Geri blogja

A jó s szép menekült előle
Oly szörnyű volt hörgése
Nagy fogait kivillantotta
Fején ült két nagy szarva

Nem hörgött, mint a TV-ben
Szeretetről beszélt éppen

Háta mögé dugja két szarvát
Mindig árnyalt az életben
Nem olyan, mint a mesében
Látjuk, mert

Igazából szép az arca
A Gonosznak nincsen szarva

-Hatóságilag Tilos - A gonosznak nincsen szarva

Magyarország kormánypártjának helyzete nem egyszerű: szabadságharcot vívnak elnyomó hatalmak ellen. Igencsak bizarr szabadságharc ez: nincsenek katonák, nincsenek halottak, és nincs ellenség sem.

Ezt a szabadságharcot a kormánypárt egy olyan unió ellen vívja, amelyből a kilépést maga a kormánypárt akadályozza meg egy alkotmánymódosítással. Bár egyes becslések szerint az emberek 45%-a, más becslések szerint az emberek 65%-a már inkább kilépne ebből a bizonyos unióból, a kormánypárt ezt nem teszi lehetővé.

Tehát a kormánypárt nem teszi lehetővé az ország számára, hogy az ország kilépjen egy olyan unióból, amely ellen szabadságharcot vív. A szabadságharcot vívó kormánypártot ugyanis nem az érdekli, hogy az emberek mit akarnak - a kormánypártot az érdekli, hogy ő mit akar. Akarják például azt a havi néhány millió forintos fizetést, amelyet pont ettől az uniótól kapnak. Akarják még az unió által a magyar gazdaságba pumpált eurómilliárdokat  - csakhogy ez a pénz euróként visszatérítve a kiesett vámjövedelmekért, a befizetett adónkért, közös költségeinkért cserébe kapjuk - ez a pénz a mi jogos tulajdonunk, amely nekünk jár, ez a mi részünk a közösből. Azonban ahelyett, hogy ez a pénz eleve a zsebünkben lenne, a kormánypárt behajtja, befizeti őket az unióba, majd a kormány által formált bürokratikus rendszeren átáramolva enyészetté változtatja ezeket a pénzeket...

Hatalmas szabadságharc ez: melldöngetve állnak ki az unió intézkedései ellen, miközben az unió utasításait kérdés nélkül hajtják végre, és szó nélkül törlik el, és módosítják azokat a törvényeiket, intézkedéseiket, amelyek ellentétessek ezzel a bizonyos unióval.

A kormánypárt szabadságharcot vív a bankok ellen is - miközben a bankok behajtói a kormánypárt gépfegyveres terrorelhárítói gyűrűjében dobják ki a házaikból az embereket a bedőlt hiteleik miatt. Amelyeket azért kellett felvenniük, hogy ne haljanak éhen. Majd miközben ezek az emberek az utcákon lázonganak, a tüntetésüket a kormánypárt által kivezényelt gumibotos rendőrök verik szét már második napja - hogy megvédjék az Unió bankjait - amelyek ellen amúgy szabadságharcot vívnak.

A kormánypárt szabadságharcot folytat még az antidemokratikus elvek ellen is, a közvetlenebb demokráciát szíve csücskének tartja. Levelekekben mérik fel a magyar nép demokratikus akaratát. Ahelyett azonban, hogy konkrét kérdéseket tennének fel konkrét válaszokkal, elferdített, felületes kérdéseket írnak a kérdőívekre, hogy később ujjal lehessen ezekre hivatkozni: de hisz ti akartátok így! Ti akartátok, ezért a kormány alkotmányos szinten korlátotza a szólásszabadságot, és az internet szabadságát, a sajtószabadságot, az alkotmánybíróságot. Néha persze a nép téved. Például néha megszavazza népszavazáson, hogy a felsőoktatásban ne legyen tandíj. De ez nem számít, hisz az egy előző kormány idején volt... Amely elődje, az MSZMP szintén folytatott egy kis szabadságharcot 1956-ban a Szovjetunió ellen, miközben megakadályozta a Varsói szerződésből való kilépést.

Mi tagadás: Fidesz hősies szabadságharca, amelyet az Európai Unió ellen folytatnak, csak az MSZMP Szovjetunió ellen folytatott hősies szabadságharcához hasonlítható. Ezek ellen a fránya uniók ellen folyton szabadságharcot kell vívni. Magyarország kormánypártjának helyzete tehát tényleg nem egyszerű. Ők most szabadságharcot vívnak. És az ellenségük te vagy.

Én allergiás vagyok gyakorlatilag mindenre, amire allergiásnak lehet lenni. Az egyik főellenségem a parlagfű. Interneten olvastam (sic), hogy parlagfű fogyasztása csökkenti az allergiát. Tévében láttam, hogy az emberke mutogatta, hogy ő bizony eszi a parlagfüvet, és ezzel meggyógyította a parlagfűallergiát. Interneten sokak osztják az észt, hogy a parlagfű micsoda egszésges, és hogy nem szabadna kiírtani, mert az allergiát is meg lehet gyógyítani vele, óvja a talajt, meg mindenféle hülyeség. Persze valószínűleg ez pont olyan nonszensz dolog, amit az ilyen furcsafejű 60-as iqval bíró összeesküvéselmélet-fanok terjesztenek.

Vagy mégis van benne valami? Ki kell deríteni. Hát, csapjunk is a lovak közé - szedtem két db, közepes méretű parlagfüvet, majd elhatároztam, hogy készítek belőle parlagfűteát (lásd: kép). Ennek két módja van a leírások szerint, mindkettőhöz a levelei kellenek. Először lemossa az ember a növényt, leszedegeti a leveleket (a növény többi része nem kell, így azt akár el is lehet dobni). Aztán felrakni főni egy kis edényben vizet, majd bele egy egy csipetnyi parlagfű-levelet. Ez egy adag. A két parlagfüvemről tehát összesen kb 20-30 adagnyi levelet gyűjtöttem be. Ebből még frissében fel is használtam egy adagot, a többit pedig majd később meg kell szárítani, és majd megszárított, őrölt formájában lesz felhasználható pl télen. Ízesítőnek is fel lehet használni, pl levesben. De én maradok a teánál egyelőre. A parlagfű, amit szedtem, nem bimbódzott még, 2 db középkorú növényről van szó tehát.

Már meg is főztem belőle az első adagot, most hül. Csak néhány kortyot fogok belőle fogyasztani, hogy nehogy valamiféle allergiás sokkot kapjon a szervezetem (allergiás, és asztmás is vagyok). Ha nem lesz tőle semmi bajom mondjuk 4 órán belül, lehűtöm, és szép lassan lekortyolgatom majd a teát 1-2 nap alatt. Ha elfogy, főzök még belőle, és majd kiderül, hogy csökkenti -e az allergiát, hatástalan -e, vagy esetleg megdöglök -e tőle.

Mindenesetre azokat, akik rátukmáltak erre, befenyítettem, hogyha bajom lesz tőle, kiverem belőlük a kezelési költségeimet. Persze csak akkor, ha túlélem.

A teába tettem még sima filteres mentolos teát, és egy kiskanálnyi citrompótló lét is, hogy legyen már valami íze is. A tapasztalatokról hamarosan beszámolok.

Egyfelől érthető, hogy az olyan parlamenti pártoknak, akik még 2006 körül például a magyar zászló használatát tüntetéseken korlátozni akaró törvényekről komolyan vitatkoztak, nincs valami túl sok morális alapjuk a demokráciáról puffogni.

Például azért, mert azt sem tudják, hogy mi az. Max olvastak róla talán valami lexikonban. Demokrácia: lavor vasicis vascilium, az egyszíkűek rendjébe, a csalánozók osztályába tartozó - pardon... a demokrácia... hátőőőőő...

De ezek az önjelölt demokráciamentő prókátorok azért néhány éve elkezdték igencsak erősen menteni. Jaj istenem, veszélyben Magyarország, itt van a gaz nátzih Orbán, rasszista elnyomás, terror, emberi jogok, jogállam, apartheid. Felkapta ám erre a fejét a sok nyugati világvezér, hogy hát miez, mindenféle gittegyletből jöttek is szépen, hogy megnézzék a terrort, az elnyomást, a nácikat. Nagyon szép képeket készítettek az árpádsávos vonulókról, meg a nekik szónokló miniszterelnökről. Persze lehet, hogy nem is nekik szónokolt, dehát ki nem szarja le: Hans Jürgen öntőgyári munkás úgyse beszél magyarul, vazze. Szóval kijöttek, megnézték a csúnya fasisztákat, konstatálták, hogy dehát még mindig demokrácia van, aztán hazamentek. Írtak egy nemzetközi szemszögből megfogalmazott nemzetközi dokumentumot az ilyen-olyan nemzetközi gittegyletek nemzetközi vezetőinek, beleírva, hogy hát ezek a magyarok teljességgel nátzik, ez így van, csakhogy erre szavaztak, pont. És akkor csúnyán néztek az országra utána 2 teljes percig.

Telt, s múlt az idő, a kormánypárt megint kitalált valami hülyeséget, az idióták megint elsírták a bánatukat külföldön, az megint idejött, fényképezett, hazament, dokumentumot írt, csúnyán nézett. Aztán megint, aztán megint, és kb az 1740. alkalommal elunták.

Ismeritek a történetet, amiben a kisfiú túl sokszor kiált farkast?

Végül, amikor jött a farkas, már senki sem hitt a fiúnak. Pláne, ha ez a fiú amúgy ennek tetejében még egy undorító ember is, akit megvetnek.

De ettől függetlenül a farkas végülis eljött. A mesének vége.

Hitlernek volt egy álma, amelyet mindennél fontosabbnak tartott. Hitler egyetlen célja, amely megvalósításáért minden más szempontot alárendelt. Egy szuperbirodalmat akart létrehozni, amelynek a Harmadik Birodalom nevet adta. Ezt a birodalmat a német nép dominálta volna, a többi nép pedig a német ipart és gazdaságot szolgálva, alárendelve egy közös, németek, és más, felsőbbrendű, nyugati és északi fajok által dominált vezetés parancsai szerint élt volna.

Ez az új birodalom akár 1000 évig is állt volna, persze a birodalom aztán bizonyos embereket kvótákkal, limitekkel elnyomott volna, míg másokat ezekkel segített volna. Akik ellen harcolni kellett. A demokratikus értékrendek, és a népek demokratikus akarata sem érvényesülhetett volna, mert a birodalmi szabályzás a népek szuverén akaratát tetszőlegesen felülírhatta. Különösen az egyszerű, keleti fajokét, akik Hitler szerint alantasabbak, és alsóbbrendűek, ezért irányítani kell őket a felsőbbrendű, jobb minőségű, nyugati fajoknak. Bár ezeket a fajokat is bekapcsolták ugyan némileg a birodalom vérkeringésébe, de mivel alsóbbrendűek, és alkalmatlanok az irányításra, demokratikus akaratuk szűkségszerűen rossz.

Ebbe a birodalomba persze bejöhettek volna azok az idegen elemek is, amelyek hajlandóak szolgálni az európai fajokat a munkájukkal.

Adolf Hitler tehát megnyerte a második világháborút, mert álma, amely megvalósítása céljából kirobbantotta ezt az öldöklést, teljesült, és a birodalma létrejött. Úgy hívják, Európai Unió.