösebb gond nem volt vele, így a 3Dlabs elég sokat el tudott adni belőle, a korabeli játékok nagy részét 25 fps-nél gyorsabban tudja futtatni, és tud 800x600-at is. A konkurenciához képest főleg az volt a speciális képessége, hogy semmi furcsaság nem volt körülötte: egy sima, monyákolásmentes grafikus kártya volt, amihez feltelepítetted a drivereket, és működött. Emlékeim szerint Windows XP-hez is van legalább d3d-s driver, a kártya amúgy 512x512-es textúrákat támogat, ha jól emlékszem, és ezeket amúgy ki is bírja renderelni, de a 8 mbyte RAM miatt nem érdemes ilyen nagy textúrákat használni. A speciális alpha-effekteket érdemes kerülni, mert nem fogja tudni megjeleníteni őket, hanem egyszerűen kikapcsolódik az alpha, és fekete planeket kaphatunk, cserébe viszont nem kell annyira nagyon spórolni a nagy idomokkal. Nagy ritkán még ma is feltűnik egy-egy gépben.

Intel i740

Az Intel i740-es kártya általában AGP-s formában, 8 mbyte RAM-mal érkezve kb hasonló kaliberűnek ígérkezik, mint a Permedia2, Voodoo3, Savage4, de ezeknél sokkal roszabb. A Savage4-hez hasonló bugok főleg OpenGL alatt jönnek ki, amiből maximum 1.0-át támogat, de már egy kissé bonyolultabb driver is képes elvinni kékhalálba az egész gépet, ennek megfelelően az OpenGL alapú játékok nagy részénél nem játszhatunk vele. A DirectX-es driverekkel nincsenek ilyen súlyos problémák, de a sebesség, és a vizuális bugok nagyon kiábrándítóak. A kártya lasabb, mint a konkurensek, a képe pedig rondább, de az Intel nem hagyhatta veszendőbe a dolgot, hisz szűksége volt egy, az alaplapjaihoz integrálható 3d-s chipre, amihez a 740 volt hivatott kitaposni az utat. A D3D-t viszonylag egyszerű inicializálni, persze csak ha tudatában vagyunk annak, hogy i740-en is futtatni akarjuk a játékok, és semmi csiribú-csiribát nem akarunk. A játékok nagy része emiatt nem hajlandó 740-en elindulni. Ha nem akarunk semmilyen effektet, akkor a kép is stimmel fog, de a kártya erősen küzd, hogy elérje a 10 ezer polygont játszhatóan. 64x64-es textúráknál nagyobbat használni nem javasolt, sem pedig semmiféle különleges effekt, mert jó eséllyel úgysem fog működni. Ma már nem fordul elő gépekben.

nVidia Riva 128

Az nVidia ezzel a kártyával kívánt berobbanni a köztudatba - nem is akárhogy. A hűs, mindösszesen 4 megás, zömében PCI-os kártyához remek drivereket írtak, amik mind OpenGL és D3D alatt legyőzték a jóval bonyolultabb konkurenciát. A limitált textúrák miatt 64x64-es textúráknál nagyobbat nem érdemes használni, az inicializációval, képességekkel, effektekkel, sebességgel viszont nincs semmi gond, ráadásul 800x600ban is játszani lehet rajta ezt-azt. XP-re sajnos nem írtak drivereket, persze akkorra már rég nem volt piacon a kártya.

A kártya majdnem eléri a 20-ezer polygon/seces sebességet, elég vad hackek kellettek hozzá, hogy ezt ezen a kártyán teljesíteni lehessen. Látszik, hogy az nvidia nem az izomra, hanem a hatékonyságra gyúrt, volt a kártyában annyi tartalék, hogy a megjelenése utáni 1-2 évben megjelenő játékokat is úgy ahogy élvezhetően futtatni bírja. Az OpenGL drivereket is folyamatosan fejlesztették, talán olyan 1.2 vagy 1.3-ig bezárólag. Amíg a kártyát a korának megfelelően kezeljük, nem fognak belassulások bekövetkezni, és könnyen 20 fps fölött lehet tartani a sebességet akár 1-1 kisebb alphás effekt mellett is, a kártya egyértelműen jobb a korabeli konkurensek mindegyikénél mind képminőségben, mind kompatibilitásban, sebességben. Ezzel a kártyával az nVidia megalapozta a máig tartó sikersorozatát. Az nVidia TNT a Riva 128 továbbfejlesztett változata, amely gyorsabb, több memóriát tartalmaz, újabb AGP-t, és újabb operációs rendszereket is támogat. Ma már nem találkozni vele.

ATi Rage

Az ATi Rage az ATi első komolyabb 3d gyorsítója, illetve kártyacsaládja. Driverek tekintetében az nVidiához hasonló minőséget mutattak fel, leszámítva az OpenGL drivereket, mert az jóval roszabb volt - bár inicializációs problémákkal itt sem találkozni. A Rage széria nagyon széles spektrumú, és több változata van, PCI és AGP foglalatra is elérhetőek, 8 mbyte-tól egészen duálchipes, 64 megás kártyákig terjed. Nincs különösebb probéléma velük, tudják, amit tudniuk kell, viszont minden újabb változat esetén modernizálták a chipet. Modelltől függően 10-30 ezer polygont tudnak framenként megjeleníteni, az effekteket - különböző alphablending-müdszereket tudják rendesen, az OpenGL driverek viszont csak OpenGL 1.1-et tudnak.

Nem érdemes túl nagy textúrákat beadni neki, noha az újabb Rageknek megvan mind a memóriája, mint a képessége arra, hogy nagy textúrákat is kirajzolhasson velük az ember, érdemes maximum 128x128, vagy kisebb textúrákat használni - márcsak a kisebb memóriamennyiségű modellek érdekében is. Az ATi jóval többet küzdött a driverekkel, mint az nVidia, de időben felismerte azt, hogy nem elég odaadni egy darab műanyag valamit, az ördög a driverekben lakik, és hónapról hónapra tornászták fel a Rage széria minőségét, amivel megágyaztak a későbbi sikereiknek. A kezdeti Rage modelleknek elég gyenge fill rateja volt, amik eléggé belassították az effekteket, de ezen modellről modellre érdemben dolgozni tudott az ATi. Az utolsó Rage modell, a kétchipes, AGP-s Furry Maxx nem támogatta a Windows XP-t, mert nem szabványos módon kellett a drivernek vezérelnie az AGP-n keresztül, emiatt amúgy sok alaplapban nem is ment a kártya, de ekkorra már a Rage széria bőven megette a kenyere javát. Ritkán még ma is feltűnik 1-1 gépben.

Matrox Mistique

A 4 Mbyte-os, zömében PCI foglalatú Matrox Mistique, bár jobb volt, mint az S3 Virge, egyértelműen roszabb volt a Voodoo1-nél, vagy a Riva 128-nál, bár a Riva 128-nál korábban jelent meg. A kártya kb 4-5 ezer polygon/framet tud játszhatóan, 640x480 fölött használhatatlan -ha egyáltalán sikerül inicializálni - csak Win 9x-re léteztek driverek hozzá, bár OpenGL drivert azért írtak hozzá. Hasonló bugok jelennek meg használata során, mint amiket a Virgenél tapasztalhatunk: alphablendelés esetén kikapcsol a textúrafilterelés, a textúrákat érdemes 64x64-es méretben tárolni, hogy ne foggyon el túl hamar a videómemória.

Az inicializálás nem mindig szokott zökkenőmentesen menni, különösen OpenGL alatt, ahol már a legtöbb ablakozólib az indításnál elszáll, de DirectX alatt sincs sokkal könnyebb dolgunk, sok játék emiatt nem is indul el. Amelyik elindul is, a sebesség általában csak kicsit gyorsabb a Virgehez képest, és hasonló vizuális bugokkal találkozunk. Nem érdemes effekteket használni, főleg nem közelieket, mert a kártya fill rateje nagyon gyenge. A Matrox kártyája viszont legalább nem produkál olyan csikozódásokat, mint a SiS 6326, és a sebessége is jobb valamennyire. Ami zavaró a Mistiqueben, hogy a megjelenését követő játékgeneráció szinte minden tagja átesik a játszhatóságból a szaggatásba, vagy éppen ezen a kényes határvonalon tartózkodik, és az első effektre elcsúszik a sebesség a szaggatásba. Érdemes kerülni az effektek használatát, és érdemes belőni ugyanazt a profilt, mint amit i740-hez, Virgehez is használna az ember. A Matrox sajnos érdemben nem adott ki driverfrissítéseket a kártyához, ezért - ellentétben mondjuk a Riva 128-al - a megjelenését 1-2 évvel követő játékokat már zömében nem képes futtatni semmilyen formában sem. Amennyiben fejlesztés során figyelemmel van követve a Mistiquen való futtatás, úgy megoldható, hogy fusson a produktum, de mivel nincs rá Windows XP-s driver, ezért manapság már nem nagyon lehet találkozni vele. Újabb változata a Matrox G200/G400, amelyet elég sokáig piacon tartottak, azokkal néha még ma is lehet találkozni - azokban a kártyákban kijavították az előd hibáit, AGP támogatást kaptak, és 32 mbyte videómemóriát.

Amiket nem ismerek

Én a fent felsoroltakkal rendelkezem/rendelkeztem, de természetesen más kártyák is voltak, amelyeket én nem ismertem. Ilyen például a PowerVR Kyro chipset. Ezt a vállalatot manapság mobilos IGP-iről ismerhetjük, a Kyro körülbelül a Savage4 - TNT szintjén lehetett mind sebességben, mind tudásban. A Rendition nevű vállalat Verite chipsetje a 3dfxnél is hamarabb ment csődbe, személyesen sosem találkoztam vele. Az AT3D chipsetet önmagában nem láttam, de elméletileg 3D képes. A 4 megás NeoMagic chipsetek egy része rendelkezik 3D támogatással, de csak DirectX-el - ilyen modellel sosem találkoztam. Az Intergraph chipsetek csak OpenGL támogatással rendekeztek, ezek főleg CAD kártyák voltak - később a 3DLabs felvásárolta őket. A Trident is rendelkezett 3D chippel, de felvásárolta őket a SiS/XGI, így az ő megoldásukkal sem találkoztam soha. A Cirrus Logicnak volt egy Laguna 3D nevű kártyája, de arról sem tudok semmit. Egy Number 9 nevű vállalatnak volt egy Revolution 3D nevű 3D-s kártyaszériája.

Minden nagyobb háború előtt hasonló társadalmi és gazdasági jelenségek zajlottak le. Ezek a jelenségek napjainkban is megfigyelhetőek, amelyek arra utalnak, hogy hamarosan ismét egy globális háborús konfliktus fog kitörni. Ez részben már meg is történt, elég, ha csak a szíriai és ukrajnai háborúra gondolunk, mindkettő magában hordozza azt, hogy a konfliktus hirtelen exponenciális növekedésbe kezd, és egész régiókat húz magával. Másrészt a konfliktusok ennél globálisabb jellegűek lehetnek, mint amilyen az 1., vagy a 2. világháború volt.

1. Városokba áramlás

Minden világháború előtt egy masszív városokba áramlás volt tapasztalható. Ma ez az arab konfliktusok egyik fő oka: a tömegek a városokba áramlottak vidékről, majd ott nem tudtak nekik megélhetést biztosítani. Az első, és második világháború előtt is hasonló trendek jelentkeztek, a városokba áramlás nagyon masszív méreteket öltött. A városokba áramlás ( http://www.portfolio.hu/short/igy_ozonlenek_az_emberek_a_varosokba.218787.html ) ismét egy globális jelenség, és olyan mértéket ölt, mint a világháborúkat megelőzően. 

2. Kivándorlás, kelet->nyugat irányú migráció

A kivándorlás a világháborúk előtt mindig masszívan megnövekedett ( http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/207.html ). Ez a jelenség ismét kezdetét vette nagyon komoly mértékben, elég csak a határainkat ostromló migránsokra, és az ugyanekkor tőlünk is kivándorló egymillió magyarra gondolni. A jelenség általános félelemérzettel és bizonytalansággal függ össze, amely arra készteti az embereket, hogy elhagyják az otthonaikat, országukat. Ennek elsődleges jellege kelet->nyugat irányú, mint ahogy az a világháborúk előtt is megfigyelhető volt hasonló formában.

(kép: német migránsok az USA-ba hajóznak az 1800-as évek végén)

3. Elszórt, szűnni nem akaró helyi konfliktusok, amelyek annál inkább jönnek elő, minnél inkább meg próbálják őket oldani

Ami ma Szíria, Ukrajna, Korea, Szomália, Afganisztán, Irak, Azawad, Dél-Szudán, Dél-Afrika, az régebben Finnország, Erdély, Magyarország, Románia, Japán, India, Kína volt. A konfliktusokban közös, hogy megoldhatatlanok, és az adott helyzetben egyre militánsabb válaszokkal kívánták őket lezárni. Bár nem közvetlenül ezek a konfliktusos zónák adták sem a háború ideológiai, sem a legnagyobb katonai erejét, mégis ezekből pattannak ki, ezekre épül rá az egyre inkább kezelhetetlenné eszkalálódó konfliktus, mint egyfajta népi techtonikus törésvonalakra. 

4. Szekták, szektariánus, vallásos gondolkodásmód

A két világháború előtt megerősödtek a vallási mozalmak, szekták, és általában véve a vallásosság. Jelenleg ez a folyamat az arab világban figyelhető meg, ahol a vallási szélességek államalkotó erővé emelkedtek a pánarab nacionalizmus bukását követően. Manapság az internet korában a hagyományos szekták korát nyugaton felváltja a HAARP, a Chemtrail, és Astar kapitány vallásos jellegű hiedelme, keleten pedig a vallási szélsőségek szakítanak maguknak egyre nagyobb részeket a társadalom felett. A világháborúk előtt is ez volt a helyzet, de a hagyományos vallási mozgalmakban - például a templombajárás tekintetében - semmiféle változás nem állt be, az emberek ehelyett a spirituális alternatívákat keresték.

kép: Horthy korszak Magyarországa: Nagyboldogasszony, Mária-országa

5. Férfiak alapvető emberi jogainak megszüntetése 

Mind a két világháború előtt jellemző volt a férfiak alapvető emberi jogainak fokozatos megszüntetése, és leépítése. Ma már gyakorlatilag nincsenek jogaik a férfiaknak (a férfiaknak nincsenek jogaik például a gyermekeikhez, ingatlanjaikhoz és ingóságaikhoz, pénzükhöz, nincs joguk a törvény előtti egyenlőséghez), ezzel lényegében felkészítik a társadalmat szellemileg és jogilag arra, hogy a férfiakra kiírtandó vágóállatként gondoljanak, akiknek a dolga a kényszermunka, létezésének értelme pedig a háborús frontokon való halál. 

kép: Hitler-Jugend

6. Férfidivat ,,megbuzulása''

A világháborúk előtt a férfidivat nőiesedett, a női divat pedig férfiasodott. A jelenség manapság nagyon szembetűnő, a férfiak - főleg a fiatalok - nagyon lányosan, nőiesen hajlamosak öltözködni, és ugyanezt a trend volt megfigyelhető a világháborúkat megelőző időszakban. 

kép: férfi fürdőruha az 1900-as évekből

7. Fogalmatlan, hozzáértéssel nem rendelkező, buta vezetők és elit, akiket leváltanak brutális, véreskezű vezetők

A világháborúk előtt is jellemző volt a mostani trend: a fogalmatlan, buta vezetők miatt gazdasági és társadalmi káosz - a problémákat kezelni nem tudó, és nem akaró elit, kényelmes hivatalokban basáskodó hivatalnokok, terméklétrehozás és szolgáltatásnyújtás helyett spekulatív gazdaság az állam kielégítése érdekében. Aztán egyszercsak olyan vezetők kezdenek el nem várt módon, hirtelen kiemelkedni, mint Trump, Putyin, vagy épp Hitler és Lenin, akik az előző infantilis, jaj lesz itt jó SZÖKŐKÚÚÚÚT <3 <3 jellegű gazdasági elit száját puskatussal verik be, vagy épp ólommal pumpálják tele beiktatásuk második napján. Tehát az emberek lényegében nem szélsőségeket emelnek fel, hanem olyan erőket, ami az előző fejlődni képtelen, társadalmat és országot elpusztító Gyurcsányi, Orbáni, Merkeli, stb elit helyett mutatnak nekik egy új utat, egy bármilyen egyszerű jövőképet, ami mögé beállhatnak. Ezzel lényegében összeakkumulálják maguk mögé a társadalmat olyan módon, hogy komoly reguláris erőként esnek egymásnak az oldalak. 

Az úgynevezett balliberális oldal már önmagában is egy furcsa tünemény. Ez az ideológia egyeduralkodó volt jó 50 évig Nyugateurópában és Amerika legtöbb országában is, virágkorát a vasfüggöny leomlása után érte el, körülbelül a kétezres évek elején, majd a tizes évek közepére (tehát mára) hirtelen elkezdett meredeken hanyatlani mindenhol, és a helyébe nacionalista, jobboldali mozgalmak lépnek. Ahhoz, hogy megértsük a balliberális ideológiát, először is meg kell vizsgálnunk a híveit, illetve magát a balliberális eszmerendszert. 

Az ideológia

Balliberális ideológia tulajdonképp nem létezik. A baloldali, és liberális ideológiák egymás ellentétei, mégis, ezt a fajta ideológiát így lehet leginkább összefoglalni. Lényegében már az ideológia neve is utal a benne lévő súlyos, feloldhatatlan ellentmondásokra.

A baloldal, mint olyan sajátossága a társadalmi egyenlőtlenségek elleni fellépés, a képesség arra, hogy a szegény és gazdag embereket egyformán megbecsüljék és tiszteljék, a társadalmi javakat visszaosszák, amelyekből aztán a szegények is bőségesen részesülhetnek. Emellett a baloldali gondolkodásmód sajátossága az emberek különböző rasszokhoz, népekhez, etnikumokhoz való hovatartozásától független elfogadása. 

A liberalizmus ennek részben az ellenkezője: szabad piaci alapokon való érvényesülést hirdet, társadalmi szolidaritása ilyen szinten nincs. A liberalizmus, és különböző válfajai azt hirdetik, hogy mindenki a képességei szerint részesüljön a javakból, tehát a pénzből. Aki megkeresi a pénzt, az meg is érdemli - mondja a liberális ideológia.

Mégis, amikor az úgynevezett balliberális embereket látni interneten, amint épp vitapartnereiket, ellenségeiket mocskolják, az egyik legszembetűnőbb retorikai fogás (vagy inkább érvelési hiba), amely szinte minden balliberális ember repertoárjából előkerül, az az ellenfél anyagi helyzetének, megélhetésének mocskolása, a másik pedig, hogy az elfogadás sem terjed már ki arra, hogyha valaki mondjuk egy autentikus, egyszerű vidéki (esetleg szegény) magyar parasztemberként jelenik meg. Például Orbán Viktor, a csúti parasztvajda képe, mint negatív, degradáló kép. A balliberálisok zömében városiak, legalábbis a közvéleménykutatások szerint. Tehát a városi balliberális épp azért választja a markába röhögő zsírosparaszt, vagy épp az éhező, 10 rokonával együtt lakó ingyenélő falusi fotelnáci képét az ellenséges szalmabáb megépítése során, ugyanis az említett népréteget zsigereiben gyűlöli, és ebbe sikerrel beleformálhatja a saját önkomplexusait is. 

Tulajdonképpen kijelenthető, hogy minnél inkább ,,vidékibb gondolkodású'' valaki, annál inkább szegényebb, tehát annál logikusabb lenne az, hogy az elfogadás, és a szociális egyenlőség elvei körül szerveződő balliberális ideológiára szavazna.

Csakhogy ez mégsincs így, ugyanis a balliberális eszmerendszer a gyakorlatban szélsőségesen szegényellenes, a valódi rászorulókat mind retorikailag, mind operatíven pofánköpi, a szegények iránti szolidaritása a gyakorlatban nem létezik azon túlmenően, hogy épp valamilyen csövessé vált -szigorúan baloldali művész - mellett megható képek készítése kíséretében pózolnak és smúzolnak, hogy megmutassák, ők mekkora emberbarátok. 

A balliberális ideológia, amikor alkalma van rá, általában a legvadabb szegényellenes és vidékellenes intézkedéseket hozta, ami nálunk például a diákok utazási kedvezményének szűkítését, a tandíjat, a kötelező magánnyugdíjbiztosítót hozta el, más országokban például a napelemeket használó családok 10ezer eurós különadójában csúcsosodott ki. 

A balliberális ideológia elsődlegesen tehát városi ideológia, amely szélsőségesen vidékellenes, elítél, gyűlöl, demoralizál, és megvet minden vidékiment, éppen ezért vidéken jóval kevesebb híve van. 

A balliberális vállalati elit

A balliberálisok, bár rövid távon ügyesen használják ki internacionalista nézet- és kapcsolati rendszereiket, és aladárkodnak homályos, nekünk jaj de mindent megérő, folyton csak adó ,,európai jótevők'' szivárványos árnyéka alatt, azért amit tesznek, az mégiscsak lopás, hisz tevékenységük az emberek adójának megszerzésére irányul. Az általuk felvett spekulatív pénzek nem igazán reprezentálnak terméket, fizetésük zömében nem reprezentál terméklétrehozáshoz, szolgáltatásnyújtáshoz releváns tudást, hanem inkább csak a termék létrehozásának szolgálatát, szakértgetését, spekulatív módokon.

Persze demagógia lenne azt mondani, hogy a baloldali gondolatvilágú emberek nem értenek a szakmájukhoz, hisz nyilvánvalóan alapállásban közöttük is pont ugyanannyi a jó szakmai tudású, és a kókler is, mint minden más csoportban. A különbség az abban van, hogy a baloldali befektetésekben, internacionalista szakértgetésben gondolkodik: xyz nagyvállalat leányvállalatának szolgálatában hatalmas pénzeken ülve, és ezeket megkapva lerabolja a magyar piacot. Ha magyar vállalkozást, vagy vállalatot alapít, akkor azt elég hamar eladja külföldi befektetőknek, sőt a legtöbbször ez a célja. Leginkább spekulatív alapokon közelít meg mindent, a mély szakmai ismereteket egyre inkább elhanyagolja, a hangsúlyt a spekulatív haszonszerzésre helyezi, hisz az internacionalista, 80%-os adó szedésén alapuló gazdasági rendszer ezt jutalmazza busásan, miközben a kapitalista terméklétrehozásnak nagyon keményen útját állja. Ezáltal a balliberális vállalati elit gazdagszik, csak épp közben az egész környezete, és maga az ország ugyanilyen mértékben elszegényedik.

És természetesen a többi balliberális is, mert így a vezető balliberális nem igazán tud valódi munkát, vagy projekteket adni a többi balliberálisnak, vagy a szavazórétegének, hanem egy spekulatív, terméklétrehozási tudását és termelőeszközeit eltékozló, dekadens gazdasági rendszert teremt maga köré, amely folyamatosan hanyatlik. Ez a légkör táptalaja a korrupciónak, és valójában pont a társadalmi szakadékok mélyülését, a tudás leértékülését, az oktatási rendszer leépülését hozza magával, míg végül ez a fajta gazdasági struktúra egy 50 évre állandósul. Tehát egy 8-10 éves balliberális uralom akár 50 évre is tönkretesz egy Magyarországhoz hasonló országot, míg mondjuk egy nyugati ország tovább bírja a szipolyozást, hisz kezdő gazdasági súlytöbbleténél fogva az könnyebben szívja ki a perifériális országok gazdaságát, és csak a periféria kiszipolyozása után kezdi elégetni saját gazdaságát, éppen ezért bukott el a balliberalizmus először a szegényebb országokban (pl Magyarország), és csak kb egy évtizeddel később, mára kezdett el billegni az uralma az olyan gazdagabb országokban, mint amilyen az USA, vagy Ausztria. 

Mi tehát a balliberalizmus?

Mint láthatjuk, a balliberalizmus igazából nem egy politikai, gazdasági ideológia, hanem egy társadalmi franchize, amelynek a funkciója nem az általa hirdetett eszmék alapján történő ténykedés, hanem az, hogy világideológiaként, korszellemként funkcionálva olyan, egymáshoz hasonló, modern, sznob egoistákat akkumulál, akik hamis hitekben ringatva magukat önmagukat modernebbnek, hasznos világpolgárnak hiszik, gyökereiktől, szaktudásuktól elvágva könnyedén rángathatóak az általuk tönkretett hanyatló gazdaságban internacionalista módon, miközben a saját helyzetüket előnyösnek, fölényesnek érzik. A balliberalizmus tehát egy olyan általános ideológiává, korszellemmé, közgondolkodássá szilárdult mára, amely elsődleges faktorként határozza meg tudatosan vagy tudat alatt a közgondolkodást, és rendkívül káros módon azt sugalmazza, hogy nem kell érteni semmihez, akár te is lehetsz milliárdos, ha készítesz egy szép prezentációt valami nagyvállalat számára, persze csak ha közéjük tartozol. 

Mi a hanyatlás oka?

A halyatlás fő oka az, hogy először felégette az általa uralt országok gazdasági és szellemi tőkéjét azért, hogy a saját gazdasági és szellemi tőkéjét finanszírozza, ezt követően pedig pedig felégette a saját gazdasági tőkéjét is azzal a céllal, hogy önmagát finanszírozza.

(kép: evoke.ie)

Mivel így a széles tömegek számára már nem válik elérhetővé a nagyvállalatokban és szervezetekben való, nyugat védőszárnya alatt folytatott aladárkodás lehetősége, mint ami a baloldali mese szerint járna, az emberek elfordulnak a balliberális ideológiától, pusztán azért, mert anyagi értelemben nem éri meg nekik, szellemi értelemben pedig sosem érte meg nekik, mert végső soron saját önállóságuk, énjük, identitásuk, és józan eszük szándékos elpusztításával járt. 

Az Egyszerűen Magyar Aparatcsik Jenőné 60 éves asszony volt. Minden nap kiállt a háza elé abban a reményben, hogy beszélgetnek vele. Beszélgetőpartnereinek persze lett volna jobb dolga is, mint azt hallgatni, hogy ki mennyire ingyenélő, ki mennyire beteg agyú, ki mennyire bűnöző, és hogy kinek-hogyan fejlődik a pocaklakó minimanója, de ezt ő leszarta.

Ő kiállt beszélgetni, és akkor vele beszélgetni kellett. Mert ő fontos ember. És azok, akik nem akartak úgymond ,,bunkók'' lenni, végighallgatták. Akár 30 percen keresztül is. Elvégre Aparatcsik Jenőné egy fontos ember. Már a szocializmusban is nagyon fontos ember volt. Ült, és nagyon fontos dolgokat csinált, persze szigorúan az állam pénzéből. Később is nagyon fontos dolgokat csinált. Nagyon fontos dolgokat csinálni pedig nagyon fontos, ezt mindenki tudja, pláne, mióta itt van nekünk az új szovjet unió EU névvel.

-Ez is egy ingyenélő - mormogta beszélgetőtársának az előző beszélgetőtársáról Aparatcsik Jenőné.
-Csak ül ez a rohadt méhész, ahelyett, hogy elmenne a gyárba. A férfiak helye a gyárban van - mondta felháborodva az az Aparatcsik Jenőné, aki gyárat belülről amúgy még sosem látott.
-Minden férfinak a gyárban van a helye. Ez a rohadt férfi, meg méhész, és otthon ül. Hát van az ilyennek munkája? Az milyen munka, hogy méhész? Hát miféle szar férfi ez? Miért nem megy el a gyárba? És akkor a felesége meg otthon méhészkedhetne a gyerekekkel. Így meg ő méhészkedik otthon. Érted? ÉÉÉRTED?! A feleségének meg még a végén dolgozni is el kell mennie! Mocskos ingyenélő. Micsoda mocsok parazita az ilyen. A multkor ráadásul nem is köszönt, csak nézett, és mozdította a száját, azon semmi hang nem jött ki, és ment előre... Az elmeháborodott. - mondta mérgesen Aparatcsik Jenőné, majd a füléből kipiszkált egy ujjnyi fülzsírt, és az otthonkájába kente. Szinte dühöngött, de persze halkan, nehogy meghallja a többi ember is. Főleg az ne, akiről beszél. 
-És úgy képzeld el, hogy... hogy néz már ki? Tiszta csont és bőr, alig van 70 kiló a 180 centis magasságához. Mert nem csinál semmit, és ezért ilyen vékony szar. Aki csinál valamit, az nem így néz ki - érvelt Aparatcsik Jenőné, aki 160 centiméteres magassága mellett nagyjából ugyanenekkora súlyt cipelt. 
-És azt hallottad, hogy a haverja meg drogos? Minden hónapban egyszer valahová, és biztos drogozik. Biztos. Mi mást csinálhatna az, aki elmegy valahová? Hát drogozik. 

Mindezt 30 percen keresztül. Aztán Aparatcsik Jenőné elbúcsúzott a beszélgetőpartnerétől, akinek elrabolta élete fél óráját, és befelé indult az otthonába. Mocskos drogosok, ingyenélő szarok! Az asszonnyal dolgoztat, ahelyett, hogy az asszony méhészkedne alanyi jogon... eszik a rohadt drogot, ezek a társadalom söpredékei... Bezzeg mi, amikor régen, akkor katonák, és mentek, a katonák, az volt ám az igazi, akkor nem volt drogos, akkor volt rend, meg volt ám minden, minden volt, most meg ez nem a gyárba megy, hát milyen szar az ilyen drogos.

Fortyogott magában Aparatcsik Jenőné, majd bevett 3 szem Frontint, hogy jobb kedve legyen. 

Az összes rohadt drogost agyon kéne lőni, akkor rend lenne. - zárta gondolatát.

Amúgy a magyar társadalom 99%-a ennyit fog fel a világból, szóval hogyha valaki azon gondolkozik, hogy miért nem műholdak pályára állításával foglalkozunk, miért nincs ipar, és miért kerülte le idén az afrikai átlag a magyar életszínvonalat, akkor annak alapvetően ilyen egyszerű okai vannak. 

A mostani animeszezon egyértelműen az elmúlt 20 év legjobbja.

Az egész tavaly kezdődött az One Pounch Man-nel, folytatódott a Konosuba-val, majd a Boku No Hero Academiával. Ezen három anime egyetlen közös vonásban találkozik: hősökről szól, olyanokról, akik különleges képességekkel rendelkeznek.

Csakhogy ezekben a világokban gyakorlatilag mindenki különleges képességekkel rendelkezik, a főhősök tehát ebben nem emelekednek ki a világukból, hanem ilyen módon részei annak.

Ez a három anime jól ismerkedik a filmek világában mostanában különösen nagy népszerűségre szert tevő X-Men, és Bosszúállók sorozat hangulatához és felépítéséhez, tehát elmondhatjuk, hogy mind a filmek, mind az animék világában mostanában a hősfilmek a legmeghatározóbb, legnépszerűbb műalkotások.

A főhősök hősiessége nem csak a levegőben lóg. Nem egyszerűen megvédik, megmentik a lakhelyüket, hanem egyúttal eköré valamilyenféle bizniszt, megélhetést szerveznek. Arról szólnak lényegében tehát ezek a filmek, és animék, hogy a szereplőik képességekre tesznek szert, ezeket a képességeket a maximumig pallérozzák, majd ezeket a saját képességeiket felhasználva létrehoznak szolgáltatásokat vagy termékeket, miközben a társadalmuk folyamatait aktívan, első kézből befolyásolják.

És pont ez az, amire egy mai átlagember vágyik, de nem érheti el.

Egy ideális kapitalista világban, pont ahogy ezekben az animékben, az ember a képességei alapján termékeket és szolgáltatásokat hoz létre. Egy szabó ruhákat készít az ügyfelei kívánalmai szerint, amelyekkel ők aztán maximálisan elégedettek lehetnek. Közben a legmenőbb terveket veti papírra, készíti az egyedi kollekcióját, bemutatókra járkál, eszmét cserél. Egy ideális világban a lovász azért kezd lovakkal foglalkozni, mert imádja őket, tenyészti a lovakat, imád lovagolni, imádja belovagolni az új lovakat, imádja őket nevelgetni, etetgetni, tanítgatni, majd eladni őket az elégedett érdeklődőknek. Imád felkapni egy western kalapot, majd belepattanni a nyeregbe, és kilovagolni kedvenc lován bele a napnyugtába, hogy visszafelé benézzen a kedveséhez is. Egy ideális kapitalista, emberi képességeken alapuló világban mindenki tesz a társadalomért is: például ha a lovász észreveszi, hogy a határban épp illegális migráncsok menekülnek, akkor felhívja a rendőrséget, és utánuk ered, hogy forró nyomon üldözhesse őket. 

Egy ideális világban tehát az emberek nem egy gyárban csicskáznak, nem nagyvállalatokban aladárkiodnak bármiféle tudás nélkül, nem közmunkakeretében kapálnak, nem európai uniós támogatásokat csalnak, nem internacionalista elnyomó szervezeteket üzemeltetnek abban a reményben, hogy talán majd valami csak jár érte egyszer, hanem bizony a képességeiket és rutinjukat kihasználva létrehoznak valamit, kiteljesednek, a maguk módján hősök lesznek egymás, és önmaguk szemében, akik bizony a különleges képességük révén boldogulni képesek a világban.

És ez az, amit a magyar kormány és a vele szövetséges európai unió minden erejével elpusztítani igyekezik, de a világon mindenhol ezek a trendek figyelhetőek meg. Elvenni az emberek képességeit, vagy olyan embereket nevelni, akiknek nincsenek képességei. A képességek nélküli embert könnyebb kontrollálni, gyárból gyárba csapni, kétségek köztt tartani, depresszív állapotban tartva kihasználni.

Az emberek vágynak arra, hogy képességük legyen - miközben alapvetően a vásznon megjelenő emberek életszínvonala - anyagi értelemben - nem nagyobb, és tulajdonképpen még csak nem is gazdagabbak a mai embernél, legalábbis anyagi értelemben nem. Vágynak arra, hogy a maguk módján ők is hősök legyenek. Az emberek nem rabszolgák akarnak lenni. És ebben a társadalmi közegben bizony hősfilmeket, hős animéket néznek, amelyek emlékeztetik őket arra, hogy milyen lehetne a világunk, ha nem elnyomó, az embereket kizsigerelő imperialista társadalmakban élnénk.

LÉGYSZIVES KEDVES BRITTOK, NE LÉPJETEK KI A EUBÓL, MERT EL KELL MENNÜNK DOLGOZNI !

És az kurva szar dolog ám!

Mi továbbra is üldögélni szeretnénk a hivatalokban a pénzetekből, de ti ezt nem hagyjátok! Rohadt büdös maradi nácik vagytok ti mind, pedig mi olyan fantasztikus szakdolgozatokat tudnánk írni a pocaklakó minimanókról, környezettanulmányt a csúnya, gonosz atomerőművekről, a buta elnyomó nőgyilkoló patriarchátusról, hogy minden szempillája megkönnyesedne mindazon embereknek, akiknek az IQ-ja nem éri el a 60-at!

Érdekes megfigyelni azt a szellemi szarkupacot, amit az úgynevezett ,,balliberálisok'' büffentgettek a szájukkal maguk köré az elmúlt néhány hétben. Az európer mozgalmárok a britek eu-ból történő esetleges távozásának hírét nem tudták lelkileg feldolgozni, és ennek következtében olyan brit-ellenes gyűlölködést tudtam megfigyelni a kommentek között, ami még a tradícionális szélsőjobboldali fajgyűlöleten is bőven túltesz jónéhány esetben. 

Néhány visszafogottabb példát kiemelnék:

,,Amikor a beteg műti önmagát, ráadásul tükör nélkül. ''

,,Remelhetoen a kocsogoknek bevezetik a Schengen vizumot, fizessenek 300 eurot meg sorakozzanak 3 orat a vizumert ha le akarnak menni spanyolba''

,,Remélem, hogy ezzel a minden szempontból bármire alkalmatlan Cameronnal majd meg is etetik, amit főzött.''

,,A mai gyártási technológiák mellett, egy korszerű gépsor/gyár egyszerűen túl nagy egy kis ország számára. Vagyis, szinte semmit sem éri meg gyártani csak belső piacra, ha az kicsi. Ezáltal a kis önálló államok kora (többnyire) lejárt.''

Fordítsuk le ezt magyarra: Hogy fog sütni eztán Angliában a nap, ha a Bátor és Dicsó Európai Unió nem emeli az égre?

Ehhez hasonló kommentek közül több tízezer született a témában, és mindegyikben közös a teljes gazdasági dilettantizmus. Ezek az emberek például nagy többségében még nem halottak az import és export fogalmáról sem, és úgy gondolják, hogy a britek a kilépést követően kizárólag a belső piacukra termelnek majd. Igen, azok a britek, akik már 300 éve szinte csak kizárólag exportra termelnek. Hát mihez fognak kezdeni a dicső európai unió nélkül? 

Döbbenetes, hogy ezeket az embereket nyolcadik osztályból kettessel átengedték társadalomismeret órán, majd ezen felbuzdulva évekkel, évtizedekkel később gazdasági és politikai témákban kommenteket kezdenek el írni. És ami ennél félelmetesebb, hogy tulajdonképpen ezek az emberek az EU úgynevezett gazdadági szakértői, ők az EU szellemi erőtere.

Innentől kezdve nem csoda, hogy kolonizálja őket észak-afrika.

Vegyük például az európai chipgyártást, integrált áramkörgyártást... Haha, csak vicceltem, NINCS IS!

A ma eladott processzorok 95%-a ARM architektúrájú processzor, amelyet a brit ARM Holdings licensze alapján gyártanak mindenhol a világban. Nahát, ez egy BRIT vállalat. Mik vannak! Brit még az Imgtech nevű vállalat, amely grafikus chipeket tervez, ezen kívül van még az EU-ban 2-3 amerikai-brit tulajdonú félvezetőgyár (pl STMicro), illetve nyugati és keleti nagyvállalatok ide helyezett gyártósorai (AMD, stb), és SEMMI MÁS. Ezeknek piaci részesedése a britek nélkül nem éri el semmilyen szempontból a 0,5%-ot sem a világpiacon. 

Erre képesek a dicső homoszexuálisok, az erős nők, a 80%-os adó, az arabtenyésztés, a szólásszabadság korlátozása, a nemzetállamok felszámolása, a 6 millió forintért felépített 200 ezer forintos buszmegállók, a nagy európai tervgazdaság, és a teljes szellemi holdudvar az EU mögött.

0,5%-ra.

Amely amúgy évi 15%-al csökken, csak így mellesleg.

Ezek nélkül a chipek nélkül amúgy még egy TV-t sem lehet az EU-ban legyártani, ami képes megjeleníteni az adást azokkal a digitális codekkel, amiket az EU tett kötelezővé asztalracsapással, mert modern. Ja, és persze és európai. Az EU ennyire modern, és európai. 

Ráadásul ezek a csúnya britek kilépnek. 

:( :( :(

Szegény, szegény európai szovjet unió. Esetleg 80%-os adó helyett 90%-ot kéne szedni. Vagy 150%-ot, hogy legyen pénz a közös hadseregre is. Igaz, hogy a britek nélkül csak a franciák tudnak saját hadianyagot termelni, és az már 40 évvel ezelőtt elavult. De nem kell tulajdonképpen erős hadsereg sem, hisz mi mind egy nagy család vagyunk. Mi, nagy és modern európaiak, homoszexuálisok, erős nők, afrikai migránsok, mi, az EGYSÉGBE FORRT SZABAD KÖZTÁRSASÁGOK.

És nem akarunk dolgozni. Dolgozni rossz. 

Mocskos britek :(

Nemrég az Oroszországról terjedő baromságokra hívtam fel a figyelmet. Ismert, hogy kína politikai rendszere egy laza kommunista diktatúra, de ugyanakkor a piacuk kapitalista. A kínai gazdaságról keringő tévhitek már évek óta ugyanazok:

,,Gazdag keleti partvidék, miközben az ország maradék része egy tál rizsért dolgozik.''

,,Majd talán valamikor húsz év múlva elérik az USA szintjét GDP-ben, csak épp a kínaiak négyszer annyian vannak, azért még akkor is negyed akkora életszínvonalon fognak élni. ''

,,Gazdaságuk a nyugat klónozásán alapul, olcsó gagyit termel''

Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól, mint a fenti állítások. A legszomorúbb azonban, hogy a mai gazdasági elemzők is ezeket a nézeteket vallják, ugyanis valamikor 15 éve ezt hallották valami TV műsorban, és azóta elfelejtették aktualizálni a helyzetet. 

A valóság ezzel ellentétben az, hogy ma már az átlag kínaiak a magyar életszínvonal FÖLÖTT élnek, gazdaságuk világszínvonalú, jobb termékeket termel, mint a mienk, ezen felül pedig nagyobb, mint az amerikai gazdaság, a nyugati régiók leszakadása pedig csökkent. Néha látni egy-egy cikket mostanában kínáról, olyanoktól, akik jártak ott ezelőtt 10 évvel, és jártak ott most, és hangot adtak annak, hogy micsoda hatalmas fejlődésen ment át az ország: lássuk tehát tényszerűen összefoglalva, hol tart most Kína!

1. Kína már beérte az USA-t

Kína nem 20 év múlva fogja lehagyni az USA-t. Illetve, az a bizonyos 20 év már elmúlt. Bizony, múlik az idő, és a kínai gazdaság apránként, lépésről lépésre túllépett az USA gazdaságán. 

Bár az adatok nem egyértelműek, és a dollár/yüan aktuális árfolyama is sokat mozdít a grafikonon ilyen-olyan irányokba, elmondható, hogy 2015 közepére Kína megelőzte az USA-t, illetve egészpontosan a két nagyhatalom közötti eltérés kb 5% alatt van, de az aktuális mérési módszertantól függ, hogy az USA, vagy Kína vezet -e 5%-al. 

2. A nyugati és középkínai átlagember sem nyomorog egy tál rizsért

Kínában régiónként eltérő minimálbért alkalmaznak. A legkisebb minimálbér 2014-ben kb havi 36 ezer forintnak megfelelő összeg volt, a legnagyobb minimálbér pedig havi 85 ezer forintnak megfelelő összeg. Megjegyzendő, hogy életbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, stb ezekben az összegekben nincs benne, mert olyasmit kínában nem vonnak le autómatikusan a fizetésekből (a nettó/bruttó ilyen formában a mi szocialista magyar agyunkat ne zavarja meg). Ezek tehát a minimálbérek 2014-ben, amelyeket 2015-re 15,1%-al megemeltek, majd 2016-ra további legalább 10%-al, így mostanra a legszegényebb régiókban kb 46 ezer forint a minimálbér, gazdagabb régiókban pedig 106 ezer forint. 

Magyarországon, összehasonlításként a nettó minimálbér összege 73 ezer forint (bruttó 111 ezer forint). A minimálbér tehát Magyarországon épphogy magasabb, mint Kínában, de az emberek többsége nem minimálbérért dolgozik sem itthon, sem Kínában. Magyarországon, vidéken a havi 100 ezer forint körüli nettó fizetés jellemző mondjuk egy gyárban, Pesten pedig akár 200 ezer forintot is meg lehet keresni ugyanazzal a munkával. 

A kínai átlagos városi, gyári dolgozó ugyanúgy kb havi 200 ezer forintot keres, mint a magyar párja, a munkások között a minimálbérért dolgozó munkások száma régiónként változik, körülbelül 20 és 30% között. Minimálbérért zömében, akárcsak nálunk, az adott területen épp az új szakmájukban elhelyzetkedők, a fiatalok, a dikákok, és a semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezők keresnek. A kínai vidékiek átlagbére kevesebb, mint 95 ezer forint. Az ÁFA viszont kisebb Kínában (17%), mint Magyarországon (27%), így egy egyszerű kínai alsó-középosztálybeli munkás ma már magasabb életszínvonalon él, mint pesti párja, a vidékiek életszínvonala pedig a magyar vidéki ember életszínvonalával egyezik meg. Az átlagos kínai dolgozó - 2015-ös adatok alapján - heti 40 órát dolgozik, tehát a fizetéséért kevesebbet dolgozik, mint magyar párja.

Összehasonlításképp egy alsó-középosztálybeli USA-beli munkás kb 400 ezer forintot keres havonta. Ez kb duplája a kínai bérnek, de a két ország között a fizetések területén nincs olyan markáns különbség, mint ami a köztudatban él. 

3. A kínai termékek gagyik, és szarok

A kínai termékek nem gagyik, és nem szarok. A magyar termékek a gagyik, és a szarok. Már ha egyáltalán léteznek. Magyar dzseki, magyar fülhallgató, magyar joystick... Nem is sorolom tovább, teljesen mindegy, hogy mit írnék ide, úgysem létezik. A kínai párja teljesen jól használható, tartós, és jó minőségű az árához képest, máskülönben hogy vált volna Kína a világ vezető gazdasági erejévé? Kínában nem szednek 80%-os adót, hogy a csókosok kék zászlót lengetve 300 ezer forintos buszmegállókat építsenek 6 millió forintért. 2016-ot írunk. Ma már nem Kínában dolgoztatják az embereket egész nap szünet nélkül halálra egy tál rizsért, hanem nálunk. A Keleteurópai uniósegély-szocializmushoz képest Kína már most egy tejjel-mézzel folyó gazdag kánaán, gazdasági értelemben legalábbis az.

A sakktábláról a feminácizmus sötét bábúit le lehet ütni. Ez azonban csak egyesével, lépésről lépésre lehetséges. Az én lépésem a játszmában a fiúk emberi jogait kíséreli megvédeni. Nem tolerálható az, hogy a fiúk testnevelésórákon ugyanazért a teljesítményért alacsonyabb osztályzatot kapnak, mint a lány tanulók. Indoklásomban kifejtettem, hogy ez miért diszkrimináció, és elpostáztam aláírva az Alapvető Jogok Biztonsának Hivatalába. 

A teljes levél itt látható, beszéljen önmagáért. 

Legyen a beadvány eredménye bármi is, mindenképpen komoly következményeket fogunk tudni levonni a magyar állam, és a magyar társadalom működéséről. 

Fejlemény: 2016, jún 7., megjött a válasz. Nem is vártam mást. Az ügynek ezzel természetesen nincs vége.

Fejlemény: 2016, jún 10.: Az ügyet továbbítottam az egyenlő bánásmód hatóságához

Fejlemény: 2016, jún 17.: Az üggyel csak személyes érintettség esetén tud foglalkozni az Egyenlő Bánásmód hatóság, ezért valaki olyasvalakinek kell beadnia, aki személyesen is érintett-jelenidőben!

EZÉRT OLYAN ISKOLÁS FIÚT - PÉLDÁUL VÉGZŐST - KERESÜNK, AKI EZT HAJLANDÓ BEADNI! Vedd fel velem a kapcsolatot, ha ilyen vagy, és átküldöm átszerkesztve a dokumentumot, segítek beadni és megfogalmazni a konkrét, személyre szabott bejelentést!

A fent látható ívvel egy szombathelyi középiskola 2. osztályba lépő diákjai találkoznak a napokban. Elemezzük ki, hogy mit látunk:

-2 db biológia könyv. Ez régebben még úgy ment, hogy a tanár lediktálta az óránként max fél oldalas tananyagot. Kell ennél több biológia középiskolába egy olyan szakon, aminek a biológiához semmi köze? Nyilvánvalóan nem, az, hogy 1150-ért biológia könyvet kell venni, színtiszta és nyílt korrupció. Korrupció a biológia tankönyveken: 1150 Forint.

-Színes irodalom + irodalmi szöveggyűjtemény majdnem 3 ezer forintért. Indokolatlan, hogy évente egy könyvnél, vagy újabb szöveggyűjteménynél hoszabbra húzzák szét a tananyagot, ennél több faszságot amúgysem lehet egy év alatt megtanulni (mondjuk ennyit sem, és különben ki a faszomat értekel évi 50 költő életrajza? úgyse jegyzi meg senki). Nekünk annak idején fele annyi könyv volt irodalomból, és őszinténszólva kétlem, hogy azóta milliószámra jött volna olyan új kortárs irodalom, ami indokoltá tenné az évi két irodalomkönyv beszerzését. Ez is irreális. Korrupció az irodalom tankönyveken: kb 1100 Forint

-Matematika könyvek 5 ezer forintért. Középiskolában összesen - 4 évre - 3 db matematika könyvünk volt, mindhárom példatár. 4 éven át ezt használtuk, abban bőven elfér minden tananyaghoz több ezer példa, és a szabályok bemutatása is. Korrupcuió a matematika tankönyveken: kb 4000 Forint

-Kémia: kémiatankönyv használata egy középiskolában nem reális. Korrupcuió a kémia tankönyveken: 1000 Forint

-Fizika: az első reális tétel a listában az 1000 forintos fizika tankönyv, ez valóban indokolt. Korrupcuió a fizika tankönyveken: 0 Forint

-Földrajz könyv. Minek? Mihez? Benne van, hogy néz ki a földgömb, a bauxit, és London? Gondolják a népi klikkecskénél, hogy Ilyen korrupt országban úgyis a legnagyobb karrier az, ha valaki odamehet mosogatni?  Korrupcuió a földrajz tankönyveken: 1000 Forint

-Nyelvtankönyvek 1400 forintért. Középiskolában egyáltalán nem volt nyelvtankönyvem. Elég nevetségesnek érzem, hogy azt hiszik, hogy majd pont ettől fognak helyesebben írni a diákok. Eleve teljesen felesleges nyelvészetileg megközeíteni a nyelvtant, morfémákról, meg többi kamus faszságról okoskodni, főleg úgy, hogy 1400 forintért még tankönyvet is venni kell hozzá. Korrupcuió a nyelvtan tankönyveken: 1000 Forint

-Történelem: az 1000 forintos történelem tankönyv indokolt. No de a KÉSZSÉGFEJLESZTŐ TÖRTÉNELEM MUNKAFÜZET az mégis mi a rák akar lenni? Ez egy olyan tétel, amitől még Bokros Lajos is sírva fakadna, neki sosem jutott volna eszébe az, hogy így is szét lehet rabolni a gyermekek szüleit! Vajon mi lehet a történelem készségfejlesztőben? Hogy legyél jobb Adolf Hitler, mint az eredeti? Hogy plántáld optimálisabban a gázkamrákat? Hogy kell atombombát csinálni az erdő közepén kövekből a románok ellen középkori módszerekkel? Ókori kínai kínzások, színes bemutató? Korrupció a történelem tankönyveken: 810 Forint.

-Nyelvnkönyvek 4200 forintért. Már látom is, ahogy varázslatosan beleszáll a nyelvtudás a tanulók fejébe a 4200 Forintos nyelvkönyvektől, aminek a borítóján egy mustáros nyúltól kérdezi meg a pincér, hogy ez vajon egy asztal? Azért van ott a tanár, hogy megtanítsa a nyelvet, bár ez nyilván sem könnyvel, sem annélkül nem szokott sikerülni, hála az 500 éves elmaradott nyelvidomítási módszereknek. Korrupció a nyelvkönyveken: 4200 Forint.

Summa summarum: a 10. osztályos tanulók tankönyvein 4200+810+1000+0+1000+4000+1100+1150 forintnyi, azaz összesen 13260 Forintot ILLEGÁLISAN gyűjt be a KLIK az állami tankönyvellátó (KELLO) vállalat számára (a teljes összeg kb kétharmadát). Ma Magyarországon 1,8 millió diák van, ez azt jelenti, hogy összesen évente 23 868 000 000 forintot (huszonhárommilliárd forintot) csal el a magyar szülőktől is diákoktól a Fidesz által alapított KLIK és az állami tankönyvellátó (KELLO).

Éljen soká Orbán Viktor!

Anyukádat is sokat emlegetjük!