Geri blogja

Megszűnt magyarország katonai szuverenitása?

A Fidesz és az Együtt megszavazta a magyar katonák harcba küldését az ISIS ellen. Bár a döntést homályos nemzetközi ideológiák nem is egyértelműsíthető akarata sem indokolja teljes mértékben, mégis sikerült elérni a kétharmadot a szavazáson, így néhány száz magyar katona érkezhet Szíriába, hogy megkezdje a harcot az ISIS ellen.

Meghalni mennek

A magyar katonák valamilyen szinten már az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatban részesei voltak háborúnak, harcmozdulatoknak, de sok esélyük nincs egy aktív háborúban a terepet jól ismerő, csúcstechnológiát is vígan használó és előállító, harcedzett ISIS-el szemben.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi indokolja az ISIS elleni szerepvállalást. Egyfelől jelen van az erős propaganda a sajtóban azzal kapcsolatban, hogy az ISIS és a vele kapcsolatban álló szervezetek ölik a keresztényeket, és folyamatosan háborús bűncselekményeket követnek el, másrészt az ISIS csapatai néhány kilóméterre vannak a MOL (Ina) olajkitermelő-egységeitől.

Másfelől viszont egyértelmű, hogy a kialakult helyzethez semmi közünk, az ISIS-el szembenálló oldal is ugyanúgy háborús bűncselekményeket, és tömeggyilkosságokat követ el. Ráadásul a zászló sem nekik áll annak ellenére, hogy nemzetközi támogatásban is részesül az amúgy nem is demokratikus választások által pozícióba került szíriai kormányzat.

Terrorcselekmények következhetnek magyarországon

A megfelelési kényszertől fűtött Fidesz, és az együtt magyar emberek ezreinek életét pecsételte meg az által, hogy bevezetett minket ebbe a konfliktusba, amihez amúgy eddig közünk, sem katonailag, sem morálisan. Magyarország eddig a béke szigetének számított, ám most ennek vége szakad. A működésképtelen, hivatali üdülgetésre, és az épp aktuális kormánypártal szemben kialakuló demokratikus mozgalmak illegális megfigyelésére fókuszáló titkosszolgálat nem fogja tudni megakadályozni, hogy az ISIS sejtjei beszivárogjanak. A TEK is csak addig emberkedhet, amíg fegyvertelen, vagy légpuskával hadonászó mackógatyás cigányokat kell páncélozott csapatszállítóból kiugrálva lábon lőnie, egy harcedzett, elkötelezett, megfelelő felszereléssel ellátott sokfős ellenséges csapat ellen, aki őket meglátva nem a gatyájába szarik, hanem géppuskával ereszt el egy sorozatot, reális esélye nincs. Az ISIS és a hozzá kapcsolódó terrorista sejtek a még fegyverviselési engedéllyel sem rendelkező magyar lakosságot egyszerűen learathatják, mint egy kombájn.

Mi a helyes állásfoglalás egy állami apparátus ellen elkövetett támadás esetén?

Senkinek nem javaslom, hogy megpróbáljon beleavatkozni az eseményekbe, akár az ISIS, akár a magyar állam oldalán. Szépen sétáljon el, és örüljön, hogy nem lőtték agyon. Ez nem a magyar emberek háborúja. Ez a magyar állam, és egy olyan állam háborúja, amit a térképen meg sem tudunk mutatni. Nem kockáztathatunk ezért. Nem vehetünk részt egy ilyen konfliktusban.

Mi a helyes viselkedés egy civilek ellen elkövetett támadás esetén?

Készülj fel arra, hogy ha a lakhelyedet támadás éri, akkor hová tudsz elfutni, elmenekülni, behúzódni. Aztán szűkség esetén fuss, ahogy csak bírsz. Néhány másodpercnél tovább ne késlekedj, vegyél dzsekit, húzz cipőt, vedd magadhoz a csomagodat. Álljon rendelkezésre egy vészhelyzeti csomag, ami a legalapvetőbb felszerelést tartalmazza ahhoz, hogy tudj tüzet gyújtani, valamennyi vizet magaddal vinni (BOB csomag). Esetleg ha nem szeretsz csomagokkal bíbelődni, akkor legyen bekészítve egy minimálfelszerelés a zsebeidbe, például öngyújtó, gyufa, kés, tű és cérna, akármi, amiről úgy gondolod, hogy szűkséged lehet rá egy vészhelyzetben. Minnél hamarabb tudsz elindulni az első távoli lövéseket meghallva, annál nagyobb az esélyed arra, hogy megúszod.

Mivel a magyar állam a hegemóniáját szem előtt tartva nem biztosítja az önvédelemhez való alapvető emberi jogot sem, így az átlagember a felfegyverzett államapparátus erőszakszervezete alatt kénytelen létezni. Ebből következően aztán a fegyverként használató eszközök száma rendkívül csekély, és egy géppuskával, géppisztollyal, sorozatlövő pisztollyal szemben az ilyen eszközöket esélytelen használni a gyakorlatban. A legjobb, ha ezekkel nem is próbálkozol.

A legtöbb, amit tehetsz magadért, az a környéked ismerete, és az edzettség, hogy biztosan el tudd érni a megfelelő pozíciót, ami révén a terrortámadás célpontjai közül ki tudod magad vonni.

Ne vesztegesd az idődet a szánalmas rendőrség és a TEK hivogatására sem, mire azok kiérnek, már minden célpont halott lesz. Te pedig nem akarsz a hullakupac tetején heverni.

Manapság sokan magyarázatot próbálnak találni - főleg a baloldali gondolkodók - hogy magyarországon miért bukott el, került menthetetlen, vállalhatatlan helyzetbe a baloldal szinte mindenhol. Azonban szándékosan nem akarják feltárni a valódi okokat, magyarázkodások és kifogások közé bújva kerülhetik a forró kását, terelnek, hibáztatnak.

1. A baloldal nem baloldali, vagy csak szelektíve az. Ha a baloldali elveket összeszedjük, a baloldali pártok programjában, ideológiájában, kormányzásában azok nem érvényesültek. A baloldali pártok inkább egyfajta nemzetközi kapitalista/imperialista kör egyésgszervezeiként funkcionáltak, a szocialista elveket meg sem próbálták a gyakorlatba átültetin, vagy következetesen érvényesíteni.

2. A baloldal brutális, cigányok által elkövetett magyarellenes faji bűncselekmények tízezreit tusolta el valamiféle homályos ,,antirasszizmus'' nevében, szisztematikusan aláásva az igazságszolgáltatást, és a jogrendszert. Informális módon nyomást helyeztek az igazságszolgáltatásra, a médiára, és ki tudja, hogy közvetetten hány emberi élet szárad az MSZP és a többi baloldali párt aparatcsikjainak lelkén. Miközben az erőforrásokat idegen népfajok - konkrétan a cigányok - segélyezésére fordították, hogy nemzetközi elvtársaik ideológiai elvárásainak megfeleljenek, amelyeket fontosabbnak ítéltek, mint mondjuk a saját néptársaik, családtagjaik életét.

3. Mindennemű racionalitást, ésszerűséget nélküliző hatalmas gazdasági dilettantizmus az, ami a pénzügyi folyamatosak jellemzi a baloldali kormányok alatt. Bár a baloldali értelmiség szereti/szerette hangoztatni vélt képességeit a piacgazdaság, a bankrendszer, a nemzetközi pénzügyi rendszerek kapcsán, országlásuk alatt mégis olyanok történtek, mint például az, hogy a drága aparatcsikok IMF hitelből üldögeltek a hivatalokban.

4. A baloldalnak igazából fogalma sincs a kapitalizmusról. Amikor világossá vált, hogy az egészségügyi rendszerük nem működőképes, egyszerűen a külföldi biztosítótársaságok és bankok hatáskörébe utalták az egészségügyi rendszer pénzalapjait ahelyett, hogy megpróbáltak volna valódi kapitalista versenyt kialakítani az orvoslásban, és kivonták volna az n+1-edik rendelőben üldögelő javasasszonyt a TB rendszer kerei közül.

5. A nagy horderejű kérdésekben meg sem próbálták kikérni a társadalom véleményét, gyakran kvázi 5-10%-os társadalmi támogatottságú döntéseket vagy törvényeket hoztak meg, méltán kivívva ezzel a társadalom haragját.

6. Nemzeti szuverenitásunkat szisztematikusan, kritika nélkül játszották át nemzetközi szervezetek számára.

7. Vezető embereik elenyésző kivételtől eltekintve nyegle kiállású, gusztustalan, vállalhatatlan, hiteltelen emberek, akik leginkább egy elvetélt, pofátlan porszívóügynökre emlékeztetik az embert, aki levakarhatatlanul kéri újra és újra az időpontot.

8. A baloldal alatt nem létezik szólásszabadság. Aki nem baloldali, az egy kiírtandó náci elem, pont. Mivel baloldalon nem nagyon vannak alkalmas emberek, pillanatok alatt sakk-mattra le lehet ellenük játszani bármilyen vitát, amire törölgetés, cenzúrázás a válasz.

 
A vélt, vagy valós képességek és tehetség hangoztatása nem elég. Sőt, az sem elég, ha csak önmagában ezek jelen vannak. Előfeltétele a sikernek, de nem elégséges feltétele. Önmagában a tehetség és a képesség nem elegendő, tudni kell ezt termékek előállításába forgatni. Képesnek kell lenni termék vagy szolgáltatás elkészítésére ezt a bizonyos tehetséget, és képességet felhasználva. Aztán újra, és újra, újabb termékeket létrehozni, és felállni, amikor az ember elesik. Minnél nagyobbat esik, annál nagyobb határozottsággal
kell belefogni újabb és újabb termékek létrehozásába. Minden fillér, ami így jön, magában hordozza a világ megismerését, és egy olyan tapasztalatot, ami megfelelő csillagzat alatt már oka, okozója a sikernek, vagy ha annak nem is, legalább annak, hogy kvázi ne kelljen többé ébresztőórára kelni, még akkor is, ha relatíve csóró maradsz.

Ha ez nincs meg, akkor nincs siker, nincsenek termékek, nincsenek produktumok. Ha az emberek nem sikeresek, akkor nincs sikeres Magyarország - sőt, nincs Magyarország sem. Akkor ébresztőóra van, gyár van, termelőegység van. Imperialista nagyvállalatokban való rabszolgaság, vagy aladárkodás, esetleg a magyar állam, vagy az imperialista Európai Unió hivatalaiban való élősködés, a hétvégente sárga földig alkoholizálás vagy drogozás marad az, ami az ember életútját meghatározza a bölcsőtől a koporsóig.

Majd ezt kompenzálva az imperialista értelemben vett ,,hivatástudat'', az iphoneval és autóval való nagyzolás, és ezek illegetése marad hátra.

Nincs jövőnk akkor, ha ezt nem látják be széles tömegek. Ha mindenki urambátyámban és dörgölődésben gondolkodik, ha alanyi jogon elvárja, hogy füvet kapálhasson pénzért az árokparton, vagy épp a fű kapálását szakérthesse egy kényelmes hivatalban, Magyarország meg fog halni. És viszi magával azoknak a vérvonalát is, akik képtelenek voltak erre ráeszmélni.

Ha megvan az, hogy képessé váljunk arra, hogy ténylegesen birtokoljuk az általunk előállított javakat, az Európai Uniót a határainkon kívülre tudjuk söpörni, és át tudjuk vágni az imperializmus torkát.

Málészájú József Modern Európai Tündérállam Állampolgára, egy modern európai állampolgár, ezért már évekkel ezelőtt vásárolt egy Androidos mobiltelefont, mert ő ilyen modern, és európai, ezért vásárolhat olcsó Made In China Androidos Telefonokat, mert csak. Nagyon örült neki, futkosott vele kicsit az udvaron, körbefutotta a lakótelepet vele, lefényképezte több szögből a faszát, hangosan zenét hallgatott rajta az utcán, hogy mindenki hallja és lássa, bizony, neki milyen csúcsszuper világítós, zenélős okostelefonja van, amivel lehet mindent csinálni: filmet nézni, zenét hallgatni, sugárzást mérni, taxit hívni, és videót készíteni az ember faszáról.

Málészájú József Modern Európai Állampolgára rendkívül boldog volt, és egy nap vásárolt magának rá egy Szexuális Segédeszköz Szoftvert 600 forintért, amivel vibrátornak lehet használni a telefont. Málészájú József Európai Állampolgár önfeledten használta a szoftvert, szinte minden héten ezzel maszturbált legalább egyszer, annyira a mindennapi élete részévé vált a Szexuális Segédeszköz Szoftver.

Az, hogy ő megvehette a Szexuális Segédeszköz Szoftvert 600 forintért, az bizony az Európai Tündérállamnak az érdeme. Hát mi másé is lenne, bazdmeg?

Egy nap aztán hatalmas botrány kerekedett Tündérállamban, kiderült, hogy a Mocskos Google Nevű Csúf Gonosz Külföldi Adócsaló Multinacionális Nagyvállalat adót csal. Persze az eddigi fennállása során mindig is ezt csinálta az összes ügyfelével együtt, komplett pénzmosodaként működve évi 20 milliárd eurós forgalmából hajlandó 20 millió eurót adózni. Ez annyira felháborította Málészájú József Európai Tündérállam Állampolgárát, hogy tajtékzott a dühtől. Hogy lehet Tündérállamot így megkárosítani, ami annyi jót tesz velünk? Buszmegállókat épít, és modern, és európai, és irányít, és vezérel, és buszmegállókat épít... Hát miért kell ezt csinálni velünk, itt, Tündérállamban?! Hogy engedheti meg Isten, és Tündérállam az ilyet?!

Málészájú József Modern Európai Tündérállam Állampolgára tanakodott, hogy mit lehetne tenni, majd elment ő is észt osztani a fórumokra a Made In China Androidos Telefonjával, hogy nemzetközi fellépést sürgessen ő is a többi Modern És Európai emberrel együtt, akik a Modern Európaiság és Tündérállamiság letéteményesei, mert ki más, ha ő nem?

Tündérország gyarmatai aztán összefogtak, és megszavazták, hogy mostantól a Mocskos Google Nevű Csúf Gonosz Külföldi Adócsaló Multinacionális Nagyvállalat nevű nagyvállalatot apródjaival együtt levadásszák, ellehetetlenítik, fizikailag kiírtják, elveszik a házát, gyerekét, hogy ne fertőzzék többé Mocskos Adócsaló tevékenységükkel a dicső Tündérállamot.

Málészájú József Modern Európai Tündérállam Állampolgára annyira boldog volt, hogy este két órán keresztül maszturbált a Szexuális Segédeszköz Szoftverrel. Néhány hónap múlva aztán véletlenül félrenyomott, amikor elélvezett, és letörölte a Szexuális Segédeszköz Szoftvert. Málészájú József Modern Európai Tündérállam Állampolgára nem esett kétségbe, gondolta, letölti megint a Szexuális Segédeszköz Szoftvert.

Csakhogy a szoftver már nem volt letölthető a szoftverboltban. Málészájú József Modern Európai Tündérállam Állampolgára sokkot kapott. Két teljes percig agonizált haldokolva a padlón, mire magához tért. Nagy nehezen maga elé emelte a készüléket, és elolvasta a Szexuális Segédeszköz Szoftver verziótörténetét.

A fejlesztő neve egy bizonyos Szabó Zoltán volt, aki valamilyen homályos adózási okokkal indokolva néhány hónapja pofátlanul 6 ezer forintra emelte a szoftver árát. Egy hónappal ezelőtt kicserélte a banki adatait Szopdkiagecisfaszom NAV-ra, majd az árat harmadolta, amit azzal indokolt, hogy nem volt elég vevője, majd néhány hete törölte a Google a fejlesztő számláját az Európai Tündérállam Dunai Gyarmati Kirendeltségének utasítására, mert adózással összefüggő problémákra utaló tevékenységet észlelt.

Málészájú József Modern Európai Tündérállam Állampolgára összeszorította a kezét, és máris rajzolta az új molinóját:

KÖTELEZÉK A GOGELES FEJLESZTŐKET ARA HOGY, FEJLESZENEK
ÉS NORMÁLIS ÁRON A ANDROIDBA MER JOGAIM, VANAK !!! MÓCSKOS ADOCSALOK !!!

Málészájú József Modern Európai Tündérállam Állampolgárát több millió társa követte világszerte. Dicső mozgalmuk neve hamarosan eljutott az Európai Tündérállam gyarmati központjának vezetőségébe is, ahol ezt jó ötletlenek találták, és pár napon belül megszavazzák.

Ha azt hiszed, hogy ez az írás vicc, tévedsz.
Amit most látsz, az tényleg így, szóról szóra történt és történik meg.

Az elmúlt években sokan, sokféleképpen temették piacot, kongatták a vészharangot, kiáltottak farkast némi apróbb csetlésekre-botlásokra válaszul, azonban az eddigiekhez hasonló válság még sosem osont be a kertek alatt. A kibontakozó válsághelyzetet most kínos csend, agyonhallgatás, és gördülő ördögszekerek kísérik. A felszínen látszólag minden rendben van, 15 éves gyerekek vígan futkároznak apuka pénzén az 50ezer forintos videókártyákkal, tízmilliós példányban kel el egy-egy népszerű csúcsjáték, azonban a háttérben globálisan összeomló volumen, elnéptelenedő közösségek, brutális veszteségek, titkon csődközelségbe került vállalatok a jellemzőek.

Én pedig vagyok annyira bunkó, hogy a kínos csendbe beleordítsam, hogy Engem Bizony Gyíkká Változtatott: De Már Elmúlt. A telefonok/arm tabletek/android/stb univerzumot ebben az írásban igyekszem nem szerepeltetni, hanem a PC (x86) platformra fókuszálok.

Hogy jutottunk el idáig?

Az AAA játékok szarok. Ezt tényszerűen ki lehet jelenteni. Az, hogy mész, és a fejedből nézel ki, lövöldözöl, nem annyira izgalmas a tízezredik alkalomra, mint amilyen elsőre, másodikra, századikra volt. Az előző évtized közepén kezdett megjelenni az a trend, hogy az emberek tömegével kezdték el keresni inkább az egyszerűbb játékokat, amelyek futtatásához nem is kívántak erős grafikus kártyákat használni. A laptopok népszerűsége szintén emelkedett, szép lassan átvette a vezető helyet az asztali számítógépektől. Ezekben szintén jelentősen gyengébb grafikus megoldások vannak jelen. Ez lehetővé tette azt, hogy a grafikus kártyát elhagyják PC-n is, először az alsókategóriában. Ez még nem is okozott akkora nagy zűrt, elvolt a piac így egy ideig, azonban 2010-et követően a gyártók felismervén az új igényeket, elkezdték a grafikus chipeket a processzorba költöztetni. Az Intel a nagyfogyasztású csúcskategóriát és persze a szervereket leszámítva lényegében az összes processzorát ellátta IGP-vel (integrált grafikus chippel), ami kényszerhelyzetbe hozta az ezt amúgy már korábban is tervezgető AMD-t is. Így tehát mind az alsókategória, mind a középkategória, mind a felsőkategória manapság nagyrészt már egy alacsony fogyasztású (és teljesítményű) grafikus megoldással érkezik.

2014-ben kezdődött a földcsuszamlás

2014 elején mintha egyszerűen kihúzták volna a dugót, és pillanatok alatt szinte nullázódtak bizonyos közösségek. Voltak olyan közösségek (pl a teljes RPG közösség, leszámítva a MMORPG-t), amik az eredeti létszám tizedére, századjára estek, vagy észrevétlenül bezártak, lényegében megszűntek funkcionálni. Az embereket hirtelen elkezdte más érdekelni. Megvizsgálva azonban arra jutottam, hogy ezek az emberek nem más, konkurrens termékek közösségébe vándoroltak át, és nem is más jellegű játékokat kezdtek el játszani, hanem egyszerűen megszűntek az adott közösség tagjának lenni, esetleg új hobbikat kerestek maguknak. Ezt a dolgot nem tudtam mire vélni, nem akartam kongatni a vészharangot, de hamarosan más közösségekből is hasonló jelenségeket jelentettek az azokban érdekelt piaci szereplők.

A 2014-es grafikuskártya-összeomlás

Az asztali számítógépek piaca az elmúlt egy évtizedben például egy konstans 1-2%-os zsugorodást szokott produkálni negyedévről negyedévre, azonban a 2014 második negyedéves jelentések sokkoló számot kezdtek mutatni.

Bár a dedikált grafikus kártyák eladásai 2014 Q2-ben 40%-ot zuhantak egyetlen negyed év alatt, ennek ellenére nem tört ki pánik. Maga a szám akár azt is bizonyíthatná, hogy a grafikus kártyák fejlődése lelassult, ezért az emberek kevesebbet vettek, vagy hogy az emberek inkább laptopon/notebookon/netbookon játszanak már, nem csak erről van szó, bár tényszerű, hogy ez is igaz. Egyszerűen az egy évvel ezelőtti közösség-összeomlás magyarázza azt is, hogy az emberek miért nem vásároltak új grafikus kártyákat - ugyanis egyszerűen nincs rá szűkségük, mivel nem játszanak/jelentősen kevesebben játszanak már AAA kategóriás számítógépes játékokkal. A körülbelül 40%-os zuhanás a volumenben kapcsolatban lehet az AAA kategóriás játékok köré szerveződő közösségek lufi-szerű kipukkanásával és nyom nélküli eltűnése okozta keresletkieséssel.

Mivel játszanak ma az emberek?

A statisztikák szerint az emberek manapság leginkább böngészős, vagy más egyszerű játékokkal játszanak, amik lehetőleg néhány másodperc alatt elindulnak, ablakban futva nem zavarják a munkát, vagy más tevékenységet. Az AAA és B kategóriás játékok nem ilyenek - pofátlanul nyitnak egy ablakot, percekig hajlamosak töltögetni, brutális gépigényük és méretük van, és ez az, amikkel az emberek manapság már nem játszanak.

Propagandacikkek: ha 5 ezer forintos videókártyád van, nem is vagy ember!

Jaj, vegyünk 50 ezres videókártyát! Jelent meg körülbelül ezzel a tanulsággal egy cikk a PC World-ön a napokban, de más portálokon is egyre kényszeredettebb módszerekkel kívánják az embereket a ,,jobb'' grafikus kártyák irányába terelni. Hogy minek, azt nem tudjuk, mert 10 éve is max úgy voltunk, hogy vettünk 5-10 ezer forintért valami grafikus fost, aztán játszottunk azzal (igaz, hogy a 10 évvel ezelőtti 10ezer forint az ma már 20ezer forintot ér, de ez részletkérdés). Mi a baj az 5 ezer forintos videókártyákkal, az extra low-end passzív hűtéses 64 bites csodákkal? A válasz pedig az, hogy semmi. Látszik rajtuk, hogy legalább kussban vannak, nem kell a ventillátorának huhogását hallgatni, és felteszem, legtöbbjük áramot se nagyon fogyaszt túl sokat. A legtöbb ember ma már egyáltalán nem játszik AAA játékokkal, még azok sem, akik anno nagyban tolták, mert rájöttek, hogy ezek a játékok mennyire kiüresedettek, és unalmasak. Az alaplapi szakadék videókártyával simán elvan az ember, ha hardveresen gyorsított 3D-t lát, akkor az úgyis valami szabadúszó által fejlesztett casual cucc, aminek mindegy, mit teszel alá, úgyis vagy rohadt gyors lesz mindenhol, vagy mindenhol szaggatni fog, vagy esetleg valamilyen webes/letölthető tömegjáték. Már amelyiknek egyáltalán kell grafika, és nem szoftveres render az egész. A tipikus igény egy videóchip irányába, hogy lehetőleg egyrészt ne is legyen, hanem legyen bent a processzorban, max a proci fogyasztáskeretének 5%-át, vagy még annyit sem elkonzumálva, vagy az alaplapon legyen 2-3w-os formában. VAGY ha már mindenképpen videókártyát kell tenni a gépbe, mert nincs, akkor valahogy úgy nézzen ki, mint az első képen. Szomorú, ha a Far Cry 4 úgy néz ki, mintha a szomszéd kisgyerek kattintgatta volna össze egy random game engineben, de ha a Far Cry 4 ezt az élményt nyújtja csúcsgrafika nélkül, akkor talán annyit is ér. A tömegigény az, hogy nem 2003-ban vagyunk, egy videókártya ne fogyasszon kvázi semmit, ne adjon ki hangot, ne installáljon a vezérlőpultba és a desktopra análpornóba való renderelt mangacsajokat, hogy azok átvezetve 425245 db beállítás közben meghatározzák, hogy milyen élsimítás lehet a játékban, mert azon a 40-50 millió pc-AAA-gameren kívül, aki összesen a világon van, ez már senkit nem érdekel. Nekik meg csináljanak külön videókártyát, amin bugyis animelányok szívják egymás mellbimbóját, miközben orkok erőszakolják őket hátulról egy égő tűzt mintázó alumíniumborda alatt forgó 2 ventillátoros hűtőrendszer dekorációja gyanánt, ami eltakarja a 200W feliratot a videókártya seggébe bedugott, pont az egyik lány puncija helyére berajzolt 3 db tápdugalj alatt olyan hűtési hangeffektek kíséretében, mint amit egy orosz MI harci helikopter hallat magából, ha nagyon meghajtják.

Mára ott tartunk, hogy kiderült, 2014 utolsó negyedévében a karácsonyi szezont is beleszámolva tovább zuhantak a dedikált grafikus chipek eladásai.

Az utolsó hónapokban eladott számítógépek legjobb esetben 10%-a lehet AAA játékra egyáltalán alkalmas, ha azt is beleszámítjuk, hogy az nVidia, és AMD termékeinek egy része is erősen a low-end kategóriát erősíti. Az AAA értelemben vett gamerek száma is igencsak kevés lehet, az újgenerációs konzolok összesen néhány tízmillió példányban keltek el egy év alatt, PC-n további néhány tízmillió AAA játékos lehet, az összesített létszámuk nagyságrendek tekintetében 100 millió körül lehet, persze ha valaki nagyon akarja, ennek a dupláját, vagy akár a felét is kiszámíthatja mondjuk a Steam felhasználói adatai alapján. A dolgot súlyosbítja, vagy inkább viccesebbé teszi a hülyegyerekvagyok-aggyáenvídija-GYÉPÉÚT-gamerek érdekes elképzelése a világról, amely szerint mindenkinek csúcskategóriás videókártyája van, több milliárdan játszanak rendszeresen AAA játékokat, miközben a tipikus felhasználó a valóságban egy néhány wattos Atom, vagy i3 processzorral nézegeti az internetet, és játszik valamilyen webes játékot. Érdemes megjegyezni, hogy az AAA játékok bevételének több, mint négyötöde konzolokról származik, és nem PC-ről.

Pánikszerű reakciók jöhetnek

Robbanásszerűen összeomolhat a teljes játékfejlesztés a B és C kategóriával együtt, ami magával ránthatja a szoftveripar más részeit is, akár a PC-n kívül is. Az AAA kategória januári-februári összeomlását márciusra a B kategória összeomlása, és csaknem teljes eltűnése követte, de igencsak érdekes fejlemények kezdődtek a C játékkategóriában is fű alatt, ahol is a fejlesztők nagy része radikális áremelésekkel, vagy árcsökkentéssel próbálta a játékai bevételeit szinten tartani. Megjegyzendő, hogy a szoftver és hardveripar ehhez hasonló válságait nem lehet a gazdasági válságokkal és makrogazdasági adatokal megmagyarázni, ugyanis ezek attól jobbára függetlenek. Ilyen mértékű (40%-100%-os) rángásokat eddig még semmilyen gazdasági válság nem tudott okozni a számítástechnikának, maximum hardver oldalon csökkent és nőtt a kereslet bizonyos kategóriák kárára/javára.

Összeomlottak az AMD eladásai

Az AMD már lassan 5 éve gyengélkedik.

A termékei versenyképtelenek, minden kategóriában legalább dupláját fogyasztják az Intel megoldásainak, miközben teljesítményük fele akkora. Miután az AMD nem volt hajlandó/képes jelentősen továbbfejleszteni a CPU teljesítményét, inkább a processzorba integrált IGP teljesítményének növelését erőltették, de a fejlemények tükrében ez egyre kevésbé bizonyult értelmes döntésnek. Az AMD piaci részesedése folyamatosan csökkent az elmúlt években, viszont a 2014-es utolsó negyedévre vonatkozó adatok súlyos visszaesést mutatnak az eladásokban. Ha az AMD nem tud 2015 végére egy piacképes, processzorteljesítményét legalább megduplázó, fogyasztást lefelező terméket felmutatni, a vállalat a finanszírozhatóság határa alá eshet.

Ez már a végjáték

Vége a PC AAA gamingnek. A 2015-ös év nagyon érdekes lesz, a számítógépen és játékkonzolokon való játszadozás valószínűleg idén utoljára fog létezni ebben a formájában. A kérdés az, hogy milyen szektorokat fog magával rántani az AAA. Borítékolható, a játéknak csúfolt kattintgatós WASD techdemók világának örökre vége. Borítékolható, hogy a tömeges B osztályú játékoknak is alighanem annyi. Hatalmas felfordulás lesz a C szektorban, de persze egy tökös keménymag ott mindenképpen túl fog élni. Lehetséges, hogy a videójátékok kora a jelenlegi formában leáldozott?

MEGJEGYZÉS 2016 július 27.: EZ A CIKK TELJESEN ELAVULT!

A Linux pendrájvra telepítése egyszerű, viszont a finomhangolás idegtépő feladat. Kétféle megközelítést fogok bemutatni, mindkettőben általánosan is használható, portábilis, vészhelyzeti rendszer-pendrájvok készítését fogom bemutatni, amelyeket egyrészt naponta használhatsz a PC-dben, másrészt viheted magaddal, és használhatod akárhol.

!!! FIGYELEM !!!

1. Gyakran találkozni pendrájvról (is) bootolható Live lemezfájlokkal, azonban ez nem jó nekünk, mert azok a memóriában készítenek maguknak egy virtuális lemezt, ahonnét a rendszer fut, tehát valódi felhasználásra alkalmatlanok. Ez a bejegyzés a pendrájvra való TELEPÍTÉSRŐL szól!

2. A leírás által okozott károkért, legyenek közvetlen, vagy közvetett károk, nem áll módomban semmilyen felelősséget vállalni.

3. Csak akkor csináld meg otthon ezt a tutorialt, ha PONTOSAN TISZTÁBAN VAGY AZZAL, HOGY MIT IS CSINÁLSZ!

4. Itt VALÓDI FELADATOKRA HASZNÁLHATÓ, TELJES ÉRTÉKŰ linuxos rendszer feltelepítéséről van szó, nem egyfloppys *idenézzhülyegyerek milyenmenővagyok* jellegű, még libc-t sem tartalmazó hulladék disztribúciók félhülyegyerekek általi bebootolására való orgazmizálásról!

Linux pendrive 32-biten

A linux disztribúciók egy része telepítésnél mindig olyan kernelt fog telepíteni, ami az adott processzorhoz leginkább illik. Tehát ha te egy Pentium3 számítógépen telepíted, akkor SSE utasításkészletet kihasználó és igénylő kernelt kapsz, ha Core2Duo-ra, akkor SSE3-mat, és így tovább. Tehát ilyenkor célszerű a lehető legrégebbi számítógépre feltelepíteni. Ilyen disztribúció például a Debian 32 bites változata. 32 bites rendszerre a Debian-t ajánlom erre a célra, illetve érdemes keresni egy 5x86 kaliberű számítógépet keresni, ileltve a legrégebbit, amiben van USB támogatás. Nem baj, ha a gép nem tud USB-ről bootolni, hisz úgysem ebben fogod használni feltehetően a rendszert, de így legalább a megfelelő kernel fog felkerülni a pendrájvodra.

Ehhez a következőkkel kell rendelkezned:
-Töltsd le a legújabb 32 bites debian net intstall cd imaget az internetről.
-Kell egy legalább 4, de inkább 8 gigás pendrájv, vagy memóriakártya. (Az eljárás kártyaolvasókkal is működik - általában.)
-Legyen internet a gépeden.
-Ha nincs üres CD-d, vagy meghajtód, akkor sincs veszve semmi, a pendrájvot is használhatod forrásmédiumnak. Ekkor a dd tool segítségével másold át az iso-t az eszközre , pl dd copy if=debian74.iso of=/dev/sdx . Ha van üres cd-d erre a célra, akkor a telepítő imaget inkább a CD-re írd ki.
-Ne legyen semmilyen más meghajtó a gépben!
-Telepítéskor a cél a pendrájv lesz. ext2 partíciót hozz létre, ha a telepítő image is a pendrájvról futott, akkor nehogy letöröld, hanem az utána induló üres helyre hozd létre a partíciót.
-Ha a telepítő megkérdezi, 4k blokkméretet hozzál létre, 32k inode mérettel. Ennél nagyobbat ki sem tudsz választani.
-Még ne hozz létre swap partíciót, de hagyj neki legalább 256 mega helyet. Ha a telepítő image is a pendrájvon van, akkor nem kell neki helyet hagyni, majd a telepítés után letörlöd, és azt a helyet használhatod swapnak.
-Ha az érzékeny adatainkat esetleg egy külön titkosított partíción szeretnénk tárolni később, ennek hagyjuk ki a kívánt helyet.
-Ha a grub nem tud feltelepülni, a telepítő visszalép, és ki lehet választani a grub helyett a lilo feltelepítését. Az működni fog.
-Amikor végzett a telepítés, bootoljunk be a pendrájvról, nézzük meg, sikerült -e.
-Ha a lilo néhány percig pöttyöket irogatva szarakodik, azon nem kell meglepődni.  
-Telepítsd fel a grafikus felületet, és a használni kívánt programokat az apt-get parancsal. Pl: apt-get install lxde x11 pidgin firefox iceweasel g++
-Ez így este el is lesz magával.
-Az LXDE-t javaslom grafikus felületnek, az jól fog működni akkor is, ha egy pentium2 kaliberű gépen kell futtatnod, 128 mega RAM-mal, miközben kompatibilis marad a valódi programokkal is.
-Az etc/fstab fájlban a fájlrendszer mountjához adjuk hozzá a noatime flaget.
-A /proc/sys/vm/swappiness értékét állítsuk nullára, így csak akkor nyúl a swaphez, ha muszáj. Muszáj swapet lértehozni, mert 32 bites gépeken szeretnénk futtatni ezt az imaget, lehet, hogy a célgép mondjuk valami Pentium2 lesz 256 mega rammal, így időnként a swaphez kell nyulni bizonyos újabb programok futtatása során.

64-biten más a helyzet

-64 biten Debian helyett a SuSE-t javaslom, a legújabb, 64 bites DVD install ISO-t kell letölteni az internetről ehhez.
-16 gigás pendrájv kell minimum, de tegyük fel, hogy ezt már komolyabb feladatok elvégzésére szánod, így inkább 64 gigabájtos pendrivet érdemes használni minimum.
-Legyen internet a gépen, más meghajtó ne legyen a gépben egyáltalán, stb stb.
-15 gigás ext2 partíciót kapjon. Swap itt már nem kell. Egy 64 bites gépben úgyis lesz 1-2 giga RAM minimum, tehát felesleges swappeléssel kinyírni a pendriveot.
-A partíció a lehető legnagyobb (4k) blokkméretet kapja, és a lehető legnagyobb inode méretet (32k).
-KDE-t válassz, jelöld ki a kedvenc csomagjaidat is, várd meg, amíg elkezdődik a telepítés, és feküdj le aludni.
-Nézd meg, bootol -e a rendszer. Ha igen, azonnal add hozzá a noatime kapcsolót az fstabban, és indítsd újra a gépet.
-A /usr/bin könyvtárban a baloo_file_extractor és baloo_file nevű állományokat nevezzük át valami másra. Ez egy fájlindexelő bloatware, amire semmi szűkség nincs, ezzel is nyerünk egy pár extra kbyte/secet.
-Az /usr/bin/kactivitymanager nevű, hasonló rendeltetésű szennyel ugyanígy járj el.
-Az iotop nevű segédprogrammal megbízhatóan ellenőrizhetjük, van -e még további, félinformatikusok által összerakott hasonló funkciójú hulladék a rendszerben. Ha igen, ne habozzunk letörölni.
-Firefox, cache, egyéni limit: 0 mbyte. about:config, browser.sessionstore.interval -t átállítani 15000-ről 60000-re (percenként bőven elég a session infót elmenteni). network.http.use-cache - false. browser.cache.disk.enable - false. browser.cache.memory.enable - false. satöbbi. A firefox amúgy percenként akár pár megát is ráír a lemezre, ha hagyod. A hivatalos support szerint amúgy ez a normális működés :D
-A mysql (mysqld) nevű adatbázistrágyalevet, minden fossal együtt, ami használja, le kell írtani nyomtalanul, kézzel. A gyökérben állva a find | grep "mysql" kulcsszavakkal találhatunk rá.
-A ~/.local/share/akonadi könyvtárat nevezd át akonadifospumpára, de lehetőleg még mielőtt tojásokat rak.
-A /usr/lib/systemd/ könyvtár systemd-journald állományát nevezzük át valami barátságos névre, pl systemd-fospuma.
-Ha mindent jól csináltál, nem fog semmi visítozni, hogy hiányozna neki valami, kb azonnal elindul az oprendszer, és a tálca megjelenése után sima és gördülékeny lesz a rendszer.
-Minden KDE effektet érdemes lekapcsolni, mert bizonyos rendszereken problémákat okozhat, másrészt nem olyan szép, mint amennyire elsőre tűnik. Lassítani nem lassít, szóval ha te szereted, akkor bekapcsolgathatod őket, de én ezt nem javasolnám, engem piszkosul idegesít, és szerintem ronda is.

Megjegyzés: megoldható persze, hogy egy külön 32 és 64 bites rendszert is telepítünk ugyanarra a pendrájvra, külön partíciókra. Először a 32 bites Debiant telepítsük, aztán a 64 bites SuSE-t. Ez azonban én még nem próbáltam ki.

A pendrive és memóriakártya működése

A pendrive, az SD kártya, és más hasonló háttértároló működési elve igencsak eltér a merevlemezekétől. A hardveres egységek ezekben a készülékekben
 A hardveres szintű blokkméret ezekben nem néhány kilobájt, hanem néhány tíz, néhány száz kilobájt. Ezzel nincs is semmi gond egészen addig, amíg a pendrive használata abból áll, hogy 20 megás lovacskás pornókat, szakdolgozat.doc-okat, vagy más állományokat szállítgatsz rajta. Viszont hogyha merevlemez-szerűen akarod használni, akkor baj van, mert ahhoz, hogy pár bájtot beírj valahová, a környező mondjuk 64 kilobájtnyi területet is ki kell olvasnia, és vissza kell írnia a vezérlőnek. Így aztán a névleges másodpercenkénti 4 megás írási sebességed máris 200 kbyte/másodpercre fog csökkenni, ha nem a megfelelő inodeméretet és blokkméretet választottad. A nagy inode-méret jónéhány összetartozó blokkot egymás mellé, csokrokba csoportosít (igazából nem, de nagyobb rá az esély), és így megmenekül a sebesség (egy árnyalatnyival), ami gyakran visszakúszik olyan 1 megabyte/sec környékére (vagy nem...), ami már használhatónak tűnik (kinek hogy...).
 
 Az olvasásnál nincs ilyen gond, ez egy 64 gbyte méretű pendrive esetén 20 mbyte/sec körül kell, hogy legyen.
 
 A pendrájvok nem örök életűek - ezek a cellák könnyedék elhasználódhatnak. Modelltől, típustól függően néhány ezer, néhány tízezer, néhány százezer frissítési ciklust bír ki a cella. Komolyabb modellek esetén a vezérlőelektronika a gyakran írt cellákat átmappeli ritkábban írt cellák helyébe, így megóvva a túl gyors elfáradástól őket, de az olcsó modellek esetébn erre nem fog sor kerülni, tehát néhány hónap/év múlva az első haldokló cellák meg fognak jelenni, amiket fsck -cc kapcsolóval ki kell vonni a fájlrendszerből.

 
 noatime
 
 Ez a flag utasítja a fájlrendszerkezelőt az fstabban megadva, hogy ne tárolja el a fájlok utolsó hozzáférésének idejét. Ez megspórol egy írást minden hozzáférés esetében, jelentősen megnöveli a fájlrendszer sebességét, és csökkenti a pendrive elhasználódását.
 
sync
 
 Ez egy olyan flag, ami arra kényszeríti a fájlrendszert, hogy azonnal a lemezre írjon minden változtatást. Ez a  flag nagyon le fogja lassítani a rendszert, és elpusztítja a pendrájvot. Az fstabban lehet megadni.
 
Miért nem ext3/ext4?
 
 Az ext3 és ext4 fájlrendszer túl modern akar lenni - az állandó naplózás, bár merevlemezek esetén hasznos lehet, itt most egyszerűen ledarálja a cellákat. Ha ragaszkodsz az ext3/ext4 fájlrendszerhez, le kell tiltanod a journaling-ot (lapozást).
 

Brutális tervezési hiba a linux kernelben
 
 Egyrészt a linux natívan csak 4k, vagy annál kisebb blokkméretet támogat, miközben a Windows akár 32k-s méretet is támogat natívan.
 
 Másrészt windows alatt megszokhattuk, hogy az operációs rendszer maximum egy fél - egy másodpernyi lemezműveletet tárol el a memóriában, tehát nem torlódnak fel a lemezműveletek. Ez mindenféle háttértároló-típus számára ideális, mert biztos, hogy elég sok adatot kap meg egyben ahhoz, hogy hatékony, kímélő, és biztonságos legyen az írás függetlenül a háttértár típusától. Linux alatt sajnos nem ez a helyzet. A Linux autómatikusan beállítja a memória egy bizonyos százalékát erre a célra. Konkrétan 10 és 30%-ot. Aztán amikor ezt eléri, bumm, nekiáll az egészet kiírni - egyben. A jelen konkrét esetben ez azt a szituációt fogja eredményezni, hogy rendszer először furcsán gyors lesz, aztán meg nem fog mozdulni mondjuk 20-30 percig. Mivel a hibát immáron tizedik éve a Linux közösség sem kijavítani, sem tudomásul venni nem hajlandó, ezért manuálisan kell a beállításokat módosítani. A Linux kernel azzal sem igazán tud mit csinálni,
 hogyha a háttértár egyszer hirtelen 20 mega/sec olvasásra képes, másszor meg 100-200 kbyte/sec írásra, a rendszer így folyamatosan az összesomlás szélére kerül a felhasználó szemszögéből.
 
 A megoldás az /etc/sysctl.conf állomány módosítása útján érhető el. Itt 4 paraméter megadására van lehetőségünk:
 
 vm.dirty_bytes=2097152
 
 Ezzel több száz mega helyett 2 megára limitálódik a cache, amit a kernel maximum el tud tárolni. A pendriveok működési elvéből fakadóan kikapcsolni a cachet nem igazán opció, ha ennél nagyobbat állítunk be, akkor pedig a rendszer fog már érezhetően másodpercekre leakadni néha, amikor a kernel ezeket lemezre írja.
 
 vm.dirty_expire_centisecs=9000
 
 Ez a beállítás azt jelenti, hogy a cache tartalma (ez a bizonyos 2 mbyte) 90 másodpercenként mindenféleképp érvénytelenedik. Rövidebb időt nem érdemes megadni, hoszabb időt pedig az adatvesztés elerkülése érdekében nem érdemes használni.
 
 vm.dirty_background_bytes=1048576
 
 Ezzel be lehet állítani, hogyha a cache tartalma meghaladta az egy megás méretet, akkor a háttérben el kell kezdeni az adatok lemezre írását. Kisebb értéket nem érdemes megadni, mert a rendszerben futó programok (pidgin, firefox, stb) folyamatosan terhelik a lemezt 5-100 kbyte-os írásokkal, amit nem írhatunk ki mindig a pendrivera, mert pár napon belül szétmenne tőle.
 
 vm.dirty_writeback_centisecs=1000
 
 Ezzel arra kérjük a lemezvezérlőt, hogy 10 másodpercenként ellenőrizze, átlépjük -e már azt a bizonyos egy megás méretet, ami után a háttérben való lassú kiírkálást meg lehet kezdeni.
 

 Jellemző hibák:

 Hiba feltételezni azt, hogy egy nagyobb dirty_bytes érték egy nagyobb expire_centisecs értékkel együtt azt eredményezi, hogy minden lemezművelet a memóriába kerülve, majd szép lassan a háttérben a lemezre kiíródva a háttérben nem fog megzavarni. Ezzel szemben az szokott történni, hogy néhány tíz másodpercnyi munka után hatalmas beakadások következnek be, amik több percig is tarthatnak. Ennek az okaként valószínűleg a kernel további bugjait lehetne megjelölni. Lehetséges, hogy a te pendrájvod számára más értékek az ideálisak. Ha ezek az értékek jelentősen lassítják a boot-időt, érdemes duplázni, négyszerezni őket, és úgy is kipróbálni. Futásidőben alkalmazni a sysctl -p /etc/sysctl.conf paranccsal lehet őket. Ennél kisebb értékek megadása tapasztalatom szerint hátrányosan befolyásolta a rendszer működését, nagyobb értékek esetén pedig túl nagy akadásokat produkált a rendszer.

Jó étvágyat!

Furcsa dolgok történnek az elmúlt hetekben az úgynevezett magyar baloldalon. Sőt, inkább pont, hogy nem történnek. Elült a szokásos picsogás, sárdobálás, pánikkeltés. Gyakorlatilag teljes csend lett úrrá. Szinte ördögszekereket görget a szél az ideólógiájuk háza táján: az általuk ajnározott, működésképtelen, utópisztikus Európai Unió pont úgy haldoklik, ahogy ideológiájuk. Ezt az elmúlt napokban a legtöbb baloldali belátta, és a helyzet kritikussá vált.

A nagy politikai túlélő MSZP, ami a rendszerváltást is túlélte, azonnal kapcsolt, és mérsékeltebb atlantista politizálást kezdett el képviselni, lényegében szaktva a többi baloldali párt politikájával, és retorikájával.

A többiek pótcselekvés gyanánt az elmúlt napok fehérellenes terrorcselekményei ellen a passzív tiltakozás bizonyos módjait választották. Ne legyenek illúzióink, ez az eddig ismert Európai Unió végét jelenti. Vége az Európai Álomnak, és keserű a felébredés. A sokkhatás baloldalon hatalmas.

Kezdenek beletőrödni, hogy hamarosan vége.

Vége a jó világnak, vége a 80%-os adó szedésének, majd az önmagukra mutogatásnak, hogy ezt a pénzt ők adják. Vége a háromszázezer forintos buszmegállók 6 millió forintért történő felépítésének. Ideje lesz visszaszokniuk a munkára, és megbarátkozni a gondolattal, hogy az eddigi tevékenységükért számot kell adniuk.
Nem csak morális értelemben kell elszámolniuk, hanem jogi értelemben is. Ez az egész kontinensre vonatkozik.  

Azért ne higyjük azt, hogy olyan könnyű lesz elvágni a láncainkat az Európai Unióról, a gazdasági és társadalmi pusztítás, amit az EU magyarországnak okozott, brutális mértékű. Minimum 2-3 év, amíg mindent újra tudunk érdemben építeni. Hatalmas, de remélhetőleg vértelen csatát kell majd megvívnunk az imperialista, internacionalista akarnokok végső, elkeseredett ütközetében.

Jön az Eurázsiai Unió

Szélsőjobboldalon ezzel párhuzamosan beindultak a fogaskerekek. Ahogy az amerikai titkosszolgálatok rátették a kezüket a baloldalra, a német titkosszolgálat a mérsékelt polgári ellenzékre, ugyanúgy rátette a maga mancsát az orosz titkosszolgálat a szélsőjobboldalra.

Agresszív tempóra kapcsolt a szélsőjobboldali ellenzéki média, amely egy része az orosz titkosszolgálatok bűvkörébe került. Illetve, nem került, hanem a nyugati kollegáik oda üldözték őket az elmúlt hónapok tisztogatásai során. Az elmúlt években elpusztult független magyar média helyét átvett külföldi interenetes szolgáltatásnyújtók ugyanis sorra felmondták egyes a nacionalista oldalak, csoportok, fórumok hosztolását, és ez a szélsőjobboldali ellenzék egy részét az orosz titkosszolgálatok kezébe lökte.

Az eddigi stílussal gyakran meg nem egyező, furcsa magyarsággal megírt lázító hangvételű cikkek ezeken a helyeken, amik az Eurázsiai Unió népszerűsítésén fáradoznak (amiről ha valaki esetleg nem tudná, már létezik, működik, megalakult).

Azon sem lepődnék meg, hogyha az oldalak eredeti tulajdonosainak semmi közük sem lenne ezekhez a klónokhoz, ám ők nem mernek a nyilvánossághoz és a hatóságokhoz fordulni, mivel azok nem biztosítják számukra a szólásszabadságot, elfogultak a fajvédők ellen.

Hamarosan lehetséges, hogy az orosz titkosszolgálat madzagon tudja majd rángatni a jobboldali média egy jelentés részét, és ez kizárólag a korrupt kormányunk szólásszabadságot egyre extrémebb mértékben korlátozó tevékenységének lesz köszönhető.

És a megoldást is megadják: a korrupt, pusztuló, fehérírtó, férfigyűlölő, imperialista, hivatalnoküldögéltető, 80%-os adót szedő Európai terorrállam helyét mi vegye át? Hát természetesen az Eurázsiai Unió, ami kapaszkodjunk meg, ugyanez. Pontról pontra, betűről betüre ugyanez. És mi legyen a hivatalnokaikkal? Hát természetesen ők kerüljenek a helyére. Gyertek hozzánk, orosz anyácskához rabszolgaként megdögleni önként, Kedves Magyarok.

Hát a pofám leszakad, bazdmeg.

Az Európai Unió, a Szovet Unió, és az Eurázsiai Unió ugyanaz. Ugyanazokra a szervezési elvekre épülő, ugyanolyan struktúrában működő birodalmak ezek, a módszerek, és a hivatalos ideológia persze más, de amikor valaki azt mondja, hogy Európai Unió, akkor ugyanazt el lehet mondani az Eurázsiai Unióról, a Szovet Unióról is.

Tudtára kell adnunk mindenféle unió-építő internacionalista baromnak: aki ezt akarja, az nem a mi barátunk.

Nem ezért halt meg Petőfi, nem ezért menekült számüzetésbe Kossuth, nem ezért áldozta fel magát Nagy, és te sem azért dolgozol, hogy kétezer kilóméterrel odébb valakinek kényelmesebb élete legyen. Eljött az idő felébredni az egyszerű emberek számára, és véget vetni ennek a kaotikus elmebetegségnek, amit velünk művelni akarnak homályos körök mindenféle hivatalokban üldögélve.

Akármi is fog történni az elkövetkezendő hónapokban, egyvalamit tudnunk kell: egy új hidegháború frontvonalára csöppentünk.

Nagy Imre a forradalom ikonikus mártírjává, hősévé vált, pedig néhány héttel korábban még egy elnyomó, egy aparatcsik, egy szélsőséges bolsevik gyilkos, háborús bűnös, tömeggyilkos volt.

A fiatal, szinte még gyerek Nagy Imre harcolt az első világháborúban, majd ott orosz fogságba esett. A fogságban, az ottani nélkülözésben nem volt jobb dolga, mint megtanulni oroszul. A fogság alatt viszonylag emberségesen bántak vele, megszerette az orosz kultúrát, elveket. Az ifjú lázadóra mély hatással voltak a kommunista röpiratok, a cári oroszország bűneit látva csatlakozott az erősödő kommunista mozgalomhoz. Közben persze az orosz állam összeomlott, Oroszország szép lassan elvesztette a háborút, és kitört a polgárháború, amelyet a cár és a kommunisták vívtak. Nagy Imre csatlakozott a forradalmárokhoz, majd néhány tucat társával együtt egy hadművelet alkalmával sikeresen elfogták magát az orosz cárt. Ezen a ponton már nem volt kegyelem: a cárt kivégezték, a személyzetével, családjával, fiatalkorú kisgyermekeivel együtt.

Nagy Imre gyerekek vérének hidegvérrel történő kiontása által tehát a kommunisták szűk, megkérdőjelezhetetlen, megbízható élvonalába került, bár azt nem tudni, hogy Nagy Imre, vagy más húzta -e meg a ravaszt, az akasztófát, vagy többen is, sőt, teljes bizonyossággal azt sem állíthatjuk, hogy valóban ő volt az a Nagy Imre, bár elég valószínűtlen, hogy másvalaki lett volna.

Nagy Imrére tehát olyan mély hatással voltak a kommunista elvek, hogy önként, saját életét kockáztatva elfogta magát a cárt, ahol a csapatával együtt megölték az egész cári családot, hogy megvédje ezzel az orosz népet a további elnyomástól.

Ezt követően Nagy Imre, immár meggyőződéses, feddhetetlen kommunistaként hazatért. Hivatalnokként, íróként dolgozott, a második világháborúban már katonai személyként nem vett részt. A háborút követően a kommunista párt és pártszervezetei újraalapításán dolgozott, ilyen például az ideológiailag emberek tízezreit, százezreit megnyomorító, megölő, halálba kergető államvédelmi hatóság. A pártban nagy tiszteletben álló Nagy Imre éleslátásáról, kritikus bírálatairól vált hírhedté. Az ő nevéhez fűződik például a Sztálin-emléknap törvénybe iktatása, A meggyőződéses Nagy Imre gyakran bírálta a Rákosi korszak hibás rendszerét, gyakran rendőrállamnak nevezve azt. Végül aztán orosz nyomásra őt választották miniszterelnökké.

Könnyített a parasztok helyzetén, az AVH-t más szervezetek alá rendelte, az internálótáborokat felszámolta. Kiállt a korábban elítélt kommunista politikusok, például Rajk László és Kádár János érdekeiért, akiket közbenjárása folytán rehabilitáltak is. Népszerűségét növelő szövegeket tett közzé újságokban, felszólásaiban.

56 októberére, mikor állandósultak a tüntetések, Nagy Imre egyre súlyosabb áldozatokat volt kénytelen hozni. Az erőszakos cselekméyekbe torkolló forradalom aztán súlyos lépések megtétele elé állította. Mit tegyen? Kezdjen óvatos reformokba? Vagy ölesse meg a tüntetőket az oroszokkal? Mondja fel az oroszokkal fenntartott szövetséget? Óvatosan, taktikusan reformokba kezdett, ám időközben az általa rehabilitált Kádár János megfúrta a terveit, és lepaktált az oroszokkal, akik a forradalom fegyveres leverése mellett döntöttek.

Az ő kedves kommunistái. Az ő orosz barátai. A baráti Oroszország, amiért annyit tett ő személyesen. Az ő szocialista magyarországa, az ő legfőbb álma. Az a rendszert, amelyet ő hozott létre, élhetetlenné vált. A magyar népet, az ő magyarjait, a demokráciát, az emberi jogokat, a szabadságokat elkezdte leverni egy olyan ország olyan rendszere, amit ő személyesen segített hatalomba.

De hogy tehet ilyet oroszország? A világ legszabadabb orosz állama? Az ő orosz barátai?

Nagy Imre nézetrendszere kártyavárként omlott össze.

Évtizedek munkája, és ez lett belőle. Annyi vér, és annyi szenvedés árán, tömeggyilkosságok árán. A szabad népek, az egységbe forrt köztársaságok mézes-mázas mítosza, az elmúlt évtizedek hite már nem létezett többé.

Mi futhatott át Nagy Imrén? Mit tegyen? Hagyja szótlanul, ahogy magyarokon gázolnak át az orosz tankok? Hátat fordít a forradalomnak, és személyesen átvágja a forradalom torkát? Vagy mindent megtesz a forradalomért, az ország szuverenitásáért, azokért az emberekért, akik olyan elveket vallanak többségében, amikkel ő egyet sem ért, mindent megtesz a független és szuverén magyarországért, amit megtehet, a biztos halált választva.

Nagy Imrében a kommunizmus ekkor meghalt. Nagy Imre sem volt már, átvette a helyét az új Nagy Imre.

Már nem kommunista, hanem EMBER volt. Lenézhetett a kezére, és látta rajta az általa évtizedekkel azelőtt megölt ártatlanok vérét. Látta az utolsó kérdő pillantásukat a haláluk előtt. Nagy Imre tudta, hogy ahhoz, hogy megváltást nyerhessen, meg kell halnia. Az általa megölt ártatlanok elégtételért kiáltottak. és Nagy Imre tudta, hogy az egyetlen elégtétel az, ha a sorsa teljesen  ugyanaz lesz, mint az átala megölteké.

Aztán mikrofont ragadott, és így szólt: csapataink harcban állnak. A többi már történelem.

Így lett Nagy Imre, felülemelkedve önmaga korlátain, háborús bűnös népírtóból mártír.

Vajon a mostani kormánypárt, a balliberálisaink, polgári köreink, européer mozgalmáraink képesek lesznek erre, vagy hidegvérrel, tálcán szolgáltatják ki Magyarországot az imperialista birodalomnak? Lesz -e olyan nagy formátumú politikusunk, aki megálljt parancsol az idegen megszálló hatalmaknak, az Európai elnyomásnak? Lesznek még Nagy Imréink?