Geri blogja

A magyarok nácik, a szó teljes értelmében. Tehát nem neonácik, nem nacionalisták, nem nemzeti radikálisok, nem fasiszták. A náci szó itt most nem szinoníma, és nem is baloldali sirám és nemzetfikázás, hanem tény. A magyarok döntö többsége egyszerűen, klasszikus, 40-es évek értelmezésében, szó szerint véve náci. Aki ezt nem így gondolja, az gondoljon bele: nézzük csak meg, mit művelünk a cigányokkal (akik persze a baloldali propagandával szemben nem épp ártatlan báránykák). Hallgassunk meg egy kevésbé magyar-kompatibilis vallásról alkotott véleményt, mondjuk a zsidókról. Beszélgessünk valakivel el az afrikaiakról, muszlimokról. Beszélgessünk a gazdaságról.

A magyarok a náci embertípus iskolapéldái. A magyarok nácik, ez nem vitatéma. Tulajdonképpen mindig is azok voltak, a keleteurópai népek nagy részével együtt. A kommunizmus is lényegében nácizmus, csak az idegen fajok gyűlölete helyett a szocializmuson van a fő hangsúly, az oroszosítás másodlagos volt.

Annak, hogy nácik vagyunk, van pozitív, és negatív oldala. Egyrészt pozitívum az, hogy ebből következik egyfajta nemzeti ellenállás, egyfajta fajvédelem, például az idegen népek és fajok beözönlésének ösztönös ellenzése, a saját népünk magasztalása, szeretete, és ha kell, brutális tettek véghezvitele a saját fajunk megmentése, életterének megőrzése érdekében.

És van egy negatív oldala, méghozzá a szocializmus rész: minek a kapitalizmus? Minek a valódi piacgazdaság, minek termékeket és szolgáltatásokat létrehozni, amikor lehet aladárkodni és csavarozgatni egy odarendelt népi vezetőcske által vezetett nagyvállalatban bármiféle érdemi munkát sem végezve, ahol ,,elhelyezkedni'' lehet, elvégre az egész csak helyezkedés kérdése. Majd jön az állam, és a nyugati (német) szövetségeseink, akik csodálatosak, és még kicsit nálunk is felsőbbrendűbbek, akik olyan rendesek, hogy csavarozhatunk a gyáraikban, és ezzel hozzák a munkát, mert a munkát azt hozni kell, mert a munka az olyan, hogy hozni lehet.

És itt is van a kurva nagy probléma, a dolog második felével. 2015-ben a világ nem igazán így működik, a 80%-os adóval, egymillió közalkalmazottal terhelt élősködő magyar állam körülményei között hatékonyan üzletmenetet fenntartani legális keretek között nem lehetséges.

Ahhoz viszont, hogy ennek a működésképtelenségére a társadalom ráeszmélhessen, reálisan átszervezhesse magát, és ki tudja javítani a hibákat, nem lehet úgy, hogy minden magyar ember náci, ugyanis ehhez már más jellegű politikai alternatívák színrelépéséhez van szűkség.

De viszont mivel gyakorlatilag minden magyar ember náci, ezek az alternatívák nem tudnak teret nyerni, nem tudják a változtatásokhoz szűkséges alapokat megteremteni. Ha megfigyeljük a nácizmus politikai ellenzéket, pl az MSZP-t, akkor azt vehetjük észre, hogy megélhetési politikusokról van szó. A lelkük mélyén ők is nácik, haláltáborokba, urambocsá, közrendvédelmi telepekre zárnának ők is nagyon szívesen minden cigányt, bevándorlót, máshogy gondolkodót: CSAKHOGY az ő esetükben van ezzel egy bökkenő, méghozzá az, hogy ideológiailag ezt nem tehetik meg. A politikai legitimációjuk ugyanis olyan hatalmaktól származik (pl eu, usa), amik ellenzik, megvetik, írtják a nácizmust.

A mai, önmagukat baloldalinak hívó pártok, és szavazók kognitív disszonanciája tehát feloldhatatlan. Bár minden statisztika, és realitás szerint is ugyanúgy idegengyűlölők, ugyanúgy hivatalban akarnak szarni, ugyanúgy nem akarnak semmit sem csinálni, mint a többiek, ennek a propaganda, és a nyilvánosság szintjén nem adhatnak teret. Propaganda szintjén nagy emberbarátok, ők a kapitalizmus nagy hívei, ők a cigányok nagy barátai, miközben sem a valódi kapitalizmusért, sem a cigányokért nem tudnának/akarnának semmit sem tenni, hisz nem is értik a probléma mibenlétét. Úgymond magukbatemetik, elfojtják magukban a valódi indíttatásaikat, hogy külföldi szövetségeseikre támaszkodva ebből politikai tőkét igyekezzenek kovácsolni, mint ahogy tették ezt a rendszerváltás előtt is, a világ legsötétebb diktatúráját kiszolgálva zokszó nélkül, a politikai hatalomért cserébe a nácizmus gazdasági részét nyugodtan művelve, háttérbe szorítva annak társadalmi céljait, és nacionalizmusát. Nyugodtan művelték ezt a rendszerváltás után is, liberálisabb, egy árnyalatnyival demokratikusabb köntösbe bújva, szétrabolva ezzel az országot maguknak is, önnön tudathasadásukban.

Ebből következően aztán a mai baloldali pártoknak nincs valódi társadalmi támogatottsága. Tüntetéseiken néhány tucat fő képviselteti magát, nincs valódi tömegbázis, és nem is létezhet ilyen. Tagjaik, vezetőik jól csengő szólamokat szónokló politikai prostituáltak valódi elvek, és szándékok nélkül, leszámítva a saját meggazdagodásuk szándékát. A hatalomra kerülésükhöz szűkséges körülmények viszont nem állnak rendelkezésre, és a társadalom sem érdekelt abban, hogy visszahelyezze őket a mundér közelébe.

A baloldal tehát amellett, hogy ma, magyarországon nem létezik, még az általuk hangoztatott elvek sem baloldaliak az esetek nagy részében, hanem egyszerű üres, nyugatmajmoló, káros lózungok, amelyeknek sem a baloldalisághoz, sem a kapitalizmushoz, sem a publikusan hangoztatott eszmékhez nincs köze.

A magyaroknak pedig tovább kell fejlődni, de azonnal, ugyanis az a nemzeti szocialista gazdaság, amiben idestova lassan már 70 éve élünk, nem képes már ellátni minket a megfelelő minőségű termékekkel, nem teszi lehetővé a modern, nyugalmas életvitelt számunkra, nem teszi lehetővé sem az egyén, sem az országunk egészének kiteljesedését.

A magyar nácizmust egyfajta neonácizmusnak kell felváltania, ami a nemzeti szocialista gazdaságunkat egy modernebb, libertáriánusabb gazdaságra cserélve, a felesleges ballasztokat ledobálva, az üldögélés-szakértgetést radikálisan felszámolva komoly, a jelenegi adóterheket TIZEDELŐ, bürokráciát felszámoló, adócsökkentésen, valódi piacgazdaságon, terméklétrehozáson, szolgáltatásnyújtáson, tudáson, képességeken alapuló gazdaságot képes legyen kiépíteni egy jelenleginél nyíltabb fajvédelmi társadalmi politika jegyében. Ez a politika aztán megőrizve a mostani fajvédő gondolkodásmódot hatékonyabban képes legyen a céljait elérni, ugyanakkor a magyar nép szaporodását is lehetővé teszi a társadalomban jelenlévő intézményesült férfigyűlölet letörése révén, legitimizálja az EU-tól való politikai elszakadást, már érdemben megoldhatja a határvédelmet, és a felgyülemlett társadalmi ügyeket megfelelően kezelni lesz képes.

Ilyen párt viszont ma Magyarországon nincs. A Jobbik is pont ugyanazt a hunyorgatós, duplagondolos náci bolsevik politikát képviseli, mint a Fidesz, viszont a hatalomra kerülésük esetén egyértelműen erre válaszul, a Jobbik természetes ellenzékeként ki fog alakulni egy olyan alakulat, ami ezeket már képes lesz véghezvinni, és elkezdődhet Magyarország új korszaka.

Sosem folytattam egészséges életmódot, sőt, hülyeségnek is tartottam azokat a véleményeket, amik meg akarták határozni, hogy mit egyek, mennyit kell mozogni, stb. Persze amíg az ember mondjuk középiskolás, addig ezzel nincs is baj, hisz van neki  heti 3-4-5 tornaórája, és addig nem is volt gond. Később évekig olyan, rendszertelen életet folytattam, hogy naponta ingáztam, ami több kilómétert utaztam, több kilómétert bicikliztem, 2x30 percet gyalogoltam, és naponta több órát álltam egy helyben. Gyűlöltem: fáradt voltam, elnyűtt, éhes, szomjas, kimerült. Leszámítva ennek a rendszertelenségét, azért eléggé sok mozgást és erőnlétet igényelt, hogy ezt kvázi minden nap csinálni tudjam. Aztán jónéhány évvel ezelőtt ennek vége lett, és szinte egész nap ültem a számítógép előtt, és zabáltam. Nem mozogtam semmit. Ez így ment éveken keresztül, és egyszercsak elkezdtek előjönni a problémák.

Azt vettem észre, hogy hájas vagyok. Ami nagyon érdekes volt, mert csak 67 kiló voltam. Hogy lehet egy 67 kilós ember hájas? De bizony, hájas voltam, löbögött rajtam a háj. Ha esetleg hirtelen futnom kellett valami miatt, a mellemen is löbögött a háj, a kezemen is, és a hasamon is. Aztán elkezdtem figyelni magamra: észrevettem, hogy nagyon sokat alszom. Akár napi 12 órát is alvással töltöttem. Megfigyeltem, hogy esténként 3-4x fel kell kelnem, hogy wc-re menjek, illetve 2x-3x fel kellett kelnem azért, hogy igyak. Feltűnt, hogy nehezen közlekedek a lépcsőn, már pár lépés után valahogy elfáradok. Feltűnt, hogy egyáltalán nem mozgok semmit egész nap, max hetente egyszer elmegyek a boltba. Észrevettem magamon, hogy naponta akár egy tábla csokoládét is megeszem. Reggelre gyakran furcsán száraz, és fehéres volt a szám. Azt vettem észre, hogy nem vagyok friss, és fitt, olyan volt, mintha egész nap fáradt lennék, mintha nem is én lennék: nyomott, melankólikus közérzetem és hangulatom volt. Gyomorproblémáim súlyosbodtak, reflux szerű tünetek fájdalom formájában jelentkeztek, egyre erősebben, ezért néha kellett szódabikarbónás vizet is innom, főleg lefekvés előtt. Ezek az évek során csak súlyosbodtak.

Aztán elgondolkodtam a dolgon, és rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Alaposan utánagoogliztam a témának, és az elérhető anyagok alapján világossá vált számomra, hogy a mozgáshiányos életmód, a kialakuló cukorbetegség vészjósló előjeiet mutatja a szervezetem, és hogyha nem teszek radikális lépéseket, akkor az az egészségem visszavonhatatlan, végérvényes megromlásába, elromlásába fog torkollni.

Először a mértéktelen csokoládézabálást iktattam ki az étrendemből. A napi egy- fél tábla csokoládét napi fél-negyed tábla csokoládéra korlátoztam. Ez minimális változásokat állított be, de még nem elégségeseket. A második lépés az étrendem átoptimizálása volt. Igyekeztem nem szétzabálni az agyamat, hanem kultúráltan, naponta legalább minimálisan valamilyen zöldség, gyümölcs, kenyér bevitelét megoldani, legalább úgy, hogy napi egy étkezés kultúrált, szerény, szegényes, egyszerű ételekből álljon. Ez is minimális hatást ért el.

A harmadik pedig a mozgás életembe való visszavezetése volt. Először egy kéthetente 40 percnyi kosárlabdázást iktattam be, de ez nem segített, és nem is élveztem. Unalmas volt. Persze eleinte kellőképpen lefárasztott, de később már egyáltalán nem. Gondolkoztam sokáig, hogy mit lehetne csinálni helyette, míg végül aztán a nekem tetsző sportot megtaláltam, és elkezdtem űzni (hogy pontosan mit is, az nem publikus, és maradjon az én titkom). Amikor az első mozdulatot - mindenféle bemelegítés nélkül megtettem, azt hittem, hogy eltörtek a csontjaim, két napig nem tudtam rendesen mozogni utána. De aztán újrakezdtem, kialakítva egy rövid bemelegítő edzést is, és utána már akár 3-4 mozdulatot is meg tudtam csinálni. A negyedik után már úgy éreztem, hogy elájulok. Elkezdett velem forogni a világ. Oxigénhiányos állapotba kerültem, rosszul lettem. Szinte azonnal aludnom kellett utána. Ebből is látszik, hogy milyen tragikusan rossz erőnlétben voltam. Aztán következő nap már ötöt, és csak utána kezdtem el félig elájulni. Aztán másnap már hatot... A csokoládézabálást is elhagytam, étkezés után napi 0-2 kockára optimizáltam le a csokoládéigényemet, és igazából, többre szűkségem sincs.

Fél év után kibővítettem további mozdulatsorokkal az edzésemet, addigra már napi száznál tartottam, és még mindig, folyamatosan nőtt tovább az erőnlétem. Az edzésem hossza beállt napi 20 percre, bemelegítéssel együtt. Ami persze még mindig nem valami nagy, meg nem épp egy sportember edzésének a hossza, de eléggé bámulatos javulást hozott már ez is.

Ezzel párhuzamosan folyamatosan javulni kezdett a közérzetem, és az egészségem. Észrevettem, hogy már nem alszok napi 12 órát, hanem csak 11-et. Aztán szép lassan azt vettem észre, hogy már csak 10-et. Aztán végülis egy 9 és 10 közötti szakaszra állt be az alvásom, amivel már teljesen elégedett vagyok. Az éjszakai napi 3 ivás/hugyozás először kettőre, egyre, majd átlagban nullára, néha egyre csökkent.

Kezdett megszűnni az elnehezültség érzése, kezdett lemenni a hájam. Persze nem ment azonnal, havonta kb 1 kilót fogytam. Egy év alatt 57 kiló lettem 67 kilóról, és a mozgásom teljesen gyors, légies lett. Később a szervezetem beállt 59-re. A közérzetem és alkatom alapján arra jutottam, hogy 58 az ideális súlyom, ez pedig elég közel van hozzá.

Emellé körülbelül fél év után beiktattam még heti egy futást is. Persze nem az autók után, hanem a természetben. Először csak kb 200-300 métert sikerült ,,futnom'', bár ez a futás inkább nézett ki egy elmebeteg hülyegyerek vonaglásának egy elmegyógyintézetben. Aztán következő héten 310 métert, aztán 320 métert... Nagyon lassan értem el eredményeket a futásban is, a gyorsfutással kapcsolatos sebességem, vagy távolságbírásom később sem növekedett, viszont a lassú futásom az pár száz méterről talán 1-2 kilóméterre növekedett. Sajnos azonban le kellett állnom a futással teljesen a nyárra az alergiám és az asztmám miatt. Érzem is, hogy hiányzik, és valószínűleg októbertől kezdtem nulláról az egészet, és komolyan dolgozhatok azon, hogy megint le tudjak kocogni 1-2 kilómétert. De mivel a napi 20 perc sima edzést csinálom amúgyis, az azért az egészségem fenntartásához igencsak hozzájárul.

Egy év alatt a napi 20 perc edzés + heti 20 perc futás szinte minden kezdődő egészségügyi panaszomat gyakorlatilag teljesen megszüntette, kivéve a reflux szerű problémát, de az, mint kiderült, a mozgásszegény életmóddal és rossz táplálkozással nincs összefüggésben, hanem egész egyszerűen örökölt, és nem lehet vele mit kezdeni (csak úgy, mint mondjuk az alergiával).

Tehát javaslom mindenkinek, hogy zabáljon ésszel, és iktasson be egy legalább napi 20 perc mozgást az életébe, ha hasonló közérzet-beli problémái vannak, ne hagyja, hogy ezek komoly betegségekké fejlődjenek ki. Persze nem lesz azonnali a javulás, és rohadt nehéz lesz, főleg kezdetben, de megéri. Ezzel a minimális mozgással is nagyon komoly eredményeket lehet elérni, és ha az emberek ezeket egyszer megszokja, akkor onnantól elkísérik az egész életét.

Amikor a megkeseredett, a kapitalista igényeket még távolról értelmezni, felfogni, kiszolgálni sem képes, sem nem akaró nagypofájú akarnokok, buta, tehetségtelen, primitív, agresszív és pofátlan munkások, üvöltöző szélespicsájú tuskó oktatók, a szocializmusban megrekedt silányság pinaszagú, szarszagú és bűzös okádmányával visszavonhatatlanul és menthetetlenül beterített iparágakat keressük, akkor a magyar ruhaipar az, ami ennek leginkább mementót állít.

Bár, amikor a teljes magyar szellemi és gazdasági hanyatlás iskolapéldáit keressük, akkor elsősorban a filmipar szokott eszünkbe jutni, azonban a filmiparra ezek nagyrésze nem igaz. Igaz az, hogy nevetségesen gyenge, kontraproduktív, kontraszelektált, élvezhetetlen, és silány, mégis igyekszik újra és újra megújulni. Igaz az is, hogy ez életképtelen, nézhetetlen produkciókat szül, de megvan benne a piacgazdaságnak, a piaci igényeknek való megfelelés valami minimális szikjára, vagy vágya, még ha erre amúgy képtelen is.

kép: vagy.hu

A ruhaipar egy olyan iparág, ami már a rendszerváltás előtt is hihetetlenül gagyi volt.

Emlékezzünk csak a magyar ruházati cikkekre a szocializmusból!

...

Ugye, nem jut eszünkbe semmi olyan, amire érdemes lenne emlékezni. Hát pont ez az: nem hozott létre semmilyen említésre méltó produktumot sem, ezért aztán nem is emlékszünk rá. Talán csak a cipőkre, amik annyira rosszak, kényelmetlenek, gusztustalanok, és használhatatlanok voltak, hogyha valaki sokat járt bennük, annak hamarosan műteni kellett a lábát.

A magyar ruhaipar, miután államosították/kommunizálták, képtelen volt bármiféle innovációt is felmutatni. Odatettek valami ügyeletes elvtársnőt, hogy aladárkodjon össze valami ruhaneműket, alapítottak egy csomó varrodát, szinte minden falu határába egyet, mert a varroda az aztán egy kurva fontos dolog ám, és gyártották szépen a kb Horthy korabeli szabásban a kombinékat, nagymamabugyikat, otthonkákat, lenge iskolaköpenyeket és tornauniformisokat, olyan minőségben és stílusban, amit sem a világ többi részén, sem pedig nálunk értelmes ember önként soha a büdös picsába nem vett volna fel nemhogy az 50-es, de még talán már a 40-es években sem.

Ha a magyar ruhaipar termékeiből kellett volna felöltöztetni az országot, akkor mindenki úgy nézett volna ki, mint egy modern amerikai fegyencfilm főhősei, ráadásként kétnaponta lemállott volna róluk a ruha.

De itt elsősorban nem is a minőségi alapanyagok hiánya a probléma.

Nekem például van egy vékony osztrák bőrdzsekim, ami valójában annyira olcsó volt, hogy gumiból van. Kb a rendszerváltás idején vásárolta apám, aztán tavaly kitette a garázsba, mondván, hogy már nem kell neki, mert keletkezett rajta két apró lyuk. Én pedig lepucoltam róla a penészt, szépen lemostam, átkentem, és azóta is ebben a ruhában járok mindenhova, legyen az túra, randi, városban mászkálás, hivatalba mászkálás, esküvő, bármi.

És ez azért van így, mert ez a ruhanemű valódi piaci igény kielégítése céljából, a valódi piaci igényt felismerni és kiszolgálni képes emberek tervei és munkája alapján került a piacra, legyen bármilyen olcsó, és legyen bármilyen szar anyagból, a mai napig 100%-osan megállja a helyét.

Ellenben öreganyád 1914-es divat alapján varrt kombinéja nem biztos, hogy ilyen.

A kommunizmusban nem nagyon kellett produkálni, érdemi munka, hozzáértés, és tehetség nélkül is lehet nyálat verni, dirigálni, horthy-mamabugyikat tömegtermelni varrodákban vasmacák által, függetlenül attól, hogy ezek mennyire piacképesek, vagy hogy egyáltalán mennyire van értelmük.

Végső esetben, ha egyáltalán nincs, akkor szabályokban kell koordinálni ezeknek a ruhadaraboknak a viselését, így kezdték el aztán ezek a varrodák az iskolaköpenyeket, tornaruhákat, katonaruhákat előállítani (amiket aztán viselni is kötelező volt). Lehetőleg éveken át ugyanazt, több ezer darabban, csak nehogy gondolkodni, innoválni, hozzáérteni kelljen.

Ráadásul minek ide divat? Majd a párt, meg a varroda meghatározza, hogy mit varr, te meg majd felveszed, büdös rabszolga, ha tetszik, ha nem. Ha meg nem tetszik, meg majd elmész a szabóhoz, aki már 40 éve pont ugyanazt az öltönyt varrja, mert mást nem tud, csak ugyanazt az öltönyt kivarrni, maximum más színben, mert fogalma sincs arról, hogy a világ körülötte mit is akar.

Aztán persze jött a rendszerváltás, szép lassan megszűnt az iskolákban a dress code, aztán a katonaság is, és így az állam lemondott a varrodákról, és a különböző ruhaipari struktúráktól is. 

Úristen, mi lesz? Jön a rohadt külföld!

Megveszi a varrodát! Pedig micsoda fantasztikus ruhaneműk készültek itt - sopánkodott a sok varrodai élmunkás, amikor észrevették, hogy akármilyen erősen is akarnak szemeteszsákokból afrikai népviseletet is alulmúló stílusú iskolaköpenyeket varrani, ez már nem fog munka gyanánt működőképes tevékenység formájában realizálódni.

El is kezdtek szépen lépésről lépésre csődbe menni. Tanakodtak, hogy mi lehetne tenni, de mivel se a kapitalizmushoz, se a szakmájukhoz, és persze se semmi máshoz sem értettek, így aztán érdemi megoldás nem is születhetett a problémára.

Jött ötletként az oktatás átalakítása. Megjelentek a divattervező, nőiruhakészítő, férfiruhakészítő szakok. Akik divatot terveznek (!!!), női ruhát készítenek, és persze férfi ruhát. Mert ez így működik, hogy a valódi piaci igényt életében ki nem szolgált, kizárólag a szocialista piacra fókuszáló fogalmatlan, a különböző szubkultúrák létezéséről korábban még csak nem is halló, valódi oktatásra ezért aztán alkatlan tanárokkal, és ugyanilyeneket képezve, hogy aztán azok leüljenek, és áttervezzék a horthy-nagymamabugyit divatos horthy-nagymamabugyira, ordítozva, üvöldözve 40-es IQ-val, elvégre divatot csak így lehet tervezni, papíron.

Roszabb esetben autocaddel, amire aztán a sok 15 éves, életében számítógépet akkor először látó, anyukája szerint tehetséges ,,divattervező kislány'' úgy bámul, mint szomáliai néger az űrrakétára, amikor vizsgafeladatként anyacsavart kell benne kigenerálni. Aztán roszabb esetben még lázadozik is ez ellen, mert minek ehhez érteni? Vagy minek bármihez is? Elég csak varrani, mint a népmesékben, nem? Elvégre ő nőiruhakészítő! Bazdmeg.

Persze ez sem jött be, így aztán elkezdtek reménykedni, hogy majd a rohadt külföld jön, és hozza a munkát. Mert a munka, az olyan, hogy azt hozzák, mert ő itt elhelyezkedett, és neki jogai vannak, ugye, mert majd HOZZÁK a munkát. Ha már egyszer felvásárolják ezek a rákos külföldiek az amúgy működésképtelen, munkát már évek óta nem végző, állami pénzből eltartott üzemet, a rohadtúristenit.

Pedig aztán itt most kivételesen azt a nyomorult külföldit kell sajnálni, aki a befektetéseit elpazarolta azt gondolva, hogy felhasználva az itteni munkaerőt, majd terméklétrehozó tevékenységet fog tudni majd itt folytatni.

Végső esetben pedig jön az önellentmondásos kesergés a mindent elöntő kínai olcsó tömegtermelt szarról. (Ha ennyire szar, akkor miért veszélyezteti a magyar ruhaipart? Ugye-ugye. A kínai ruhák minden szempontból jobb minőségűek a magyar ruháknál, PONT.).

A magyar ruhaipar - a számok tükrében

A magyar ruhaipar megszűnt. Nincs már kimutatható részesedése a gazdaságból a magyar ruhaiparnak évek óta. A folyamatos, elkerülhetetlen zuhanás végül az iparág halálához, eltűnéséhez vezetett. Azonban nincs okunk sopánkodni érte, mert minden egyes fillér, amit azekért a ruhákért kifizettek, alapjaiban véve roncsolta a magyar gazdaságot.

Sajnos a grafikon csak 2012-ig tart, de kijelenthető, hogy Iparként talán maximum az ország egész területét tekintve 1-2 külföldi tulajdonú, a csőd szélén álló üzem űzheti ezt a munkát, meg talán országos szinten néhány fő animefan kislány, akik használt hulladékból puncivillantós loli-cosplayruhákat készítenek külföldi és itthoni ismerőseik számára, ha unatkoznak (aminek persze örülni kell, hisz amit ők csinálnak, az már színtiszta piacgazdaság).

A hajdanán olyan nagyon büszke és tehetséges ruhaipar munkásai már gyárakban dolgoznak, forrasztanak, csavaroznak, fröccsöntenek, elvégre biorobotnak megteszik így is.

A kapitalista szemléletű újjáéledés a mai magyar ruhaiparban az elkövetkezendő 20 évben nem reális, mert valamilyen okból az ez iránt érdeklődést mutató fiatalok sem rendelkeznek ezzel a szemlélettel.

A homoszexualitás egy betegség, a homoszexuálisok pedig betegek. Bárhogy is próbálják csűrni, csavarni egyesek ezt, ez egy tény marad.

A szexualitás célja a szaporodás. Egy hím és egy nőstény, legyen szó akár állatokról, akár emberekről, a szexualitásának céljává a másik nemű, vele azonos fajba tartozó egyedet teszi meg, hogy biztosítsa a faj fenntartását. A szexualitás, a szex szerepe és célja a fajfenntartás. A szexuális együttlét és szexuális vonzalom lényege pedig, hogy a szex közvetve, vagy közvetlenül utódok létrehozását szolgálja.

Ez azt jelenti, hogy a hím egyed (vagy a férfi) a nőstény egyed (vagy emberek esetén nő) egymással való párosodását szolgáló direkt vagy indirekt késztetések azok, amik egészséges, a céljuknak, rendeltetésüknek megfelelő késztetések.

A homoszexuálisok esetén azonban ezek a késztetések nem megfelelően működnek, mert a céljukat nem képesek elérni, egy férfi egy másik férfivel való szex során nem tud gyermeket nemzeni, a nő egy másik nővel való együttlét során nem tud gyermeket nemzeni.

A homoszexuálisok tehát betegek, mert a szaporodásuk egyik nagyon fontos alapfeltéte nem teljesül, ezáltal a szaporodásuk esélye kvázi nullára csökken amiatt, hogy a szexuális késztetéseik nem tudják betölteni a céljukat, mert hibásak. Azzal, hogy a homoszexuális állapot miatt ezeknek az embereknek egy alapvető és létfontosságú biológiai funkciója nem teljesül, a homoszexualitás egyértelműen, megkérdőjelezhetetlenül betegséggé válik.

Hogy a homoszexualitás egy testi, vagy egy szellemi betegség, esetleg az esetek egy részében ez, más részében az, vagy esetleg az esetek egy részében mindkettő, az tudományos viták tárgyát képezi.

A homoszexualitás visszaszorítására tett eddigi erőfeszítések azonban nem fognak eredményre vezetni:

Hatósági tiltás:

A tiltás nem ér semmit, és teljesen téves elképzelés az, hogy valaha érni is fog valamit. Sőt, embrei jogi aggályokat vet fel. Ha mondjuk valaki súlyosabban allergiás, és beteg, tüszög egész nyáron, akkor arra nem lehet törvényt hozni, hogy ne tüszögjön. Nem lehet betiltani, nem lehet rá jogszabályt hozni, nem lehet bilincsbe verni, megbotozni, mert az az ember bizony tüszögni fog, ha tetszik a világnak, ha nem. Ez van.

Persze az alergiás nem is szervez felvonulást más embereket arra buzdítva, hogy milyen jó dolog tüszögni, meg hogy milyen jó dolog az orrnyálkahártyájának, tüdejének obstruktív leépülése, hanem tisztában van azzal, hogy ő egy betegségben szenved, amire nincs gyógymód, léteznek rá kezelések, amik vagy használnak, vagy nem, vagy használja időnként az egyik-másik gyógyszert, vagy nem, vagy kipróbál időnként ilyen-olyan alternatív gyógymódokat, ahogy épp szeretné.

Illetve az alergiás nem is megy oda, hogy direktben rátüsszentsen egy másik ember arcára.

Kényszergyógykezelés:

Nem lehet kényszergyógykezelni senkit, aki nem közveszélyes. Ráadásul ebben az esetben a gyógymód, és a betegség mibenléte sem ismert. Nem gyógyíthatóak a homoszexuálisok a tudomány mai állása szerint. Vagy maguktól meggyógyulnak, vagy sosem. Minden ember más és más, egy ilyen összetett és komplex betegség esetén nem lehet általános gyógymódokat sem kidolgozni. Nem célravezető, sőt, emberi jogi aggályokat felvető lenne a kényszergyógykezelés bármilyen formája. Mint ahogy az alergiásokat sem lehetne kigyógykezelni az alergiából semmiféle módszerrel sem, mert egyszerűen nem létezik olyan egységes gyógymód, vagy kezelés, amivel az állapotukban javulást lehetne előidézni.

Nyilvános megszégyenítés:

A nyilvános megszégyenítés, mumusnak beállítás, nyílt gyűlölködés megintcsak nem fogja meggyógyítani a homoszexuálisokat. Mint ahogy például az alergiásokat sem gyógyítaná ki a betegségükből az, hogyha nyilvánosan uszítanának ellenük. Ez nem így működik. Ráadásul a homoszexuálisok esetében a kitaszítottság, egymásra utaltság, áldozati szerep érzését még csak erősítené is az, hogyha nyilvánosan megszégyenítenék őket, tehát ez egy teljes tévút.

Fizikai erőszak:

A betegsége miatt atrocitás nem érhet senkit. Egy vesebeteg sem fog attól meggyógyulni, ha agyonverik, vagy leöntik szarral.

Speciális jogok biztosítása:

Attól még, hogy a homoszexuálisok mondjuk egyes országokban házasodhatnak, még nem fognak meggyógyulni, sőt, ez is egy hatalmas hiba, mert azt sugalmazhatja nekik, hogy az állapotuk normális, ami megintcsak hozzájárul az állapotuk további súlyosbodásához. Semmilyen hasonló intézkedést nem szabad hozni az államnak.

Az én teóriám, ami talán segíthet rajtuk (és néhány, a szociális hálómban lévő homoszexuális kipróbálta ennek hatására az ellenkező nemet is):

A homoszexuálisok általában nem tekintik betegségnek az állapotukat. Míg mondjuk egy alergiás, egy vesebeteg, egy mozgássérült felismeri az állapotát, tisztában van azzal, hogy ő beteg, egy betegségben szenved, tisztában van azzal, hogy ennek mik a velejárói, egy homoszexuális emberben valahogy nem tudatosul az, hogy az állapota egy betegség. Miután ez tudatosodik bennük, akkor sem szabad hagyni, hogy emiatt túlzott pszichológiai válságba kerüljenek, hanem épp ellenkezőleg: el kell érnie a homoszexuálisnak egy olyan állapotot önerőből, önként, a saját szabad elhatározásából, hogy megpróbálja feltárni a betegségének valódi okait: traumákat, pszichózisokat, és megpróbálja átcsatornázni a szexuális vonzalmát az ellenkező nemű emberek irányába.

Tudatosulnia kell annak, logikailag, pszichológiailag, hogy az, hogy a másik azonos neműt szexuálisan vonzónak találja, az egy súlyos hiba. A neki szexuálisan bejövő azonos neműek helyett hasonló tulajdonságokkal rendelkező ellenkező neműeket kell figyelmébe ajánlani, szociális hálójába integrálni, és megpróbálni átvezetni a szexuális késztetéseit őrá.

Ebben természetesen az adott személy segítségére vadidegenek, szakemberek nem lehetnek (hisz azok már leszerepeltek) - hanem a beteg kizárólag a közeli barátaira támaszkodhat ebben, akik segítik, ellátják tanácsokkal, segítenek neki megtalálni és feldolgozni a már rég elfeledett traumájukat, és átsegítve őt a nehezén legalább azt az állapotot elérik a beteggel, hogy homoszexuális helyett, ha nem is heteróvá, de biszexuálissá váljon, ezáltal a szexualitása legalább részben képes lesz teljesíteni az alapvető biológiai funkcionalitását.

Ez persze nem fog működni egyik napról a másikra, mint például heterók esetén sem működne, hogy mondjuk egy sovány nőket szerető férfit egyik napról a másikra átszoktassunk a kövér nőkre. Vagy férfiakra, persze ez nem is célunk. De körülbelül ehhez hasonlóan radikális átalakulásra van szűkség ez esetben is, ehhez pedig hatalmas nagy türelem kell.

Más megoldás nincs arra, hogy ezeket az embereket megmenthessük.

Tisztelt elektromérnökök!

A jó büdös, tetves rohadt kurva anyátokat kollektíve, a tanáraitokkal, mentoraitokkal, közösségeitekkel együtt, hogy ennyire gecire szarok, buták, tehetségtelenek, hitványak, trehányak, lusták, balfaszok, sötétek vagytok, mint egy darab gilisztás szar a végbélben.

És most lássuk a sztorit:

Tavaly nagy vidáman kitaláltam, hogy építek egy szélturbinát. Micsoda vágyak, ugye? Ki hallott már ilyet 2014-ben? Igenám, csakhogy hülye vagyok hozzá, mert nekem ez nem szakmám, és csóró is vagyok, így aztán valahogy nincs kedvem rendelni kínából félmillióért hozzá mindent, meg nem fűlik a fogam sokadlagos kézből összeapróhirdetésezett, ismeretlen működőképességű random boardokhoz sem, amikre még az sincs ráírva, hogy mit hova dugjak, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom legyártatni a különböző részeit, mivel egy fűrész nem sok, de még annyim sincs hozzá.

Na ez volt az alapfelállás. Eleinte jó elképzelésnek tűnt.

Amire biztosan szűkség van, az egy töltőáramkör, ami egyrészt egyenirányít, másrészt nem tölti túl az akkumulátort a faszba, harmadrészt csak a megfelelő feszültségtartomány beállta esetén tölt (mondjuk 12v akksi esetén 9 és 14v között, vagy mittudomén, majd a szent elektromérnök biztos jobban tudja).

Tévedtem, mert ezen a ponton már nem is sikerült túljutnom. Ez a terv valószínűleg életem egyik legroszabb döntése volt. A bátor elektromérnökök (elégedjünk meg ennyivel, ez mindenféle változatos és varázslatos szakmai képesítést takar a mezei villanyszerelőtől a diplomás gyengeáramú baszomfaszommérnökön át a faszomtudja miken keresztül) szeme már ott kikerekedett, hogy egyenirányítás.

Egyenirányítás? Nahát, létezik ilyesmi?

Nem tanítják az egyetemen, bazdmeg. Vajon mi lehet az az egyenirányító? Meg minek? Jahogy, a forgómágneses szélturbina váltakozó áramot ad le? Bazdmegúristen, hát mik vannak! És ezt négy évnyi jambikuspentameter diplomáért való küzdés után egyikőtöknek sem sikerült megtanítani a havi 1-2 milliót kereső szaros oktatóitoknak az egyetemen?

Tadaaam! Döbbenetes ugye! Ég a pofám!

Egyenirányítás! Gondolkozzál! Segítek, bazdmeg: diódának hívják azt az áramköri elemet, amivel egyenirányítani lehet, és mérettől függően kb 2-50 forintba kerül darabja. Meglepődtél mi, bazdmeg! Beszarás, hogy létezik ilyen is! Van rá valami faszomtudja-milyen-híd, ami direkt erre való, 200 forintért. Én sem helyből vagyok ám ennyire okos, hanem csak épp megnéztem egy 5 másodperces google kereséssel.

Aztán hamar átterelődik másra a beszélgetés, hogy te, elektromérnökként (sic) miért csak száz, kötőjel, százötven ezer forint fizetést kapsz havonta a gyárban, mert neked több jár, mert ELEKTROMÉRNÖK VAGY, nem holmi csicska szar takarító ugye, úgyhogy le is lépsz mindjárt ausztriába elektromérnökösködni kétszer - kötőjel - ötször annyiért, mert ott MEGBECSÜLNEK. Itthon meg nem.

Már bocsáss meg, de ezekután te miért akarnál egyáltalán többet keresni ,,elektromérnökként'', mint egy takarító takarítóként? Az legalább tisztességesen kivakarja a szart a wc-ből.

De komám, ha neked ilyen bajaid vannak, akkor tutira nagyon örülni fogsz annak, hogy az anyagköltségen túlmenően ötezer forintot is hajlandó vagyok neked fizetni azért, hogy az áramkör bonyolultságából ítélve a körülbelül egy-két órányi munkádat honoráljam, amely során létrehozod nekem az általam specifikált töltőáramkört ugyanis innentől a specifikálást már inkább nem is merném rádbízni, bár lehet, hogy ez az egész témakör innentől kezdve túl nagy elvárás a számodra).

Jahogy nem lehet, mert amúgy nem érsz rá, meg tök elfoglalt vagy, vagy épp szótlanul tizenöt teljes percig gondolkozol azon, hogy vajon hogy lehetne ezt a felfoghatatlanul bonyolult áramköri elemet megtervezni, mert mondjuk nem hallottál még életedben a diódák csodálatos világáról.

Aztán hohó, olyat meg, hogy vagy mágnes, vagy elektromágnes is kell a mosógépből kibaszkodott motorba, meg már ne is feszegessünk azok után, hogy mindőtök közölte, hogy nem kell se mágnes a motorba, sem pedig elektromágnessé nem kell átkötni benne semmit, mert az SZERINTETEK ÖNMAGÁTÓL ÁRAMOT AD KI, HA FORGATOD, MERT ÍGY MÚKÖDIK.

*sokkos állapotba került*

Emberek. Elektromérnökök. Vagy mi a faszom, na.

De most komolyan. Ami ma Magyarországon ebben a szakmában megy, arra nincsenek szavak. Őszintén kérdezem, és tegyétek már a szívetekre a kezeteket: nem szégyenlitek magatokat, vagy legalább a kurva anyátok azért ugye szégyenkezik miattatok néha?

Ha én ilyen ,,munkát'' végeznék, már rég éhenhaltam volna minden rokonommal együtt 3 generációval még oldalirányba is. A történetet nem is kell folytatnom, szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy azóta sem lett szélturbinám, viszont legalább mindenkit, akinek az elektromossághoz köze volt, azóta már sikeresen töröltem a szociális hálómból.

Aparatcsik Etelkát, a mérlegképtelen könyvelőt kibaszták az utcára, mert a vállalat, ahol eddig az adókat töltögette dicső magyar népköztársaságunk jogrendszerének megfelelően, fogta magát, és feketegazdaságra állt át. Etelka szomorkodott egy ideig, majd sírt, hogy neki joga van valahol adókat töltögetni, esetleg miért nem üldögélhet a hivatalban a többi egymillió köztisztviselővel együtt komoly, GDP növelő munkát végezve, de végülis oda sem kellett, mert nem tudott elég gyorsan lopni.

Etelka aztán hazament, és feltűnt neki: milyen rodhadt meleg van! Van vagy 30 fok! Így aztán kinyitotta az ablakot, hogy a kinti 40 fokos levegő bejöjjön, majd adott a macskának egy darab kenyeret, hogy megetesse, de az nem ette meg, mert ragadozó, ezért meglepő módon nem eszi meg a száraz kenyeret. Persze Etelka annyi más mellett ezeket sem értette, ugyanis diplomás értelmiségi volt, tehát szart sem tudott semmiről sem.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Etelka annyira felháborodott ezeken, hogy felordított: ebben az országban nem lehet megélni! Hát hogy lehetne már, bazdmeg? Inkább kivándorol Londonba, és ott fog mosogatni, mert ez, ami Magyarországon van, nem élet. Együtt mosogatni napi 13 órában arabok és pakisztániak tucatjaival, miközben egy kutyaólban nyomorog velük, az már karrier, és életcél!

Persze ha Etelka itthon mosogatott volna 13 órán keresztül, akkor is elég busás pénzt keresne vele, de ő angliába megy, mert az fantasztikus hely. Talán még meg is dugja valaki így 45 évesen végre, életében először, a pakisztániak állítólag nem annyira válogatósak.

Ott megbecsülik ám az embert! Meg ő különb amúgyis, mint a sok buta, hülye szar magyar! Gyorsan megkereste korábban a többi mérlegképtelen könyvelő ismerősét, beolvasott nekik, hogy milyen szar az életük, ő mekkora király, neki milyen lehetősége jutott, hogy kimegy Angliába, mindenki más pedig egy tehetségtelen, tudatlan lúzer, aki irigykedhet rá. Aztán letiltotta őket facebookon, mert ő már csak minőségi emberekkel beszélget, felült a repülőgépre, megérkezett Angliába, és azóta is ott mosogat, és néha mérlegképtelenül könyvel egy híres angol
nagyvállalatnak. Barátai, családja, identitása persze nincsenek, és soha nem is lesznek, de minek az, ha egy híres angol nagyvállalatnak könyvel, miközben mosogat?

Aparatcsik Etelka már megmenekült! Hát micsoda tehetetlen, semmit felmutatni nem képes birka vagy, hogy nem követed Etelka példáját azonnal?

Tisztelt honfitársaim!

Dicső nap virradt ma Jambikus Pentametria egén!

Bátor adórevizorjaink lekapcsolták a hírhedt taxis adóterror-brigádot, amely a neonáci-neofasiszta Über néven működve szennyezte békés országunk békés gazdaságát.

Ezek a pofátlan, undorító, kapitalista, adócsaló csőcselék sofőrök nem méltóztattak adót fizetni, számlát adni, nemzeti személy-fuvarozási rendszerünkbe regisztrálni. Kapzsiságuk következtében a fizetésük mindösszesen 80%-át (!!!) kitevő adót sem voltak hajlandóak befizetni az államkasszába, miattuk sokkal kevesebb szórakoztatófelelőst lehetett foglalkoztatni a falvakban, sokkal kevesebb széket lehetett a stadionokba felépíteni, és sokkal kevesebb buszmegállót, bébifókát, és persze gyerekkórházi lélegeztetőgépet tudott felépíteni a mi szeretett európai uniónk hazánk területén.

Jambikus Pentametria Dolgozó Népe, és Értelmisége ezt nem tűrhette tovább!

Sikeresen megálljt parancsoltunk ennek a fertőnek, ennek a hömpölygő szemétnek, ennek a négy keréken járó daganatnak, ennek az élősködő, álamellenes, emberiségellenes, nemzetellenes életvitelnek. A tőlük behajtott adóból a számukra létrehozandó kényszermunkatábor létesítése már folyamatban van! Üzenjük mindenkinek itthon, és külföldön, és üzenjük a mi barátainknak, és ellenségeinknek: az egymillió magyar közalkalmazottal, és az őket gyárakban robotolva kiszolgáló Becsületes Munkás Néppel nem lehet szórakozni! A tisztességes magyar ember ugyanis nem nyújt szolgáltatást, terméket, nem nyerészkedik ilyen undorító, köpedék módon a társadalmon. Ehelyett békében, csendben dolgozik a békés, csendes európai uniós gyárban 90 ezerért, fizetve a 80%-os adót azoknak a szerencséseknek, akik Jambikus Pentametria köztisztviselői rétegét, és közbeszerzéseit kontrollálják és kivitelezik odaadóan.

Hová jutna dicső országunk akkor, ha mindenki azt képzelné magáról, hogy a szakmájában termékeket, szolgáltatásokat nyújthat? Úgy van: a káosz, és a sötétség uralkodna el. Jambikus Pentametria
vezetése jobban tudja, hogy mi kell ennek a népnek, és levadássza, ellehetetleníti, családostól kiírtja még az irmagvát is annak, aki ezt megkérdőjelezi mocskos, undorító adócsaló tevékenységével.

Nemzetünk harcban áll ezzel a gusztustalan kapitalizmussal, és kész a végsőkig elmenni azért, hogy hazánkat megvédje ettől a fertőtől, és azoktól, akik ezt akarják!

Az, hogy micsoda felháborodás kerekedett abból, hogy mi megvédtük nemzetünk érdekeit, csak azt bizonyítja, hogy oda ütöttünk, ahová kell! Gratulálunk bátor revizorjainknak, sikerük fényeskedjen útmutatásuk az eljövendő generációknak is!

Királyunk, Orbán Viktor, Jézus Krisztus, és az ő prófétái, az Európai Unió pannóniai gyarmati kirendeltségének nevében,

Aparatcsik Jenőné Csinovnyik Rozália,
Népi Adógyűjtőcske, Magyar Nemzeti Szocialista Népe Front
Jambikus Pentametria, 2015, május 22.